A jó vezető az, aki inspirál, segít, támogat, tanít és jó példával jár elő. Azt mondják létezik még, nem halt ki, csak nagyon kevés van belőle, mert elhullanak korán. Néhány példány azért még fellelhető belőle, egyszer nekem is volt szerencsém vele dolgozni.
A rossz vezető meg aki belédköt, b@szogat, hülyeségeket beszél, kioktat, hogy mit hogy kell csinálni, majd ő ugyanazokat a hibákat követi el és rosszabb esetben az ő hibája is igazából miattad van. Mert csak. A rossz vezetőt más néven Főnöknek hívjuk. Őt könnyen megtalálhatjuk szinte bárhol, többnyire alulképzett és önbizalomhiányos amit sikeresen kompenzál vagy vörös fejjel való üvöltéssel, vagy nyíltszíni megalázással, esetleg sunyi, alattomos furkálódással. Mostanában azon gondolkodtam, hogy vajon ez tényleg ennyire igaz, hogy legalább egy hülye mindenhol van, vagy csak én vagyok érzékeny és problémám van azzal, hogy némely nővel jól kijöjjek.
Visszagondoltam a főnökeimre, és elég szép példányokkal találkoztam. Ez a mostani valami csúcs. Már három napja zsinórban együtt dolgozunk, és nem tudom elkerülni, mert biztos odajön valami okossággal. Pedig szeretném, mert szegény tökre irritál. Pedig én kedveltem az elején, csak utána kimutatta a foga fehérjét. Lehet belelátott a fejembe, hogy amikor először megláttam, akkor azt gondoltam, hogy anyám ki ez a trampli. :) Nem csúnya, csak zömök és idomtalan, olyan hangszínnel hogy az üveg is bereped. Eredetileg görög (nem, nincs arcszőrzete olyan sok) de szerintem már itt nőtt fel, így a déli népek szétszórtságát és alacsony stresszküszöbét sikeresen ötvözte az angolok undokságával és felszínességével. Mindehhez harminc feletti és szingli. (Nemsokára én is ebbe a táborba tartozom majd, szóljatok ha hasonló tünetek jönnek ki rajtam.) Minden nap van valami tanító példázata, hogy ezzel is segítse a fejlődésemet és még tökéletesebbé tegyen, mert ugye ZenGabó már úgy nézi a világot, legalábbis próbálja, hogy a nehézségek azért vannak, hogy segítsenek fejlődni. Mert ugye ha csak kedves, aranyos emberekkel dolgozol együtt, akkor ők nem csiszolnak annyit rajtad. Azt is mondják az okosok, hogy jobb az ellenségeiddel együtt dolgozni mint a barátaiddal, mert akkor fejlődsz igazán. Szóval a kis apróságok. Egyik nap egy pici piros fülbevalóval mentem dolgozni, de kivetette, mert pirosat nem hordhatunk. Ok, végülis igaza van. Percenként megkérdezi, hogy hogy vagyok, miközben a feladatomra koncentrálok, amit ugye próbálok két vendég között csinálni, folyamatosan félbeszakítva majd később odajön, hogy ennek meg ennek a feladatnak már rég készen kellene lennie. Aztán miután becsekkolok valaki reggel, odajön, hogy ugyan nem hallotta a teljes folyamatot, de jó lenne, ha nem hagynék csend szüneteket, hanem miközben jár a kezem beszéljek is a vendéghez, hogy mégis mi járatban vannak. Amit szoktam is, de van olyan vendég, aki annyira nem beszédes, általában van egy két nyitott kérdésem, de ha arra tőmondatos válasz jön, akkor nem erőltetem, és hát akiket hallott azok is olyanok voltak. Miután megkérdezed, hogy hogy vannak, mondja köszi jól, majd hogy van e már valami terv a hétvégére, erre aha köszi, hát akkor ezen nem hiszem, hogy sokat kellene erőltetni. De csak mondtam jó. Ma viszont túlszárnyalta magát, amikor reggel odajött megint (2 méterre dolgozott tőlem), hogy ő tudja, hogy ez azért van, mert koncentrálok, de olyankor nagyon komor, szigorú az arcom, egyáltalán nem barátságos, és nem vagyok könnyen megközelíthető, és melegség sem árad belőlem. A hangommal nincs baj, csak amit sugárzok ha koncentrálok. O.o Hát erre is nyomtam egy jót, mert kedvesen mondja amit mondd, csak tiszta baromság. Hát mit csináljak a fejemmel??? Ha egyszer ilyen arcom nőtt? Lehet zacskót húzok rá, csak két lyuk lesz rajta a szememnek, végülis a hangom hallatszik majd úgy is. Meg még néhány kedves szurka, csak hogy jobban érezzem magam. Szóval mindezt azért osztottam meg, mert sikerült a legostobább embert beszereznem főnöknek.
Amúgy a munkatársaim kedvesek, egy van csak a Főnökön kívül, aki kicsit fura at a filippin lány, aki úgy néz ki mint Csőrike. A filippínóknak olyan fura csőrszerű szájuk van amúgy. Azért Csőrike, mert mindig valami gonoszat szól be kedvességnek álcázva.
De úgy döntöttem, hogy nem harcolok senkivel, nem engedem, hogy felbosszantsanak.Legalább ha nincs fogás, akkor egy idő után leszállnak az emberről. Lehet édes jó apukámnak igaza volt, hogy ezek a déli népek mind problémásak (ő kicsit cifrábban fogalmazott persze). Egy némettel, svéddel, franciával simán tudsz együtt dolgozni, míg a többi.. Úgyhogy most erősen gondolkodom, hogy kezdjem-e el újra a spanyolt, mert ugyan hülye spanyolt még nem láttam, de ők is délről jöttek.
2012. november 24., szombat
2012. november 7., szerda
119.
A vendég. A vendéget szeretjük, mert ha nem lenne, akkor nem lenne hotel, és akkor nem lenne munkánk sem. De valahogy mégis olyan a kapcsolat, mint Tom és Jerry között. Ahol a recepciós Tom. Mindegy hogyan alakul a történet, te szívod meg. A lassan két éves tapasztalatom alapján a következő vendég típusokat fedeztem fel:
1. ingyenélő: ez a fajta, aki a legolcsóbb szobát foglalja reggeli nélkül, ám utánanéz pontosan, hogy mi elérhető a hotelben és utána van bőr a képén kunyerálni. Általában jópofizik veled, azt remélve, hogy majd adsz neki mindenfélét. Megérkezik, rögtön megkérdezi, hogy kaphatna-e egy kategóriával jobb szobát, meg amúgy évforduló/barátnő szülinapja van, és mit tudnánk csinálni, hogy emlékezetesebbé tegyük a pihenésüket (mondjuk rátok nyitni este). Amikor megemlíted, hogy különféle csomagjaink vannak, kedvező áron, akkor a jajóköszinem jön, de akkor legalább egy reggelit adjak nekik. A legjobb, amikor férfi csinálja és a barátnője meg ott áll mellette. Nekem ez a halál ciki kategória lenne, hogy a barátom a recepciósnak kuncsorog egy reggeliért, biztos lecsapnám hogy kussolj már, de igazából nem is hiszem, hogy állnék ilyen ember mellett.
2. láthatatlan: ő a kedvenc típusom, általában a normális emberek tartoznak ide, aki tudja miért fizetett, azt szeretné is megkapni, és amennyiben a meleg víz folyik a zuhanyban, van internet és tiszta a szobája, akkor ő szépen becsekkol, a credit kártyája működik, felmegy a szobájába, és ott kushad amíg ki nem csekkol, nem szórakoztat hülyeségekkel. Szerencsére azért ők vannak többségben, mert ha 348 szobából mind problémás lenne, akkor valószínű már fejbelőttem volna magam.
3. tirpák: vagy más néven A Fontos Ember. Pontosabban a magának fontos ember, mert gondolom egy kis pondró, akit az asszony egrecíroz otthon, szóval neki meg a pénztárosokat, recepciósokat és egyéb -szerinte- a táplálékláncban alatta lévő egyedeket kell szadiznia. Megérkezik, köszönés helyett a nevét böffenti neked, ha esetleg a becsekkolás fél percnél tovább tart, akkor már látványosan topog, az óráját nézi, hümmög, sóhajtozik, cöcög, a kártyáját amikor elkéred szinte hozzád vágja, amikor informálni akarod a hotelről, a szemét forgatja, hogy már volt itt, hagyjam békén. Na ezeknek kellene egy önkiszolgáló automata, menjen azt csekkolja be magát, de szerintem nekik kell az anyag amit szadizhatnak, hiába úgy csinál, mintha felesleges lennél.
4. kedvesnek tűnik de tírpák: na ez úgy tírpák, hogy vagy a becsekkolásnál normális, de aztán balhézik minden miatt, vagy ugyancsak kedves amikor megérkezik, de a fejébe vette, hogy ő ma menedzserrel akar beszélni, tehát egyszer csak a semmiből elkezd hangosabban beszélni, és fenyegetőzni, hogy ő többet nem jön ide (hát ezt személyes veszteségnek veszem..) és ő most azonnal a menedzserrel akar beszélni. Mert ő fontos. Ezt a típust nem nagyon lehet skatulyába tenni, így engedjétek meg, hogy megosszak egy esetet, amiből látszik, hogy ez is az a fajta, akit kicsit forró olajba mártogatnál, csak hogy lehiggadjon. Volt egy néne, kábé az első hetemen, csinált egy foglalást egy 2 személyes szobába 3 főre. Emberünk jóval a garantált becsekkolási idő előtt megérkezett. Megnyitom a foglalását, ahol villog egy figyelmeztetés, hogy kérdezd meg a vendégtől, hogy igényt tart e pótágyra mivelhogy a két személyes szobára 3-man vannak. Szóval csekkolni, hogy tényleg hérman vannak-e. Mondom neki, mert jófej vagyok, de minek, hogy szeretné e az ágyat, és ha igen akkor elmondom a houskeepingnek és gyorsan megcsinálják, mert a szoba amúgy készen van. Mondta kell neki. Hívom a részleget, hogy kell az ágy, de közben szólnak, hogy várjak, mert a telefon nem működik. Szóval mondom a vendégnek, hogy egy ideig eltart amíg meglesz a szoba, de nyugodtan üljenek le addig, szólok ha kész van. Még mindig, ismétlem, jóval a becsekkolási idő előtt vagyunk, tehát akkor is ha 20 kész szoba van a rendzserben, én elküldhettem volna őket az anyjukba, hogy gyere vissza háromra, akkor van a becsekkolási idő. Na erre néne felpörög, hogy mi az, hogy nincs készen, szerinte az teljesen nyilvánvaló, hogy ha három főre szól, akkor kell a pótágy, és ő menedzserrel akar beszélni, mert ő nem happy (boldog). Én csak pislogtam, hogy ezzel meg mi lett, kiment a heroin hatása, vagy felment a cukra hirtelen, na mindegy, mondtam neki foglaljon helyet, akkor már azért kiabált, hogy ő nem ül le és hívtam a duty managert, aki szerencsére a szarkasztikus humorral megáldott idősebb angol úriember volt, mert ennek az angol szipirtyónak pont ilyen kell, akkor megnyugszik, és tényleg. Emberünk kidobta őket, hogy a becsekkolás 3kor van, addig szevasz. :)
5. primadonna: ő nagyon kedves, ameddig minden úgy van, ahogy ő akarja, ha le akarod húzni a kártyáját garanciának, akkor nyivákol, hogy ő már körbeutazta a világot és millió szállodában szállt meg, és még soha nem kérték a kártyáját (ja persze mert a szállodák általában megbíznak mindenkiben, hogy majd nem lépnek le fizetés nélkül), na akkor valószínű, hogy az emberünk most van először szállodában.Ha végre becsekkolt, akkor panaszt tesz mindenért, mint például: rendelt vacsorát, a rizs túl kevés volt, a hús túl nagy, túl meleg van a szobában, vagy túl hideg, szóval mindig talál valami okot, hogy panaszkodjon,aímivel eléri, hogy legközelebb ha jön, akkor fényesre a feneke.
6. extrém: egy eset van, amit a recepciós pultban nehezen bírok tolerálni, azok a transzvesztiták. Egyik nap jön kicsekkolni egy szoba, két nő -látszatra- de a foglalás férfi néven volt, így már megértettem, hogy mi a szitu. Amúgy nagyon profi volt a kinézete a miszternek, de azért látszik, hogy nem nő. És ami a baj, volt, hogy természetesen beszélni akartak valakivel, hogy visszajelzést adjanak a hotelről. Hívtam szegény kollégámat, de nagyon reménykedtem, hogy rá nincsenek ilyen hatással a transzik, és nem kell a röhögését visszafojtani. Mert az a baj, hogy ha a Sohoban, vagy bárhol másról látom őket, az oké, akkor nem borít ki. De amikor mutáló kisfiú hangon, full prosti sminkben, parókában megjelennek, nekem mindig a Gálvölgyi jut eszembe, és alig bírom a röhögést visszatartani. Amikor te tudod, hogy ő tudja, hogy te tudod, hogy ő amúgy férfi.
Az új melónál még nem sikerült eldöntenem, hogy szeretem-e. Nagyon fárasztó, kevesen vagyunk, és rengeteg a túlóra. Sokszor azt érzem, hogy epilepsziás leszek, annyi felé kell figyelni és annyiszor vagyunk kizökkentve.
Tmag itt volt nálam egy hetet, remekül elvoltunk, jól megfázott szegény, majd arról is lesz egy bejegyzés, hogy miket láttunk, ha végre elküldi a képeket. :)
1. ingyenélő: ez a fajta, aki a legolcsóbb szobát foglalja reggeli nélkül, ám utánanéz pontosan, hogy mi elérhető a hotelben és utána van bőr a képén kunyerálni. Általában jópofizik veled, azt remélve, hogy majd adsz neki mindenfélét. Megérkezik, rögtön megkérdezi, hogy kaphatna-e egy kategóriával jobb szobát, meg amúgy évforduló/barátnő szülinapja van, és mit tudnánk csinálni, hogy emlékezetesebbé tegyük a pihenésüket (mondjuk rátok nyitni este). Amikor megemlíted, hogy különféle csomagjaink vannak, kedvező áron, akkor a jajóköszinem jön, de akkor legalább egy reggelit adjak nekik. A legjobb, amikor férfi csinálja és a barátnője meg ott áll mellette. Nekem ez a halál ciki kategória lenne, hogy a barátom a recepciósnak kuncsorog egy reggeliért, biztos lecsapnám hogy kussolj már, de igazából nem is hiszem, hogy állnék ilyen ember mellett.
2. láthatatlan: ő a kedvenc típusom, általában a normális emberek tartoznak ide, aki tudja miért fizetett, azt szeretné is megkapni, és amennyiben a meleg víz folyik a zuhanyban, van internet és tiszta a szobája, akkor ő szépen becsekkol, a credit kártyája működik, felmegy a szobájába, és ott kushad amíg ki nem csekkol, nem szórakoztat hülyeségekkel. Szerencsére azért ők vannak többségben, mert ha 348 szobából mind problémás lenne, akkor valószínű már fejbelőttem volna magam.
3. tirpák: vagy más néven A Fontos Ember. Pontosabban a magának fontos ember, mert gondolom egy kis pondró, akit az asszony egrecíroz otthon, szóval neki meg a pénztárosokat, recepciósokat és egyéb -szerinte- a táplálékláncban alatta lévő egyedeket kell szadiznia. Megérkezik, köszönés helyett a nevét böffenti neked, ha esetleg a becsekkolás fél percnél tovább tart, akkor már látványosan topog, az óráját nézi, hümmög, sóhajtozik, cöcög, a kártyáját amikor elkéred szinte hozzád vágja, amikor informálni akarod a hotelről, a szemét forgatja, hogy már volt itt, hagyjam békén. Na ezeknek kellene egy önkiszolgáló automata, menjen azt csekkolja be magát, de szerintem nekik kell az anyag amit szadizhatnak, hiába úgy csinál, mintha felesleges lennél.
4. kedvesnek tűnik de tírpák: na ez úgy tírpák, hogy vagy a becsekkolásnál normális, de aztán balhézik minden miatt, vagy ugyancsak kedves amikor megérkezik, de a fejébe vette, hogy ő ma menedzserrel akar beszélni, tehát egyszer csak a semmiből elkezd hangosabban beszélni, és fenyegetőzni, hogy ő többet nem jön ide (hát ezt személyes veszteségnek veszem..) és ő most azonnal a menedzserrel akar beszélni. Mert ő fontos. Ezt a típust nem nagyon lehet skatulyába tenni, így engedjétek meg, hogy megosszak egy esetet, amiből látszik, hogy ez is az a fajta, akit kicsit forró olajba mártogatnál, csak hogy lehiggadjon. Volt egy néne, kábé az első hetemen, csinált egy foglalást egy 2 személyes szobába 3 főre. Emberünk jóval a garantált becsekkolási idő előtt megérkezett. Megnyitom a foglalását, ahol villog egy figyelmeztetés, hogy kérdezd meg a vendégtől, hogy igényt tart e pótágyra mivelhogy a két személyes szobára 3-man vannak. Szóval csekkolni, hogy tényleg hérman vannak-e. Mondom neki, mert jófej vagyok, de minek, hogy szeretné e az ágyat, és ha igen akkor elmondom a houskeepingnek és gyorsan megcsinálják, mert a szoba amúgy készen van. Mondta kell neki. Hívom a részleget, hogy kell az ágy, de közben szólnak, hogy várjak, mert a telefon nem működik. Szóval mondom a vendégnek, hogy egy ideig eltart amíg meglesz a szoba, de nyugodtan üljenek le addig, szólok ha kész van. Még mindig, ismétlem, jóval a becsekkolási idő előtt vagyunk, tehát akkor is ha 20 kész szoba van a rendzserben, én elküldhettem volna őket az anyjukba, hogy gyere vissza háromra, akkor van a becsekkolási idő. Na erre néne felpörög, hogy mi az, hogy nincs készen, szerinte az teljesen nyilvánvaló, hogy ha három főre szól, akkor kell a pótágy, és ő menedzserrel akar beszélni, mert ő nem happy (boldog). Én csak pislogtam, hogy ezzel meg mi lett, kiment a heroin hatása, vagy felment a cukra hirtelen, na mindegy, mondtam neki foglaljon helyet, akkor már azért kiabált, hogy ő nem ül le és hívtam a duty managert, aki szerencsére a szarkasztikus humorral megáldott idősebb angol úriember volt, mert ennek az angol szipirtyónak pont ilyen kell, akkor megnyugszik, és tényleg. Emberünk kidobta őket, hogy a becsekkolás 3kor van, addig szevasz. :)
5. primadonna: ő nagyon kedves, ameddig minden úgy van, ahogy ő akarja, ha le akarod húzni a kártyáját garanciának, akkor nyivákol, hogy ő már körbeutazta a világot és millió szállodában szállt meg, és még soha nem kérték a kártyáját (ja persze mert a szállodák általában megbíznak mindenkiben, hogy majd nem lépnek le fizetés nélkül), na akkor valószínű, hogy az emberünk most van először szállodában.Ha végre becsekkolt, akkor panaszt tesz mindenért, mint például: rendelt vacsorát, a rizs túl kevés volt, a hús túl nagy, túl meleg van a szobában, vagy túl hideg, szóval mindig talál valami okot, hogy panaszkodjon,aímivel eléri, hogy legközelebb ha jön, akkor fényesre a feneke.
6. extrém: egy eset van, amit a recepciós pultban nehezen bírok tolerálni, azok a transzvesztiták. Egyik nap jön kicsekkolni egy szoba, két nő -látszatra- de a foglalás férfi néven volt, így már megértettem, hogy mi a szitu. Amúgy nagyon profi volt a kinézete a miszternek, de azért látszik, hogy nem nő. És ami a baj, volt, hogy természetesen beszélni akartak valakivel, hogy visszajelzést adjanak a hotelről. Hívtam szegény kollégámat, de nagyon reménykedtem, hogy rá nincsenek ilyen hatással a transzik, és nem kell a röhögését visszafojtani. Mert az a baj, hogy ha a Sohoban, vagy bárhol másról látom őket, az oké, akkor nem borít ki. De amikor mutáló kisfiú hangon, full prosti sminkben, parókában megjelennek, nekem mindig a Gálvölgyi jut eszembe, és alig bírom a röhögést visszatartani. Amikor te tudod, hogy ő tudja, hogy te tudod, hogy ő amúgy férfi.
Az új melónál még nem sikerült eldöntenem, hogy szeretem-e. Nagyon fárasztó, kevesen vagyunk, és rengeteg a túlóra. Sokszor azt érzem, hogy epilepsziás leszek, annyi felé kell figyelni és annyiszor vagyunk kizökkentve.
Tmag itt volt nálam egy hetet, remekül elvoltunk, jól megfázott szegény, majd arról is lesz egy bejegyzés, hogy miket láttunk, ha végre elküldi a képeket. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)