Tibuskám elhagyja Londont. Ez úgy volt, hogy amikor munkát kerestem, egyszer véletlenül az egyik magyar munkakereső portált nyitottam meg, mert a neve hasonlít az angolra. És ha már megnyitottam megnéztem, hogy mi újság szálloda téren, mit hol és mennyiért ajánlanak. És egyszer csak előbukkant egy hirdetés, amit mintha Tibuskámnak találtak volna ki, tréning manager egy budapesti szállodaláncnál. Elküldtem neki a hirdetést, jelentkezett, először úgy volt, hogy nem lesz belőle semmi, de aztán felgyorsultak az események, skypon interjúzott, majd személyesen, aztán hip-hop felvették. Szombaton már költözik is haza. Nagyon szurkolok neki, hogy sikerüljön és jól érezze magát.
És hát beköltözik a helyére Stella, aki mondta, hogy majd vigyáz rám és főz nekem és gondoskodik rólam. Hát azért majd kijelöljük a határokat, mert én szeretem őt, de ha nekem valaki hiperaktívkodni akar és állandóan beszélni hozzám, hát azt nagyon hamar elásom a kertben.
Előkerült 4 hónap után az exem. Azt gondolta, hogy amikor neki úgy tetszik, akkor visszasétálhat az életembe. Szegény Tibuskám hallgatta végig a szitkozódásomat, amiben sűrűn emlegettem egyesek roma prostituált édesanyját, természetesen a megfelelő szinonimákat használva, ügyelve, hogy még véletlenül se keveredjek szóismétlésbe, miközben legurítottam kettőt apukám jóféle házipáleszéből, és elszívtam pár szál dohányterméket.Valaki elmondhatná végre, hogy mi az oka, hogy vagy a pszichopatákat vagy az unalmas nagypapikat vonzom be az életembe, nincs átmenet. (volt pár randim egy sráccal, kedves és rendes fiú, annak ellenére, hogy nem volt kémia köztünk találkoztam vele még egyszer, de nem kellett volna, az első megérzés az általában bejön. Szegényke nagyon belassult volt, és már túlságosan felnőtt, aki a pár évvel fiatalabb generációt 'mai fiataloknak' hívja.. Még én is mai fiatal vagyok, hiába közeledik az a 3as. Szóval mindent összevetve egy rendes ember volt, de nem egy szinten rezegtünk). De legalább most már le van zárva ez az egész D sztori, megint újjászülethetek mint egy főnix madár.
A pubba fel akarok mondani szombattól, csak még nem tudják. Tök ciki lesz, de muszáj valamit mondanom, nem szeretek már ott dolgozni, fáradt vagyok, van hogy mindent összevetve heti 55-60 órát dolgozom a két helyen. Meg most lenne helyette beugrós modellkedés.
Na ott is voltam már egyszer. A magasruhakészítő bolt keresett fit modellt, 12 mérettel. Azt hiszem írtam erről korábban, hogy ezért kezdtem a Madonna projectet, hogy leadjak pár centit a popómból, mert ugye az egy mérettel nagyobb volt. Közben lement pár kiló, a nő is felhívott, hogy kellenék beugrósnak, szóval most megyek majd párszor. Egyszer már voltam, hát az egy élmény volt. Egy csapat csudacsinos angol nő, de nagyon kedvesek voltak. A feladat abból áll, hogy adnak ruhákat, amiket fel kell venned, és utána mustrálgatnak, hogy mit kellene változtatni a ruhán, meg hogy megnézzék hogy áll egy valódi (magas) emberen a ruha. Érdekes élmény volt én csöndben álltam, ők gombostűzték, húzogatták, csomózták, kötözték a ruhákat, közben megdicsértek, hogy milyen formás a fenekem. Meg össze-vissza beszéltek, hogy az angol férfiak nem szeretik a túl szép nőket, mert félnek tőlük, bezzeg az amcsik az igazi hot nőket szeretik. Lehet van benne valami, mert pont az egyik ismerősöm mondta, hogy nem érti, hogy az angol férfiak, akik sokszor nem néznek ki rosszul, mert magasak, és jóképűek (na azért nem hemzsegnek, én elvétve látok egy-kettőt, inkább a vörhenyes szeplős nagyfejű angollal találkozom) és hogy a nők meg akikkel vannak, kövérek és slamposak. De lehet nekik az a szép, mert ezt szokták meg. De az is lehet, hogy azért mondták, mert ők nem voltak túl szépek.
Én mostanában úgy vagyok, hogy minél több időt vagyok Londonban, annál inkább azt látom, hogy senki nem normális. Nem lehet azt mondani, hogy az angolok hülyék, vagy a magyarok, lengyelek hülyék. Sőt figyelnem kell magamra, hogy álljak le, mert elkezdtem utálni minden nemzetet. Most épp szegény oroszok vannak terítéken. 60 fős delegáció, lassan elkezdtem érteni a nyelvet, mivel majdnem az összes kollégám beszéli, vagy legalább megérti, én meg egész nap ezt hallgattam, a végén már ki bírtam következtetni, hogy mit akarnak kérdezni, anélkül, hogy egy szót is megértettem volna. De valahogy olyan durvák, és egyenesek. Odajön, bólint egyet, ez a köszönés, elmondja 3 szóban mi kell, majd eltávozik. És ez a kedves módjuk. Mi lehet a nem kedves. Vagy őszintén bele sem merek gondolni milyen az orosz maffia. A nők viszont legalább nagy tehenek (jaj már megint milyen egy cukorfalat vagyok) szóval nem a szőke orosz modellek érkeztek. Ehhez képest nagy kontraszt az angolok kifinomult (ál)kedvessége. A legjobban ott lehet látni, hogy vannak itt az utcán olyan idegesítő emberek, akik mindig aláírást vagy pénzt gyűjtenek. Ezek hóban fagyban esőben (meleg itt nincs, úgyhogy ezért nem említettem, hogy melegben is) kint állnak, és erőltetett mosollyal és lelkesedéssel akarnak levadászni. Kábé olyanok mint az otthoni szórólap osztogatók. Nos otthon már majdnem felrúgod őket, hogy egyszerűen nem bírsz lemenni vagy feljönni a metróból, mert úgy kell átverekedned magad rajtuk, és akkor még jönnek a pénzt gyűjtünk erre-arra emberek, szóval érted te, hogy neki ez a munkája és valószínű nem erre vágyott gyerekkora óta, de akkor is, hagyjon békén, zaklassa a többi embert, és általában még a birkatürelműek is rájuk mordulnak egy idő után, hogy hagyjál már békén. Na nem úgy az angolok. Ők sem állnak meg, de kedves mosollyal az arcukon megveregetik az ember hátát, hogy bocsika, sietek, de legyen szép napod. Én meg csak néztem, hogy ez milyen jó ötlet. Ki kéne próbálni otthon is, biztos lefagynának a kérdőívesek, hogy mi van, ez nem rúgott belém??
NA ennyi hirtelen a Futrinka utcából. :)
