106.

Újabb területet találtam, amivel szórakoztathatlak titeket. Méghozzá az álláskeresés Londonban. Mert hogy eljött az a szent pillanat amikor is elhagyom a CÉGet és újabb vizekre evezek.
Történt ugyanis, hogy volt egy újabb kedves beszélgetésem a főnökömmel, ez most már a litvánnal. Ugye az előzmény az az volt, hogy kapjam össze magam, és akkor majd lesz itt előléptetés. Én meg ugye miután összekapartam a sértett önérzetemet, felszívtam magam mint egy pocok, hogy namajdénmegmutatom, és igazából meg kell mondjam, hogy jó úton haladok, határozottabb vagyok, határozottabban beszélek, hangot adtam annak, hogy mit csináltam meg, szóval próbálok láthatóbb lenni. Sőt még egy új blézert is vettem a magasboltban, ami végre olyan mintha rám szabták volna, és normálisan nézek ki benne. Erre az az agyonápolt Mrs Haj -és Szájszag litván K managernek az a visszajelzése, hogy jól haladok és majd pár hónapon belül előléptetnek supervisornak.. Pár hónap múlva.. Az olasz meg azzal jön, hogy nem mindig csak 8 órát kéne maradnom, de nézzem kínosan, hogy csak annyit legyek itt. Na mikor ezt mondta először azt hittem megborítom, vagy legalábbis olyan csattanós pofont keverek le neki, hogy lerepül a szemüvege, de csak annyit mondtam neki, hogy tudod mit, nézd meg a ki és becsekkolásaimat (ja mert itt ujjlenyomatos rendszer van, tehát helyetted senki nem csekkol ki, hacsak le nem vágod a kezed és odaadd neki) és nézze meg hányszor volt olyan, hogy én pont 8 órát töltöttem itt. elmondtam, hogy nekem van magánéletem, így amíg dolgozom, addig adom a 100 százalékot, de ha befejeztem a munkámat akkor mennék a dolgomra. És hogy soha nem megyek már haza úgy, főleg az utóbbi időben kínosan ügyelek arra, hogy mindent pontosan befejezzek, és tudassam a nagyérdeművel, hogy megcsináltam a feladatom, úgyhogy mennék haza. Csak mindezt nem túl hangosan teszem. És azt is elmondtam, hogy ennél én már nem leszek keményebb, így is eléggé megváltoztam, nem fogom feladni a személyiségemet. Amúgy aztán kibújt a szög a zsákból, a spanyol nyaralás fáj mindenkinek, mert az olasz azt mondta, hogy ő biztos nem engedne el ha rajta múlna, a Stellina mehet, de egy shift leadernek nem lehet ugyanakkor mert ha gebasz van, akkor engem hívnak vissza (ja mert shift leader vagy, amikor nyaralni akarsz menni..) Meg felhozta, hogy én mindig szabadnapot kérek péntekre,  és ez nem vall rugalmasságra. Mert hogy ne sírjon a szám, ha nem kapom meg. Mondtam neki, hogy volt már olyan, hogy valamit nem kaptam meg, és nem sírt a szám, olyan is volt, hogy valaki helyett maradtam dolgozni. Hihetetlen, komolyan ez az egész banda.
Amúgy tudjátok mi a bajuk? Én rájöttem. És most az újonnan kifejlesztett magabiztosságom és szerénységem fog belőlem beszélni:
az, hogy szép és okos vagyok, kedves, szeretnek a többiek, és népszerű vagyok, és nyaralást tervezek, amiben mindenki benne akarna lenni, de mivel nem lehetnek, ezért keresztbe tesznek. De nem tudják, hogy engem ezek a dolgok nem hatnak meg, lepereg az utálat és rosszindulat. Ugye ezt ti is így látjátok? :) Reméljük nem szólom el , mert leírtam mindezt. :)

Átgondoltam ezt a két beszélgetést és feltettem a kérdést, hogy ha mindez mondjuk egy nagyon kedves barátommal történne, akkor mit mondanék neki. És arra jutottam, hogy azt, hogy keress másik melót. Minek feszengjek tovább, pitizzek, hogy talán előléptessenek pár hónap múlva, a fizumat amúgy sem emelik meg.
Szóval elkezdtem pályázgatni hotelekbe, meg irodai recepciósnak. Ma voltam is egy ügynökségnél, ki kellett fényeznem magam, kosztümbe kellett mennem a regisztrációra. A nő normális volt, kb 15 percet voltam ott, ezalatt almondta, hogy figyu én mindig őszinte vagyok a jelöltekkel, szóval két dolog. Egy, ne hümmögj ha egyetértesz azzal amit mondok, mert idegesítő, azaz ne adjak ki semmi hangot, kettő, az összes hajszálamat simítsam hátra, mert a cégek sokat fizetnek a recepciósnak, de csak ha 5 csillagos légitársaság színvonalon reprezentálom magam. Tehát ha interjúra megyek, akkor kéretszkedjek be a mosdóba és ellenőrizzem a hajam, egy szál se csússzon ki. Ezért utaztam oda egy órát, majd haza egy órát, hogy ezt megtudjam. Meg mondta, hogy gondoljam át, hogy mit szeretnék, mert az irodai recepció jól fizet, de ők konkrétan csak arra keresnek embert, hogy üdvözölje a belépő vendégeket és felvegye a telefont. Semmi, de semmi más. Mondta, ha hotelből jövök, ami nagyon pörgős, lehet nem bírnám ezt az unalmat. Nem tudom, mert a pénz vonzó, évi 5-6 ezer fonttal több mint most, de hogy én körmöt reszeljek 8 órában, és a hajamat csekkoljam a tükörben, hogy minden szál a megfelelő irányba simul, hát lehet sunyiban felmosnám a lobbyt, vagy lenyírnám a füvet, csak hogy teljen az idő.
Remélem hotelekből is hívnak majd, beadtam már jó pár helyre a jelentkezésemet, de pár napnak el kell telnie mire keresnek ha megfelelsz, de max két hét, mert ha addig nem akkor nem is fognak.

Lehet szurkolni, hogy találjak egy olyan helyet, ahol akkor is látják az értékeimet, ha nem ugrálok egy világító táblával a kezemben rajta az összes érdememmel mint egy majom.

105.

Csak egy-két szösszenet.

Ma a buszok sztrájkoltak Londonban. Azaz buszvezetők. Mert miért is ne, mittudomén mi a nyavalya bajuk van, de ők sztrájkolnak. Ez akkor jó, amikor későn végzel, és nem tudod hogyan juss haza a metrótól. Azért nem annyira jó hazasétálni, busszal is 20 perc, meg amúgy is éjfélkor bóklászni nem a legjobb ötlet. Ma a pubban dolgoztam, és azt már írtam korábban, hogy nem nagyon szoktam borravalót kapni. De ma különleges nap volt, mert majdnem 8 fontot kaptam. De mivel nem volt busz, ezért kis fekete taxival mentem haza 10 fontért (6 perces út).  Először kicsit bosszús voltam, hogy végre egyszer kapok plusz pénzt, erre el is költhetem taxira, de aztán megfordítottam a dolgot, hogy de jó, hogy kaptam ma pénzt, így volt miből fizetnem. :) K.rvára pozitívan gondolkodom már. :)

A másik, hogy Imolával megtörtént a lehető leggusztustalanabb dolog a világon. (Lehet megöl, mert ezt megosztottam, de majd ráveszem őt is a pozitív gondolkodásra, hogy inkább nézze úgy, hogy milyen jó, hogy aktív résztvevője lehet egy világsikerű blognak.) Szóval kissé felszaporodtak a csigák itten minálunk házunktáján. Vegyesen normális, és perverz mutogatós-csigák (meztelencsigák). És egyik este kiment a drágám cigizni egy szál köntösben a lámpát rest volt felkapcsolni, így amikor letette megfáradt fenekét a kőre, hát nem félrelibbent az a köntös, és telibecsapta a kis popiját egy csiga?! Egy meztelencsiga?! WÁHÁHÁHÁHÁ!!!!! MUHAHAHAHA! Beleült egy csigába!!! :D:D Hát mondta, hogy Rubint Rékát megszégyenítő gyorsasággal ugrott fel a mélyguggolásból, hogy a kis pacát lemossa magáról. :)

Abbahagytam a fogyókúrát örökre. Minden egyes fajtáját. Nem nekem való. Mindegyiktól csak hízok. Most a legutóbbi nem eszünk szénhidrátot és futunk mindennap módszer elkezdett hatni, de amikor már nem tudom hanyadik nap ettem tojást joghurttal, meg szalámit sonkával kissé besokalltam, és tartottam egy három napos szénhidrát fiesztát. Jött minden ami szem-szájnak ingere: pizza, sütike, fagyika, kekszecske, ropi, tészta, csoki, kenyér, mazsolás pogácsa, és még amit találtam. Szóval most van egy másik módszer, ami nem fogyókúra, mától azt csinálom, majd visszatérek az eredmények és a módszer bemutatására pár hét múlva, ha használ. Ha nem, akkor először puffancsként, majd kövérként élem az életemet. :(

104.

Na gusztustalankodok egy kicsit, és megírom az összehasonlító elemzésemet a különböző népek ürítési szokásairól, mert úgy gondolom ez egy olyan téma, ami rendkívül érdekel mindenkit. És nem tudnátok aludni. De lehet tényleg undi lesz, szóval ha épp a reggeli kiflidet tömöd az arcodba, akkor olvass el utána.

Szóval az elemzés alapját a kelet-európai blokk, India-Pakisztán és környéke, meg a Brittek adják. Igazából nyugat-európaival elvétve találkozom, a hotel diktatórikus indiai vezetését csak egy rabszolgasághoz -örülj, hogy van munkád, és fogd be a pofád- kelet-európai bírja hosszútávon, ezért vannak bolgár, lengyel, román, lett és litván kollégáim. Ha véletlenül beszédül egy francia vagy német, akkor ők még a próbaidő előtt lelépnek. Angol meg nem tudom, hogy hol dolgozik, az uszodában szoktam látni mint úszómesterek, azonkívül vagy anyukák, vagy nem tudom miből élnek mert senki nem angol aki dolgozik. Azért nem hiszem, hogy mindegyik nyakkendős bankár, vagy tanácsadó okostóni. De mivel mint vendég elég sok jön belőlük a szállodába, ezért nagyjából ismerem őket.
Nos brit gyermekeim szeretnek mindent ami távozik belőlük. Nem is szívesen válnak meg tőle. Például nem is szeretnek fürödni, nem egyszer mondta már nekem a szobatakarító brigád, hogy a fürdő érintetlen volt kicsekkolás után, egy-két frissítő kendő volt a kukában azt ennyi. Hát guszta, kicsit végigtörli a testét, de csak nagyjából, aztán az jó lesz. Na meg ami nagyon idegesítő, az a szipogásuk. Mert ők nem fújnak orrot. helyette szipognak folyamatosan. Az az idegesítő fajta, amit mi nem csinálunk, mert már az óvodában levadászott rögtön az óvónéni egy zsepivel, hogy ne szipogjál már kisfiam, fújd ki az orrod. Hát őket nem idegesíti. Csak tudnám hova gyűjtik amit visszaszívnak. Lehet van egy külön kis kamra az agyuk mellett, ahol felhalmozzák a tartalékot, aztán kilélegzik. Vagy ezzel fűt a testük, ezért nem fáznak és járnak szandiban 15 fokban és esőben. A kelet-európai blokk szereti a papírt. Papírba gyűjtjük a taknyunkat és zsebretesszük, a vécében is papírt használunk. És mindenki hangosan fúj orrot. Amikor meglátok valakit a buszon orrot fújni, akkor tuti magyar, szlovák, román vagy bolgár at illető. De mi legalább fürdünk. Legalábbis a nagy többség. Az indiai-pakisztáni társaság is szereti kiadni az anyagot, de ők a papírt nem ismerik, nem is szeretik. Ők mint valami élien, a lábujjaiktól kezdve szívnak mindent fel, gyűjtenek csinos kis kupacba a szájüregükbe, majd határozott köpéssel szabadulnak meg tőle. Ezért az a tanácsom, hogy soha ne menj közvetlen mögöttük, nem egyszer volt, hogy éppen hogy csak sikerült elugranom a küldemény elől. Ja mert ez egy szempillantás alatt megy végbe: felszív-hörög-formába rendez-csullant. Kész-passz, anyag leadva. Ők a vécéban sem használnak papírt, megmossák a feneküket, de szigorúan bal kézzel, mert azt nem használják evésre, ivásra, kézfogásra. Mondjuk ez biztos egy higiénikusabb megoldás mint a mi papírmunkánk, de nehezen kivitelezhető Európában, ha nem otthon kell elmenned. Azért a közös kézmosóhoz letolt bugyiban kitipegni, hát érdekes lenne. És hát nem is csípjük egymást. Egy angolnak megremeg a szeme széle, amikor a kis trombitáló elefántokat hall, mi vágnánk szájba, amikor a 25 perces buszút alatt végig szipog mellettünk, az indiai nem bírja a papír technikánkat, hogy ez gusztustalan, minek teszed zsebre, na de mi sem csípjük a takonyszívásos hörcsöghangjukat hallgatni.
Pont ezért ma revansot vettem. Ugye a Madonna-project miatt futok minden nap, és ma mivel nem esett csak egy kicsit és nem fújt a szél, így a kemény 20 fokos kánikulát már egészen nyárnak éreztem. A közeli kis parkba szoktam menni, ahol viccen kívül mondom, csak én vagyok fehér, néha még egy-kettőt látok, de nagyon ritkán. Többnyire népviseletben (értsd talpig csadorban) napfürdőző nők, turbános pizsamás apukák, a dagadt gyerekükkel és mindenféle iskola -és munkakerülő suhanc. Na már futottam egy ideje, és nagyon melegem lett, a pulcsi alatt meg egy trikó (sötétlila ami mégjobban kiemeli a tej bőrömet) push-up melltartóval. Hát gondolkoztam, hogy vajon illik e két felpolcolt mellel futnom csadorfalván, de aztán eszembe jutott, hogy a munkahelyemen micsoda turha-királyok vannak, és a hörgésüket kell egész nap hallgatnom, úgyhogy gondoltam, ha ti így, akkor én meg tolok egy béjvacsot, gúvadjon csak a szemetek. Gúvadt is, én meg pléhpofával futottam, mintha nem venném észre, meg a hajamat is felcopfoztam, hogy repkedjen a fejem körül. Belül meg röhögtem hogy muhahaha bámuljatok csak. Hát ilyen kis olcsó szórakozásaim vannak. :)

Büdike elcipelt oskolába. Jaj már tényleg adok neki egy új nevet, olyan jó kis barátnőm lett, olyan mintha egy nagymamát oltottak volna egy tinédzserbe, mindenre van valami okos ötlete, olyan mintha már ezer éve élne, de amúgy meg minden hülyeségben benne van, és mindig kitalál valami új okosságot. Szóval legyen Stella, vagyis Stellina (mert én mindenkit becézek bent a magyar logika szerint, ami indiai neveknél még mókásabb), úgyis az a neve.
Most például az iskolát találta ki, mert ő egyetemre akar járni. Ahhoz, hogy jelentkezz egyetemre, meg kell csinálnom sok pénzért egy angol vizsgát/tesztet, ami méri az angol tudásodat. Ez helyett talált valami központot, amit az önkormányzat üzemeltet, és mindenféle kurzusokat tartanak, többek közt néhányat ingyen. Például angol, matek, IT és ügyfélkezelés. Ezek internetes kurzusok, heti kétszer kell megjelenned legalább a központban, és ott számítogépen csinálni a tesztet, majd vizsgázni. Pár heted van rá, de ha megvan, akkor azt elfogadják az egyetemhez és nem kell 200 fontért speckó vizsgára menned. Szóval egyelőre mi bajom lesz, ha heti kétszer bevegyülök a helyi oktatási központba, legalább beírom az önéletrajzomba, az mindig jól mutat, hogy hajlandó vagy tanulni. Na meg neki kell állnom a spanyolnak megint, nagyon elhanyagoltam.Már írtam Sergionak, hogy itten vagyok, csak elfoglalt voltam (érts alatta, egy lusta disznó, de ezt mégsem vallhatom be) Meg pihentem ki a szabadságomat.

A pubot is vissza akartam mondani, de érzelmi zsarolással tartanak ott, mindig mondják, hogy mennyire szeretnek. A főnökasszonnyal meg határozottan javult a kapcsolatom, mióta beszédes és nyílt vagyok vele. Rájöttem, hogy ő ugyanolyan távolról méregető fajta, zárkózott, nehezen nyit az elején, és én is ilyen vagyok egy kicsit, ezért volt fura a kapcsolatunk. De mostmár igyekszem odafigyelni arra és megerőszakolni magam, hogy nyitottan és kedvesen kezdjek el hozzá beszélni. Ó és megismertem pisis Fridát, bejött a jóbarátjával, egy csimbókos hosszú ősz hajú meghatározhatatlan korú, hatvan és nyolcvan közötti férfival, akinek egy cső volt az orrából a szájába vezetve. Az egyik szeme felfelé állt a másik lefelé. Na most azért álld meg, hogy ne essen le az állad, amikor ez a teremtmény odacsoszog a pulthoz, és elhörgi ( mert nem tud a cső miatt hangosan beszélni), hogy mit szeretne. Én aggódtam, hogy itt fog meghalni, de záráskor majdnem leboxolt valakit, mert az szerinte bámulta (őszintén nem csodálom). Hát ketten alig bírták lefogni miközben hörögve, suttogva szitkozódott. Pedig előtte egész este békésen ültek, Frida a pink kézzel kötött svájci sapijában. És mindig fél pint sört kell neki adni, az egyik márkát a másik márka poharába.. Már miért is várnám, hogy egyszerű lesz a rendelése, ha spontán bealszik és bepisil egy pub közepén sörivás közben. Szóval van, hogy érdekes arcok jönnek be. De ez a szép a vendéglátásban. A hotelben is két napja az egyik vendég lehozta az összes kaját a minibárból, mert a felesége kényszeres evő, és megesz mindent ha rájön a roham. Mondjuk a hűtő zárható, bár lehet feltépné ha érezné a csokiszagot. Vagy indiai kislányok jöttek lánybúcsút ünnepelni. Nekik is az agyukra ment a freedom (szabadság), ahogy Imola húgom szokta a kollégáira mondani. Annyira hangoskodtak, hogy felment a biztiőr lehalkítani őket, majd az egyik lány topless nyitott ajtót, amikor szegény biztiőr félrekapta a fejét meggyanúsította, hogy nem a lányokat szereti.. Aztán meg elkötötték a londíner gurulós bőrönd cipelő kocsit és azon gurultak a lobbiban mindenfelé.

Hát ez megy mostanság Londonországban.

103.

Mindent visszaszívok amit eddig a londoni csodás -nem is esős- időjárásról írtam. Hát gyerekek ami sok, az sok. Esik. De nem gyengén, hanem április eleje óta MINDEN nap és EGÉSZ nap. Nem csoda, hogy már bedepresszióztam, mert ez nem embernek való. Minden nedves, hideg, nyálkás, penészes, mintha valami gedvás tóban laknék a nádasban. (Most is épp vihar tombol kint). Szerintem valaki benyomta a november gombot áprilisban, és elfelejtette átkapcsolni. Biztos rossz a 32 fokban dolgozni, élni, de azért egy-két hónapig kibírja az ember. Én is akarok kisruhát, meg flip-flopot meg szandit hordani., meg szoknyát és pólót és ne a szájbavert KABÁTOMAT júniusban. Beírnék a panaszkönyve ha lenne, de még nem jöttem rá hol tartják.
Közben elindítottam a Madonna-projectemet, ami a megfelelő külalak elérését jelenti. Utoljára amikor fogyóztam, az kb 8 éve volt, és akkor ha eldöntöttem le kéne adni egy-két kilót, az viszonylag könnyen ment. Kicsit futkároztam, azt ennyi. Na de közben eltelt 8 év, és a is anyagcserém baromira nem olyan mint lánykorában. Keveset eszel, futsz, úszol, és a súlyod marad. Mintha kicsi gonosz manók odaragasztanák a zsírt a fenekedhez. aztán mikor a fogyókúrám alatt elkezdtem hízni, na akkor elégeltem meg a dolgot. Az egyik barátnőm pont elhívott vacsorázni, így hát megküldtem a szervezetem egy óriás burgerrel, salátával és sültkrumplival, amit egy sörrel kísértünk, majd óriás csokis fagyis sütivel zártunk, és hozzá különböző koktélokat ittunk, hogy na akkor ezt emészd meg b.meg.. De közben rájöttem, hogy megint az volt a baj, hogy túlpörögtem. Mert minek nekem projekt nevet adnom a fogyókúrámnak ( ja a Madonna név pedig a néni elszántsága és kő amazon teste miatt lett), ahelyett, hogy mindenféle fogyis kajákat eszem, egyszerűen ki kell zárni a szénhidrátokat, és sokat futni és úszni. Úgyhogy talán ez majd sikerül. Bár a futás nehezen megy, csak intervallumban tudom csinálni, ami azt jelentené, hogy 2 perc futás 1 perc séta, de nálam ez inkább úgy megy, hogy futok amíg bírom, aztán séta. Viszont a kinti futásnak van egy olyan mellékhatása, hogy frissíti a bőrömet, így tűnnek el a ráncaim, amik nemrég keletkeztek.
Meg ez a depressziómon is segített. Na mert az volt, hogy átgondoltam, hogy az életem egyik területe sem úgy szuperál, ahogy szeretném. Szar pénzt keresek, penészes a szobám, egyelőre nincs kilátás előléptetésre, a modellkedésnél folyamatosan nem válaszokat kapok, ha fogyni akarok, akkor hízok, ja és szingli is vagyok még mindig, és spanyolon sem voltam ezer éve. Mert ha legalább egy része működne szuperül, akkor azt mondom ok, de ez így nem fair. (Bár azt mondják, az élet nem az). De szerencsére nem vagyok az a depresszív alkat, így ez kábé két napig tartott, aztán most újabb projecteken töröm a fejem. Például elkezdtem egy közös spanyolországi nyaralást szervezni a munkatársaimmal, akik a barátaim is. Remélem összejön, azon múlik, hogy elengednek engem meg a büdikét egy időben szabadságra. Nem akarják, de ők még nem tudják, hogy egy szívós bulldoggal állnak szemben, valahogy megpuhítom őket. Úgyhogy erről nem is írok már többet, csak ha sikerül. :)
A többi dologgal kapcsolatban meg szépen levezetem majd papíron, hogy pontosan mivel mit akarok csinálni és majd kitalálom melyik részre fókuszálok. Lehet írok egy önsegítő könyvet. :)

102.

Újra otthon, édes otthon. Édes 12 fokos, esős, szeles London. Már úgyis sok volt a melegből, ki szereti a nyarat 2 napnál tovább, nem igaz? Amúgy én lettem az esőcsináló. Mert természetesen most amíg otthon voltam másfél hétig, nem volt ám jó időnk, egy-két napig, de inkább olyan 15-20 fokos és borús. Ezalatt Londonban 28 fok, ami itt kánikulának számít. Meg amíg Frankfurtban voltunk, akkor is csak 1 napos napunk volt, a többin zuhogott az eső. Mivel egész április ilyen volt Londonban, így igazából időjárás szempontjából otthon éreztem magam, mondtam is a szitáló, lágy esőt már meg sem érzem, arra ernyő sem kell.
Legutóbb a németországi beszámolónál tartottam. Annak ellenére, hogy öt napot töltöttünk csak Gábornál elég sok mindent csináltunk. Például elmentünk bulizni. Az első nap. Ezért Ágival bedobtuk a diszkószunyát, hogy simább arccal vegyüljünk. Gábor át is hívta a kis barátait, főzött nekik tortilla tekercset, meg készített mindenféle színes habos szívószálas koktélokat. Ami tetszett a bulihelyen, hogy mindenki magas volt és szélesvállú. (A nők is. Na jó nem.) de mivel pont melegparty volt, az összes alfahím egymást kergette, ránk sem néztek, pedig az öcsém kitalálta, hogy keres nekem valami csinos német fiút és akkor majd odaköltözök a közelbe. Fura volt, hogy vegyültem az átlagban, és nem az volt, hogy a derekam körül bulizik a nép, én meg mint góliát középen. Azért kissé frusztrált is, megszoktam már, hogy én vagyok a legmagasabb, itt meg nem láttam el a fejek felett.
Az is jó volt, hogy Frankfurt kicsi, így könnyen bejárható, és valahogy minden egyes szöglete Magyarország különböző részeire emlékeztetett, a Majna partján olyan volt sörözni, mint a Balatonon. Römer-ben, ami az öreg városrész olyan volt sétálni a mint a Váci utcában. De leginkább az volt a jó, hogy együtt fetrengtünk a kanapén és néztünk valami sorozatot. Sokszor nem is kell beszélgetni, csak olyan dolgot csinálni, amit korábban is csináltatok együtt, és az ugyanazt az 'együtt' érzést adja mint korábban. Otthon a húgommal ( a másikkal) és az öcsémmel ( a másikkal ) is ezt csináltam. Nem voltak mélyenszántó beszélgetéseink, de nme is hiányzott. Együtt néztünk filmet inkább. Meg mentünk el együtt az esőben micro popcornt venni az éjjel nappaliba, mert anélkül nem film a film. Meg mentünk el együtt biciklizni. Remélem azért mi mind megmaradunk majd ilyen jó testvéreknek, azért az biztos ritka, hogy ennyi testvérből mi mindannyian szeretjük egymást, persze mindenki valaki máshoz áll közelebb az életkori különbségek miatt. Én úgy képzelem, hogy én leszek a Keresztanya, aki majd néha összerántja a világ minden táján élő húgait és öccseit. Ez már most izgi. :)

nos hát jártam otthon is, tegnap éjjel vagyis ma hajnalban értem haza. Reptér otthon. A Liszt Ferihegy, ahogy apukám emlegeti. Emlékeztek hány és hány bejegyzésen keresztül taglaltam, hogy itt Londonban (és gondolom mindenhol a Brit szigeten) az emberek informálásának szintjét a lehető leghülyébb egyedhez igazítják, így bizonyosodva meg arról, hogy 20as IQ-val is megérted mi a szitu. Nos a Liszt Ferihegyen úgy gondolják, te egy magasan edukált, jó probléma megoldó képességgel rendelkező, nyomás alatt is jól teljesítő csapatmunkás vagy. A gépen 21.30kor indult, így amikor negyed 8kor már az összes ugyanabban az időpontban induló gépnél elindult a csomagleadás csak az enyémen nem, elindult az a pici nyomás a gerincemen, hogy biztos a jó oldalon vagyunk e (ja mert persze a jegyemen nem volt rajta, hogy A vagy B terminál, de ez inkább a légitársaság hibája). Én a Stansted reptérre repültem, aminek STN a rövidítése, a táblára London STN is volt kiírva, de egyszercsak a pörgettyű után London LTN (Luton) lett belőle. Na itt akadt fenn a szemem, hogy ok, hogy csak pár órát aludtam, és aznap hajnal fél 5kor az éjféli behabzsolt hortobágyi húsos palacsintát hánytam sugárban a muskátli panzió vécéjébe, így az eszem nem vágott mint a borotva. (mert ez a Móni barátném esküvőjén volt, ahol a számtalan elfogyasztott barack pálinka és tequila koktél után nem kellett volna megennem azt a két palacsintát, meg életemben először megkóstolni a pacalt -mert az annyira finom, azt állítják egyesek, de én nem akartam állatgyomrot enni, de részegen és fáradtan tulajdonképpen udvariatlan lett volna azt a remegő darabkás gusztustalan izét visszautasítani, így belekóstoltam.. Hát nem kellett volna- Szóval miután megint kissé elkanyarodtam a lényegtől ott tartottam, hogy nagyon fáradt voltam, így nem is bírtam annyira gondolkodni, így meggyőztem magam, hogy biztosan eddig is London LTN volt kiírva, csak én láttam keresztbe. Úgyhogy odamentem az egyik dolgozóhoz, hogy segítsen már mi van. Kérdeztem, hogy hol kell a ryanair gépekre csomagot leadni. (ez volt a kérdésem, amire a válasz:)
- erre kell jönni (emberünk a kézipoggyász ellenőrzésen volt ahova a feladandó poggyász leadása UTÁN mész)
- de még le kell adnom a poggyászom
- hát akkor tessék leadni
.. nyugodt vagyok, nem tépem meg..
- igen, én is ezt szeretném megtudni, hogy hol kell leadni
- nézze meg a táblán, hogy A vagy B terminál
- megnéztem, de nincs kiírva, és a B terminálon voltam eddig ott nem láttam
- hát ha a B-n nincs, akkor biztos az A-n van..
és közben néz rám olyan 'hát de hülye vagy te, hogy erre nem jöttél rá magadtól' szemekkel. Mert végülis mi miért is írnánk ki egyértelműen, hogy adott gép honnan indul, sokkal egyszerűbb megnézni a terminálokat és kizárásos alapon maradni ott, ahol nincs kiírva, hogy na innen nem megy az a gép.. Szóval átrongyoltunk az A terminálba, de onnan nem is ment Londonba gép. Így vissza a B-be, ahol közben visszajavították STN-re a repteret, megnyitották a kaput, és beállt mindenki elénk a sorba.. de ugye akkor kihívás optimistának és pozitívnak lenni/maradni, amikor ennyi minden történik. Meg amikor leszállsz a 32 fokból a 12-be és arcon csap az eső és szél. Hátadon a 8 kilós kézipoggyász, válladon a 14 és fél kilós sporttáska, és ezzel a nehezékkel 10 perc bolyongás a transzferbuszt keresve. Mert azért néha lik támad az információs hálón Londonban is, mert én egyszerűen nem találtam, hogy hol a busz pályaudvar, ha ki volt írva, akkor pedig úgy tűnik tegnap a 20as IQ-jú állampolgárok szintjét sem ütöttem meg. De végül szerencsésen hazaértem. Azért az a csomag k nehéz volt. Na mindegy, teher alatt nő a pálma.
Itthon Imoláék vártak kajával. Sőt Tomi felvitte a táskámat (a nehezet) az emeletre. Aztán kérdezték, hogy hideg vagy meleg kaját kérek, milyen volt az út, stb.. Na itt néztem gyanúsan és kérdeztem, mit akartok/törtetek el a szobámban/vettetek kölcsön és hagytátok el.. De kissé sértődötten mondták semmit, csak látják nincs mit ennem. Szóval megérte kedvesnek és aranyosnak lennem eddig. :) Utána Imola megcsodálta a műszempillámat (ja mert rakattam fel 3D műszempillákat, nagyon szuper) és humorosan megjegyezte, hogy most már akkora szempilláim vannak mint neki.. Nembaj, nem mindenki születhet óriási szemekkel és szempillákkal. Jó volt kicsit otthon, majdnem mindenkivel találkoztam, akivel szerettem volna. Rengeteget bicikliztem így interakcióba kerültem a kedves bkv dolgozókkal, mint pl buszsofőr aki ledudál az útról (félrehúzódtam, és ránéztem, mert el akartam küldeni a jó édes k anyjába, de nem nézett rám, csak hajtott tovább, vagy troli sofőr, aki nem dudál, csak csörömpölve rááll a hátadra, hogy had izzadjon a tenyered, hogy a köcsög direkt üldöz.. Vagy nyugati pu jegyellenőrzés, millió ellenőr, majd mögöttük rendőr sorfal. Most őszintén, hát hol vagyunk? Valami börtönben? Rakhatnak fel akármilyen országimázs videót akárhova, meg ragaszthatnak új megálló matricákat, hogyha egy külföldi, a rengeteg ügyfél központú ellenőrt túlélve 20 rendőrbe ütközik pár megálló metrózás után.. Gondolom lenne pénz a kapuk felszerelésére, ha nem lopnának annyit. Mert már elég régóta megy ez a szigorú ellenőrzés, szerintem több mint két év alatt ilyen bérletárak mellett össze lehetett volna tenni pár kapura. Na mindegy nem politizálok, nem az én műfajom. De azért volt jó tapasztalatom is. Ha valamit el akarok érni, akkor a széles mosolyt és tágra nyílt érdeklődő és őszinte pillantásomat használom. Mert az volt, hogy nekem az Ecseri úthoz kellett mennem, de ezt csak azután tudtam meg, hogy leszálltam a Nyugatinál. Így odamentem az ellenőrökhöz, hogy megkérdezzem, ha ugyanabba az irányba megyek tovább, akkor használhatom e a régi jegyemet, ha még egy órán belül vagyok. Mondtam, ha gond, akkor szívesen lyukasztok még egyet (szívesen lyukaszt a fene, csak nem akartam megúszósnak látszani), de mondták, hogy hát ilyet nem lehet, de menjek nyugodtan. Persze mivel magyar vagyok és itt nőttem fel tudom jól, hogy azért mert az egyik dolgozó mond valamit és ígér meg, az nem azt jelenti, hogy a másik ugyanazon a véleményen lesz, ezért kérdeztem rá párszor, hogy biztos-e, mert nem akartam, hogy az Ecseri úton meg jól megbüntessenek. Ez is különbség, hogy Londonban ilyen esetben vissza sem kérdeznék, mert még ha nem is azon a véleményen van a másik dolgozó, ha azt mondom, hogy de nekem azt mondták, hogy.. akkor nekem lesz az esetek többségében igazam. Érdekes egy nép vagyunk mi. :)
Móni barátnémat férjhez adtam. Jó buli volt, leszámítva, hogy mint egy kis szökőkút folyamatosan sírdogáltam, olyan megható volt. Mert fura, hogy van a kis barátnéd, akit már 100ezer éve ismersz és annyi mindent csináltatok együtt, aztán ott áll szép ruhában a szép templomban a papbácsi előtt, és azt mondja, hogy a felesége akar lenni a másik dinkának, akit már ugyancsak ezer éve ismersz. Ez a sírdogálás csak a templomban volt rossz, mert mivel tanú voltam tartanom kellett a keresztet amíg az esküt mondja, és nekem pont akkorra kezdett el folyni az orrom, így próbáltam csendben szipogni. Gyönyörű volt a ruha, jó volt a kaja, szóval jó kis esküvő volt. :)