10.

Miért kell ezeknek az angoloknak úgy beszélni, mintha egy zsömle lenne a szájukba tömve?! Tiszta ciki, amikor már sóhajtoznak a vonal végén, mert egyszerűen nem értem mit hörögnek, ha megkérem, hogy betűzze a nevét azt is olyan tempóban teszi, hogy arra is vissza kell kérdezni. Na mindegy, igazából ebben csak fejlődni lehet.
Ma én telefonáltam az összes problémással, a senior kollégáimhoz csak átkapcsolós hívások mentek, valahogy ma én vettem fel az összes beteget.. A legjobb a műszakom végén volt, 3 perccel 8 előtt (igen, 8ig lettem volna--régi szép idők..) végülis az elején még ideges volt, de aztán mire befejeztük már flörtölgetett, hogy elkérné a nevemet, meg hogy kitalálhatja-e, hogy honnan származom, biztosan kelet európából, nagyon aranyos az akcentusom (UGYE?! TÖBBET NEM BESZÓLNI) Meg elmesélte gyorsan, hogy a barátnője mégsem utazik vele, ezért majd lecserélné a szobáját egy sima duplára a kingről. (természetesen nem lettem volna erre kíváncsi).

Egy kicsit az a nehéz, hogy nincs hozzáférésem a rendszerhez, de ott álltam, így kellett volna infot adnom, de csomószor nem tudtam. Ma megismertem egy új kollégát, Monika ő is, ő is lengyel, de ő aranyos volt. Bár a másik lengyel lány Magda(lena) inkább az én esetem. Én amúgy nem értem itt ezt a nagy lengyel ellenességet. Én bárhova megyek, csak normálisakkal találkoztam. (legalábbis a saját népen semmivel nem jobb).

A kis butus Dzsorzsiról ma kiderült, hogy az MSC-jét csinálja itt hospitalityből (azt hiszem az a szállodaszak), de komolyan gondolkodtam, hogy hogyan. Ma ő tanított nekem pár dolgot, és úgy beszélt hozzám mintha 3 éves lennék, és épp megtanít hogyan kell rajzolni a zsírkrétával. Miközben figyelnem kellett volna, azt néztem, hogyan lehet valakinek ennyire szép színű bőre, teljesen homogén tejeskávé. Jaj csak ne olyan lenne mint egy szeretnivaló labrador, egyszerűen nem lehet rá férfiként nézni. :)

A motiválás itt is erős, az iroda ajtó belsejére felszereltek egy kis tükröt, amely felett kb ez a szöveg található: 'A sikerünk kulcsát látod magad előtt'. Na ez nekem pont mellmagasságban van :) úgyhogy már gondoltam felvetem a HResnek, hogy lehet más egyenruha kéne akkor már.

Na ma elmentem az NI number kérő interjúra, elüldögéltem a turbános, kendős sorstársaim között, miközben körülöttem ment a druzsinya nyeste kurva.. hát nagyon bevándorlónak éreztem magam. Mindenesetre megkérdezték mit akarok, van-e férjem, van e munkám és mi a címem. Aztán mondták, hogy majd küldik a számot. Hát emlékszem az íreknél anno ez könnyebb volt, azt hiszem ott PI szám volt, odamentem és már oda is adták.

Holnap off. :) Kéne edzenem, a work registrationt feladnom, és a bankkártyát elintéznem, de azt nem tudom, mert nem kaptam meg a papírt a szállodából. Mindegy. Ja és aludnom. Nagyon elfáradtam. :(

9.

Nos a szállodában csak az nem magyar akinek magyar neve van. Mint pl Ilona, Monika és Anita. (német, lengyel és román). Engem meg sose néznek magyarnak, így amikor lemegyek a kantinba többször előfordult már, hogy a magyar szobalányok félhangosan mondták egymásnak, hogy nézd, jézus de magas ez a lány. Én meg a kis gonosz úgy csináltam mintha nem érteném/hallanám, egyrészt mert sokkal jobb, amikor rájönnek utólag, hogy értettem, másrészt meg az anyátokat. :)
Az ebédnél amikor szünetünk van, le kell menni ebbe a kantinba, és ott ki van rakva az ebéd, amit az esetek többségében felismerhető. A hely felelőse Valaki (neki is valami indiai speckó neve van) és úgy néz ki mint egy fekete hóember. Tegnap mikor próbáltam rájönni, hogy mi micsoda, próbált segíteni, de szerintem nem ért angolul, mert kérdeztem tőle, hogy melyik a csirke, majd amikor rámutatott én elkeztem rászedni a spagettira, akkor elkerekedett szemmel mondja, no no sweet sweet (édes), szóval almáspités spagettit ettem végül.
Úgy látszik, hogy a nagy cégek sehol nem tudnak értelmesen vagy logikusan működni, vagy mindig én vagyok túl pici porszem, hogy átlássam a rendszert. Szerintem érdemes lett volna azzal kezdeni, hogy helló, körbevezetünk a szállodában, hogy mi micsoda, és amúgy így épül fel a cég, ez a hierarchia és xy lesz a közvetlen felettesed. Na ehelyett meglátogattam az egyes részlegeket, ahol olyan emberek tanítottak, akik kb 1 hete voltak ott, és többnyire nekem mondták, hogy kérdezzek, mire vagyok kiváncsi. Hát azért magamtól nehéz kitalálni, hogy mit kell majd tudnom, de azért nagyjából kiderült, ahol meg magyar volt az ember, legalább jól elbeszélgettünk. Így ma kiderült, hogy a főnököm a fent említett Ilona lesz, aki egy tündér. Elég nagy szája van, és olyan beszólásai.. Pl ma a számlákkal kapcsolatban segítettem neki, és mondta, hogy adjak már neki pár borítékot amelyek George formás popsija mögötti szekrényben vannak. Ja a csapat. Egyelőre úgy tűnik én fajta emberek vannak. A fronton akikkel már találkoztam, és egyáltalán tudom a  nevét: Francesca, olasz, úgy néz ki mint egy egér és Jáksó László keresztezése, de az az igazi olasz, olyan gyere a keblemre ölellek kedvesem típus. Rögtön beszélgetett velem, és valahogy a déliek mindig olyanok, hogy úgy érzed mindig is ismerted őket. Ilona a vicces német főnök, ő amúgy nagyon helyes, szőke és nagy kék szemei vannak és olyan ügyfélkezelése, hogy csak ámultam. Csiripel a vendéggel, de nem bizalmaskodik. Hát George (akit már elneveztem dzsordzsinak mert olyan cuki) akin nagyon jól áll az öltöny, nagyon jóképű, talán az egyetlen indiai aki jól néz ki ott egészem addig, amíg meg nem szólal. Szegényke nagyon sötét és bután vigyorog, viszont nagyon kedves, olyan mintha egy aranyos gyerek lenne. Dushan (azt hiszem) ő elmegy, nem sok kontaktom volt vele, Magda (kezdő ő is, és mindig mosolyog), még azt hiszem ketten vannak, de nem biztos. A reservation, a back office is jó, ott volt P(arvathi -- mostmár tudom) és Rathi a másik lány. Amúgy az indiai és malayziai nők annyira kedvesek, hogy már nem is értem. Szeretek velük dolgozni, olyanok mint két csupa szív óvónéni, simogatják a hátamat, hogy belejössz majd, ne izgulj, nagyon ügyes vagy szerintem tündérnyomdát is kapok majd.. Van két Samir bent (nemzetiségre lehet tippelni), és egy Marcela (olasz). Meg a generál manager, aki angol. Szerintem az egyetlen a szállodában. Mindeneseter az a baszogatós-beszólogatós társaság (otthon érzem magam..), szóval megvárom amíg kinyílik a csipám, aztán adok nekik.

A részleglátogatásból a keddi reggeliztetés volt a kedvencem. Egyrészt élvezem az egyenruha hatalmát, mert én csak álltam a lány mellett, aki csinálta de mivel nekem kosztümös sálas ruhám van, neki meg csokornyakis mellényes, így mindenki rögtön hozzám kezdett beszélni. Aztán megszívtam, mert egyedül volt és sok ember jött, és volt hogy ott hagyott, hogy mindjárt jön, aztán meg bejött 3 vendég, aki látja, hogy ott állsz beöltözve, úgyhogy rögtön hozzádfordul, mert ugye az nincs rám írva, hogy az első napomat töltöm. De nem nehéz, megfigyeltem mit csinál a lány, majd én is megcsináltam.
A rendszer egyszerű, beöltözve, kismikelve, óriás vigyorral állsz vigyázban, vendég jön, köszönsz, elkéred, vagy már köszönés helyett az arcodba böfögi a szobaszámot, majd a kis butus azt hiszi mehet rögtön enni, de akkor szólsz, hogy várjon, mert le kell csekkolnod. Megnézem a rendszerben, hogy a reggeli benne van e, ha nincs, akkor alá kell íratni, hogy kifizeti.. na ebből volt néha paláver, hogy ő kifizette már, biztos rosszul látjuk, vagy a legjobb amikor tudja, hogy nincs benne a szobájában, de azért bepróbálkozik, majd sóhajtozva aláír. Aztán elkíséred egy asztalhoz, és megkérdezed kávét, teát és milyen pirítóst kér. Szóval itt nincs rohanós 'just some cereals' reggeli, amit meg kell, azt megkérdezzük. Az étteremvezető amúgy Miss Piroska (így van a tréningfüzetben), egy magyar nő, kis tűzrőlpattant apróság, de ő is nagyon kedves volt. Összevissza pörgött.

A houskeeping (HK vagyis a szobafelelős részleg) úgy épül fel, hogy vannak a chamber maid-ek, ők a tényleges takarítók, megkapják műszak kezdéskor, hogy mely szobákat kell takarítani, és azt megcsinálják. Általában napi 15 szobájuk van (azért durva), őket ellenőrzik a housekeeperek, akiknek emeletük, vagy szárnyuk van, és kb 50-60 szoba/ nap, ahol ha kis hiba, pl. por, vagy mondjuk nincs rendesen lesimítva az ágy, azt ők csinálják, de ahol nagyobb a gebasz, ott visszahívják a maidet, és megcsináltatják velük megint. A maid-ek nálunk többségében a magyar nulla angolos lányok, és ügynökségen keresztül bolgár és román nők, akik éhbérért dolgoznak és hat hónap után haza kell menniük. Már elkezdtem őket sajnálni, hogy milyen rossz, hogy én kijöttem, mert világot akarok látni, meg szórakozásból, meg angolozni, nekik meg lehet, hogy nincs más lehetőségük, és a családjukat hátrahagyva itt kell robotolniuk. De Miss Piroska felvilágosított, hogy nem kell őket sajnálni, nem akarnak ők hazamenni, arra kell a szálloda, hogy ugródeszka legyen, szétnéznek, és valahogy kinnmaradnak. Nem tudom milyen körülményekből jöhetnek, de a fészes bejegyzésemet a ezután írtam a pohárról. Mert a HK lánnyal körbejártam a szobatípusokat, és közben mesélt a lányokról, a legjobb sztori az volt, hogy egy új lányt visszahívott, hogy a fürdő nem elég tiszta, így fogott egy rongyot áttörölte vele a vécét majd ugyanazzal a ronggyal a poharakat. Na itt lepergett előttem a hotelben alvásos és pohárból ivós két évem filmje, mert az hagyján, hogy a herpeszt elkapom mert nincs náluk mosogatószer és csak kézzel öblítik el,  de hogy még kóli fertőzést is lehet.. Meg mesélt vendégről aki odakaksizott a szobába a szőnyegre, amit a menedzsment körbeállt és lefényképezett (lehet meeting is volt..), hogy felchargeolják a vendégnek, meg a hen partikról (lánybúcsúztató), ami után két óra a takarítás..

Holnap megyek NI number interjúra jó messzire, majd be dolgozni, így az egész napom elmegy, mert a siftemet a beérkezés után kezdem. Megkaptam a munkaregisztációs papírt, úgyhogy majd elmegyek a postára és elintézem a szabadnapomon.

8.

Túléltem az első napomat. :)
A szálloda fele magyar, szerencsére a recepción én vagyok az egyetlen, így legalább ott angolul beszéltünk. Sok az indiai, hát nekik van egy kiejtésük, elég nehéz megérteni.
Ma mindenfelé mentem, hogy megismerjem a szállodát, voltam a wellness részen, a bárban, a japán étteremben, de az idő nagy részét a switchboard-on töltöttem Pvel (nagyon kedves malayziai lány de képtelen voltam megjegyezni a nevét). Nagyon kedves volt, de annyira halkan beszélt, hogy kábé 3 centire volt a fülem a szájától, hogy megértsem mit mond. Mókásan nézhettünk ki. Meg amikor mentünk ebédelni is, mert a legtöbb nő akkora állva mint én ülve. Ebédet biztosít a szálloda, előnyben a curry fanatikusok (köztük én is) mert szinte minden nap van valami olyan kaja. Vettem hívást is, meg kártyaműködést kellett ellenőriznem, meg jegyzeteltem. Nem nehéz alapvetően, csak sok az info. Meg szegény lány a legtöbbször nem bírta elmagyarázni, hogy mit miért, hanem csak csináld így. Csak úgy nehéz megjegyezni, ha nem tudod mi az értelme. Holnap reggel 7re megyek a reggeliztetést nézni, majd ha lesz idő a szobákat aztán megint a switchboard. Ami mókás, mert a legtöbb esetben amikor tanított valamit a lány elmondta, hogy a front desk-en ahol én leszek ez máshogy van. (hát akkor köszcsi a plusz infoért), de mindegy, holnap majd igyekszem több hívást venni. NA az is jó volt, nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy mi a stenderd szöveg, ami egyszerű:
Good morning( vagy ami épp van), thank you for calling Grange Holborn, this is Gabriella speaking how can I help you? Na ezt a szerintem egyszerű mondatot legaább 10 féle képpen bírtam elmondani. Olyan is van, hogy a lánc többi tagját kell felhívni, hogy hány szabad szobájuk van (általában mind a 16 hotel fullon van..). A szöveg hasonló, de szerintem nagyon cifrán mondhattam, plusz az 'availability' szó egy mumus szó nekem, nehezen tudom rendesen kiejteni, szóval sejtem mit krákoghattam a telefonba, mert a túloldal megkérdezte, hogy ez az első napon-e. :) Aztán mondtam, hogy igen, de erre csak nagyon kedvesen üdvözölt a családban.

Na ennyi, megyek szórakoztatni az öcsémet.

7.

Annyira béna vagyok.
Ma volt a cha cha slide flash mob, ahova kiszenvedtük magunkat Gáborral. Náthásan, másnaposan, fáradtan arra kelek, hogy Jema hív a szokásos turbó stílusában, hogy keltsem fel a Gábort és MINDENKÉPPEN menjünk ki, mert megígértük. Hát marha sok kedvem volt, az is fájt, hogy pislogni kell. Mindenesetre lekúsztam a lépcsőn, hogy megnézzem Gábor milyen állapotban van, hát nyálfolyatós alvásban volt, úgyhogy nem volt szívem felébreszteni, inkább lementem teát inni. De aztán J tovább zaklatott telefonon, hogy sikerült e felkeltenem és Tibiéket is hívjam, úgyhogy felkeltettem, és elindultunk, végül csak ketten.

Itt egy link arról, hogy ez mi amúgy, mert nekem semmi fogalmam nem volt erről a táncról. Szerintem olyasmi lehet mint a macarena. Becky azt mondta, hogy ezt mindenki ismeri itt, és még a nagymamák is tudják táncolni:
http://www.youtube.com/watch?v=wZv62ShoStY

Na és azér voltam béna, mert J akart erről egy videót és mondtam, ha akarnak Gral együtt táncizni, akkor majd én videózok. És direkt, mivel tudom, hogy milyen nagyszerű műszaki érzékem van csináltam 3 próba videót. De valahogy magát a performanszot nem sikerült mégsem felvennem. Szerintem nem nyomtam be rendesen a piros gombot. :(( Olyan csalódott volt J, mert akart ezzel valamit, én annyira hülyének éreztem magam. Na mindegy. Cripple.

A tegnapi buli jó volt, leszámítva, hogy mindenhol sorba kellett állni (beengedés, táskaellenőrzés, testtapogatás, belépővásárlás, ruhatár majd ital) Mondtam Gnek, ha még egy sort meglátok, szétrombolom.
Ami tetszett, hogy fellépet Sophie Ellis Bextor, és nekem ez tök nagy szám volt, tudom, vidékinek hangzik, mert itt gondolom ez megszokott, de otthon legutóbb Győzike lépett fel a helyen ahol voltam, nem egy világsztár. Ok mondjuk biztos azért is volt nagy élmény, mert itthon sem voltam nagy koncertre járó, de végülis nem rossz dolog, leszámítva, hogy a mögöttem álló hülye 4szer öntött le a kólájával. (nem vicc) az elsőnél még nem szóltam, ok tömeg van, sokan vagyunk biztos véletlen. A másodiknál már csúnyán hátranéztem rá, és akkor láttam, hogy emberem olyan részeg, hogy a két pohárba kapaszkodik, nadejó, hogy mögém álltál pont, a harmadiknál még arréb próbáltam állni, és szóltam neki, hogy vigyázzon már, mondta is, hogy bocsi. A negyediknél, amikor a teljes karomon végigfolyt megfordultam, és a zenét túlüvöltve vérben forgó szemekkel ordítottam neki, hogy idd már meg azt a piát, már 4szerre öntöd rám (igazából hozzátettem volna, hogy te rohadt kis köcög, de sajnos ezt nem tudtam angolul) erre a gyerek bolond szemekkel mosolyog rám, hogy bocsi és písz písz (béke). Na kész. Ezzel már nem tudtam mit kezdeni. :)

Holnap kezdek. Ma elsétáltam megnézni a szállodát. :)

6.

Jó volt Ágit látni, bár nekem meg nem kellett volna gyógyszerre innom, mindenesetre megint homályos, hogy hogyan is jutottam haza. Ki van virulva a drága, meg hogy milyen csinosak vagyunk, szóval a kölcsönös körbeudvarlás után még egy jót is beszélgettünk.
Sikerült jól megfáznom, (lehet a melltartóban napozás még egy kicsit erős volt..) próbáltam a biztosítómon keresztül orvost keresni (igen, hipochonder vagyok.), de nem sikerült, illetve másfél nap után visszahívtak, de nem hallottam, így írtak smst, hogy keressem őket, de aztán nem hívtam vissza, mert már felhergeltek kissé. A lényeg, hogy igen, hasznos, hogyha kötsz utazási biztosítást, mert így legalább megvan az esélye, ha nem is sok, hogy a biztosító fizet. Akkor, hogyha a baleset bekövetkezte után nem vagy eszméletlen, van telefonod, felhívod őket, elmondod 2 különböző nyávogós nyuszikának a telefonba, hogy mi a bajod, majd mivel gondolom képzett orvosok ülnek a vonal végén, eldönti, hogy ez súlyos vagy sem, ismerteti a feltételeket, majd visszahív, ha talált orvost vagy kórházat úgy kábé másfél nap múlva. :) Ha esetleg eszméletlen vagy, eltört valamid, stb, tehát amikor feltehetően nem tudsz várni napokat a válaszra, akkor ki kell fizetned a számlát (ami ugye tudjuk milyen magas, mert pont ezzel reklámozzák magukat a drágák, hogy napi 300 forintért több százezres számlát állnak) és majd ha hazajöttél ők eldöntik, hogy jogos e a számla vagy sem. Hát tündéri egy világ. Összefoglalva, próbálj meg egyben hazaérni. Na mindegy nem morgok. :)

Tök vicces, hogy az emberek még sétálni is a bal oldalon sétálnak. Erre akkor jöttem rá, mikor valahogy mindig útban voltam, és egyszerűen nem értettem mi van, de aztán megfigyeltem, hogy míg én a járda jobb oldalán megyek, addig ők a balon.

Tegnap átmentünk Macihoz, és végül a lengyel lakótársnőjével beszélgettem, szerintem súlyos barátnőhiánya lehet, mert ahogy szedelődzködtünk, megölelgetett és puszilgatott, hogy menjünk máskor is, majd barbeque-zunk is.

5.

Egy kicsit a munkáról, amíg van időm írni. Hat napot kell egybe dolgozni az első 3 hónapban, a próbaidő után visszaveszik 5-re, ha addig nem haltál bele. Lesz egyenruha, blézer, szoknya és kis sál (jááj :)) a nyakunkba. Az első héten 'ballagásiünnepség' szerkóban kell menni, fehér blúz, fekete szoknya, fekete harisnya, fekete cipő. Mint megtudtam bennfentes barátomtól, először az lesz, hogy tanuljuk a szállodát, a szobákat, majd az étkezéseket stb.. ja és a recis meg számlázó programot. Hát kicsit izgulok, mert nagyon új lesz. Annak örülök, hogy emberekkel fogok megint dolgozni, bár gondolom megint meglesz a böjtje. Főleg ha 5 csillagos, az összes 'nekem minden jár' ott lesz.

Nagyi nagyon ari volt, teljesen belelkesült, milyen szép helyen fogok dolgozni és majd csomó jattot kapok mert jól nézek ki (ezért jók a nagyszülők, számukra az ember maga a tökély). És az sem zavarta, hogy mondtam, recin nincs jatt, szerinte én leszek a kivétel.
Amúgy azt hiszem jó helyre jöttem, mindenki szerint HOT vagyok. Mondtam az öcsémnek, hogy mindenki bámul az utcán és mondta azért, mert k jól nézek ki (józan volt amikor mondta). Ok azt is hozzátette, és mert k magas vagy. :D de ezt ignoráltam. És más is ezt mondta, úgyhogy vigyorogva járok mindenhova. :)
Ma jó nap volt, csomót mászkáltunk Gáborral. Bementem hozzá a leisure-be, edzettem másfél órát, majd megvártam amíg végzett és felmentünk napozni a teraszra. Olyan meleg volt, hogy melltartóban voltam fent. :) Legalább 25 fok. :) Aztán elmentünk enni, egy bódéban vettünk valemilyen potatot. A lényeg, hogy a főttkrumplit összevágják, vajat tesznek rá, majd  olyan öntetet amit kérsz rá. Aztán leültünk a járdára a napsütésben megenni. Nagyon nyaralás érzés volt. Aztán beültünk kávézni, majd le egy pubba sörözni. Végül más nem tudott csatlakozni, el voltak foglalva.
Holnap találkozunk Ági unokatesónkkal, nyár óta nem láttam.

4.

Szóltak a szállodából, hogy fel vagyok véve. :) Hétfőn kezdek mint recepciós. :) Tök jó, örülök nagyon.

A bankszámlát nem egyszerű elintézni. Teganp bementem a Lloyds-hoz, mert ott simán csinálnak az útlevél bemutatásakor. Azt hittem én kis butus. Végigálltam a sort, majd 'kedvesangolnéni'-hez kerültem, aki elkezdte mondani, hogy igen lehetséges, de.. és akkor megjelent 'csúnyakancsalgonoszangolnéni' aki behívott az irodájába, és mondta nem lehet, menjek vissza ha lesz munkám. Mondtam, hogy én úgy tudtam itt lehet, de mondta rosszul tudtam. Ja persze, igazából mások (köztük az öcsém is) simán kapott. Na mindegy Lloyds, elvesztettél egy ügyfelelt, akkor se megyek vissza ha már lesz munkám. Így beugrottam a Barclays-hez, és nagyon kedves Shauna próbált segíteni, de ott sem lehet munka nélkül. De ő legalább nagyon kedves volt, és megpróbált mindent, hogy sikerüljön. Szóval Hello Barclays, you got me. :)
Úgyhogy ha meglesz minden papírom a szállodából, akkor megyek NI számot és bankszámlát intézni.

Ja és jelentem a jó időt elhoztam Budapestről. Itt végig sütött a nap és ma már levettem egyszer a kabátomat is. Persze mondanom sem kell, hogy az angolok már szandálban és pólóban járnak. :)

3.

várok és várok és várok. És türelmetlen vagyok, mert dolgozni akarok, pedig még egy hete sem vagyok itt, szóval még időben vagyok. A tegnapi interjún nem adtak választ egyelőre (pedig általában rögtön mondják) és a CnB coordinator helyett recepciósat ajánlottak, mert még nem dolgoztam szállodában. De nem is baj, mert legalább lesz szállodás gyakorlatom is, sose lehet tudni fog e még kelleni valamikor és a recis pozícióból lehet a legkönnyebben felkúszni. Szóval nem bánom, hogy ezt ajánlották, ami rossz, hogy nem adtak biztos választ. max egy hét múlva fognak. na addig kihullik a hajacskám. Mindenesetre tegnap kitöltöttem még egy application formot Gáborékhoz, az egy irodai munka lenne, junior wellness something. :) de ők lassúak mint általában az angolok. Gábort is 4 hét után hívták fel korábban.

Azt is tudom az okos eszemmel, hogy egy új élet felépítése nem egyszerű, megszokni az itteni dolgokat, meg egyáltalán megérteni mit makognak, erre otthon ott volt az egész gyerekkorom. De majd ha már lesz munkám, és találok egy-két gyagyást magam mellé, már jobb lesz. Viszont a durcás türelmetlen hülyegyerek eszem mindent most és azonnal akar. :)

Amúgy ezek az application formok nem egyszerűek. A legutolsóba még az általános iskolát is kérték címmel együtt.. Legközelebb beírom mi volt a jelem az oviban és mellékelek egy rajzot, hogy lássák mindig a vonalon belül színeztem..

Amúgy amíg nincs munkám született feleségeket játszom, alszom, munkát nézegetek, vásárolok, aztán főzök, néha elmegyek valamerre, a neten lógok (már komoly függőségem van) és megtaláltam a Jóbarátok összest a lakásban, így azt is nézem. Azt hiszem Szex és New York is van. =)

2.

na csak hogy tovább gonoszkodjam, rájöttem, hogy azokat a fura kinézetű virágmintás húzott/puffos/alaktalan ruhákat, amelyek nálunk még leárazáskor sem fogynak el a boltokból kik viselik. Az angol lányok. :)
Application form leadva pénteken, interjú hétfőn. :)

első

A második éjszakám Londonban, és már 2 dologról meggyőzödtem: való igaz, hogy az angoloknál a 'csak beülünk egy italra ' egyenlő merev részegre isszuk magunka, illetve a bárokat nem tudják úgy bezárni, hogy én ne legyek még spicces.. Ma éjfélkor, mert csüt. van. akkor meg minek nyit ki??? Pedig már belőttem a 3 órát.
Holnap már remélem ki tudom tölteni a jelentkezési lapot a szállodába és behívnal intrejúra és majd elkezdhetek dolgozni. Mert ok, hogy mindenki mondja élvezd ki az első hetet, de úgy nehéz, hogy közben tudom, nincs munkám, és nem is tudom, hogy mi lesz