44.

Csak hogy tudjatok aludni leírom, hogy mi volt a két esettel. Szóval bőrönd végül megoldódott, arról sajnos nem tudok több infot, mert tegnap a ribkóval veszekedtem. A hen group meg kapott kedvezményt a szobából (elég durvát), és ha legközelebb jönnek, akkor ingyen reggeli, és gyümikosár. Jaj meg van egy igazi paranoiás a szállodában. Hát már ahogy kinéz, meg ahogy hívják nem egyszerű, szinte olyan világosak a színei, mintha albínó lenne, a szemei dülledtek, és az egyik kissé ki van fordulva, mert azzal csak felfelé tud nézni. Hát én csekkoltam be, megjelent ezzel az arccal, és valami eszméletlen idióta névvel, komolyan nem sokon múlt, hogy ne röhögjek a szemébe. Azt hittem, hogy minden ok vele, de aztán kiderült, hogy 3szor cseréltetett szobát, mert nem volt tiszta szerinte (fanszőrzetet talált az ágyában -  minden vendég után lecseréljük az ágyneműt, tehát ha talált is valamit az nem lehet másé, és akkor lejön ilyen panasszal. Aztán poros volt a szoba, majd az volt a baja, hogy nem használta a minibárt, persze nem mintha mi azt mondtuk volna, hogy használta, de tegnap végül amikor lejött már csak az volt a baja, hogy csokit akar. Sok csokit. -ezt így kérte.. :) kész)
Na tegnap beszéltem Iluskával, mondta, hogy ok beszél a ribanccal, mert akármilyen sok dolog van, nem lehet bunkónak lenni. Meg hogy akármikor ilyet tapasztalok, bármikor hívjam fel, akkor is, ha már otthon van (ok azért biztos örülne, ha este 10kor rácsörögnék, hogy a ribanc csúnyán beszélt velem) Na aztán ribkó odahívott magához, hogy ezt beszéljük meg, számon kérte, hogy miért nem hozzá mentem oda, ez milyen dolog, erre én is szemét voltam, mert azt mondtam, hogy mivel Ilus a supervisorom, és mi úgysem értjük meg egymást. Na a büszke olasznak ekkor szokott elgurulni a gyógyszere, hogy ÉN IS A SUPERVISOROD VAGYOK (fontos vagyok én is! én is!! - hehe hülye görcs) aztán rászóltam, hogy ne üvöltsön már megint, erre a válasza, hogy na az nem én vagyok, akinek meg kellene mondani, hogy milyen gyengeségei vannak. Aztán letagadta, hogy azt mondta, hogy ha legközelebb mással csináltatom a munkám, akkor magyarázzam el normálisan. Hogy neki ezek a szavak nem hagyták el a száját, ezt magyarázta előröl hátulról, belekeverve megint mindenkit, meg más történeteket, hallgattam a nagymonológot, majd kérdeztem, hogy akkor ezek szerint én hazudok, meg hogy látod ezért nem akartam veled beszélni, mert te ezt mondod, én meg azt, teljesen értelmetlen itt ülnünk. Mondtam neki, hogy nem azzal van a baj, amit mond, hanem ahogy mondja, erre jön, hogy a tegnapi csettintgetés neki csak a kézjel volt a gyorsan szóra. Ja mert ezeknek megvan a kézjelük is mindenre, amitől falra mászok. Na mindegy, abban maradtunk, hogy megpróbálunk nyitottabban állni egymáshoz. (ami úgysem fog menni).
Amúgy üldöz ez a népség, tegnap a buszon munkába menet felszáll egy olasz pár (jupijé) leülnek mellém, és a maguk halk stílusában eldiskurálnak, és közben nem veszik észre, hogy olyan közel vannak, hogy majdnem szájba vernek hadonászás közben, és szinte az ölemben ülnek. Komolyan ezek hol és hogyan nőttek fel??!!

Tegnap találkoztam D-vel. :) Betelefonál a recire, hogy pont erre volt dolga, van e kedvem beülni valahova miután végeztem. Végre egy talpraesett férfi!! (szerencséje volt, hogy én vettem fel a telefont, mert nem tudom mit mondott volna, ha más, hogy minek telefonálgat be). Természetesen kissé zsíros hajjal, alig valami sminkben, plusz egy óriási férfi ingben voltam, mert nem vittem váltás pólót munka utánra. De igazából az már borítékolható, hogy ezek a dolgok sosem akkor jönnek, amikor számítasz rá. Olyan nehéz nem szétkürtölni a világban, hogy milyen boldognak érzem magam, de nem akarom elszólni. Ma együtt dolgozunk, és aztán megyünk valahova, legalábbis ezt mondta tegnap.

43.

Na Algernon eltűnt, vagyis nem tudom mi van vele, lehet már elkezdett oszlani a böhöm szekrény alatt, de pár napja semmi mozgás nincs. Pedig szerintem a méregre azt hitte szotyit raktunk ki neki, mert mindenhol a kék héjat találtuk csak, a belsejéből meg kiette a búzát. Tibcsi még ragacsot is vett, de persze abba nem ment bele, kifejezetten intelligens az egerünk, mivel találtam benne egy két morzsát, szerintem biztos rádobálta, hogy ellenőrizze ragad e.. Egy-két napja lett Algernonból ellenség a szememben, ugye én voltam aki állandóan állatvédtem. De kedves szeretteim ismernek, tudták hogyan kell megváltoztatni a véleményemet, így rákerestek az egerek által terjesztett betegségekre, első helyen a fertőző agyhártyagyulladás állt. Hát mondanom sem kell, azonnal véget ért barátságunk.
Na tegnap a k olasz jól megszívta, ő volt a duty manager, és amit el lehet képzelni probléma előkerült. De tényleg az élet a legjobb meseíró -ez a közhely igaz- mert ilyen ótvar szívatást nem lehet kitalálni.
Na az első, hogy a  concierge összecserélt két csomagot, véletlenül rosszat adott oda a távozó vendégnek, aki szépen elment a reptérre, becsekkolta nem a saját bőröndjét, és várt a váróban. Közben a kollégák rájöttek a cserére, mert a szobára váró, bőröndjét nálunk hagyó érkező vendégek visszaértek a szállodába, hogy megkapják a szobakulcsot, és a bőröndöt. Na ekkor döbbentek rá concierge-ék, hogy mi van, így elkezdtek a reptérre telefonálni, a vendégnek meg azt mondtuk, hogy a csomagjuk be lett zárva a csomagszobába, és az egyik már hazatért kolléga véletlenül elvitte a kulcsot magával. Na persze azért őket sem ejtették a fejükre, panaszkodtak, hogy nem hiszik, hogy csak az övék lett bezárva, meg mindenük ott van, panaszt fognak tenni, 5 csillagos szállodában ilyen előfordul... stb.. Nem tudom, hogy mi lett a vége, szerintem a ma reggeles duty managernek sem lesz könnyű dolga.
A másik, hogy az egyik hen group (lánybúcsús csoport) rendelt vacsorát, csirkecombot, és a shéf nem csekkolta a kaját, így kiment úgy, hogy nyers volt belül, de nem kicsit, még a vér is folyt belőle. Erre Miss Duty Manager (na ez a baj, hogy ripsz-ropsz managert csináltak mindenkiből, úgy, hogy nincsenek trénelve rá) mondta sorry, és hogy adunk ingyen piát. Na mondanom sem kell, hogy az alkoholistáknak rögtön felcsillant a szemük, dupla gin, whiskey, vodka... Na a bárosok meg mondták, hogy bicsi-bocsi de rövidet nem adhatunk ingyenbe. Aztán elmentünk egy sörre munka után, és mondták, hogy egy jó manager ezt úgy kezeli, hogy először is bocsánatot kér, majd felajánl egy kis salátát vagy előételt ingyenbe, és megcsináltatja a kaját megint, nem ötleteket ad nekik arra, hogy mit lehet lehúzni a hotelból ingyen. Most hogy ennek mi lett a vége pontosan, azt nem tudom, de amint kiderítettem, megosztom. :) MA meg beszélni akarok Iluskával az olaszról, mert tegnap már oda jutottunk, hogy odacsettintett nekem, hogy figyeljek, (lábhoz Bodri, lábhoz!) meg a másik, hogy szinte mindent én csináltam a recin, mert egy új lánnyal voltunk ketten, közben felajánlottam, hogy a bankinget is megcsinálom, mert láttam senkinek sem lesz ideje rá, így az új lánynak megtanítottam egy dolgot, hogy addig azt csinálja ő. Vétett egy hibát, erre mit kapok az olasztól, hogy legközelebb ha megkérem, hogy csináljon meg valamit helyettem, akkor magyarázzam el pontosan hogy mit kell csinálni.. Hát néztem egyet, hogy basszus ez nem is érzi, hogy mekkora egy kretén, de mivel nem szerettem volna az ő szintjére lesüllyedni, ezért annyit válaszoltam, hogy elmagyaráztam pontosan, de mivel először csinálja egyedül, előfordulhat, hogy hibát vét. Nem is válaszolt semmit, szerintem el sem jut az agyáig. Szóval kissé túllőtt a célon, és igazából most akarom bemártani, amikor amúgy is mindenkinek tele a töke vele, most érdemes belerúgni. (Micsoda egy tiszta lelkem van nekem..:)) A bárosok is panaszkodtak rá, hogy nem való a vendéglátásba, mert nem bírja az olaszságát levetkőzni, hadonászik miközben a vendéggel beszél, nagyon hangos, mindent egy ordító hangszínben mond. Szóval majd meglátom mi lesz, legfeljebb utálni fog, de nem hiszem, hogy túl nagy különbség lenne a viszonyunkban, meg azért úgy vagyok a dologgal, hogy van egy szint amin túl nem szabad hagyni fajulni a dolgokat. Legközelebb majd biztos füttyentene, hogy figyeljek. És tényleg nem érzi, hogy ez gáz, mert a barátjával is így beszél a telefonban, hallottam, de az mindegy, a gyerek vele akar lenni, én meg nem.

42.

Kórházba még akkor sem megy szívesen az ember, ha csak elkísér valakit, csak mondjuk nem fél. Mert ugye azt mindenki tudja, hogy kórház = fájni fog, azt, hogy kicsit vagy nagyon, majd elválik. Két napja az egyik lány ismerősömet kísértem el a fogorvosi ügyeletre (mert én olyan jófej vagyok) és ültem ott vele órákat, végül este 10-re értem haza. De annyira nem bánom, mert aki írni akar, annak kellenek élmények ugyebár, és nem kellett csalódnom, mert bőven szereztem mesélni valót. (lehet, miközben olvassátok az jön le, hogy 
a.) micsoda hős vagyok, hogy felebaráti szeretetből önfeláldoztam magam és a napomat
b.) annyira azért mégsem akartam volna hős lenni, és sajnáltam magam -- mindkettő igaz) 
Reggeles voltam, így 3kor végeztem, de mivel a lány váltótársa is orvosnál volt, így késett, végül majd egy órát üldögéltem még bent, mire elindultunk. Odaérünk a kórházhoz, ahol megtaláltuk az emergency dental surgeryt, ahol a koszos fémlépcsőn már vagy 8 ember várakozik, köztük egy lány, aki remegett és sírt a fájdalomtól. Na ez volt az a pont először, amikor legszívesebben sarkon fordultam volna, valahogy az ember menekülőre fogná, amikor a kórházasdi túl közel van. Mivel maradtunk, így mi is beálltunk a sorba 9ként, és a  koszos fém lépcsőn várakoztunk vagy jó másfél órát mire egyáltalán megjelent valaki. Beesett Miss Nővérke (igazából csak ő képzelte magát cukorfalatnak, mert alakra inkább Ursula volt a Dr Bubóból) vetett mindenkire egy nem őszintén kedves pillantást, aztán bement, majd Miss Reception, vagy inkább lehetne Mr is, mert ilyen kemény nőt már rég láttam, simán elmenne börtönőrnek, meg úgy is beszélt velünk. Megérkezik, és odamordult, hogy álljunk be egy EGYENES sorba, mert amúgy ki sem jönnek. Őszintén először nem értettem ezt a hangnemet, elég békésen üldögélt a sánta, a fekete, a sárga, a fehér (én other white vagyok a nem other white a British és Irish white), a barna, a fogatlan, a kopasz, a turbános és a kalapos a sorban, ne de később megértettem az okát. Szóval néne kijön egy tekercs sorszámmal, és megint a börtönőr stílusban rázendít, hogy 10 embert engednek be maximum, mindenki kap egy sorszámot, a rajta lévő időpontra kell visszajönni a többiek hívják az ajtón található számot (és szíjjanak gázt), 17 fontot kell fizetni, és itt semmi fancy dolgot nem csinálnak, max antibiotikum, húzás, tömés, ha mást akarsz akkor keresd fel a saját orvosod (és szíjjál gázt). Na ekkor az addig félholtam szenvedő fogfájós lány feléledt hamvaiból, és valami ordenáré stílusban elkezdett üvölteni a nővel, hogy ő már egyszer fizettett, na és kb idáig értettem, mert aztán Mr Recepciós néni is visszaüvöltött, én meg lesokkolódtam.. Ilyet, de komolyan,     hát én még nem hallottam rendelőben ilyen stílust, na a vége az volt a kedves párbeszédnek, amit már megint értettem, hogy a lány hozzávágta a sorszámát a nénihez, és keep your ticket fucking bitch elköszönés mellett távozott fogatlan alkoholista anyukájával a helyszínről. Mostmár értem a posztereket mindenhol, (orvosi rendelők, buszmegállók stb) hogy az indulataidat ne vezesd le az alkalmazottakon, mert néha ezek teljesen bevadulnak. Most nem tudom, hogy az angol emberek, vagy a londoni lakosság, de nagyon komoly. Gábor szerint itt ilyen szedált népség lakik, aki ha egyszer nem veszi be a bogyóját, akkor elszabadulnak a belső indulatai. Miközben várakoztunk szóba elegyedtem egy skót fickóval, aki amikor először kérdezett valamit nem is voltam benne biztos, hogy angol, nagyon erős skót akcentusa volt és nem értettem, de aztán mikor elcsevegtünk az időjárásról, Londonról stb, akkor már jól értettem.  Meg mondta, hogy őt az angolok sem értik.
Még ki kellett tölteni egy adatlapot az összes betegségről, amid van, vagy lehetett, majd bejutottunk a dokinénihez, aki egy kis angyal volt. Mondtam, hogy a tolmács vagyok, hát azért a fogorvosi szókincsem nem a leggazdagabb, de amit kellett le tudtam fordítani. Végülis a lány kapott gyógyszert, de el kell mennie megcsináltatni a fogait, mert nagyon gázosak.

Ezen az élményen felbuzdulva ma elmentem beregisztrálni a GP-hez, azaz General Practicer, háziorvos magyarán. Ott is recepció, majd egy adatlappal és egy kis üvegcsével a vizeletnek felküldtek a másodikra. Hát még mindig élmény minipohárba pisilni, (vajon mások is lepisilik a kezüket vagy csak én vagyok ilyen béna?? :))  aztán hurcolni magaddal a rendelő ajtajához, viszont a WC nagyon tiszta volt, szappan, papír, kéztörlő, friss illat (nocsak, nocsak, helló Európa!). Utána bekerültem egy eü asszisztenshez, megmérte a magasságom, még mindig 187cm, majd a gonosz, kárörvendő mérlegre is ráállított, ami még nagyon számot mutatott mint korábban (mondjuk nem ettem többet, szóval nem értem miért) így most már tényleg rászánom magam egy diétára. Meg is kérdeztem, hogy mit lehet tenni édesség és cukorfüggőség ellen, de nem akart rá választ adni, és aznapra pikkpakk adott egy időpontot egy orvoshoz. Ja mert ez így van itt, hogy ők a gépben látják az elkérhető orvosokat, és egyszerűen csak beír adott időpontra a neve alá. Meg sajnos nőgyógyászhoz is elküldött, muszáj, mert ők csak az Angliában készült leletet fogadják el. Hát nagyon nincs kedvem, de legalább ez most egy indiai nő lesz, hátha velük más, és hátha nem úgy van beállítva a szék, hogy az orvosi asszisztens az asztaláról pont telibe lát olyan szögből ahogy még magadat se láttad... (ok ok tudom, hogy egész nap ezt nézik, de akkor is, nehéz szétterpesztett lábakkal komoly párbeszédet folytatni a szexuális életemről, a szedett gyógyszerekről és a múltban előforduló esetleges nemi betegségekről)
Na visszamentem az időpontra, és pontban 1.10 perckor felvillant a teljes nevem a kijelzőn, hogy én vagyok a kövi páciens. Na ez a néni már egy kicsit kedvesebb volt, elmondtam, hogy mi a nyomorom, hogy le akarok szokni az édességről, mert a bőrömnek meg a súlyomnak is jót tenne, hát itt meg is lepődött, hogy miért akarok fogyni, annyira tökéletes vagyok. (you are so perfect, so perfect -- itt lett egészen szimpatikus.:), de adott egy diéta lapot, meg el kell mennem vércukor és koleszterin mérésre. Remélem nem vagyok cukorbeteg, és azért kívánom az édességet. (bár mondjuk a chipszet is szeretem). Már alig várom, hogy elmeséljem epés Tibcsinek, biztosan ki lesz akadva, hogy elmegyek csak regisztrálni, és máris beszerveztem 3 vizsgálatot magamnak. :)

Na szegény egerünknek lehet annyi, már elneveztem Algernonnak, de Tibukát ez sem hatotta meg, egyik nap hazajön és negédes hangon mondja, hogy 'nézd csak mit vettem Algernonnak!' és patkány és egérmérget. Ez egy kis tálban kék bogyóka, amihez a kis állatbarát még csokit is kevert, csak hogy biztos legyen. Sokáig vacilláltunk a ragacs meg a méreg között, mert a ragacs kényelmesebb, de olyan borzalmas, ahogy odaragadt testtel vergődnek, a méregnél viszont meg van az esélye, hogy csak a szag alapján találjuk majd meg a mumifikálódott állatkát. Vagy egy tároló helységünk, egy böhöm nagy szekrénnyel, és én nem akarom az ördögöt a falra festeni, de valahogy érzem, hogy ott leheli ki majd a lelkét. De sajnos egyet kell, hogy értsek Tibussal, nem élhetünk együtt, elég szemtelenek, szétrágták a műzlimet, meg zörögnek egész éjszaka. Szerintem Tibusnál az volt az utolsó csepp, amikor az egérke megette a féltve őrzött barackos-kekszes Boci csokija felét. (Először engem gyanúsított persze, de aztán rájött, én az egészet megettem volna.:) Én azt javasoltam szerezzünk be egy macskát, mert akkor elvileg csak visszahelyezed a táplálékláncba, így van esélye megmenekülni, hátha kiköltözött volna magától, de nem akarnak még egy állatot.

Holnap jön Móni, már nagyon várom!! :)

41.

Ma betértem egy indiai szépségszalonba, hogy a burjánzó szemöldökömet rendbe tegye. Kissé megijedtem először, mert vágdosott belőle ollóva (jaj hogy fogok kinézni), aztán elővett egy guriga cérnát, és azt húzogatta, azzal tépkedte ki az összeset. Hát nem mondom, hogy nem fájt, de az eredmény.. Az én semmilyen világos színű vékony szemöldökömből egy kacér macskanő fejet varázsolt. :) Csak gondoltam muszáj megosztanom. :)

40.

Kezdek olyan házias lenni, hogy lassan férjhez adom magamat. (amúgy megvan az új indiai kiszemeltem, magas, szélesvállú, jóképű és nagydumás)
Most épp palacsintát sütök, és lesz belőle sajtos-sonkás-szalonnás sütőben sült és nutellás/kakaós/lekváros. Tegnap elhatároztam, hogy megfőzök előre pár napra, így reggel másfél óra alatt összedobtam egy levest, egy pörköltet, főztem hozzá tésztát és még paprikás krumplit is. Nagyon büszke is voltam magamra, kigondoltam, hogy de jó lesz, berakom a mélyhűtőbe, aztán napokig csak ki kell vennem, és megmelegítenem, nem kell főzőcskézni. Igen, csak kedves éhező öcsém, aki repjegyekre, meg bizonyítvány fordíttatásokra (a németországi új élete előkészítésére) költi a lóvéját felfalta mindet és még ebédet is csomagolt belőle. :) De igazából ez nem panasz, szerintem nincs az a nő, akinek ne dagadna a melle, ha a főztjét jóízűen megeszik. Úgyhogy, csak hogy boldog legyen a kis Benőke testvérem, most laktózmentes palacsintával várom haza.
Következő nagy projektem (annyira jó, hogy most ilyen dolgokon kell törni a fejem), hogy találjak egy szoláriumot -ami epés Tibcsi szerint nehéz lesz itt (indiai negyed)- mert Gábor szerint betegesen fehér vagyok, úgy nézek ki mint egy angol lány. öö izé köszi az észrevételt. :) A másik, hogy muszáj lesz diétáznom, mert tegnap az egyik újdonsült barátnőmnél ráálltam a mérlegre, és olyat láttam, hogy majdnem szívinfarktust kaptam. Mennyi lennék, ha nem úsznék heti 4szer?? Bár lehet azért van, már annyira izmos vagyok és ugye mint azt mindenki tudja az izom nehezebb mint a zsír. :) Lassan én leszek Xéna.
Gábor és Tibcsi persze rögtön a -szerintük, ismétlen szerintük- irreális mennyiségű édesség elfogyasztása lehet a bűnös. Mondjuk lehet, bár nem gondoltam volna, hogy a napi egy-két sznikersz, áfonyás muffin nutellával, cadbury pihe-puha csokiroló (szétolvad a nyelveden), karamellás-csokis süti, sajttorta (ja itt lehet kapni kis joghurt méretű tortácskákat is, 3at 1 fontért, hát azt sajnos nem lehet otthagyni)  ekkora gond lenne. A kólából lightot iszom mindig. Szóval úgy döntöttem tegnap, hogy mától, de mivel meg kellett ennem a maradék sütikéket (kaját ugye nem dobunk ki) így valószínű holnaptól kezdem majd csak el. Az a nagy probléma, hogy utálok diétázni, nekem az édesség alapvető élelmiszer. Szóval nehéz lesz, de szeretném, ha a combom egy árnyalattal vékonyabb lenne, a mackóláb annyira nem szexi, meg a helyes kis úszógumimat, ami a csípőmön van két oldalt  (bár az mindig ott van, ha csonti vékony vagyok akkor is) szeretném leredukálni egy kicsit. Nagyon hiányzik a biciklim, az a legjobb sport a világon, főleg a combos-fenekes magyar nőknek. Az a baj, hogy itt nem mernék egyelőre biciklizni, és itt csak a forgalomban lehet. Van szinte mindenhol bicikliút, de az, hogy  mikor melyik irányba kell kis-vagy nagy ívben kanyarodni még nem lenne automatikus, és szerintem csak összekeverném, meg a lámpa is a másik oldalon van, meg ami a legnagyobb bajom, hogy nagyon lopják a bicikliket, több kollégám mondta, hogy spórolni akart a bérleten, így elkezdtek bicajjal járni, de már az első nap ellopták a hotel elől. És a cég nem nagyon akar kedveskedni biciklitároló hellyel, pedig simán elférnénk. Leginkább arra használnám, mint régen, hogy edzeni, úszni, vagy futni menjek vele, ez most itt nagyon hasznos lenne, mert az east ham-i uszoda ahhoz nagyon messze van, hogy gyalog menjek, (legalább 1 óra séta), viszont a buszra meg mindig annyit kell várni, hogy tiszta időpocsékolás. Szóval lehet majd ha hazaugrom kihozom Lendit (ő a kis biciklim).
Elkezdtem angolt tanítani, épp most szedem össze a hozzávalókat a holnapi órámhoz. hát nem egyszerű, de alapvetően rájöttem, hogy ez hasznos lesz nekem is, mert át kell ismételnem az alapokat. De teljesen más beszélni a nyelvet és elmagyarázni, hogy mit miért úgy mondunk. Meg amit már írtam, az az egyik lány, akit tanítok, (nála méretszkedtem) kissé félreértette, hogy mennyit kérek az óráért, így volt egy kis kellemetlenség a végén.
Holnap megint megyek úszni a szexivel.
Ja a munkahelyen most azzal zaklatnak, hogy nem csinálok elég upsellinget. Na dióhéjban ez annyi, hogy több pénzt kell kihúzni a vendégből, mint amennyit korábban szándékozott fizetni. Általában az emberek a foglalást egy sima dupla szobára adják le, így amikor odajönnek, hogy becsekkoljanak, rájuk kell sózni egy jobb szobát, több pénzért, és esetleg egy reggelit is kaphatnak. Na most ezt én nem csinálom két okból. Az egyik, hogy durcás kismalac vagyok, és nem óhajtok a cégnek több pénzt csinálni, miközben ők meg abból csinálnak sportot, hogy hogyan szívassanak meg minél jobban (kezdve a late-early shiftekkel, egészen a baszogatásokig, hogy valamit nem fél óra alatt csinálsz meg, akkor kitör a balhé). A másik oka, hogy még nem vagyok elég magabiztos a szobakiadásokban, mivan, ha eladok egy jobb szobát, aztán meg mégsem tudom odaadni az embernek, mert nem elérhető mégsem annyi napra az a szobatípus mint amennyi ideig marad. Az meg elég érdekes, hogy emberünk álldogál ott, amíg én turkélok percekig a rendszerben, hogy mi elérhető és mi nem. De már látom, hogy rám fognak szállni, mert mindenki (kivéve a köcsög olaszt meg Iluskát) csomó pénzt csinált, én meg nem, miközben már júliusban ment a verseny. Ja mert bizonyám, nyeremény is van, az egyik hotelben lehet elkölteni egy két személyes vacsorát egy üveg borral. :) Fantasztikus, a kollégáink szolgálhatnak ki. Ja és a legmókásabb, hogy nemrég mondták, hogy ha nagyon panaszos valamelyik vendégünk, ajánljunk fel vacsorát akár vagy egy üveg bort, hiszen az nekünk nem kerül sokba. Biztos megint csak cinikus vagyok, de engem ez annyira nem motivál. Most éppen ott tartok, hogy szeretem a munkám, de főleg inkább egy-két kolléga miatt, de nem óhajtok egy tollvonással sem többet tenni, mint amit muszáj. Persze azért ha arról van szó, maradok tovább, segítek mindenben, de ne akarjanak már rávenni, hogy több pénzt is csináljak ilyen nyereményért.

39.

Szerintem ez a zavargásos ügy egy picit el van túlozva. Ok tényleg gyújtogattak, meg törtek be ablakokat, meg raboltak, de pont azon gondolkodtam, hogy otthon minden Fradi-Újpest meccs után ez van. Ja és a rendőrök nem 3 nap után vetik be a vízágyút, meg állnak és néznek, hogy mi legyen, hanem rögtön ütnek meg oszlatnak. Szerintem Borsod megyéből kellett volna a Scotland Yardnak rendőröket kérni, szerintem ők két óra alatt lerendezték volna a felkelőket. Meg arról is beszéltem egy-két kollégámmal, hogy azért aki angol létére Londonban nem kap állást, az nem akar dolgozni. Nekem ne mondják, hogy az a legszegényebb negyed és ezért kezdtek fosztogatni. Ha randalírozni van ereje, akkor menjen hamburgert sütni, itt ha minimál bért keresel is, meg tudsz élni belőle, csak persze fárasztó melózni. Vagy az is jó lenne, ha társadalmi munkát kapnának, szedjenek szemetet az utcáról, azt mindjárt el lesznek foglalva egész nyárra. Jaj és most a csapból is ez folyik, napjában 15en kérdezik meg, hogy biztonságban vagy-e. Igazából jó szokásom szerint nem hallgattam híreket, így kb a második nap kapcsolódtam be, hogy egyáltalán van valami itt nálunk, (mondjuk ezt is otthonról tudtam meg, mikor kérdezték, hogy a felkelés ugye nem érint..) De mivel most délelőttös vagyok, hajnalban megyek be, és délután miután hazaérek csak a nyálamat folyatom, nem megyek sehova, így nem is voltam veszélyben. Gábor volt estis, mondta, hogy csuklyás kisgyerekek szaladgáltak mindenfelé, meg tele volt az utcánk rendőrrel. Na ezért másnap (tudom morbid) de katasztrófa turistát játszottam, és direkt busszal mentem haza, ami a városon keresztül megy, hátha látok valamit. Gábornak azt mondtam, azért nem megyek metróval, mert jöttek a hírek, hogy le van zárva egy-két állomás, és nem akarok lent ragadni a szardíniás dobozban. (szóval csak félhazugság volt.) És semmi. De tényleg, minden a megszokott rendben ment, sőt még dugóba sem kerültünk. Semmi tűz, csuklya, semmi. Annyi volt, hogy az egyik pub nálunk épp bedeszkázta az összes ablakát, gondolom nem akarta megvárni míg betörik.
Ok azért nagy a szám, mert annyira közel azért nem akarnék menni, hogy megsérüljek, meg a robbantást sem szeretném, csak igazán láthattam volna egy-két szaladgáló őrültet. Na mindegy, összefoglalva, szerintem kezd lecsengeni. Most épp az önkéntes takarítóbrigádokat szervezik, olyan felkiáltásokkal, hogy kitakarítjuk a hazánkat, legyen megint rend és tisztaság (mintha London annyira tiszta lenne amúgy).. Aztán gondolom majd ha végeztek egymás nyakába borul az össze takinéni, hogy na megcsináltuk. Na cinikus vagyok megint.. :)

A kedves munkahely. Rájöttem, hogy elmebeteg mazochista állatok dolgoznak itt, így most elkezdtem gondolkodni, hogy felmondjak e vagy csak kérjem át magam kisebb szállodába. Azt érzem, hogy abból csinálnak sportot, hogy hogyan találjanak ki újabbnál újabb szívatásokat az alkalmazottaknak. Ja meg, hogy 6 főnök jut 3 recepciósra. :) Mindenki kap valami jól hangzó titulust, és úgy feszítenek a kinevezés után, mintha legalábbis miniszterelnökök lennének. Ja és valahogy a legtöbb miután megkapta az új nevét úgy érzi, hogy nem nagyon kell dolgoznia, és csak keringenek körbe körbe (tisztelet a kivételnek). Így előfordul, hogy csak 1 ember áll a pultban, az is a szerencsétlen recis. Erre kitalálták, hogy amikor a kajaszünet van, akkor nem mehetünk le enni, mert sokan épp 6-8 között csekkolnak be, és akkor mindenkinek pultban kell lennie. A legújabb pedig, hogy a bankinget, ami egy nem bonyolult feladat, csak a nap folyamán összegyült kb 50 bankkártyás fizetési bizonylatot kell összesíteni és kasszát számolni, nem lehet félreülve csinálni, hanem a pultban kell, (nem ám egy-két majmot kéne rávenni, hogy dolgozzon.) miközben ugye emberek jönnek, telefon csörög, tehát 5 percenként ki vagy zökkentve, és persze legyen kész időben és ne hibázz, mert így akarják elkerülni, hogy üres legyen a reci.
Ja mert ez a másik, hogy mindennek időben gyorsan-gyorsan meg kell lenni, így az összes már beidomított főnök erre veri a nyálát, hogy legyél kész hamar, és ott lihegnek a nyakadban. Ezzel reggelente azt érjük el, hogy kb 1-re minden megvan, majd hangosan sóhajtoznak, hogy de unalmas. (kész..:)) Hát én többnyire felveszem a pléhpofát, és csinálom ahogy tudom. Legutóbb fél órával a szadista Iluska által kitűzött időpont után végeztem, így azzal büntetett, hogy nem szólt hozzám a shift végéig és szigorúan nézett. Na most ha álmos és fáradt vagy, azért akkor nem mindig megy ez az egyik fülemen be, a másikon ki hozzáállás. Szóval most felmondani nem tudok, és nem akarok egyrészt a szabadságaim miatt, másrészt meg anyagilag sem engedhetem meg, hogy esetleg nem kapok pénzt egy két hétig. Viszont azt sem akarom, hogy kisebb szállodába megyek, és esetleg nem tetszik, és akkor meg már tényleg csak felmondani tudok. Szóval egyelőre kivárok.

Kis családom egyik része is meglátogatott, hoztak egy kis hazai ezt-azt, meg jó volt, mert szabin is voltam, úgyhogy sokat aludtam, meg legalább megnéztem Londonból kicsit többet is mint a Picadilly.