Jött egy középkorú pár, amikor becsekkoltak, láttam a foglalási jegyzetben, hogy először töltik az otthontól távol a karácsonyt, vigyázzunk rájuk (vagyis ez a take care of them kifejezés, amit nehéz magyarra fordítani, mert valahogy benne van az is, hogy babusgasd, vigyázz rá, lesd minden óhaját). Hát gondolkodtam, hogy mégis mit kéne velük csinálni, de közben a férfi sírós hangon szóban is elmondta, hogy ez az első karácsonyuk az otthonuktól távol.. Erre vágtam egy jaj de sajnálom te kis picurka fejet, de igazából röhögtem belül, mert egy. ki kényszerített arra, hogy ne otthon legyél ha ez ekkora trauma. Kettő. nem egyedül, hanem a feleségeddel vagy. Három, szedd már össze magad, nem az utcán, hanem egy hotelben kell lenned. De aztán hoztak nekünk csokit karácsonyra, így megbocsátottam.
A kolléganőmmel voltam egy szobában, ahogy megérkeztem, odacsusszant mellém a pultban, hogy Gááábi (szuszi, sóhaj hangsúllyal) hoztam neked valamit estére (jaj.) kérdeztem mit. Mondta, pezsgőt meg csokit. Na még jó, hogy nem pezsgőt meg epret, meg valami romantikus zenét, mert akkor tuti átköltözöm valahova. De egész jól összebarátkoztunk, másnap én délelőttös voltam, és mire felmentem írt nekem egy boldog karácsonyt kártyát, egy tányérra összerendezett egy halom csokit meg magokat (kesudió meg társai) a januári cosmót kirakta az ágyamra, és írt egy cetlit, hogy egyek meg mindent. Így mostmár kedvelem, úgyhogy új nevet kell neki adnom a büdi helyett. Még gondolkodom. Itt van két kép a szobáról, meg rólunk, aki nem én vagyok az ő.
A következő képért meg a szexi majdnem kitekerte a nyakamat, mert mondhatni nem szabad a pultban képeket csinálni, sőt tilos. :) De semmi nem történt 25-én reggel, így gondoltam ez a pont jó pillanat lesz, de neki pont akkor kellett felbukkannia. Ő a kis fekete tündérbogaram, nagyon szeretem, bár ő hozott össze D-vel, szóval nem tudom szeressem-e vagy inkább ne.
Csak mellékesen, nézd meg a hátteret,
a márvány falat.
Mire emlékeztet?
Gondolkodj, szedd össze a tippjeidet,
addig leírom, hogy az olaszt egyszer betalálta egy hülye vendég,
és megkérdezte tőle, hogy milyen érzés minden nap egy 'giant
vagina' előtt dolgozni?? :)) Kész.. komolyan, még ha ez is járna
a fejembe, nem kérdezek ilyet, főleg nem a szerencsétlen recistől,
aki persze erre köpni-nyelni nem tudott.
Ma reggel egy közös barátunk
esküvőjére voltam hivatalos Dzsorzsival, akivel egy egyetemre jár
itt, valamint ő is a hotelláncnál dolgozik, csak egy másik
szállodában. Ő is indiai és elvette a lengyel barátnőjét aki
márciusra várja az ikreiket. De emberünk nem aggódik, neki lesz
vízuma, a nőnek meg családja. remek üzlet, bár szerintem megint
csak görénykedek, és szeretik egymást - csak szerintem nehéz úgy
közös témát találni, hogy a lány eléggé törte az angolt.
Mindenesetre a helyi tanácsnál volt a ceremónia, már vártam,
hogy bejön a dauerolt hajú kissé elhízott Marika, hogy
összeeskesse a párt, de a néne nagyon vicces volt, olyan
beszólásai voltak, hogy végignevettük az egészet. A végén
megengedték, hogy igyunk pezsgőt, nekünk mivel éhgyomorra voltunk
jól a fejünkbe szállt, így sikerült már dél előtt becsípni
kissé. Aztán én meg a másik hét srác elmentünk kajálni.
Gondolom viselkedni akartak, mert mindenki elővette a kést meg a
villát, én meg nekiálltam kézzel enni. (D megtanított) Na néztek
is, és mondták, hogy a rizst nyugodtan ehetem villával, de mondtam
nekik, hogyha nem bánjátok én indiait már csak kézzel eszem,
mert sokkal finomabb. Amúgy nem olyan egyszerű, de hamar meg lehet
tanulni. Az asztalnál azon gondolkodtam, hogy tavaly ilyenkor nem
gondoltam volna, hogy most egy indiai étteremben fogok kézzel enni
hét indiai palival Londonban. De ez a szép az életben.
A modellkarrierem stagnál. Vagyis úgy
is fogalmazhatnánk, hogy csak türelmetlen vagyok, azt akarom,
hogyha kitalálok valamit, akkor az most történjen, és ne holnap,
vagy két hét múlva. Van már egy-két ígéretes project, de
ezekről most nem írok, ha összejön megcsodálhatjátok a
végeredményt, ha nem akkor meg majd akkor megírom. Ami nagyon
idegesítő, hogy folyamatosan küldik a felkéréseket a pucér
képekre.. De amit el tudsz képzelni, képeket szaxofonnal, katonai
zubbonyban vagy sapkában, latexben, testfestéssel (ez még akár
érdekelt is volna, de miután megnéztem a fotós 'testfestős'
képeit meggondoltam magam. Emberünk pöttyöket meg csíkokat
festett a modellekre, és úgy fényképezte le őket meztelenül...).
De a kedvencem, amin egy negyed másodpercre felidegesítettem magam,
de aztán megláttam a viccet az egészben, így lenyugodtam. Szóval,
a profilomra mostmár szépen ki is írtam, hogy nem vállalok nude
képeket, akkor sem ha art ( művészi, azaz zárt láb) és akkor sem, ha nem művészi (nyitott láb képeket) úgyhogy ne küldj felkéréseket.
Na ennek ellenére kapok egy hosszú levelet arról, hogy az emberünk
pont engem, a szomszéd lány típust keresi az amerikai piacra mint
természetes modell (értsd szőrös mindenhol és nincs semmi műcucc
benne, szilikon, meg póthaj, meg társai..), szóval ha hajlandó
vagyok visszanöveszteni mindent, akkor nagyon jól kereshetek a
bulival. Egy linket is küldött, ahol megnézhettem a munkáit. Na
hát komolyan, itt akadtam ki, hogy ez komolyan egy szintre gondol
azokkal a nőkkel? Akkor mi a fenét akarok én itt? Képzeld el a
lehető legátlagosabb lányokat, semmilyen alakkal, semmilyen arccal
totál szőrösen. Szóval inkább nem válaszoltam. Én igazából
már összeraktam a fejemben a tervemet, nekem is lesz fehérneműs
képem, de csak ha valami klassz koncepció, vagy téma van mögötte.
És mivel mindenki azt mondja, hogy nagyon egyedi ahogy kinézek,
szépen megvárom, amíg a sok pervi után jön valami normális
munka.
Tegnap az egyik amerikai vendég azt
hitte, hogy skót vagyok. :D Most szerintetek ez már azért van,
mert annyira folyékony vagyok, hogy angol anyanyelvűnek nézett egy
furcsa akcentussal, vagy egyszerűen csak azt hallotta valahol,
hogyha angolt hallasz amit nem értesz, akkor az skót. :) Amúgy az
esetek többségében azt hiszik, hogy svéd vagyok (ja svéd
bikinimodell ohh yeaah..), aztán, hogy orosz, volt olyan litván
vendégem (a bulihuligánok, akik bementek a kollégáink szobájába
karácsonykor), akik oroszul beszéltek kitartóan hozzám, hiába
mondtam, hogy nem értem, végül a litván concierge segített ki, a
harmadik győztes a spanyol. Aki pedig már járt több helyen
Európában, és felismeri a kelet európai neveket és akcentust, ők
általában csehnek gondolnak. Egyedül a magyar férfiak, akik már
egy ideje itt élnek ismernek fel megszólalás nélkül. Amikor
Ágival elmentünk egy pubba, ahol a boxokban rúdak voltak
felszerelve (olyan rúdon pörgős rúd) amit nekünk feltétlen ki
kellett próbálnunk, na ott volt, hogy egy srác odajött hozzánk,
hogy bocsi de mi biztos magyarok vagyunk, mert egyrészt csak mi
lehetünk ilyen őrültek, hogy pörgünk a rúdon, meg nagyon szépek
vagyunk, és ő már felismeri a magyar lányokat. (amúgy fel akarta
Ágit szedni, úgyhogy lehet csak udvarolt).
Úgy néz ki este megyek be pár
kollégámmal a városba, ahol valószínű van foglalásunk valahol.
Ha nem , akkor lefekszem aludni.
Boldog Új Évet kívánok itt is, a
reggeli pezsgő megártott, és egy csöpögős szentimentális
postot hagytam facebookon, de kivételesen ezt most komolyan is
gondoltam. :)