52.

Algernon meghalt.
Tomi agyonütötte egy palackkal.
Szegényke.

51.

Nos azt köztudott hogy nekem a melegekkel semmiféle bajom nincs, sőt kifejezetten jól megértem magam velük, és hát a meleg báros bulijaim jóvoltából igencsak megemelkedett az ingerküszöböm, nem kap el a röhögőgörcs egy transzi láttán sem.
Nem reprezentatív felmérésem eredményeképpen a következő típusú meleg férfiakat különböztetem meg:
a.) nem érzi a vágyát annak, hogy telekürtölje a világot a másságával, átlagosan öltözködik, beszél, szinte észrevehetetlen (de nekem már sasszemem van rá), mindössze a 'túl jól ápoltsága' árulkodik, mint pl szépen szedett szemöldök - de csak éppen formázott, nem nőies-, a fején frizura van és nem csak haj, ízléses ruhák, kellemes illat, szinte már beleszeretnél, mert olyan mint Ken (nem mintha Ken bejönne), de aztán hozza a kisbarátját, aki ha lehet még jobban néz ki. És ilyenkor sírsz, hogy ezek a szép emberek miért nem szeretnék, hogy a génjeik továbböröklődjenek????
b.) róluk annyit, hogy ők azok, akik a gayparadeon a kamionon egy szál feszes fehér alsónadrágban rázzák girnyó testüket. Szörnyű feltűnési viszketekségben szenvednek, nyivákolnak, és a táskájukat mint egy ridikült viselik, fellöknek, rátaposnak a lábadra és még bocsánatot sem kérnek.
c.) A vegyes. Lehet girnyótestű, de visszafogott, elhízott harsány, jól ápolt, de nyivákolós.

Na ma volt szerencsém egy nagyon magas, elhízott emberhez, aki olyan hangon beszélt mint egy durcás kislány, és mindent 'right NOW' akart. Persze, hogy megnyertem, örültem neki. Szóval miközben fel-alá riszálta formás testét, hogy begyűjtse a bárban iszogató bálnatestű barátnőit (ezt Gábor mondta, hogy minden meleg palinak van egy kövér barát-barátnője.. és tényleg), próbáltam megkeresni a regisztrációs lapjukat, hogy becsekkoljam őket. Na sikerült, felmarta a kulcsot, majd nem telt bele 10 perc és telefonálnak. A mai napról tudni kell, hogy este héttől egyedül voltam, előtte meg a kis fekete barátnőmmel, (aki még kezdő, és imád beszélgetni ahelyett, hogy a keze járna, de nem baj, mert olyan kis imádnivaló, plusz megígérte,hogy elvisz egy ingyenes szépségnapra) szóval nagyon sok mindent csináltam, plusz ugye az elmúlt napok eseménydússága miatt nem is sokat aludtam, így egy pindurkát türelmetlen voltam. Persze ilyenkor jön a legtöbb panasz, meg szobacsere kérelem. Na kissé eltértem a tárgytól. Szóval Mr Risza letelefonál, hogy neki nagy szobája van, de a barátnőinek nem, és ők is olyat AKARNAK, mert ők olyat foglaltak, stb stb.. Na közben csekkoltam a rendszerben, természetesen a legolcsóbb szobát foglalták le a lastminute.com-on kb szaros 100 fontért, mikor más meg ugyanazért akár 250-et is fizet per éjszaka. Csak mivel nem volt elég dupla szobánk, az egyiküknek egy nagyobbat adtunk ingyenbe. Na itt kissé felment a pumpa bennem, utálom az ilyen ingyenélő, az utolsó cseppet is kiszorító embereket. Ahelyett, hogy örülne a szerencséjének. Na de gondoltam, én nem állok le Mr Hisztériával vitatkozni, ezért van nekünk Guest Relation Miss Reception-ünk, majd ő csinál vele amit akar. Így felhívtam Mariát, elmondtam, hogy a vendég mit hazudozik, és hogy akar e velük foglalkozni, vagy mondjam meg nekik, hogy öcsisajt, duplaszobát foglaltál és fizettél, így kussolás van. Szerencsére akart, és persze megkapták a nagyobb szobát. Na nem telik bele 10 perc, látom a telefon kijelzőn hogy az új szobából hívnak, azt hittem elsírom magam, hogy már megint mi a rákot akarnak. Az volt a baja, hogy nem bírták kinyitni a minibárt. Nos ez akkor fordul elő, ha előtte olyan vendég volt a szobában, aki nem adta oda a bankkártyáját garanciának, így náluk le van zárva a minibár, nehogy kiigya aztán fizetés nélkül távozzon. És néha hiába nyitjuk ki az új vendégnél, nem működik mégsem. Szóltam szexinek, hogy nyissa ki a főszerveren a minibárt, aztán hívtam a szobát, hogy most már lehet vedelni. Na addigra Mr Hisztéria már ki is nyitotta, majd így Gabriella, úgy Gabriella, hogy ő több újságnak ír kritikát szállodákról, meg majd a trip advisorra is ír, hogy a front desk (azaz mi a recepció) valami fantasztikusak vagyunk, ilyen kedvességgel és segítőkészséggel még nem is találkozott, stb stb.. Szóval legalább annyi esze volt, hogy megköszönje.
Szerencsére az idióták mellett azért kedves vendégek is vannak, pl valaki telefonált, hogy majd jönnek októberben, és néhány dolgot szerettek volna megtudni a szállodáról, elmondtam mindent, majd azzal tette le a telefont, hogy ha a szálloda legalább fele olyan jó mint amilyen a kedves a hangom, akkor biztos jól érzik magukat majd. Vagy ma egy másik embernek aki Indiából repül Londonba csináltam egy foglalást telefonon, pedig azt nem szoktuk, mert ugye írásos visszaigazolás kell, hogy nem csak a hasamra ütöttem, és lefoglaltam egy szobát. Na mert az okoskának hétfőtől volt foglalva szoba, de ő már holnap megérkezik, és ha van hely, akkor jönne ide korábban.. Hát kérdeztem tud e emailt írni, de mondta nem, mert már a reptéren van, és holnapig repülni fog. Hát nem egy szívbajos, elindul Londonba, anélkül, hogy lenne hova mennie. Így a szexi jóváhagyásával megcsináltam, de elmondtam, hogyha nem jön időben, akkor volt szoba, nincs szoba, azt aludhat a bárban a kanapén. (ok ezt úgyis tudjátok, hogy nem tettem hozzá) Na aztán ő is össze-vissza köszöngette.
Gondoltam, megmondom neki, hogy amíg D jól viselkedik, addig az összes indiait kitüntetett figyelemben részesítem.. :)

50.

Wow. 50. bejegyzés.
Imola húgom megkapta a melót a szállodában, egy másik 5 csillagos Hotel health club részlegén dolgozik mint recepciós. Beadtuk a jelentkezését, másnap interjú, következő nap kezdett. Szépen felöltöztettem, megbeszéltük mit mondjon az interjún, és megcsinálta, úgyhogy nagyon büszke voltam rá. Ma végre volt időm felhívni, hogy mi újság, eddig nem is beszéltünk, mert ő reggeles én meg délutános. Tetszik neki, csak ugyanaz van, mint nekem volt, hogy rengeteg az új info, és mindezt 3 nap alatt meg kell tanulnia, mert szabira mennek a kollégák, így neki kell majd nyitni, és pár órát teljesen egyedül lesz. Mesélt értelmes vendégekről, még értelmesebb kérdésekkel/kérésekkel, mondtam ehhez jobb ha hozzászokik, csak rosszabb lesz, meg a nyelvvel még ő is szenved, nehezen érti meg mit mondanak neki. De azt meg lehet szokni, meg mondtam ne aggódjon egy idő után nem tudnak újat kérdezni. Ma már odasompolyogtam a szexihez, hogy elújságoljam, hogy a húgom (aki more pretty than me) felvételt nyert a City Hotelbe, így kérdezte, mi a neve, és majd szól az egyik régi kollégánknak, aki oda lett átrotálva mint főnök, hogy majd nézzen rá, hogy minden rendben van.

Na Dvel úgy néz ki, hogy magunkhoz képest egész normálisan mennek a dolgok, de majd meglátjuk mi lesz. Ami kicsit még bosszantó, hogy ő anyanyelvi szinten beszéli az angolt, én meg mondhatni nem. Így már párszor elküldtem a francba, hogy hagyjon békén, ha én is 6 éves korom óta angol iskolába jártam volna, ahol az angol az első nyelv, akkor valószínű én is folyékonyabban beszélnék. Plusz meséltem a Szovjet Unióról, hogy egy két osztállyal felettem még az orosz volt a kötelező nyelv, valamint a mi országunk nagyon zárt, az összes mese és majdnem az összes film szinkronizálva van, és idegen nyelvet heti 2 órában tanulsz, legtöbbször olyan tanároktól, akik még ugyanúgy tanulják az angolt és 3 leckével járnak előtted a könyvben (persze én és Gábor szerencsés kivételek vagyunk, egy szuper angol tanárral a családban. :)) Szóval magyarul szépen meg lehet tanulni, de angolul nehéz, mondtam nézzen körbe a szállodában, tele van magyarral, hallgassa ki hogy beszél angolul..
Ja mert néha megjegyzi, hogy neki le kell lassítani, hogy megértsem (jaj szegény gyerek) meg amikor viccelődik, nem tudok rá kapásból visszaszólni mindig, meg nehéz olyan gyorsan kifejezni mit akarok, ahogy magyarul tenném, meg ahogy ő teszi. Ma pl szerinte a hotel szót rosszul ejtettem ki, na ez volt a vég, röhögtem egy sort és elmagyaráztam, hogy nekem nincs hallásom, ezért nem tudok énekelni sem, és mivel még magával a nyelvvel is vannak problémáim (azt érzem, hogy hiába egyre többet tudok,azt látom, hogy még mit nem), az akcentusom lesz az utolsó szint, amit majd fejleszteni akarok. Szóval megmondtam neki, hogy le lehet szállni rólam, akkor keressen valami csodaszép tésztatestű angol nőt, azt beszélgessen vele. Persze ilyenkor mindig jön, hogy nem azért mondta, csak kijavít, hogy fejlődjek. Amúgy határozottan jót tesz a nyelvtudásnak, ha nem tudsz más nyelven érvényt szerezni a véleményednek, meg pont ezért örülök neki, mert tökéletes az angolja, nincs akcentusa, és nem úgy néz ki mint egy angol, (értsd:  halszínű, karót nyelt kóró) és tényleg sokat tanulok tőle.

A kis háziállataink. Szerintem Algernon végképp meghalt. Szegényke. Amikor utoljára láttuk, azt hittem szívrohamot kapok, majdnem a plafonig ugrottam. Kiraktunk egy egérragacsot a müzliszacskó mellé, amibe félig beleragadt, de valahogy kivonszolta magát belőle. Na az egész úgy történt, hogy Imola reggelizett, kispolc ott volt mellette, rajta a már említett egércsapda meg a műzli, ami folyamatosan zörgött, de csak halkan, így nem tudtuk mi ez. Na rájöttünk, hogy a hang a zacsiból jön, így Imola megpiszkálta egy csavarral, erre Algernon szó szerint kirepült belőle, valahogy akkorát ugrott, hogy átrepült az asztal felett, aztán elszaladt valamerre. Na erre mindketten akkorát sikítottunk, hogy Gábor felébredt rá. Ami a gázos volt, hogy vérfoltok voltak a ragacson, tehát valószínű szegényke beleragadt, a kis bőrét hátrahagyva beszuszakolta magát a zacskóba, majd valahogy összekapta magát az éjszaka folyamán, így volt ereje kiugrani. Csak kissé aggódtam, hogy ha betegséget terjeszt, lehet nem jó, hogy bőr nélkül, véresen közlekedik a lakásban, bár egy hete nem láttam, így lehet eltávozott.

Ilonát elrakták a hotelből egyik óráról a másikra, a főnök annyit mondott, hogy ez van, és nem óhajtja megmagyarázni, hogy miért. Írtam neki fészen, és azt mondta azért, mert mi (az összes recepciós) azt mondtuk, hogy egy kétszínű ribkó, így a főnök nem akarja, hogy ilyen ember vezessen minket. Hát írtam neki, hogy sajnálom, és én nem voltam megkérdezve. Azért fura, mert kissé gyp-s volt, de én bírtam, meg ő is kedvelt engem. Szerintem amúgy Miss Reception panaszkodott, mert Ilona Princessnek hívta a háta mögött.

Jelentem, egy hónap alatt egyszer ettem csokit, vagy bármiféle más édességet. Szerintem ez óriási áldozat. Büszke vagyok magamra. Csak azt nem értem, hogy akkor miért vagyok még mindig pattanásos??!! Lassan kezdenek a ráncaim kifejlődni, de sajnos a két dolog nem zárja ki egymást. Majd egy pubertás-nagyi leszek.

49.

Hát Gáborka elhagyta a várost, ahol élt. Persze hozta megint a formáját, mert szombaton egész nap a városban mászkáltak, a telefonja lemerült, így szegény Mirko nem tudta a pontos címünket, plusz el sem tudta érni, úgy, hogy vasárnap hajnalban indult kocsival otthonról. Nekem kellett neki este fél 12-kor smst küldenem az adatokkal. Szóval megérkezett olyan 1 felé vasárnap, 9 óra alatt levezetett, és gondolta, hogy fejmosást tart Gábornak, de hát aki ismeri Gábort, tudja, hogy lerendezte egy bicsi-bocsival, plusz megmagyarázta, hogy ez az egész miért is nem az ő hibája, hanem a teljes univerzum csúnya, és előre kitervelt műve volt, hozzátéve, hogy amúgy meg 'úgysem tudsz rám haragudni' óriás ártatlan kiskutyaszemekkel.. :) Húgocskámék is megérkeztek, lassan próbálnak beilleszkedni, megy a munkakeresés. Szurkolok nekik.

Nos kedves D még mindig nem igazán tudja, hogy mit akar, így a legutóbbi vicces húzása után elküldtem a halál f.ra. Merthogy pénteken hajnal 6ig (az már szombat) császkáltunk a városban, iszogattunk, satöbbi, nagyon jól elvoltunk, így megbeszéltük, hogy vasárnap miután együtt dolgozunk, átjövünk hozzánk, itt alszik, így tudunk több időt együtt tölteni. Hát a műszak vége felé bemondta az unalmast, hogy neki haza kell mennie, mert másnap reggel jön a mosógépszerelő, meg át kell mennie a házinénihez, így nem tud jönni. Na itt elszállt az agyam, és megmondtam, neki, hogy soha többet nem akarom látni, hagyjon békén, elegem van, hogy mindig megígér valamit, aztán nem tartja meg, értse meg, hogy engem ezzel a világból ki lehet kergetni, én olyan családban nőttem fel, ahol ha vki valamit megígért, azt tudta, hogy tartani kell, mert úgy lett megbeszélve, és azért az esetek nagy részében ez így is volt, vagy ha le kellett valamit mondani, azt időben megtette. Meg mondtam, hogy 28 éves vagyok, annyi tapasztalat már van a hátam mögött, hogy el tudom dönteni, hogy egy férfi mikor akar valamit és mikor szórakozik csak. Na persze itt benne is felment a pumpa, hogy most mi bajom van (hát mi, vazze..) és mindketten bementünk az öltözőbe, nem is köszöntünk, úgy mentünk haza. Persze aztán hajnal egykor küld egy smst, hogy sorry.. és itt tudtam, ha válaszolok, akkor belemegyek abba, hogy folytassuk, ha nem akkor meg lekopik. (mondjuk az a baj, hogy imponált, hogy írt, mert elég határozottan elmondtam neki hova menjen az anyjába, és eddig ha ilyet csináltam, azzal az összes palit el tudtam üldözni, de ez egy pióca. :)) Szóval visszaírtam persze, felhívott, beszéltünk a dolgokról, hogy rájött mekkora egy hülye, most velem is lehetne. Mondtam neki, hogy tudom, hogy az a baja, ami nekem is, hogy be van szarva ettől az egésztől, két éve én sem ébredtem senki mellett, más ha valaki lelép hajnalban, és más amikor együtt kell reggelizni, egy bizonyos idő után, fél az ember kiadni magát. De most két választás van, lehet nyugodtan egyedül ébredni, vagy át kell esni az első pár hónap szerencsétlenkedésén. Meg hogy én legyek vele határozottabb, én nem tud az én tündér kedvességemmel mit kezdeni, mert szerinte azt kellett volna mondanom, hogy nem érdekel milyen programod van, szólhattál volna hamarabb, mostmár jössz hozzám, a hotel előtt várlak.. Igen, csak én nem ilyen vagyok, mondtam ne akarjon másmilyenné tenni, de ez nem igaz, hogy nem ilyen vagyok, mert én nagyon erős egyéniség vagyok, csak elrejtem a kedvességem mögé. Jó, mondtam, én kemény csak a családommal tudok lenni, mert tudom, hogyha néha el is küldöm őket melegebb éghajlatra, az ő szeretetüket nem veszítem el. Mindig azokkal könnyű csúnyán beszélni akik a legközelebb állnak. De igazából igaza van, határozottabb simán tudok lenni, de ugye eddig nem akartam ezt az oldalamat kihangsúlyozni, azért sok férfi nem rajong az erős nőkért. Úgyhogy ma kész csoda, de felhívott (megígérte, de ugye haha) és elmondtam neki, hogy holnap úgy készüljön, hogy munka után várom az állomáson, pakoljon magának cuccot, és nem fogadok el semmi kifogást. Ja mert mondta, hogy akkor holnap én délelőttös vagyok (igazából aludnom kéne blogírás helyett) ő délutános, és akkor munka után idejön, szerdán meg együtt megyünk dolgozni délutánra, és hogy ezt most nem cseszi el. Hát igen mert ezt is mondtam neki, hogy itt sose lesz olyan, hogy minden klappol, össze vissza dolgozunk, messze lakunk egymástól, más napokon vagyunk szabadok, ehhez kell alkalmazkodni. Na most itt tartunk, tele a pelenkám, de majd meglátjuk mi lesz. Szerinte mi köztünk egy szép hosszú kapcsolat lesz, ő ezt érzi. Hát mondtam ez vicces, mert a barátaim szerint ha valami nyögvenyelősen indul, abból úgysem lesz semmi, de szerinte a mi esetünkben ez más, mert 2 totál különböző közegből, családból, kultúrából érkező emberek vagyunk, más tapasztalattal és elvárásokkal, így nehezebb összecsiszolódni. Hát úgy legyen. Meg igazából rájöttem, mit várok,az átlag pasikat megeszem reggelire, plusz fákat ölelgetek a parkban futás után, hogy érezzem a rezgésüket, elmegyek biciklitúrára felkészülés nélkül, vagy kijövök ide a szép kényelmes életemből, valószínű, hogy nekem is van valami stikkem, nem is fogok 'normális' embereket bevonzani az életembe. :)
Elnézést, hogy a szerelmi életemmel traktálok mindenkit, majd igyekszem az általánosabb, mókásabb dolgokról is írni.

48.

Megvolt Gábor és Jema búcsúpartija is tegnap, az az igazi londoni fajta parti. Azaz lerészegedsz egy pubban, majd olyan 10-11 felé elindulsz mulatni az éjszakába. Ha szerencséd van, akkor beengednek a helyre, jó a zene, hazafelé jön a busz, amire felférsz, azon senki nem csinálja a fesztivált, mert ha igen, akkor buszvezetőbá satufékez, ajtókat bezárja (nagyon), majd hívja a rendőrséget, és amíg azok nem érkeznek meg, senki se le se fel. Majd rendőrség kiszáll, bekerítik a buszt, a randalírozókat leszedik, majd busz békésen megy tovább. Csak mondjuk ez akár fél órát is igénybe vehet, ami annyira nem fincsi, ha pisilni kell, meg fáradt vagy, és még a lábad is fáj. Na tegnap majdnem minden klappolt, leszámítva, hogy kissé későn indultunk el a pubból, így az első helyre nem fértünk be, így tovább mentünk egy másikba, ahol km hosszú sor volt, ami nem mozdult. Ott fél óra ácsorgás után az egyik biztonsági ember elmondta, hogy lúzerek (ok ezt nem mondta, de tuti gondolta), minimum másfél óra sorbanállás (teljesen tele volt a hely, és csak akkor engednek be embert, hogyha valaki hazamegy). Gábor kissé fel volt pörögve, így mondta, hogy neki táncolnia kell, különben összehányja otthon a budit. Szóval akkorra már csak 4en a kemény mag maradtunk, mindenki lekopott, így lementünk egy másik helyre, ahova nem akartak beengedni, de Gábor meg Tibcsi ismerte a főnököt, akit kihívtak, így puszi-pacsi hellósziaderégláttunk, és bemehettünk. Azért az jó érzés volt. :) Szóval mindent összevetve jó volt, leszámítva a km-es gyaloglás az esős nyirkos éjszakában. De hazafelé találtunk nyitvatartó subwayt, a busz jött rögtön, senki nem rosszalkodott, így simán hazaértünk. Azért sajnáltam, hogy nincs okostelóm normális fényképezővel, mert Gáborék bealudtak, de nem egyszerűen. Tibcsi támaszkodott az előtte lévő szék karfáján, ahonnan mindig lecsúszott a keze, ilyenkor felnézett, hogy na mi van máá, Gábor meg mint egy csiga nyitott szájjal rácuppant az ablakra. :)
Az egész nap elég sietős volt, mert nehezen keltünk, majd el kellett menni egy last minute shoppingra, kinek cipő, kinek öv hiányzott az outfitből, és szerencsére létezik a Primark, ahol mindezeket fillérekért be lehet szerezni. Aztán hazamentünk, mindenki elkezdett készülődni, Gábor hamarabb le is lépett, de szerintem így is sikerült lekésnie a saját buliját, de aki ismeri őt, ezen úgysem lepődik meg. Ja meg volt valami hatalmas meccs pont itt a mellettünk lévő stadionban, így a metróra fel sem lehetett férni, szerintem fél London itt volt, 4es tömött sorokban haladtak az emberek az utcán.
Siettem én is, mert D-nek jelenése volt előttem, erről majd később. Szóval mivel nem sokat ettem az elmúlt két hétben, inkább alkoholizáltam, hogy tompítsam az érzékeimet, már nincs annyira mackólábam, bár azért még így is van husika, (azért itt Londonban szerencsére kevés az anorexiás, tehát amikor én nagyon kövérnek érzem magam, akkor is inkább a kissé soványabb kategóriába tartozom) de gondoltam ma lábvillantós nap lesz (mert azt ugye minden rendes házban nevelkedett lány tudja, hogy vagy dekoltázst vagy lábat villantunk), így felvettem egy hosszú ujjú kötött miniruhát, amit mondjuk nevezhetünk kissé hosszabb pulcsinak is. Szépen tükörfényesre vasaltam a hajamat, szóval összekaptam magam amennyire csak tudtam, mivel azt akartam, hogy Dnek leessen az álla (ez mondjuk sikerült is), erre az a k eső pont indulás előtt kezdett el esni, azt hittem felrobbanok, mert a hülye pára visszahullámosítja a hajam, de nem olyan szexi hullámosra, hanem olyanra mintha semmit se csináltam volna vele. Esernyőm épp nincs, mert az elmúlt napokban szerintem az IREN ideküldte valamelyik kistesóját, mert olyan tornádó szerű eső meg szél volt, hogy szegény Betty Boop-os esernyőmnek annyi lett, darabokra törte.Szóval úgy döntöttem, hogy ciki nem ciki, de az egyik nagy sálamat tekertem mint egy kendőt a fejemre, hogy védjem a hajam valamennyire (igen tudom, óriási problémákkal kell megküzdenem). Na csak azt felejtettem el, hogy csadorfalván lakunk, így elég érdekesen nézett rám mindenki, amikor egy szinte semmi ruhában és lekendőzött fejjel vonultam. :) De who cares, ez van. :)
Na D és a jelenés. Nem beszéltünk pár napig, totálisan ignorált, én összetörtem teljesen, mert annyira olyan, mint amit mindig is kerestem, mind külsőleg, mind belsőleg, és egyszerűen nem értettem mi van. Így életemben először összeszedtem a bátorságom, és felfedtem mit gondolok és érzek, és odamentem hozzá, hogy legyen kedves megmagyarázni mi van. Így felhívott egyik este miután végeztem, és hajnali 6ig beszélgettünk. Összevetve az a problémája, hogy túl szép és jó vagyok, angyal lelkem van, ő meg egy rossz ember, plusz én európai, ő indiai, és ő nem elég jó nekem. (gondoltam ez nagyszerű, mostmár az is baj, ha szép és kedves vagy. Kedves Férfiak, mi a fene kell nektek? És még hogy a nők komplikáltak.. mehhh..) Először azt hittem ez csak valami rossz lekoptató duma, mert azt is hozzátette, hogy majd találok valakit, aki hozzámvaló. És legyünk barátok. Na ez az a mondat, amire instant ölök. Ó hogyne, szeretnék a jóbarátod lenni, mikor két napja még az járt a fejemben, hogyan rángatnám le a ruhádat.. :) Szóval mondtam neki, hogy ok I got it, ha nem akarod, nem kell, de aztán beszélgettünk még, így elmondtam neki mindent, hogy mit éreztem, érzek, elmondta ő is hogy mit érez, és hogy egyszerűen nem érti mit eszek rajta. Szóval végül eljött Gáborék bulijára egy pár órára, de láttam rajta, hogy nagyon szenvedett, egyszerűen attól tartott, hogy nem fogják elfogadni, mi van ha a Gábor utálni fogja, stb.. Amúgy Gábornak szimpi volt, bár nem beszéltek, csak kezet fogtak.
Szóval végül mi ketten beszélgettünk, iszogattunk meg cigiztünk kint, aztán megcsókolt... És a legnagyobb problematika, hogy pont úgy csókol, ahogy szeretem, ami nagyon ritka, szóval most még ez is. Nem találtam egyetlen hibát sem. Szóval ez most engem is megijesztett. És eldöntöttem, hogy részemről ennyi volt a hadjárat, vagy megküzd saját magával, hogy akarja e ezt vagy sem, vagy akkor én már nem tudok mit tenni. Meg nem is akarok. Tőlem igazán távol áll, hogy beszéljek az érzéseimről ilyen nyíltan, most mégis megtettem tudja, hogy mit érzek. Úgyhogy most visszalépek, és kivárom, amíg kitalálja mit akar. Abban igaza van mindenkinek, hogy inkább derüljön ki az elején, ha nem működik, legfeljebb, majd telebömbölöm a kispárnámat.

Olyan érdekes itt kint, hogy mindenki milyen türelmes. Tele van az út autókkal, de feleslegesen senki nem dudálgat, csak akkor ha valaki vmi életveszélyeset csinál. Pl egyik nap álltam a buszmegállóban, állt a kocsisor, közben az egyikből kiszálltak, ölelkezdtek az út közepén, puszi-puszi búcsúzkodás, és közben elindult a sor. Én már rögtön vártam az óriás dudát, a mennnnyé már barom beszólást, stb, de semmi. A mögötte álló szépen kivárta, amíg mindenki mindenkitől elbúcsúzik, majd haladtak tovább. Vagy pl amikor a bérletedet automatából töltöd fel, ott is nyugodtan elszöszölhetsz, senki nem topog-szuszog-sóhajtozik mögötted.

47.

Itt van az egyik kedvenc számom, ami most nagyszerűen be tudja mutatni hogy érzem magam. Nem is kell nagyon ragozni.


http://www.youtube.com/watch?v=4ADh8Fs3YdU


Queen, the show must go on

Empty spaces - what are we living for?
Abandoned places - I guess we know the score..
On and on!
Does anybody know what we are looking for?

Another hero - another mindless crime.
Behind the curtain, in the pantomime.
Hold the line!
Does anybody want to take it anymore?
The Show must go on!
The Show must go on!Yeah!
Inside my heart is breaking,
My make-up may be flaking,
But my smile, still, stays on!

Whatever happens, I'll leave it all to chance.
Another heartache - another failed romance.
On and on...
Does anybody know what we are living for?
I guess i'm learning
I must be warmer now..
I'll soon be turning, round the corner now.
Outside the dawn is breaking,
But inside in the dark I'm aching to be free!

The Show must go on!
The Show must go on! Yeah,yeah!
Ooh! Inside my heart is breaking!
My make-up may be flaking...
But my smile, still, stays on!
Yeah! oh oh oh

My soul is painted like the wings of butterflies,
Fairy tales of yesterday, will grow but never die,
I can fly, my friends!

The Show must go on! Yeah!
The Show must go on!
I'll face it with a grin!
I'm never giving in!
On with the show!

I'll top the bill!
I'll overkill!
I have to find the will to carry on!
On with the,
On with the show!

The Show must go on.

46.

Nahát rámjött az írhatnék, örüljetek. :)
Reggel, (olyan 10.30 is volt már) elmentem végre a vérvételre. Lehúztam a sorszámom, és beültem kb 300-nak a sorba, és mivel éhgyomorra kellett menni, kissé megijedtem, hogy mikorra kerülök majd sorra, mert addig tuti éhen pusztulok. De elég gyorsan csapolták a népet, így csak egy órát vártam, aztán meg bementem pedig nem voltam benne biztos, hogy én következek. Enyém volt a B05 sorszám, viszont a kijelző csak 2 számjegyes, így miután egyszer lement az összes sorszám 99-ig elkezdték előről a 01-el. Én meg gondolkodtam, hogy akkor ha nekem B-m van, biztos van egy A is, de aztán amikor felvillant a 05 szépen beslisszoltam, az indiai nővérke meg kisebb sokkot kapott a méreteimtől, így nem is kérte el a sorszámot. Az mondjuk vicces volt, leülök, és elhűlve, mint aki egy yetit lát, kérdezgette, hogy hogyan nőttem én ekkorára, mikor ő meg akkora (hát igen, én is szoktam csodálkozni, hogy némelyik indiai nő mennyire kicsike. Sokszor a viccet félretéve attól félek, hogy hasra esek bennük, annyira kiesnek a látómezőmből). Na azt hittem ennyi komment elég volt, de megkérdezte, hogy mit eszek, lovat (are you eating horse)?! :D:D:D hát komolyan, ő sem francia nevelőnőktől tanult illemet. Alapvetően átfutott az agyamon, hogy azt válaszolom, hogy igen, nyers marhát eszem nyers tojással, a lovat meg szőröstül-bőröstül vágta közben vadászom le, hozzátéve apukám kedvenc mondását a kicsi embereknek, hogy amúgy meg a te szád beleakad a kilincsbe, minek szólsz be, de inkább megint úgy döntöttem, hogy felülemelkedek az emberi butaságon (lehet konfliktuskerülésnek is hívni) meg hát épp vérvétel előtt álltunk, amit ugye lehet pici fájdalommal pici sebbel, és vénarepesztéssel is csinálni. :)

Mostam, takarítottam is, közben D-n járt a fejem, közben Dzsorzsi felhívott, hogy menjünk moziba, de nem mentem, biztos, most találná ki, hogy eljátssza a hősszerelmest, meg hát amúgy is az nem jött nekem sehogy össze, hogy tegnap D, ma meg Dzsordzsi. Még ha barátkozunk, akkor sem.  Most hívott D, ja a kis drágának én vagyok az európai szupermodellje, mesélte, hogy kamaszként még otthon mindig a Fashion Tv-t nézte, hogy ezek a magas európai nők mennyire gyönyörűek, és mennyire szeretne megismerkedni eggyel, úgyhogy a tegnapi találkozón ezt hallgattam, hogy el sem hiszi, hogy teljesült a vágya. Szóval azért még szemmel tartom, mert azt nem akarom, hogy mint valami exotikumot megszerezzen, aztán meg lepattintson, és elvegyen valami töpszli indiait.  :)

Délután elmentem megint a csodaszemöldököt csináló szalonba, így megint rendezett az arcom, plusz leszedettem a karomról is szőrt, nem volt kedvem itthon játszani az epilátorral. Hát a kis csöpp indiai nénire is ráfért volna egy bajuszgyanta, viszont ő is nagyon jól dolgozott. Én nem tudom, hogy az indiai nők mennyire szőrösek, de amikor elkezdte a kézgyantát, a vállamtól az ujjam hegyéig bekent a cuccal. Hűű. Na mert otthon csak az alkarról szedik le, hát felette nem nagyon szőrös az ember, legalábbis Európában. Lehet, ám nem is vallási vagy mittudomén milyen okokból viselik a hosszú szárikat, hanem hogy a gorilla testüket eltakarják két gyantázás között. Szóval szegény leendő fél-indiai kislányomat vihetem majd 5 évesen bajuszgyantára, hogy ne csúfolják. :))))

45.

Hát Valakivel történik éppen valami. Ez a Valaki nem akarja elszólni, ezért Én mesélem el, hogy mi mindent gondol és érez. Sajnos ez a bejegyzés nyálasan, érzelmesen csöpögősre fog sikerülni, ami - aki ismeri Valakit, tudja - eléggé messze áll a természetétől.
Szóval Valaki, nevezzük Gabs-nek, (mivel ez a kedvenc indiai kolléganőjétől kapott beceneve) nagyon nagyon boldognak érzi magát. Megismerte D-t, akivel ma volt a negyedik 'nemigazirandija' ahogy D mondta, mivel eddig csak beültek mindig egy italra munka után, ami este 11 órát jelent, és mivel haza is kell érni, ezért csak egy órás kis találkozók voltak. Mert ugyebár ha shift rendszerben dolgozol, akkor össze-vissza vannak a szabadnapok, egyik reggel, a másik délután dolgozik, így azért igencsak nehéz összehozni a találkozókat. De most abban maradtak, hogy D szombaton szabadnapos, Gabs meg délelőttös, így utána D összeszedi Gabs-t és elmennek egy igazi randira. Hogy hova, azt nem még nem tudja. Szóval D is a recin dolgozik, és Gabs a hosszú szabija alatt nem is találkozott vele, egyszer dolgoztak csak együtt, akkor is rá kellett szólnia D-re, hogy ne beszéljen annyit, mert nem fognak végezni a melóval, de azóta már párszor dolgoztak együtt, és mindig utána ültek be egy italra. Ami fantasztikus, és hihetetlen Gabs számára, hogy mindig van miről beszélni, nagyon kedves és vicces D, és Gabs folyamatosan pipálja a képzeletbeli listát a fejében, hogy ez is stimmel, ez is stimmel. Mindemellett úgy néz ki, mint Mr Solis a Szülifeliből, csak jóképűbb. Ami kicsit gázos, hogy ezt nem lehet a munkahelyen mondani, mert párok nem dolgozhatnak együtt, és valamelyiket tuti elpakolnák a hotelből, ha kiderülne. De sajnos előbb-utóbb ki fog, mert azt vették észre, hogy mindenki vigyorog rájuk, a kollégák furán néznek, úgyhogy Gabs rá is kérdezett az egyik csajnál, az meg azt mondta, hogy rájuk van írva az egész. Mondjuk az öcs is mondta, G pár napja a föld fölött közlekedik 10 centivel, és úgy néz ki, mint a Született Kémekből a Clover amikor szerelmes:

Ma meg amikor ültek bent a helyen, azt hitték már mindenki hazament, de nem, sajnos két báros még bejött inni oda egyet, fülig érő szájjal bámulták őket, és amikor mentek ki a helyről, direkt arra mentek, ahol ők ültek, és látták, hogy fogják egymás kezét.. Szóval csak reménykednek benne, hogy nem fogják elterjeszteni, bár azt is megbeszélték, ha valaki rákérdez, letagadják. Ja igen, a csöpögős részt lehagytam, szóval a kézfogásosdi is úgy volt, hogy véletlenül D hozzá ért Gabs kezéhez, és érezte milyen hideg, így megfogta, hogy felmelegítse. (azért ez olyan gázosan hangzik, de persze ha benne vagy a helyzetben, akkor nagyon tetszik a dolog). Meg már előtte is, Gabs  meg akarta nézni D tenyerét, de aztán kiderült, hogy D jobban ért a tenyérolvasáshoz, így már akkor megfogták egymás kezét. Amúgy Gabsnek pont ez tetszik, hogy D egyáltalán nem nyomul, végre nem arról szól egy találkozó, hogy a testi dolgokra terelődik hamar a szó, hanem D meg akarja G-t ismerni, kérdez a családjáról, alig várja, hogy megismerje az öccsét, aggódik, hogy szimpatikusnak fogja e találni. (ez meg az öcsnek nagyon szimpatikus, mert ezek szerint komolyak a szándékai. A fiatalembernek.) Ezenkívül azt hallgatja, hogy mennyire gyönyörű, okos, kedves, szép, ügyes, angyallelkű, kifinomult stb.. Szóval D tudja hogy kell udvarolni. Hát ennyi, és most G agyának majdnem a teljes felhasználható szabad kapacitása D körül forog, a maradék figyel a légzésre, többre nem képes, úgyhogy ez az állapot igencsak megtámogatta G diétázós terveit. :)