101.

Nincs ihletem, kihalt az írhatnékom. Ennek a bejegyzésnek harmadszorra ülök neki, és valahogy nem megy az írás, olyan ízetlen lett, úgyhogy kitöröltem. Minden betűt. De azért még egyszer megpróbálom, elkezdtem borozgatni, az szokott segíteni.

Mondjuk nézzünk egy kis Frankfurt beszámolót.

Szóval Németországban most voltam először, mármint úgy, hogy láttam is belőle valamit, vagy egyáltalán kijöttem a reptérről. Összességében a vélemény, benyomás az, hogy nagyon szervezett. Az első meglepő dolog, hogy amikor leszállunk a repülőről csend volt. Szépen mindenki fegyelmezetten ment útlevél ellenőrzésre, majd a csomag felvételre. Közben mindenfelé piros egyenruhába bújtatott emberek cirkáltak, akiknek az volt a feladatuk, hogy segítsenek, információt adjanak vagy útba igazítsanak. Ami nagyon hasznos, hogyha senki nem jön ki eléd, és mondjuk a vonatot keresed. De ez nem így volt a mi esetünkben - a mi alatt Ági unokatesót is értem, aki jött velem. Szóval itt nem veszel el, szépen leemelnek a gépről, segítenek ha kell, és feltesznek valamelyik járműre, ami bevisz a városba. Mondjuk hoztam a formám, mert nem találtam a csomagomat, szegény Gábor valami plusz fél órát várt ránk,nem értette mi van, hogy már az összes színes londoni gép leszállt mi meg sehol. Na az volt, hogy tehetséges Gabika 2 órát aludt, mert sörcsap tisztítás volt a pubban ahol az utazást megelőző este dolgoztam. Na ez azt jelenti, hogy a söröshordókból csöveken jön fel a pincéből a sör a sörcsapba, és ezeket a csöveket minden héten szépen ki kell tisztítani. Ez úgy néz ki, hogy lent lezárjuk a hordót, ami sör van a slagban azt szépen poharakba porciózzuk, majd átmossuk egy vegyszerrel az összes csövet, majd kimossuk vízzel és utána visszakapcsoljuk a sört. Hosszú kulimeló, viszont a kiporciózott söröket meg lehet/kell inni. Ki is lehet önteni, de miért tennénk ilyen butaságot. Na én visszafogott voltam, egy pint-ot ittam, majd olyan hajnal kettő felé elmentem aludni, úgy, hogy 5kor indultunk. Ági fél ötkor jött be összepakolni a bőröndjét. :) Szóval ami ebből a lényeg, hogy mint két zombi indultunk el, mindehhez a heathrow fejetlensége, komolyan onnan már csak a birkák és kecskék hiányoznak, akkora a káosz. Ehhez képest nagy kontraszt volt a frankfurti reptér kiegyensúlyozottsága. Meg is kérdeztem Gábortól naivan, hogy miért van az, hogy a messzire menő gépekre itt van az átszállás, és mondta azért, mert ez az egyik legnagyobb reptér, csak a szervezettség miatt nem látszik. Szóval az volt, hogy, velünk együtt másik két gép jött Londonból, a Heathrow-ról egy időben, és a csomagkiadó szalagokat a járatszám alapján adták meg. Na ez nem tetszett, mert miért nem lehetett volna érkezési idő, vagy valami, amit tudsz fejből. Értem én, hogy ez a legbiztosabb meghatározás arra, hogy mégis hol a táskád, de akkor is azt pont nem tudtam fejből, így keringtem pár száz métert mire megtaláltam a szalagot, ahol már csak egy bőrönd keringett árván, de mondtam Áginak az nem az enyém, az enyém máshogy néz ki. Ági le is ült az egyik padra és szundi üzemmódba kapcsolt, és meg álltam és vártam a táskámat, amíg ki nem írták, hogy erről a járatról mindent kiadtak. Na akkor döntöttem el, hogy azért már csak ránézek arra a táskára és mondanom sem kell, az enyém volt, csak olyan szögben feküdt, hogy nem ismertem fel, és én hülye az Fra rövidítést a csomagmatricán France-nak gondoltam és ezért sem néztem rá jobban a táskára, mert arra a szalagra jöttek a párizsi táskák is. Szerencsére mi mindannyian egy szedált népség vagyunk, úgyhogy nyugodtan fogadtuk el a hülyeségemet.

Na azt hiszem folyt köv mert most épp magyarföldön tartózkodom, és a húgom gépéről írok, ahol a gombok nem ott vannak ahol az enyémen és ez nagyon idegesítő.

100.

Jiháá 100. bejegyzés. :)


Moncsóka elhagyta a várost. Londont. Azóta megint szépen süt a nap.
Mert ugye azt tartják Londonról, hogy esős, borongós, szürke város, én is ezt hittem, de mióta itt élek látom, hogy ez nem így van. Nem esik több eső mint akár otthon, inkább abban különbözik, hogy nincsenek évszakok
igazából, mert nagyjából 5-10 fok különbség van egész évben, néha hidegebbnek érződik, mert fúj a szél. Erről a tényről nehéz volt meggyőznöm, miután olyan esőzés volt az elmúlt héten, hogy még az újság is megírta, hogy aztán ilyet nem tapasztaltunk már vagy két éve. Olyan igazi otthoni novembert érdemes elképzelni, minden irányból 100 km per órával süvítő szél, és viharos esőzés. A legjobb időjárás városnézésre. De Moncsó kitartó volt, és reggeltől estig járta a várost, a metró királynője, a buszok hercegnője lett, mivel a London térképet kívülről fújta a harmadik nap. A várost szerintem már jobban ismeri mint én, hiába itt élek már egy ideje. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy ha itt élsz, akkor nem biztos, hogy a szabadnapodon bemész a városba felfedező körútra, mert vagy bevásárolsz vagy takarítasz vagy egyéb más dolgot intézel, szóval ezért nem láttam még mindent itt. De amúgy is már korábban eldöntöttem, hogy ezen a nyáron több időt töltök majd a városban sétálással, és majd megnézek helyeket ahol még nem jártam.
Markáns változások történtek abban az egy hétben amíg itt volt. A legfőbb, hogy visszakúszott az életünkbe a MÉRLEG. Száműztemmár vagy két éve, nem akartam minden reggel ráállni és infarktust kapni, ezért egyszerűen nem tartottam otthon, és boldog és kiegyensúlyozott voltam. De meggyőzött, hogy az milyen jó, ha van otthon, mert mégiscsak jó kontrollnak, meg amúgy is az Argosban szép pirosat lehet kapni potom pénzért szóval nosza vegyük csak meg. Szerintem amúgy csak a bőröndjét akarta lemérni, de ne mondjátok meg neki. :) A másik a vasalás. Szerettem vasalni, de már rég leszoktam róla, mert nem találtam rá időt, meg úgy voltam vele, hogy a blézer alatt nem látszik, hogy gyűrött az ing, de meggyőzött, hogy ebben a világban minden a látszatról szól, ezért szépen ki kell vasalni mindent, Azóta vasalom az ingjeimet, sőt holnap 2 hónap után végre lesz egy igazi szabadnapom, így még a többi dolgot is kivasalom.
Frissítettem az önéletrajzomat, kábé két napot töltöttünk a tökéletes CV kép elkattintásával, majd megtudtam, hogy itt nem szabad képet csatolni, és a korodat sem tűntetheted fel. Mert hogy a cégek annyira tartanak attól, hogy beperlik őket nem egyenlő bánásmód miatt, hogy csak azokat az önéletrajzokat fogadják el, amik kép nélkül lettek elküldve. Mondjuk ez kissé álszent, mert hiába beszélsz négy nyelven, van mindenféle jó iskolád, ha behívnak interjúra és nem tetszel nekik, akkor nem vesznek fel. Inkább talán arra jó, hogy van esélyed egy interjúra, ha nem vagy fotogén. Én elküldtem a tűzről pattant férjének egy marketinges állásra természetesen képpel és a korommal, hogy adja be a HRnek. Egyelőre nem szóltak vissza. Beszéltem a litván főnöknőmmel, hogy megkaptam a visszajelzést, hogy mit lát rólam, és a munkámról, és hogy szerinte hol kéne fejlődnöm, hogy én is előrébb jussak. És azt mondta, hogy a szexi adott rólam visszajelzést, mivel többnyire ő dolgozott velem, és ő szerinte túl soft (szerintem érzékeny jelentésben értette) vagyok, meg kell erősödnöm, és kiállni magamért. Szóval most leültettem az egómat a sarokba -nem volt egyszerű- és elkezdtem gyakorolni, több felelősséget vállalni, többet vitázni vendégekkel, sőt az egyik kollégám/főnököm mivel együttérez velem, (őt is kihagyták az előléptetésekből és ő akart is előrelépni) elkezdett tanítani, hogyan osszam fel a feladatokat, mire figyeljek ha én vezetem a műszakot, csomó új feladatot is adott, szóval most azt csinálom, hogy annyi tudást szívok fel, amennyit csak lehet, és majd az új helyre már úgy megyek, hogy magabiztos vagyok, és céltudatosan előre akarok lépdesni.
A harmadik markáns változás, hogy tanulni szeretnék. Megfogadtam az államvizsgámra készülve, hogy legközelebb inkább kitépem a hajam, vagy lövöm fejbe magam, minthogy még egyszer főiskolába, egyetemre járjak, de Moncsó elültette a bogarat a fülemben. Amúgy már mielőtt mondta volna is motoszkált bennem, hogy azért azt a masterst jó lenne megcsinálni, mert hála a bolonyai rendszernek a négy éves szigorlatokkal tarkított vért izzadós főiskolámat beváltotta egy bachelor diplomává.. Szóval mióta elkezdtem ezt a hotelesdit, látom, hogy na ez az én terepem, végre megtaláltam a helyem, szóval jó lenne valami iskolát is mögé pakolni, hogy kompetens legyek később is. Úgyhogy most ennek nézek utána, mert az a baj, hogy nagyon sokba kerül itt a tanulás, 5000 font per év, és most pont nincs ennyi pénzem, szóval majd valami okosságot ki kell találnom.
Szombatom repülök a testvérkémhez Németországba, végre látom hét hosszú hónap után. :)