76.

Mint azt már korábban is írtam, bent karácsonyoztam a szállodában, én roppant rendes gyerek voltam, nem ittam, nem hangoskodtam, alukáltam és időben lementem dolgozni. Nem úgy a kollégáink egy része. 24-én a délelőttös műszak háromkor elfoglalhatta a szobákat. 4kor már panasz volt, hogy hangosak. 5kor fűszag terjengett az egyik emeleten, de szerencsére az okosok nem a szobában csinálták, csak ahogy felmentek vitték a bukét magukkal. A magyar vendégszeret ugye világhírű, így néhány kollégám meginvitálta azt a pár fiatal litván srácot, akik mint vendég jöttek hozzánk a szobájukba egy pár pohárra, de az éjjeles duty manager elcsípte őket. Az étterem mondjuk úgy, alul forcastálta a pulykát (kevesebbet rendeltek mint amennyire szükség lett volna), mert hiába volt más is a menüben mindenki pulykát akart enni, így először csökkentették az adagokat, majd átküldték a concierge-t a szomszéd hotelbe, hogy hozzon át egy két madarat a hóna alatt. Amúgy elég csöndes volt. Kevés vendégünk volt, de aki ott volt igyekezett emlékezetessé tenni az ottlétét.
Jött egy középkorú pár, amikor becsekkoltak, láttam a foglalási jegyzetben, hogy először töltik az otthontól távol a karácsonyt, vigyázzunk rájuk (vagyis ez a take care of them kifejezés, amit nehéz magyarra fordítani, mert valahogy benne van az is, hogy babusgasd, vigyázz rá, lesd minden óhaját). Hát gondolkodtam, hogy mégis mit kéne velük csinálni, de közben a férfi sírós hangon szóban is elmondta, hogy ez az első karácsonyuk az otthonuktól távol.. Erre vágtam egy jaj de sajnálom te kis picurka fejet, de igazából röhögtem belül, mert egy. ki kényszerített arra, hogy ne otthon legyél ha ez ekkora trauma. Kettő. nem egyedül, hanem a feleségeddel vagy. Három, szedd már össze magad, nem az utcán, hanem egy hotelben kell lenned. De aztán hoztak nekünk csokit karácsonyra, így megbocsátottam.
A kolléganőmmel voltam egy szobában, ahogy megérkeztem, odacsusszant mellém a pultban, hogy Gááábi (szuszi, sóhaj hangsúllyal) hoztam neked valamit estére (jaj.) kérdeztem mit. Mondta, pezsgőt meg csokit. Na még jó, hogy nem pezsgőt meg epret, meg valami romantikus zenét, mert akkor tuti átköltözöm valahova. De egész jól összebarátkoztunk, másnap én délelőttös voltam, és mire felmentem írt nekem egy boldog karácsonyt kártyát, egy tányérra összerendezett egy halom csokit meg magokat (kesudió meg társai) a januári cosmót kirakta az ágyamra, és írt egy cetlit, hogy egyek meg mindent. Így mostmár kedvelem, úgyhogy új nevet kell neki adnom a büdi helyett. Még gondolkodom. Itt van két kép a szobáról, meg rólunk, aki nem én vagyok az ő.

A következő képért meg a szexi majdnem kitekerte a nyakamat, mert mondhatni nem szabad a pultban képeket csinálni, sőt tilos. :) De semmi nem történt 25-én reggel, így gondoltam ez a pont jó pillanat lesz, de neki pont akkor kellett felbukkannia. Ő a kis fekete tündérbogaram, nagyon szeretem, bár ő hozott össze D-vel, szóval nem tudom szeressem-e vagy inkább ne.

Csak mellékesen, nézd meg a hátteret, a márvány falat.

Mire emlékeztet?

Gondolkodj, szedd össze a tippjeidet, addig leírom, hogy az olaszt egyszer betalálta egy hülye vendég, és megkérdezte tőle, hogy milyen érzés minden nap egy 'giant vagina' előtt dolgozni?? :)) Kész.. komolyan, még ha ez is járna a fejembe, nem kérdezek ilyet, főleg nem a szerencsétlen recistől, aki persze erre köpni-nyelni nem tudott.

Ma reggel egy közös barátunk esküvőjére voltam hivatalos Dzsorzsival, akivel egy egyetemre jár itt, valamint ő is a hotelláncnál dolgozik, csak egy másik szállodában. Ő is indiai és elvette a lengyel barátnőjét aki márciusra várja az ikreiket. De emberünk nem aggódik, neki lesz vízuma, a nőnek meg családja. remek üzlet, bár szerintem megint csak görénykedek, és szeretik egymást - csak szerintem nehéz úgy közös témát találni, hogy a lány eléggé törte az angolt. Mindenesetre a helyi tanácsnál volt a ceremónia, már vártam, hogy bejön a dauerolt hajú kissé elhízott Marika, hogy összeeskesse a párt, de a néne nagyon vicces volt, olyan beszólásai voltak, hogy végignevettük az egészet. A végén megengedték, hogy igyunk pezsgőt, nekünk mivel éhgyomorra voltunk jól a fejünkbe szállt, így sikerült már dél előtt becsípni kissé. Aztán én meg a másik hét srác elmentünk kajálni. Gondolom viselkedni akartak, mert mindenki elővette a kést meg a villát, én meg nekiálltam kézzel enni. (D megtanított) Na néztek is, és mondták, hogy a rizst nyugodtan ehetem villával, de mondtam nekik, hogyha nem bánjátok én indiait már csak kézzel eszem, mert sokkal finomabb. Amúgy nem olyan egyszerű, de hamar meg lehet tanulni. Az asztalnál azon gondolkodtam, hogy tavaly ilyenkor nem gondoltam volna, hogy most egy indiai étteremben fogok kézzel enni hét indiai palival Londonban. De ez a szép az életben.

A modellkarrierem stagnál. Vagyis úgy is fogalmazhatnánk, hogy csak türelmetlen vagyok, azt akarom, hogyha kitalálok valamit, akkor az most történjen, és ne holnap, vagy két hét múlva. Van már egy-két ígéretes project, de ezekről most nem írok, ha összejön megcsodálhatjátok a végeredményt, ha nem akkor meg majd akkor megírom. Ami nagyon idegesítő, hogy folyamatosan küldik a felkéréseket a pucér képekre.. De amit el tudsz képzelni, képeket szaxofonnal, katonai zubbonyban vagy sapkában, latexben, testfestéssel (ez még akár érdekelt is volna, de miután megnéztem a fotós 'testfestős' képeit meggondoltam magam. Emberünk pöttyöket meg csíkokat festett a modellekre, és úgy fényképezte le őket meztelenül...). De a kedvencem, amin egy negyed másodpercre felidegesítettem magam, de aztán megláttam a viccet az egészben, így lenyugodtam. Szóval, a profilomra mostmár szépen ki is írtam, hogy nem vállalok nude képeket, akkor sem ha art ( művészi, azaz zárt láb) és akkor sem, ha nem művészi (nyitott láb képeket) úgyhogy ne küldj felkéréseket. Na ennek ellenére kapok egy hosszú levelet arról, hogy az emberünk pont engem, a szomszéd lány típust keresi az amerikai piacra mint természetes modell (értsd szőrös mindenhol és nincs semmi műcucc benne, szilikon, meg póthaj, meg társai..), szóval ha hajlandó vagyok visszanöveszteni mindent, akkor nagyon jól kereshetek a bulival. Egy linket is küldött, ahol megnézhettem a munkáit. Na hát komolyan, itt akadtam ki, hogy ez komolyan egy szintre gondol azokkal a nőkkel? Akkor mi a fenét akarok én itt? Képzeld el a lehető legátlagosabb lányokat, semmilyen alakkal, semmilyen arccal totál szőrösen. Szóval inkább nem válaszoltam. Én igazából már összeraktam a fejemben a tervemet, nekem is lesz fehérneműs képem, de csak ha valami klassz koncepció, vagy téma van mögötte. És mivel mindenki azt mondja, hogy nagyon egyedi ahogy kinézek, szépen megvárom, amíg a sok pervi után jön valami normális munka.

Tegnap az egyik amerikai vendég azt hitte, hogy skót vagyok. :D Most szerintetek ez már azért van, mert annyira folyékony vagyok, hogy angol anyanyelvűnek nézett egy furcsa akcentussal, vagy egyszerűen csak azt hallotta valahol, hogyha angolt hallasz amit nem értesz, akkor az skót. :) Amúgy az esetek többségében azt hiszik, hogy svéd vagyok (ja svéd bikinimodell ohh yeaah..), aztán, hogy orosz, volt olyan litván vendégem (a bulihuligánok, akik bementek a kollégáink szobájába karácsonykor), akik oroszul beszéltek kitartóan hozzám, hiába mondtam, hogy nem értem, végül a litván concierge segített ki, a harmadik győztes a spanyol. Aki pedig már járt több helyen Európában, és felismeri a kelet európai neveket és akcentust, ők általában csehnek gondolnak. Egyedül a magyar férfiak, akik már egy ideje itt élnek ismernek fel megszólalás nélkül. Amikor Ágival elmentünk egy pubba, ahol a boxokban rúdak voltak felszerelve (olyan rúdon pörgős rúd) amit nekünk feltétlen ki kellett próbálnunk, na ott volt, hogy egy srác odajött hozzánk, hogy bocsi de mi biztos magyarok vagyunk, mert egyrészt csak mi lehetünk ilyen őrültek, hogy pörgünk a rúdon, meg nagyon szépek vagyunk, és ő már felismeri a magyar lányokat. (amúgy fel akarta Ágit szedni, úgyhogy lehet csak udvarolt).

Úgy néz ki este megyek be pár kollégámmal a városba, ahol valószínű van foglalásunk valahol. Ha nem , akkor lefekszem aludni.

Boldog Új Évet kívánok itt is, a reggeli pezsgő megártott, és egy csöpögős szentimentális postot hagytam facebookon, de kivételesen ezt most komolyan is gondoltam. :)

75.

Annyira büszke vagyok a kis Tmag barátnémra, hogy muszáj itt is beszélnem róla!! Szegény nem is tudja mennyit mesélek róla az itteni barátaimnak, főleg, amikor nekem mondják, hogy milyen bátor meg talpraesett vagyok, meg jólszervezett stb.. Na ilyenkor mondom, hogy én??!! Nézd meg őt!! Nőként kiköltözött Dubaiba, és elkezdett egy szállodában dolgozni. A munkát a két hetes nyaralása alatt találta, és mivel nem szerette sikerült átmennie egy multihoz irodai beosztásba -amiért sokan még itt Londonban is ölnének. Szóval kicsi T nagyon ügyes vagy, és csak hogy érezd tetteid súlyát, Te vagy a példaképem, szóval amikor tervezgetem mit csinálnék, eszembe jut, hogy mindent mint egy kis szorgos hangya megszervezel, naponta teszel valamit a céljaidért, és nem hagyod, hogy a hitetlenek eltántorítsanak és ez engem is inspirál. Szóval mivel mostmár felelősséggel tartozol irántam is, tessék jó példát mutatni! :D

Lassan elkezdek pakolászni, mert beköltözöm két napra a szállodába. Amit itt nagyon szeretek, hogy a karácsony mindenkié. Még a metró vagy buszvezetőé is, meg a kis bolti eladóé is, meg mindenkié, (kivétel a szállodai dolgozóké), szóval 25-én megáll az élet, semmi tömegközlekedés, de semmi nincs, így vagy taxizol (annyiért amennyit a hiénák nem szégyellnek elkérni), vagy otthon karácsonyozol. Igazából mivel egyedül vagyok mint az ujjam, nem is bánom, hogy bent leszek a második családommal, bár megint kaptam egy late early shiftet ma estére meg holnap reggelre, csak hogy még véletlenül se tudjak kicsit szórakozni ma este. De legalább helyben alszom. A büdi kolléganőmmel leszek egy szobában, mondjuk ő már annyira nem büdi, (ő volt a másik kezdő, a kicsit kövérkés) csak nagyon furi. Néha random módom mellém áll (túúúúúl közel!!!) és belenevet az arcomba, hogy én annyira aranyos vagyok, és kedves és olyan türelmesen magyarázok. Remélem nem kell arra ébrednem, hogy mellémbújik az ágyban, hogy csak közel akart lenni hozzám.. Tegnap meg a két olasz összecsapott, a vége az volt, hogy inkább leültem kicsiolasszal és megint elmagyaráztam neki a dolgokat. A ribi olasz nem volt bunkó vele (annyira) csak egyszerűen fogalma sincs, hogy hogyan kell az emberekkel beszélni. De ehhez nincs mindenkinek érzéke. Szóval a ribiolasz engem kérdezgetett, hogy mondott-e bármi rosszat, össze-vissza hadonászott, hogy de most kinek van igaza (jaj higgadj már le) a másik meg bent bőgött az irodában, hogy frusztrált, és ő nem egy hülyegyerek akivel így kell beszélni.. (aztán persze én voltam Gábriel arkangyal, mert elmagyaráztam neki megint türelmesen, bár  szerintem így sem fogja tudni, de legalább nem érzi vacakul magát) Mondjuk igazából az volt a véleményem, hogy mindketten olaszok vagytok, tehát nem normálisak, és remélem még sok közös shiftünk lesz együtt..

Volt nekünk céges bulink is. A szokásos szájhúzós, cinikus énemmel álltam hozzá, hogy nesztek nektek cirkusz meg kenyér aztán pofa be amikor az alapvető munkavállalói jogokról vagy a fizetésekről van szó. Délután 2-5-ig volt meghirdetve, kaja-pia-dizsi-mikellmég. Én offos voltam, így ha Adrienn barátném nem nyúz, hogy de tessék bejönni, kiisszuk a szállodát a vagyonából, biztos nem megyek be. Nem is öltöztem nagyon ki, a leszbi szerelésemet vettem fel a gitáros pólómmal és a bőrkarkötőmmel meg a tornacipőmmel. Hát volt aki a kis feketéjében jött (miss Reception például. Külön szerettem amikor mellém állt az aranyhajával, a 33 és fél kilójával, meg a 15 centis tűsarkaival, hogy akkor hávárju tudéj.. mostár remekül, szeretem, amikor dinoszaurusnak érzem magam valaki mellett). Viszont mindent összevetve jól sikerült, volt rendes kaja, sőt amikor megtaláltam a rántott husit meg a rizst én már nem is kerestem tovább semmit, csak bevérzett szemekkel toltam rágás nélkül befelé, majd Adrienn által szállított sörökkel öblögettem le, így fél óra múlva már én is önfeledten roptam a táncparketten. Hát van abban valami szép, amikor különböző nációk együtt buliznak, és hozzáférésük van a zenéhez. Valamiért a bulgár kollégák úgy gondolták, hogy mi is élvezni fogjuk az ő győzikéjük zenéjét, kb mintha józsi a szintiboj játszana, és hozzá még recsegő bulgár nyelven énekel, de aztán valaki talált magyar mulatóst, aminek meg mi örültünk, de szerencsére aztán valaki visszarakta rihannát meg barátait. Az egyedüli ami nem tetszett, és akármilyen simulékony és kedves vagyok, a nyílt és leplezetlen seggnyalásra teljesen alkalmatlan és nem is szeretem, amikor mások csinálják. Szóval a nagyfőnök lejött megnézni örül e a nép, és pont akkor lehetett a bulgár10perc, így egykét balkánin kívül senki nem táncolt, szóval a kimanagerek mint egy bepánikolt egér hajkurásztak minket, hogy kámon densze, densze!!! MEg mindenki befeszülve keringett emberünk körül, hogy mutassa mennyire jó a buli. Meg persze van egy két kis pondró, aki azt hiszi, hogyha részegen azt kiabálja, hogy a nagyfőnök a best, meg hogy tapsoljuk meg (vagy akár mutassunk be emberáldozatot) amiért nyújtotta ezt a szép bulit nekünk akkor majd biztos előléptetik főtakarítóva, vagy tudomisénminek. Na mindegy mások vagyunk. Kedves gesztus volt, az egyedüli ami bántotta az igazságérzetemet, hogy a kupit a buli után valamelyik dolgozónak kellett megcsinálni, és a bárban is valaki közülünk szolgált fel. Nekik miért nem járt a staff party??

Jaj amúgy ez a modellesdi nem egyszerű, ezért nem csináltam én anno sem, mert amíg fényképeket csinálnak rólad az tök jó, de amikor fel kell építenek a kapcsolatokat, az már nehéz, és olyan mintha még egy munkád lenne, a sok emailezés kb annyi időt vesz igénybe. Plusz megint betámadott az összes perverz, hogy csináljunk fehérneműs képet, még fizetnek is érte, vagy művészi aktot, de egyelőre ezeket nem akarom.  Nem akar valaki a managerem lenni? Én eljárok úszni, hogy szép legyek, te meg szerzel munkát, és szép részesedést kapsz. Hmm? Önéletrajzokat lehet küldeni.

Na Boldog Karácsonyt mindenkinek, bár én nem vagyok karácsonyi hangulatban at all. :) Azért egy égősort felraktam a polcomra.

Csak hogy készüljetek, gyűjtöm a vendégsztorikat meg majd leírom milyen volt bent aludni.

74.

Elkészültek a képeim, a fotós megint felnyomta az összeset facebookra, úgyhogy légyszike lájkoljátok csak, mert most az van, hogy reklámoznom kell magamat, úgyhogy minél több like, annál több ember látja majd, annál nagyobb az esély, hogy valaki velem szeretne dolgozni. És mivel most a portfóliómat kell felépítenem, így egyelőre ingyen munkára vadászom, szóval ha van ismerősöd, akinek szüksége lenne pont rám, csak szóljál.

Na majd most kiderül mennyire volt hasznos marketingesként dolgoznom két és fél évig, ha jól eladom magam, akkor azt is beírom az önéletrajzomba. :) 

73.

Tibcsusnak nőtt egy undorító hatalmas szemölcs az állára. Ezt a tényt csak azért osztom meg, mert elment, hogy leszedesse, és ezzel egy újabb szeletét ismerhettem meg az angol eü ellátásnak. (meg azért is, mert T többszöri szóbeli figyelmeztetésem ellenére sem olvassa a blogomat, szóval azt írok róla amit akarok :) Barátom már 4 éve él itt, és eddig nem is regisztrált az orvosnál, de ugyebár eddig nem is velem élt együtt, és egy hipochonder nagyon meg tudja ám marketingelni az orvosi ellátás előnyeit, főleg ha egyben összehasonlító elemzést is ad (kéretlenül) a magyar és az angol rendszer között. Szóval elment megmutatni, majd kapott időpontot egy héttel későbbre, miközben figyelmeztették, hogy készüljön, mert igen fájdalmas lesz. (hát köszi, nagyon kedvesek vagytok, hogy egy hétig izgulhatok, hogy majd mennyire fog fájni.) De mivel nekem elég sok szemölcslevételhez volt szerencsém gyerekkoromban, mondtam, hogyha lefagyasztják, utána semmit nem érzel, szóval szerintem nem fog fájni. Szóval mint utóbb megtudtam, aláírattak vele egy teleírt A4-es lapot, ahol több pontban ismertették a mellékhatásokat (pl viszketés, hólyagosodás, esetleg vérhólyagosodás, hegesedés -lehet maradandó hegesedés, stb..) Majd a műtét lehetséges kimeneteli eredményeit, miszerint: a. szemölcs eltűnik (szerencse, hogy azért ez az opció is itt van, b. szemölcs pár hét múlva leesik, c. szemölcs ott marad. Ezután pedig a módszert, amivel eltávolítják aminek értelemszerűen az angol (és a latin?!) nevét is feltüntették, csak hogy minden itt élő agyoniskolázott megértse. A módszer amúgy folyékony hidrogénnel való lefújás és kész. Tehát mindehhez a nagyműtéthez kellett ennyi mindent leírni. Majd az utolsó mondat, hogy igen, szeretném ezt a kezelést igénybe venni, név, dátum, aláírás. Persze a szemölcs még mindig ott van, de hátha leesik és a b opció lép életbe. Nekem erről nem ilyen emlékem van. Inkább, hogy az a kis rohadék ránőtt a talpamra, és gyerekként ez a legnagyobb katasztrófa egyike volt, mert nem akart eltűnni, sőt a kis barátait is hívta, akik birtokba vették a könyökömet, az orromat és a nagylábujjamat is. Na itt már fele sem volt tréfa, és anyukám elvitt a körzeti rendelőbe, ahova én már holt sápadtan mentem be, mert tudtam, hogy tuti fájni fog. De feleslegesen aggódtam, mert a kedves doktornéni egy hónappal későbbre tudott csak időpontot adni. (éljen, egy hónapig képzelődés, hogy hogyan fogják leszedni). Amikor meg visszamentünk, nem írattak semmit alá, a talpamba szúrtak egy óriási injekciót, majd kivágdosták, az orromba is injekciót adtak, onnan lepörkölték kis forrasztópákával (aminek a helye még mindig meg van) a könyökömröl meg a lábujjamról meg csak fagyasztás után lekanyarította egy kis helyes kanálkával. Na mindez persze nem egyszerre történt, többszöri visszamenetelre, de az egyetlen, ami jó volt, hogy a doktornéni nagyon kedves volt, és szépen elmagyarázta mit fog csinálni. Szóval nem jégkockával jegelték, aztán majd egyszercsak biztos leesik. De az a balkánon volt, ez meg nem. Bár most kivételesen a mi rendszerünknek kell, hogy pontot adjak, mert nekem nincs szemölcsöm, Tibcsusnak meg van.

Jártam bent a városban, szépen fel van minden díszítve. Ez az Oxford Circus és az Oxford Street. Nem tudom mennyire látszik, de rengeteg ember van az utcán. Konkrétan sehol és semmikor nem tudsz nyugodtan haladni, mert valaki bevág eléd, vagy hirtelen megtorpan, iránytvált, téged meg a tehetetlenségi erő visz tovább, és a csak a tömegnek hála, hogy nem esel hasra, vagy kifogod azt a néhány andalgó kis gyökeret, akik várost merészelnek ilyenkor nézni. :) Amúgy a tömegben való haladásra két módszert fejlesztettem ki. Az egyik, amikor szépen tudomásul veszed, hogy ma nem fogsz sietni, ma nem te leszel az első aki felszáll/leszáll/átkel/bemegy/kimegy. Felöltöd a beszívott reggie zenész fejet átérzed a mentalitást és sodródsz. B verzió, amikor valami elpattan az agyadban, elkezd rángatózni a szemed, és csak az villog előtted, hogy takarodj az utamból mert eltaposlak!! Váhháá.. Ehhez persze ki kell szépen húznod magad, átérezni, hogy most egy dühöngő bika vagy, határozottan menni, és elsőként felszállni/leszállni stb.. És ilyenkor nem tudom mit sugárzom magamból, mert mindenki elkotródik az utamból. Amúgy mindkét verziónak mélyen belülről kell jönnie, mert ha dühöngő állat vagyok, akkor nem játszhatom a drogosat, mert a habzó szám elárul, és vicaversa, ha nyugodt vagyok, nem tudok igazán bebikásodni, olyankor senki nem tűnik el az utamból.

Ja és még egy gondolat, elnézést kérek a rendes taxisoktól, de a többség itt is egy külön gennyedék állatfaj, aki simán áthajt a lábadon, csak hogy még átcsússzon a zöldön.

Azért is voltam a városban, mert Gáborcica öcsikém megkért, hogy vegyek egy parfümöt karácsonyi ajándék gyanánt Mirkónak, és küldjem el neki Tibcsussal (a magyarországi tartózkodásuk 1 napban fedi egymást) így elbandukoltam (csak kétszer tévedtem el) az egyetlen londoni abercrombie and fitch üzletbe, mert azt a szájbaütött parfümöt csak ott lehet megvenni. Nem tudom ki mennyire ismeri a boltot, én annyit tudtam, hogy k drága, egy pulcsika 165 fontnál kezdődik, jó mondjuk olyan, mintha a második bőrödet viselnéd, félmeztelen fiúkák vannak, és az összes eladó olyan mintha modell lenne. Szóval nagyon megmarketingelték az egészet. Az egész boltban félhomály van, szól a zene, és telefújták valamelyik parfümükkel, szóval először csak azt érzed, hogy nem látsz, fuldokolsz, és k sokan vannak. Na most ez az az árkategória, amit egyelőre nem engedhetek meg magamnak, vagy legalábbis kis spórolás kéne hozzá. Nagyon örültem, hogy kellett valamit vennem, mert így úgy léptem be az üzletbe, hogy én ma itt vásárolni fogok, szóval nem kell kinézni a boltból. (biztos én vagyok a hülye, de pl soha nem mennék be egy LV, vagy DnG üzletbe, mert kméterekről bűzlik, hogy egy cipőfűzőt sem engedhetek ott meg magamnak, annál rosszabbat meg, mint amikor kinéznek mert szegény vagy, hát nehezen tudok elképzelni.) De itt feleslegesen aggódtam, mert mindenki nagyon kedves volt. Gyorsan megkerestem a parfümöt, majd felfedező körútra mentem. A bolt olyan mint egy ház, rendes lépcsők vannak,  szobák nyílnak mindenfelé, a falakon festmények vannak, többnyire csatába menő félmeztelen férfiak, mindenhol egy modell az eladó, az ajtóban és doorman áll, de nem kell nyitogatniuk, mert folyamatosan nyitva van, annyira sokan jönnek mennek. Itt aztán nincs pénztelenség. És a legjobb, hogy volt a falon egy óriási rénszarvas, amit le is fényképeztem, persze csak azután miután fizettem, és a szatyor a kezemben volt, mert akkor gondoltam úgysem támadnak be. Ja amúgy a szatyrot megtartom, és abban cipelem az egyenruhám, meg majd vagánykodok, hogy én ott vásároltam, bár 1. ez itt senkit nem hat meg, 2 legalább annyira lenne hiteles, mint a 4-6-os villamoson hamis LV táskával nyomulni. Na aztán nagyon megtetszett az egész, így odamentem az egyik eladólányhoz, hogy na mégis mit kell ahhoz csinálnom, hogy itt dolgozhassak, de ő mondta, hogy keressek egy managert oszt majd az elmagyarázza. Hát bolyongtam egy kicsit, de senkit nem találtam, így megkérdeztem egy fiú eladót, aki kissé közlékenyebb volt és elmondta, hogy bizonyos napokon van a meghallgatás, pl holnap is, délben vagy du négykor, csak ide kell jönni, nem kell CV sem, valami fekete ajtón kell bekopogni, meg is mutatta, és ott eldöntik, hogy felvesznek vagy sem. Hát gondolom ha úgy nézel ki mint egy szépségkirálynő, és tudsz beszélni, akkor fel vagy véve. A fiúka kedves volt, bár nem tudom mivel nyert felvételt, az angolt törte, és annyira nem is volt nagy szám, de epés Tibcsus szerint biztos lesz...tt valakit.

És még egy utolsó kép mára, főztem végre valami rakott izét, ebben van karfiol, krumpli, tojás, vörösbab, hagyma, kóbász, tejföl meg sajt. Biztos fehérjehiányom volt, de ezeket a kajákat kívántam. Íme:

72.

Az ellentétek vonzzák egymást, mert nekem minden barátnőm pedáns és rendszerető, és mindig minden a helyén van náluk. Nálam sok dolognak nincs is konkrét helye. Csak hánykolódik egyik sarokból a másikba. Ilyen gondot okoz például a táska, amit naponta hordasz. Ha a székemre teszem, akkor nem tudok leülni sminkelni reggel. Az asztalon nem fér el, az éjjeliszekrényen sem, a földre nem tehetem, mert a kínai babona szerint akkor nem lesz pénzed. Szóval vagy az ágyamon van és együtt alszunk, vagy lent hánykolódik a nappaliban.

Sikerült akkora kuplerájt csinálnom a szobámban egy nap alatt, hogy magam is büszke vagyok rá. Le is fényképeztem. :) És mindjárt elkezdek elpakolni, meg porszívózni, mert tegnap csak egy zergeszökkenéssel tudtam odaférni az ablakomhoz, hogy kinyissam. Na mert igazából szeretem a rendet, de képtelen vagyok fenntartani, vagyis inkább annyira nem fontos, hogy sok időt töltsek vele, és a legjobban azt szeretném, ha kicsi szorgos manók megcsinálnák helyettem.

Szóval ha úgy érzed, hogy ezt túl bírod szárnyalni, akkor küldd el a képedet. :)

Na és végre sikerült lefényképeznem azt a falat, amin tele van táblázva, hogy merre is van a busz pályaudvar:

Azért nevetek ezen, de igazából jó tudni, hogy bárhova mész, minden szépen és egyértelműen ki van írva, tehát nem valószínű, hogy eltévedsz. Írtam, hogy a fotózásra a DLR (ejtsd: dí-el-aaaaar) -ral kellett mennem. Szépen leszálltam a metróról, és már mutatta a falon a nyilacska, hogy merre és hogyan kell menni. Szóval csak követtem a jelet. Ezzel időt spórolsz, meg azt írtam, hogy mint a málhás szamár, úgy néztem ki, tehát nem lett volna fincsi a plusz tíz kilóval a vállamon bolyongani az alagútban. Sőt még arra is figyelnek, hogy ha átszállási lehetőség van, és a másik jármű nem 2 perc sétára van, akkor kiírják, hogy 250 méter, vagy 300 méter séta, hogy ha esetleg ki van számítva az időd, akkor számolj ezzel is.

Tegnap elmentünk Tibcsussal bulizni, hát nem úgy készültem, de pont ezért jól is sikerült. Délutános voltam, és mielőtt indultam egy kicsit nyivákolt, hogy már úgy menne valamerre, akár csak beülni egy pubba, így mondtam, hogy jöjjön be Holborn-ra mire végzek azt menjünk valamerre. De mondta nem bizti mert az nagyon késő, meg hideg van, meg izé.. Én végeztem, megnéztem a telefonomat, nem írt, így gondoltam akkor biztos bealudt, úgyhogy mentem le a metróhoz. Lent várakozok, majd látom, hogy rohan le a metróhoz, mert a kis édi az állomáson várt, csak az smst két órával később kaptam meg, így nem tudtam, hogy ott van. Szóval mikor látta, hogy megyek le utánam szaladt, és szerencse, hogy pont nem jött a metró, így visszamentünk a felszínre és nekivágtunk az éjszakának. Na mivel nem készültem bulizni, ezért a nadrág alatt a harisnyám és a blúzocskám is rajtam volt, amit nagy nehezen lefejtettem magamról a club budijában. Na az egy mutatvány volt, hogy hogyan lehet 1 négyzetméteren (ami 3Dben van lepipilve) lehámozni a skinny farmerodat magadról (ami az egész napos állástól bedagadt lábadhoz konkrétan hozzá van nőve), zoknistól és harisnyástól, majd abból kihámozni a harisnyát és a zoknit meg a nadrágot visszavenni, mindezt valahogy lebegve, mert ugye jobb ott semmihez sem hozzáérni. Ezt a kis szettemet egy zöld pikacsus póló egészítette ki, szóval nagyon szexin néztem ki. Mondjuk az a póló a kedvencem, olyan jó érzés viselni, csak pont ezért sokat van rajtam, és már elég elnyűtt. De mivel amúgy is egy melegbárba mentünk, nem nagyon érdekelt mi van rajtam, és mindenki a Tibcsust nézte.

Annyi a baj, hogy 3 sört ittam, és közben táncoltunk, én mégis úgy kiütöttem magam.. Bár mostmár kicsit kezdek jobban lenni, de a blogírás helyett inkább rendet kéne csinálnom, mert kaját is kéne vennem, és ma este megyek a kicsiolasszal a Big Bus karácsonyi partijára. Na szerencsére kissé felpörgött a social life-om, már nagyon hiányzott, hogy kicsit emberek között legyek, meg central london is. Imádok bent sétálgatni, kedvencem a Trafalgar az oroszlánokkal, meg a Picadilly. De a Sohot is szeretem, mert olyan jó hangulatot áraszt, még akkor is, ha hétvégente úgy néz ki, minta bombát dobtak volna le. Térdig gázolsz a szemétben, és a sok részeg meg úgy dölöngél, mintha pánikolva menekülnének. ( ne felejtsük el, hogy nagyrészt angol részegek, akikre mint tudjuk az alkohol roppant rossz hatással van, teljesen kivetkőznek magukból - kis kitérőként meg kell említenem a legutóbbi esetet ami már majdnem kiakasztott, de szerencsére megint nyugodt időszakomat élem. Pénteken megyek haza, délutános voltam, tehát olyan éjjel fél 12kor megyek le a metróhoz, ahol olyan tömeg volt, hogy a teljes platform tele volt, úgy kellett átpréselned magad. Na láttam, hogy itt esélyem nem lesz felférni, úgy saccoltam én a harmadik metróra fogok csak felférni (ne felejtsd el, éjjel fél 12, tehát nem a reggeli csúcs). Így is lett, felpréseltem magam, és nem elég, hogy alig bírtam kapaszkodni, még a mögöttem álló pervi is rám támaszkodott, nagyon remélem a helyhiány miatt, mert konkrétan teljesen rádőlt a fenekemre meg a hátamra. De annyira nem volt hely, hogy meg se tudtam mozdulni, így nem is láttam ki az. Na mindehhez a kellemes utazáshoz a kocsiban túlnyomóan angol, részeg ifjúság magánszámát is hallgathattuk, ami az artikulálatlan üvöltésből, idétlen vihogásból állt, a mellettem álló lány meg folyamatosan morgott, hörgött a barátjának, és karmolászós kiscica mozdulatokat tett. Na itt majdnem elpattant valami a fejemben, hogy mindjárt visítok, vagy sírok, vagy elkezdek röhögni. NA a másik metrón meg 4 ribike kötözködését kellett hallgatni. Az angol lányok, vagyis nem általánosítok, mert a Becky meg a Jema nem ilyen, szóval jó pár angolul beszélő és Londonban élő lány teljesen kivetkőzik magából ha iszik. Nagyon gáz. Nem mondom, hogy egy lány nem ihat, vagy mindig úrihölgyként kell viselkedni, de szerintem egy nő ne adja egy bizonyos szint alá. például fekszenek az utcán egy szál ruhában, mikor kint plusz két fok van, szétkenődött sminkkel hánynak az utcán ülve, ezek a csendesek, és vannak akik káromkodnak, kötözködnek, mutogatnak és üvöltöznek mint egy kocsis. Szóval sokkoló) Na visszatérve a helyekre a legeslegkedvencebb helyen a Camden market, az valami varázslatos erővel bír, mindig jó kedvem lesz.

71.

Jaj hát hol is kezdjem.
Nos minél több olasszal találkozom, annál inkább meggyőződöm róla, hogy ezek nem normálisak. Ugye meséltem már korábban a kis büdiszájú új kolléganőmről, akit mondtam is, hogy kedvelek, néha meló után beültünk sörözni, eléggé megkedveltem, az a csupaszív jó lélek, akit mindenki szeret kihasználni, meg önbizalomban sem teng túl, és emellett csodálattal néz fel rád, hogy te milyen szép, kedves, magas vagy, és még jól is tudsz magyarázni. Azért ez jó alap egy kedves ismeretséghez, meg szociálisan mindig is érzékeny voltam a kis elesett szerencsétlen flótásokra, már az oviban is taknyos nyálas, tüsszögő szódásszifon szemüveges barátaim voltam, mert már akkor sajnáltam őket, hogy velük senki nem játszik. Na azért a kicsiolasz nem ennyire gáz, sőt amióta megismertettem tictaccal, azóta még kellemesebb az együtt töltött idő.
Mivel sokat dolgoztunk együtt, egyre többet beszélgettünk, így elmesélte, hogy nemrég szakított a pakisztáni barátjával, mert a kis huncut elfelejtette megemlíteni, hogy amíg ő itt vagánykodott Európában, addig a messzi pakisztánföldön a családja szépen lerendezte az esküvőjét. A kis gerinces mondjuk attól még nem szakított volna, hogy otthon van egy felesége, de szerencsére a hír visszajutott a kicsiolaszhoz, így az kérdőre vonta és szétmentek. Hát idáig egy szokványos sztori lenne egy összetört szívről, de kis hősünk mesélte, hogy a nagybátyja jó barátja az olasz maffia egyik tagjának akit a kis ártatlan fel is hívott, hogy meg akarja öletni a hűtlent -itt azért kissé félrenyeltem a carlsbergemet. Na de ami ijesztő volt, hogy látni kellett volna azt a dühöt ami benne volt így jó pár hónap után is, simán el tudnám képzelni, hogy akár ő is fejbeverte volna az embert egy szívlapáttal. De szerencsére a maffia emberünknek volt annyi esze, hogy lebeszélte erről, hogy nem éri meg, és meggyőzte, hogy az nagyobb büntetés, hogyha a szülei által leszervezett házasságban kell élnie. Szóval levonva a tanulságot, minden olasz őrült, csak van a hétköznapi hangos őrült, és a kedves halkszavú látens őrült. Mindenesetre örülök, hogy kicsiolasz a barátjának tart, nem szeretnék összeveszni vele, ki tudja kit küldene rám, hogy alakítsák át az arcomat.

Biztos láttátok a képemet facebookon, nagyon sukár kislány vagyok rajta. Na ez a modellesdi most úgy jött, hogy mióta kijöttem azzal izélgetnek, hogy csináljak pár képet, és próbáljam meg, mert annyira szép vagyok. Ezt persze D szajkózta, de mindig, minden alkalommal amikor találkoztunk, de őszintén nem vettem annyira komolyan, mivel tudtam, hogy tetszek neki, és valószínű én is szépeket mondanék a lánynak akit fel akarok szedni. De amikor már a nők is elkezdték mondani, átgondoltam a dolgot, és belevágtam. A fotóst a kicsiolasz szerezte, megemlítettem neki, hogy mi a tervem, és hogy nem ismer-e valakit, és pont ismert, akit felhívott, és lealkudta az árat harmadannyira mint amennyi lett volna, mert én egy szegény recepciós vagyok. :) amúgy kevesebbe került a játék mintha otthon csináltattam volna. Elég nehezen jött össze a tali, mondtam is az olaszomnak, hogy nehéz időpontot találni, erre mondta, hogy na majd felhívja a fotóst, hogy ne szarozzon velem, megígérte, akkor csinálja is meg (jóvan, jóvan, higgaggyá le, nehogy ráküld a maffiát). Na de végül sikerült megoldanunk.
A nagy nap délelőttös voltam, így vidáman indultam reggel fél hatkor otthonról egy teli sporttáskával, meg egy hátizsák ruhával, sminkkel, hajvasalóval dolgozni. Bent persze mindenki kérdezte, hogy hova utazom/költözöm, de csak kamuztam valamit, nem akartam megmondani, mert az anyukám is megmondta, hogy az emberek irigyek, jobb nem mesélni a nagy tervekről, mert csak utálni fognak. (erre a fotós felteszi a képeket fészre.. na de mindegy) Bent mondtam a főnöknek, hogy ha lehet engedjen már el fél órával korábban, el is engedett, életemben először megfürödtem a szállodában, majd elindultam a címre. Annyi előnye volt, hogy legalább kipróbáltam a DLR-t ami egy metró-vonat-hév szerűség, és azzal még sosem utaztam. Reggel az egyik concierge kinyomtatta nekem, hogy hogyan kell odamenni, de így is sikerült eltévednem. Na mindegy, ezen meg sem lepődök.
De aztán a fotós összeszedett. Bent a stúdióban már volt egy magas német lány, meg a fotós széjjeltetovált havernője. Csak mert egy gonoszkodásra mindig hajlamos ember vagyok, rögtön megsasoltam a német lányt, és hát elég roncsnak nézett ki. Nagyon kedves volt, mosolygott rám rögtön, az arca valami gyönyörű volt, na de az a test.. Most őszintén, kicsit nyugodtabb is lettem, biztos elmegy minden önbizalmam ha egy naomi campbell testű nő lett volna előttem. Szóval a lány magas és vékony volt, de olyan trottyos puhos mintha a patrik lenne a spongyabobból. fonnyadék combok, meg róla készült félmeztelen kép is, a mellei meg kb a hasáig lógtak, pedig nem lehetett öregebb nálam. Nekem akkor még csak ülni kellett és tanulni hogyan kell pózolni, meg arcokat vágni. Aztán lefotózta az agyontetovált barinőjét is egy latex fürdőruhában, majd jöttem én. Na mivel rám már alig volt idő, ezért már korábban elkezdtem kisminkelni magam, mert a sminkes elfelejtett eljönni, meg az amúgy sem volt a csomagajánlatban. A sminkes asztal nagyon bejött, mert a tükör köré végig százas égőket raktak, így csak kentem kentem magamra az anyagot, de alig látszott valami. A képeken is olyan, mintha csak valami kis púder lenne rajtam, pedig olyan erős szemeket és szájat festettem, mint egy bohócnak. Szóval rám került a sor, roppant találékonyan felismertem, hogy itt most nagyon gyorsan le kell vetkőzni minden gátlást, és nagyon hamar átszellemülni és kikapcsolni a külvilágot, mert különben egy normális képem sem lesz. Szóval táska kinyit, fotóst leültettem, hogy figyeljen, kihajigáltam a ruháimat kettő perc alatt, mondtam csak ronda cipőim vannak, mert nem hordok magassarkút. Szóval pikkpakk összeraktuk, három szett lesz, egy pinup ruha, egy sima fekete, meg egy farmer-póló kombó. Én meg mivel imádom, ha fényképeznek, meg mióta kint élek kicsit felszabadultabb is vagyok, elkezdtem idióta pózokat vágni, mire megnyugodott emberünk, hogy jó anyag vagyok, így gyorsan elkattintott vagy 100 képet. A kis tetovált lány sokat segített a pózolásnál, mit hova tegyek, hogyan tekerjem ki magam, ami még nem megy, az a szexi nézés, ezt mondtam is a fotósnak, hogyha én azt hiszem, hogy szexin nézek, akkor debil nyálfolyatósnak látszom valójában, szóval ezt még gyakorolni kell. Most írtam meg neki, hogy melyik képek tetszenek, jó lenne még rávennem valahogy egy második találkára, hogy kint is csináljon pár képet, de lehet az pofátlanság lenne. Na majd meglátom.
Következő lépésként meg kell szereznem a képeimet, majd elküldözgetem ügynökségekhez. Utána néztem, és rájöttem, hogy én molett modell akarok lenni, mivel 40-42es ruhákat hordok, és arányos a testalkatom. Meg a halál akar ásványvízen és redbullon élni, szeretek enni, szóval inkább leszek kövér modell. :) Utána össze kell raknom a fészbuk oldalamat, szóval reklámozni magamat. És hinni benne, hogy sikerülni fog.
Na ez történt a futrinka utcában.

70.

Vendégiszonyom van. Valahogy kifogytam a türelmemből, azt érzem, ha még egyszer kérdez valaki valami hülyeséget, vagy panaszkodik valami banális dolog miatt, hát felpofozom. Alapvetően fát lehet vágni a hátamon (jobb napjaimon akár meg is gyújtani és szalonnát sütni rajta), de az utóbbi héten komolyan eszméletlen erőfeszítésbe kerül, hogy a magától hirtelen kibukó pofavágásokat, beszólogatásokat, sóhajtásokat és szemforgatásokat visszagyömöszöljem a kedves 32 fogas villantós mosolyom mögé.
Ugye szerencsétlen mandulaszemű ázsiai barátaimat nem csípem annyira, erre nagyon nagy okom nincsen, nem bántottak ők eddig, csak a metakommunikációjuk meg a beszéd nekem fura, és a mi kultúránkban kicsit bunkó is. Pl amikor megérkeznek, határozott léptekkel odalépnek a pulthoz, majd nekem dörrentik hogy mit akarnak és hogy hívják őket, valahogy így: Csekin. Tanaka. (vagy Namahiro, Yuhukana, stb..) jólvan, neked is szép napot. Aztán amikor egyezteted velük, hogy mennyit kell perkálnia, van é reggeli vagy sem. (amúgy reggelimániások, ami szinte sosincs a csomagban, amit jól tud a kis kamus, mert megkapja a visszaigazolást tőlünk a foglalásról, de azért elkerekíti a kis csíkszemét, amikor mondom, hogy nincs reggeli benne) Szóval miközben egyeztetünk, különböző hangokat adnak ki az egyetértésük kifejezésére. Nekünk ha egyetértünk, az nagyjából az aha, amit ümüm, aham-nak mondunk, mindenki tudja hogy hangzik. Nekik ez valami erős és hangos morgás féle, amitől először konkrétan megijedtem. Kb így néz ki az együtt töltött 5 percünk:
- Csekin. Tanaka (japán/kínai/koreai vendég, bár a japán a legdurvább, ők a legmerevebbek)
- Good afternoon, is that Mr Kim Nak Yoku Tanaka? (Gabika a kis recepciós)
- HRMMMM (ez a morgás)
- welcome vagy welcome back attól függően járt e már nálunk
- aztán az egyeztetés a reggeliről, szobaárról, fizetési feltételekről -én beszélek
- végig hrmm, mrr, hrmmm - vendég morog.
majd elbúcsúzunk. De legalább nem panaszkodnak sokat, főleg amelyik nem utazik sokat a világban, és nem látja, hogy jé azt is lehet.

Haza akartam menni egy időre, de sajnos nem sikerült, a karácsonyi hajtás előtt nem engednek el senkit.

Próbálom edzeni az idegszálaimat, de nehéz. Pl az internet a kedvencem, nem nehéz a wifit használni, de kissé hosszadalmas a belépés. (szállodai wifi). Ezért hogy megkíméljük magunkat a napi 45 (nem vicc) hívástól az internethez való csatlakozással kapcsolatban, ezért kinyomtattunk egy leírást, amit a becsekkoláskor a kezébe nyomunk azoknak, akik szeretnék használni. Csak ugye sokan azt mondják áá nem kell, én nem fogom, majd utána hívogatnak, hogy nem sikerült belépniük. Na ilyenkor kell visszafognom magam, és felülbírálni minden egyes szót mielőtt elhagyja a számat stílus és hangsúly szempontjából, és szépen elmagyarázni az orknak, hogy mikor hova kattintson. A másik ilyen a reggeli. Azt is szépen elmondjuk a csekinnél, hogy mikor és hol szolgáljuk fel, de azért csak lejön a fél szálloda a reggeli, még bucisra  dagadt szemükkel, friss aftersévtől illatozva, hogy where is the breakfast served? Anyádban k.csög. Miért nem figyeltél amikor elmondtam tegnap?!!

Szóval így telnek a kis napjaim mostanság, gyűjtöm az infókat és az anyagot a többi bejegyzésemhez.
Most megyek megfürdetem magam és felrajzolok valami jokermosolyt a fejemre. Lehet be kéne dobni egy felest mielőtt bemegyek.

69.

Szeretett Nagypapám emlékére.
Nagyon fogsz hiányozni nekünk.

68.

Mekkora már, hogy a meditációs táborból egy magyar nő ír vissza. A buszra foglaltam helyet, és visszaigazolták, hogy jupijé felférsz, igaz, hogy angolul válaszolt, de a Szabadkai vezetéknév nem nagyon lehet más, mint magyar, vagy esetleg szlovák vagy román. Mindegy, szerintem magyar. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi az országunk, olyan mint egy hangyaboly sok pici hangyával, akik mindenfelé elszóródtak. Mert őszintén arra nem számítottam, hogy egy indiai meditációs táborban amely egy angol vidéki kisvárosban van, egy magyar is dolgozik. :) Lehet, nem is hangyák vagyunk, hanem (és elnézést a hasonlatért) kis csótányok, akik mindenhova eljutnak, és nagyszerű túlélők, és nem restek kihasználni minden kínálkozó lehetőséget egy finom falatért. Jól van ez picit erős hasonlat.

67.

Megérkeztem.

Hazalógtam 4 napra Tatabányára, hogy meglátogassam a Nagyikámat, szegényke már igencsak le volt törve, hogy milyen rég látott. Pestre nem is mentem, mert Bécsbe repültem, ott összeszedtek kocsival, majd oda is vittek vissza ma. Kicsit ápoltam a lelkét, nehéz feldolgoznia, hogy nem akarok hazamenni, meg megértenie is, mert neki Mo az otthona, és nem tudná otthagyni. Ezt meg is értem, de mi két teljesen más generáció vagyunk, másban nőttünk fel, nekünk a külföldre menés, a repülés nem akkora nagy elérhetetlen dolog már, mint anno volt. Érdekes volt hazamenni, nem gizdázásból mondom -mert csak 8 hónapja vagyok kint- de akármikor bementem egy üzletbe, hogy vegyek valamit, mindig angolul akartam megszólalni, fura volt, hogy minden magyarul van kiírva, és mindenhol magyarul beszélnek. De érdekes, most úgy éreztem, hogy nem vagyok otthon, hazalátogattam, de olyan volt, mintha egy másik városba mentem volna csak, nem HAZA. Mindenesetre ettem finom levest, rántott sajtot, szilvásgombócot, mákosrétest, és zsömlét.. igazi puha, finom illatú friss zsömlét. (már csak párizsi kellett volna bele a tökéletes boldogsághoz, de nagyi nem mérgezne vele). 

Egy pár szót engedjetek meg az osztrák légitársaságról, mert muszáj epéskednem, hogy jól aludjak. :) Szóval mivel kedves nagyikám pontos instrukciókat adott az érkezésemmel kapcsolatban, miszerint se ne túl korán, se ne túl későn érkezzek, mert fél az autóban sötétben (amúgy ködben, esőben, szélben is, és ha verőfényes szélcsendes napos idő van, akkor csak megjegyzi, hogy amúgy utál autózni..:)) így a fapados járatok kiestek, mert azok vagy éjszaka, vagy hajnalban bírnak közlekedni, ami nekem sem jó, mert reggel 6ra nem tudok kimenni egy reptérre sem, vagyis hát tudok, csak 3 óra alatt 3 éjszakai busszal, ami annyira nem fincsi, valamint ezek a hajnali-éjszakai utak mindig úgy vannak, hogy első nap éjjel érsz oda, és utolsó nap hajnalban indulsz, tehát az olyan, mintha másfél napra mennél. Így is ma reggel 8kor indultunk, tehát nem volt így sem 4 nap. Nos az instrukciók birtokában foglaltam helyet az Austrian airlines járatára, aminek örültem, mert nem szeretem a fapadosokat (amúgy egy átverés az egész, mert mire a csomagot, a foglalási díjat, stb kifizeted pluszba, ugyanott vagy, meg mivel azok a külső repterekről mennek, a tranzitköltséget is, szóval a végén ugyanannyi mintha egy normál járatra foglaltál volna, ahol meg kapsz enni-inni, és még a popidat is fényesre, csak mert velük repültél. Na de azok a stewardessek... Hát komolyan, tudom, hogy nem a külső a minden, na de azért, vannak olyan munkák, ahova nem a sárgára festett ÉS lenőtt hajú nőket vesszük fel, vagy a hájas tésztákat, vagy az őrült tekintetű férfiakat, aki szerintem csak alibiből viselt karikagyűrűt az ujján, mert még Barbie is férfiasabb volt nála, és rövid ujjú ing volt rajta. Nem, és nem akarom nézni a csutka szőke szőrös girnyó karját.. Vegyen fel rövidujjút a kertisütögetéshez, ne dolgozni... Mindegyiknek olyan kedves óvónéni kinézete volt, és ami csúcs volt, hogy a vezető légiutaskísérő odafelé, olyan idegesítő búgó hangon adta elő a szokásos bemutatkozó beszédet, hogy ki kicsoda, hova megyünk, és szép napot, hogy komolyan gondolkodtam, hogy másodállásban szextelefonál, mert még aprókat sóhajtozott is mondatok végén. Na most ez lehet egy férfinak szexi, de egy nő ettől azt érzi, hogy kicsatolja az övét, feláll, előretrappol, és a telefonnal amibe bazsalyog az a ribkó úgy képentörli, hogy a fal adja a másikat. De persze ezt csak elképzeltem, helyette inkább az ablakból néztem kifelé. A másik, amiért elnézést kérek minden németet tanuló, németül beszélőt embertől, hogy ez a nyelv olyan mintha meg akarnák erőszakolni a füledet. Nem tanácsos a hangszóró alatt ülni, mert mikor épp elszundiznál, mert reggel 5kor indultál, hogy elérd a 9 órás gépet, valaki mindig belekrákogott-hörgött a bemondóba, hogy hurrá elértük az utazómagasságot, de ha lehet maradj a helyeden, vagy elmondja épp merre járunk, vagy hogy mindjárt leszállunk, tehát ülj le és csatold be az övedet. Na de ami jó volt, hogy Tom és Jerry-t játszottak a gépen, és szépen rendesen megérkeztünk, gyönyörűen landoltunk, és finom szendvicset adtak.

Megnyitották a stratfordi buszpályaudvart ismét, hogy el ne szalaszd, mindenhova nyilakat tettek ki. Hát egy falat lefényképeztem, ezen látszik, hogy egymástól 50 centire helyezik el, hogy merre kell menni.. Csak hogy nehogy elszalaszd. Sajnos a másik falat nem tudtam lefotózni, ott vízszintesen és függőlegesen is tele volt ragasztgatva. Csak hogy biztos megértsd:

Holnap megyek dolgozni, szerencsére szexi is visszatért, volt egy kis vízum problémája, bent tartották a reptéren 5 napig, de mostmár minden rendeződött. Csak mivel nem tudták főnökék, hogy vissza jön e, ezért idehoztak egy nőt a helyére, pontosabban főnöknek. A nő amúgy, ahogy kedves tűzrőlpattant kolléganőm megfogalmazta "smells like a bitch.." (ezt nem tudom jól fordítani), szóval megint jó lesz bent a hangulat. De nem baj, majd kedvesen és mosolyogva állok a témához, ahogy mindig, aztán majd meglátjuk mi lesz. Most úgyis az életemet tervezgetem.

66.

Ma majdnem becsekkoltam B Gordont. Nálunk száll meg, de nem érkezett meg este 11ig. Olyan csalódott voltam, mert annyira megnéztem volna, tuti, hogy az otthoni, ilyen névvel nem szaladgálnak sokan, és az egyik legnagyobb pénzügyi cég intézte a foglalást, ergo ott dolgozik, szóval tuti ő az. Ahogy megláttam a vendéglistában, elkezdtem örvendkedni a kollégáimnak, hogy a volt (és az egyetlen akinek agya volt) miniszterelnökünk, aki csak pár hónapig vállalta a megbizatást érkezik hozzánk, és de izgi, hogy látom élőben. Persze ők nem tudták kiről beszélek, de este jó volt, mert az egyik lány a foglaláson szlovák, és mielőtt hazament kijött a recire, hogy ez a BG az a BG-e. Én meg úgy megörültem neki, hogy ő tudja kiről van szó.
(a másik szlovák a szállodában egy ütnivaló beképzelt pöcs, akinek Michael (ejts: mihál) vagy valami ilyesmi a neve, de májkölnek kell hívnunk, mert most angliában vagyunk. Ó persze, biztos velem van a baj, de engem idegesít, amikor gééébi vagy geeebinek hívnak, jól megnyomva azt a nyavalyás é vagy e betűt. ja és szóval az egyes számú szlovákot kedveljük, kettest nem annyira)

65.

Hogy mi mindenre van időd, amikor beteg vagy, és nem mész sehova..
Elkészítettem a kívánság falamat, azaz, egész nap képeket vágdostam ki újságokból, majd felragasztgattam a falamra.

Íme:

Mielőtt felmerülne, nem szeretnék szilikon szájakat, az a boldogságot és jókedvet szimbolizálja. Csak mert akárkinek mutattam eddig, ez volt az első kérdés..
Szóval, csak nagy vonalakban egy India nyugati része térkép (véletlenül volt itthon :)) az alap Goa-val az élen , mert ugye oda szeretnék elutazni. A keretet  fent körben a Camino-ról hozott képeslapok alkotják, mert az életem egyik legjobb élménye volt. A kettő között meg amiket szeretnék, vagy ahova szeretnék eljutni. Gondolom a tengerpartos-szigetes képek egyértelműek, a fehérneműs lánynak az alakja és a haja tetszik, aztán az óriásmosoly, hogy mindig a napos oldalon éljek, egy óriás kastély, ahol szívesen nyaralnék (persze csak ha nincsenek szellemek), az egész tetején a szabadság, mert azt hiszem ez a legfontosabb nekem, egy Afrikára emlékeztető kép egy fekete lánnyal, neki a magabiztossága tetszik, meg Afrika is rajta van a kívánságlistámon, mint meglátogatnivaló hely, csak még nem most, egy kép Sophie Ellis Bextor-ról, mert jó a cipője és ő is a magabiztos nőt képviseli. Hát Eva Longoria, aki a tökéletes nő szerintem, egy indiai istenszobor, csak mert illet a képre, néhány kép boldog párokról, egy óra ami nagyon tetszik, egy angyalka középen, hogy felügyelje a tervemet, ja és egy különleges fekete ruha a bal oldalon. Az is tetszik.
Mindenesetre egy-két dolog még hiányzik a képről, majd szép lassan alakítgatom.
Lehet ám, hogy az agyamra ment a bentlét.

64.

elfogadták a jelentkezésemet a meditációs táborba!! :) Most kaptam az emailt reggel.
jupijé!

63.

jó dolgok az életben, mint például, amikor észreveszed, hogy az öcséd itt felejtette az Armani kabátját, és pont jó rád. :) És még jól is nézel ki benne, bár azért lehet megkérdezem Tibcsust is mielőtt kimegyek benne az utcára, mert lehet én mátrixos Trinitinek, vagy vagány harlidévidsonosnak képzelem magam benne, azt közben csak egy lány vagyok az öccse kabátjában. És találtál a zsebében két pendrive-ot, amin lehet olyan tartalom van, amivel alkalomadtán zsarolhatod is (nem mintha bármikor is ilyet tennék a kis szívem csücskével, még nem néztem meg mi van rajta, úgyhogy Gáborkám időben szólj ha ne is nézzem meg.. :))
Próbálom kikúrálni magam, valami szaros nyavalyát szedtem össze, folyik az orrom és annyira gáz volt, mert egész nap tüsszögtem a munkahelyen, és persze mindig akkor jött a legnagyobb inger, amikor valaki odajött a pulthoz. És ugye azt mindenki, nem csak a hipochoderek, tudja, hogy a visszatartott tüsszentéstől szívinfarktust lehet kapni. Ennek csak azért nem örülök, mert nem tudok úszni menni, a lábam meg ugye fáj a sok állástól, remélem nem lesz visszerem. Viszont örüljetek, mert így van időm írni. Önkéntes szobafogságra ítéltem magam, csak vásárolni mentem ki, mert szó szerint egy kis darabka sajtom volt már csak a hűtőben, semmi kajám nem volt. Rájöttem, annyira mégsem szeretek főzni, hogy ezért időben felkeljek, bevásároljak, álljak fölötte, majd egyek belőle, aztán teli hassal menjek dolgozni. Helyette az elmúlt héten a roppant egészséges 11ig alvást, 12ig kávézást-teázást-internetezést, aztán készülődést, munkába indulást, az úton egy tripla csokis muffin elfogyasztását választottam. A munkahelyen 6-7 körül vacsoráztam, ha ehető volt a kaja, ha nem akkor is, majd este olyan éjfél, fél egy körül megvacsoráztam a kis pirítósomat a fokhagymával. De most egy kicsit jó lustának lenni, mert most épp D-n vagyok túl. Azt írtam, hogy kiborított az utolsó együtt töltött napunkon. Onnantól kezdve, hogy először nem szólt hozzám, mert mondtam, hagyjon és ne jópofizzon ha nem veszi fel a telefont amikor hívom, aztán nem bírta, és csak szórakoztatott, majd azzal fenyegetett ha piszkálom és nem beszélek hozzá kedvesen, akkor megcsókol itt a pultban direkt mindenki előtt (ja mert neki mindegy volt már, mert átrakták egy másik szállodába, az volt az utolsó napja és aznap derült ki, hogy a szállodalánc egyetlen bed and breakfast hosteljébe megy, és ezen elborult az agya.) Be kell valljam, én nem bírtam abbahagyni a röhögést amikor megláttam a fejét, gonosz vagyok, de megérdemelte a hiúsága, hogy az öt csillogosból átrakják a hostelbe. És amint megtudtam másnap fel is mondott. de legalább vége a dalnak, szemét voltam vele, mert azt akartam, hogy jól megsértődjön, megutáljon és eszébe se jusson többet keresni. Így mondtam neki, hogy hagyjon békén, nem akarok tőle semmit, nem utálom, de nem akarom látni többet, mert csak tönkreteszi az egész életemet. Na itt belül röhögtem, amikor láttam az arcát..Mint akinek elvették a homokozólapátját. Na ez van most bent, visszatettek late shiftre, szinte egyértelmű volt, hogyha D nincs ott, akkor megint visszakerülök.. És most van két új lány, hát azon kívül, hogy beszélnek 3-3 nyelven, itt vége is az előnyeiknek. Kiborítanak. Pedig az köztudott, hogy egy egész birkanyájnyi a türelmem, és a speciális hülyékhez (lásd D) külön érzékem is van. Na most velük először is az a bajom, hogy büdösek. Ez most itt a gonosz-szemét Gabó rész lesz, de biztos csak a nátha miatt. Ha szeretnéd a tiszta és ártatlan képet megőrizni rólam, akkor ugorj a következő bekezdésre. Szóval kezdjük a szimpatikusabbal. Ő olyan, hogy kicsit meg kell szoknom, de ő nem idegesít, csak nem különösen kedvelem, vagy mondjuk az életben nem lennénk nagy barinők. Vele csak annyi a baj, hogy csúnya szegény és büdi a szája. Nem az a fajta, ami minden embernek van, ha sokat beszél, keveset iszik, hanem ez a gyomorból jövő, és ami durva, hogy ő kisebb mint egyhatvan én majdnem egykilencven, és még így is tisztán érezhető. Mi lehet az odalenn élő emberekkel??? Sokat magyarázok neki, de nehezen érti meg a dolgokat, plusz borzasztóan kishitű magával szemben, szóval őt próbálom bátorítani, már fel akart mondani az első napon, mert hibázott. De beszél japánul, franciául, angolul, és az anyanyelve olasz. Na a másik a dagi, tőle viszketek. Az a fajta, aki ha meg sem szólal is jó pofán csapnád, és csak úgy csattanna a tenyered a kerek, piros, zsíros arcán. -na most a külsőn nem lovagolnék ennyit, ha a belső rendben lenne, csak rohadt egy idegesítő a természete- az egész nő erőltetett, olyan finomkodó, kedveskedő, aki folyton mosolyog, de látod, hogy a szeme nem, így csak hamis az egész. Plusz ahelyett, hogy azt a munkát csinálná, amit már tud, ott áll felettem, hogy nézi, hogy mit csinálok, abból is tanul.. Hát nem tudom mit, és így csak érzem a büdösségét. Neki valahogy a kipárolgása taszító. Szóval mindezt csak azért írtam le, mert mostanában annyira nem vagyok oda, hogy bejárjak dolgozni. Egyedül a tűzrőlpattant kolléganőmet kedvelem bent, mert a másik kettő aki aranyos az folyton ellentétes beosztásban van. És már nem is vagyok ilyen, még otthon sokat szórakoztam azon, hogy magamban kitárgyaltam egy-egy embert a metrón ülve (nézd, az beszél, aki magával beszélget), de mióta itt vagyok teljesen leszoktam róla. És ez idegesít a hülye olaszban, hogyha együtt dolgozunk, folyamatosan a vendégek ruháját mutogatja nekem, hogy anyám ez hogy néz ki, meg én fel nem vennék ilyet, vagy engem kérdezget, hogy mennyit kéne ahhoz fizetni, hogy ezt felvegyem, stb... És őszintén kit érdekel, pont azért szeretek itt lenni, mert ha történetesen ízlésficamom van, kövér vagyok, és mindenképpen két számmal kisebb tüll szoknyát szeretnék fűzővel viselni, olyan magassarkúval amiben nem tudok járni, így úgy nézek ki mint egy lépcsőző jeti, hát akkor megtehetem, mert egy-két hülyén kívül mindenki sz.rik arra magasról, hogy miben vagyok. És én nem akarok egy minimagyarországot a munkahelyemre, ahol ha télen nem fekete, vagy szürke kabátot viselsz, már mindenki téged néz a szeme sarkából a villamoson. De mondjuk, nem is csoda, hogy leszokik róla az ember, mert egy metrókocsiban a Föld összes raszjából találsz mintát egy átlagos napon, szóval egész London egy komplett benetton katalógus. Szóval igyekszem nem gonosz lenni, csak nehéz a két lánnyal, és főleg az, hogy közben a saját munkámat nehezen tudom csinálni, mert folyamatosan segíteni kell. És csak nagyon elfáradok, lehet ám ez a baj. Meg a nátha. De holnap ha minden igaz találkozom a tűzrőlpattanttal, mondtam együnk valami jót. Meg már alig várom, hogy megszülessen a babája, mondtam neki, hogy majd megyek dajkálni.
Az olcsó húsnak tényleg híg a leve, vagyis az 1 fontos boltban vásárolt zsebkendőnek penész szaga van. Így most vagy Wc papírként fognak szuperálni, vagy kidobom, mert nem akarok penészspórákat belélegezni.

62.

...hogy lehet az, hogy Londonban nem tudok sört venni éjszaka??? Annyira ittam volna. Az egyik 24 órás shopban nincs alkohol, de a tesco nyitva volt, itt beugrottam, állok sorba, és mialatt várakoztam éjfélt ütött az óra, és 12 után nem adnak el alkoholt, így a rendszerbe sem tudtam bepittyegtetni. Ez az önkiszolgáló pénztárnál volt, így odaintettem kedves élénk pinkre rúzsozott szájú nénét, hogy üssön be valami kódot, és hadd vigyem a piámat, ,mert megharagszom. de elnézést kért, hogy sajnos a rendszer nem engedi. Ja persze mi is ezt mondjuk, amikor a late check out-ot fizettetjük ki a vendéggel, hogy felőlem maradhatna a szobában, de az a fránya rendszer automatikusan hozzáadja a számlához az összeget... szóval hiába mondtam neki, hogy sorban álltam, azért nem tudtam éjfél előtt megvenni, szerinte szólnom kellett volna. ja és honnan kellett volna tudnom a kis hülye szabályaikat?? ÉS ami a legrosszabb, hogy egyik lakótársamnak sincs most, így az övékét sem tudom meginni.. Pedig őszintén, a mai nap után, 8 óra a pszihopata D-vel, hát komolyan valami erősebbet is elviseltem volna....

61.

Imádott nagyimnak elmeséltem ma, hogy jelentkeztem a meditációs táborba. Na persze rögtön megijedt, hogy minek nekem SZEKTÁBA jelentkeznem, és ugye nem fogok eltűnni. Nagy nehezen meggyőztem, hogy ez nem vallási témájú, itt a saját gondolataidban úszkálsz. Aztán végighallgatott, hümmögött egyet kettőt, majd levonta a következtetéseit, miszerint ha lenne mellettem valaki, akivel boldogan élek, nem jutna eszembe ilyen helyekre menni. (Persze ezt kedvesen mondta, nem úgy, hogy jó lenne már találni valakit, elég öreg vagy, szerencsére az egész családom normális és nem piszkálnak ezzel.) Ebben teljesen igazat is adok neki, valószínűleg nem hagynám magára a saját bejáratú Carlos Solisomat egy hétre. :) De amíg nincsen miért ne szórakoztassam magam meditációs táborral?? Ja meg szegényt sokkolom az indiai érdekeltségemmel, de miért is ne, nem szeretem, amikor a nagyszülőknek nem mesélünk el dolgokat, mert úgysem értik. Értik, csak nekik is megvan a véleményük, és nem félnek elmondani. Pl szerinte az összes indiai turbánt hord, és sunyi lopós szemük van. (itt azért jót nevettem) Megkérdeztem tőle, hogy hány indiait látott életében, és mint kiderült, mily meglepő egyet sem, de a filmekben ilyenek. Ekkor mondtam neki, hogy én meg megtaláltam egy utazási iroda oldalát, ahol több oldalon írják, hogy Magyarországon hogyan csapnak be ahol tudnak, és jé érdekes mi is magyarok vagyunk, de mi senkit nem csapnánk be, pedig nagyi is vendéglátózott. Szóval mondtam, ne általánosítson. Persze szerinte akkor sem kéne más kultúrából választanom, mert az nem jó. Hogy miért azt ő sem tudja, csak az nem jó. :) Én mondtam, hogy nekem semmi bajom a magyar férfiakkal, csak egyelőre nem került a közelembe olyan, akivel össze akartam volna házasodni.

60.

Beadtam a jelentkezésemet a Vipassana meditációs (kiképző) táborba, ha elfogadják, akkor január 25-én megyek. 10 nap, azaz majdnem 12 totális elzártság a külvilágtól (no fészbuk, no mobil, no képeslap, levél, email, semmisem). És nincs cigi, pia, gyógyszer, beszélgetés (csak a vezetőddel beszélhetsz napjában egyszer, ha akarsz), sőt nem is nézhetsz rá a másik emberre, mert itt együtt van sok ember, de ez tulképpen mindenkinek a saját magával való találkozása, utazása, megbeszélnivalója, és nem szabad egymást zavarni közben. Azt hiszem kávé sincs. Szóval ez olyan második camino lesz, megnézzük túlélem-e. Az egyetlen ami igazán zavar, hogy a papírt és tollat is elveszik, így nem tudok írni, pedig azt nagyon szerettem volna, érdekelt volna mi minden jön ki az emberből ekkora környezetváltozás hatására.

Egy vidéki városban tartják, ahol tulajdonképpen megtanítanak meditálni, alapvetően egész nap azt kell csinálnod a reggeli 4.30-as keléstől az este 9 órás fekvésig. Van önálló és csoportos, segít, hogy megtaláld az összhangot saját magaddal. Már a szabit is megkérdeztem, és mehetek, csak várom, hogy elfogadják a jelentkezésemet, amit nem tudom mikor fognak, bár végülis vasárnap küldtem el, és ma még csak kedd hajnal van, tehát jó lenne, ha nem türelmetlenkednék. Na majd a meditábor után, olyan türelmes és átszellemült mosollyal élem az életem, hogy csak győzzétek nézni.

Már nézegetem egy ideje, csak amikor először elolvastam a több oldalnyi leírást arról, hogy mi mindent nem szabad csinálni, hát kissé legörbült a szám, igencsak kiráznak a komfortzónádból. Úgy hirdetik, hogy ez nem egy nyaralás, ahol kipihened magad, hanem komoly munka saját magaddal, meg olyan dolgok jöhetnek elő belőled, amire nem is számítottál, és fel kell dolgozni. Nekem arra lesz jó, hogy kirázzon a mindennapokból, valami újdonság legyen, és tényleg segítsen abban, hogy rájöjjek miért nem találom sokszor a helyem a világban. Mert szerintem itt a bibi velem lehet, mert ha te jól érzed magad, akkor a világ úgy alakul körülötted, hogy minden jó lesz. Mert akkor olyan helyzeteket és embereket vonzol be, akik még boldogabbá tesznek. Mármint most is jól érzem magam, és pont ma gondolkodtam, hogy először érzem magam otthon, szeretem a várost, szeretem, hogy minden logikus, megszervezett, gondolnak a biztonságra, ami nem működik, azt is nyugodtan el kell fogadnod, mert úgysem tudsz semmit csinálni. Szóval szerintem abban is segít majd, hogy leüllepedjenek a gondolataim, hogy mit is akarok most kezdeni magammal. Kissé olyan érzés, mintha a fejem helyén egy óriási üst lenne, amiben az összes lehetséges gondolat, és lehetőség kavarog, és egyelőre nem tudom, hogy melyik opciót akarom kihalászni. Ugye van a reptéren való munka, vagy akár másik hotelben, mondjuk egy kisebb butikhotelben recepció, ahol még családiasabb hangulatban lehet dolgozni, meg több mindent csinálni, (mert egy kis hotelben a szobatakarítástól elkezdve telefonos szobafoglaláson keresztül egészen a bárban koktélkészítésig bármit csinálhatsz egy este alatt), vagy mennék szívesen galériába dolgozni, és mondjuk rajzokat, vagy festményeket eladni, vagy mondjuk luxusmárkát árusító boltban dolgozni, vagy divatrendezvényeken dolgozni. De emellett még mindig bennem van, hogy lassan kellene önkéntes munkát is végezni, csak egyelőre nem tudom, hogy mikor szakítanék rá időt. A legjobban az az opció tetszik, hogy hátrányos helyzetű gyerekekkel töltesz heti egy vagy két napot a szabadidődtől függően, ilyenkor tanulsz, beszélgetsz velük. Egy gyereket kapsz, akinek te leszel a nem is tudom mije, gyámja/felügyelője/barátja. A hülye vizihulla Monika jelentkezett a programra, fel is vették, de nem volt ideje elkezdeni, így nem tudtam részleteket megbeszélni vele. (meg már nem is fogok, mert a kis pondró elmondta az olasznak, hogy volt egy kis afférom D-vel -ergo az egész szálloda tudja- mert azon hezitáltak egyszer, hogy D biztos meleg, mert a férfiakkal jól kijön, és az összes nővel összeveszett a recepción. És ekkor kedves Monika felvilágosította az olaszt, hogy nem az, mert ő tudja, hogy együtt aludt valakivel a szállodából, és hát nem kellett sokáig noszogatni, hogy megmondja ez én vagyok. Csak azt felejtette el, hogy nekem van beépített emberem mindenhol, így A kis fekete barátném 3 perc múlva már hívott, hogy úgy készüljek mindenki tud mindent. Hát igen, minek pofázok a dolgaimról, de mondjuk ezt nem vártam tőle, főleg, mivel ő utálta a legjobban az olaszt.) Szóval egyelőre amíg kitalálom, hogy mi lesz, addig próbálok a nagymamámmal többet törődni, sűrűbben hívni, igazából ha van szabadidőm, először a családomat ajándékozom meg vele (hehe micsoda nagylelkűség ez tőlem) és majd ha azon felül is lesz, akkor megyek gyerekeket pesztrálni.

És a mai pozitív gondolkodás jegyében, itt található a leendő férjem, vagy legalábbis hozzá nagyon hasonló, kissé lehet barnább a bőre. :) Mert ugye, amit szeretnél azt be kell vizualizálni, hogy majd megérkezzen, az egyetlen apró dolog amit nem értek, hogy D felbukkanása előtt már vizualizálgattam, külsőre meg is érkezett (sőt egy kicsit még jobb is), de valahogy a belső tulajdonságok elmaradtak a kérttől.. Na majd legközelebb.

59.

Szégyellem magam, amiért ellustultam a blogírást, így most meló előtt gyorsan összeszedem mi minden történt.
Igazából nem sok minden, legalábbis nem olyasmi, ami említésre méltó lenne, vagy olyan, amit szeretnék mindenkivel aki csak rátéved a blogomra megosztani.
Az elmúlt hetekben sörözgettünk Imolával, találkoztam Ágival és főzőcskéztünk, itthon folyattam a nyálam, Dzsordzsival ( aki érdekes, mert a kis ártatlan kibökte, hogy azért is szeret velem lógni, mert mindenki azt hiszi, hogy megcsinálta a szerencséjét, van egy európai barátnője, majd elveszi, azt a vízum probléma meg van oldva.) vagy D-vel találkoztam (ja igen képben van még..)
És öregszem, erre ma sikerült rájönnöm, amikor megvettem az eggyel nagyobb cipőt, mert az kényelmesebb. Sőt még a puha vastag zokni is belefér. :) Tudtam, hogy el fog jönni az az idő, amikor már azt nézem, hogy mi a kényelmes. Vagy legalábbis nem kötök annyi kompromisszumot.
Az a problémám, hogy elkezdődött megint a viszketésem. Azt hívom így, amikor elkezd formálódni bennem a változásra való igény. Szép sunyiban kezdődik, pl nincs kedvem bemenni dolgozni, bent hányok a kollégáimtól (igazából a legtöbbször semmit nem tettek ellenem, csak idegesít, hogy léteznek), és folyamatosan pörgetem az agyam, hogy mit kéne csinálni. Igazából szeretnék a reptéren dolgozni, de mostmár nem mint stewardess, hanem akár a chekin pultban ülni, vagy az elveszett csomag kezelésnél, vagy utazási irodában (na az lenne a legtutibb nekem), csak az a probléma, hogy mi lakunk London egyik felén, az összes erport meg a másik felén van. Kivéve a City, de oda nem akarok menni, és a Heathrow-n akarok dolgozni, ami a metróvonal másik oldalán van (1 óra csak a metrón) majd átszállás a másikra, és onnan a másik 1 óra. Szóval rájöttem, hogy nekem egy utazási irodában lenne a helyem, amennyire szeretek utazgatni, szerintem még az északi sarkra is tudnék utazást eladni. Csak nem egyszerű bekerülni, meg már nézegettem állásokat, de egyelőre semmit nem találtam. Szóval kedves Olvasók, akinek van Londonban élő, utazási irodában/reptéren dolgozó ismerőse, és aki szeretne együtt dolgozni egy lojális, szorgalmas (kedves, szép, bájos és szerény) rabszolgával, akkor szóljon és küldöm a cívímet. :)
Mindennapi érdekességek keretében, elmondanám, hogy büszke tesco kártya birtokos vagyok, és már annyit vásároltam ott, hogy múltkor küldtek 4 fontos kupont, amit bármire levásárolhatok. Na ezen felbuzdulva másnap be is mentem, és elköltöttem 20-at, de csak 16-ot kellett fizetnem. Hát akinek van érzéke a biznisshez... :) Ami még érdekes, hogy a pénztárosoknak olyan névkitűzőjük van, ami tartalmazza a nevüket (mily meglepő) valamint hogy mikor csatlakoztak a céghez. Na itt fennakadt a szemem, amikor láttam, hogy Greg 1989-ben..??!! Akkor fejeztem be a nagycsoportot!! Komolyan 22 év alatt pénztárosig vitte ennél a cégnél???? Hát hol kezdett??? Mi a legalacsonyabb pozíció, ahonnan 22 év alatt is pénztárosig lehet vinni?? De aztán amikor jobban megnéztem őket, lett egy olyan sejtésem, hogy szerintem egy ici-picit szellemileg visszamaradottak lehetnek, és a tesconak ez egy társadalomba beillesztő szocializáló munkaprogramja lehet. (ezt most minden cinizmus nélkül írom, szeretem, amikor az emberekkel törődünk és nem átnézünk rajtuk). De aztán lehet nem, sajnos erre nem tudok rákérdezni, szerintem nincs udvarias forma a szellemi fogyatékosnak tetszik lenni-re.
A másik érdekesség, amire véletlenül jöttem rá, hogy nekem VAN fila táskám. :) Imola vette magának (hehe beégettelek!!!) és anyu kiküldte utána, de nem adtam neki oda, mert gondoltam milyen jó lesz ez nekem, pont belefér az egyenruhám, a könyvem stb.. Majd véletlenül egyik nap a fészen rábukkantam egy oldalra, 'Akiknek nincs fila táskájuk' címen. És láttam, hogy otthon 10ből 9 ember ezzel mászkál.. És az oldalon fényképeket gyűjtögetnek, hogy random módon elkattintva hány ember kerül a képre, akin ilyen táska van. Én meg vidáman hordtam itt kint. :) Akinek esetleg ugyanúgy elkerülte volna ez a jelenség a figyelmét, az alábbi linken edukálódhat:
http://www.facebook.com/AkiknekNincsFilaTaskajuk
de azóta nem vettem fel, bár kicsit sajnálom, mert nagyon praktikus.
Na most mennem kell melózni, a szoknyámat elfelejtettem megvarrni, de ez van.

58.

Két napja elmentem Dzsordzsival a Diwali fesztiválra. Együtt dolgoztunk, majd mondta, hogy megbeszélte két barátjával, hogy megy, én meg bekérezkedtem. Igazából addig kérdezgettem, hogy mi ez, hogy kérdezte akarok e menni, én meg mondtam, hogy naná, csak nem mertem mondani, hátha nem akarja, hogy menjek. Persze mondta, hogy nekem kérdeznem se kéne, szóval mentem. Ez egy indiai ünnep (ki nem találtátok volna..), több mindent ünnepelnek, de igazából a fény ünnepének hívják, maga a nagy nap október 26-án van, de kis barátaim szeretnek élni, így már előtte két héttel elkezdik az ünneplést. Tűzijátékoznak (erről lemaradtunk, vagy nem is volt), és mindenféle édességet adnak a családon belül egymásnak. Ja meg esznek. Ezért szeretem őket, amúgy rengeteg párhuzam van a két kultúra között, legfőképp ez az evés fetisizmus. Ahogy nálunk is, náluk is a vendéget etetni kell, ezzel fejezed ki, hogy szívesen látod. A fesztivál a Trafalgar square-en volt, felállítottak egy nagy színpadot, ahol egész nap különböző indiai táncokat táncoltak, voltak sátrak, ahol mindenféle prospektusokat lehetett összegyűjteni, indiai ételekről, hagyományokról, vallásról, állatvilágról, a természeti kincseiről. Természetesen letaroltam az asztalt 2 perc alatt, és gyűjtöttem egy csokorra valót, valamikor el is kéne majd olvasni. Ami fájt, hogy mindössze egy kajapult volt, ami előtt egy kilométernyi éhes ember kígyózott, így eldöntöttük, hogy mivel itt már nem sok nézegetni való van, inkább elmegyünk valahova enni. Örültem volna hennatetkós sátornak, sminkelős sátornak, vagy szári-árusítónak, de helyette olcsó telefonkártyákat árultak, valami bank is kint volt, azt ennyi.
Azért mellékeltem két képet is, hogy kicsit színesebbé tegyen a blogomat. :) Ez a kivetítő, hogy lássad mi történik a színpadon:

Ez a színpad, hát látszik, nem voltunk kevesen. Amin mosolyogtam, hogy mi ugye fent áltunk a múzeum előtt a lépcsős rész tetején, mögöttünk a sátrak, a sátrak előtt bámészkodók de a rendfenntartó nénik és bácsik folyamatosan zaklattak mindenkit, hogy itt nem lehet ácsorogni, vagy menjük le (igen abba a masszába) vagy haladjunk szépen jámboran tovább. Mert Diwali ide, Diwali oda, olyan NINCS, hogy a Trafalgaron való áthaladást bárhogyan is akadályozzuk. :) A rend a lelke mindennek.

Szóval, mert ugye evés nélkül nincs ünnep, átmetróztunk a Picadillyre, ahol találtunk egy indiai éttermet. Be is ültünk, szerintem amúgy a pincér bácsi gondolkodhatott, hogy mi milyen formáció vagyunk, mint 3 indiai srác, meg egy óriás fehér nő (bár Dzsordzsi meg a másik srác majdnem akkora mint én, csak a harmadik volt kicsi) de gondolom mióta Londonban él, hozzászokott a furcsaságokhoz. Szépen le is ültünk, kértünk menüt, majd az egyik srác elkezdte halálra cseszegetni a pincért, majd utána volt képe azt mondani, hogy alapvetően azért nem szeretnek indiai étterembe járni, mert az indiaiakat nem szeretik, nézzem meg, hogy a többi asztallal milyen kedves a pincér. Na erre mondtam, hogy talán azért, mert azok nem kérdeznek ennyit. (ott leülnek, a menün úgysem tudják mi micsoda, így valami currys cuccot rendelnek, esznek, mosolyognak, megköszönik, fizetnek, hagynak borravalót, majd távoznak-én is kedves lennék) Hát még le sem ültünk már rendelt sört, de ne legyen túl hideg, de azért annyira meleg sem. A harmadik kihozott sör már meg is felelt neki.. Pincérbácsi még le sem rakta az üveget, már kedvesen megkérdezte, would you mind to give us glasses as well.. (kb. kaphatnánk poharat is?), végigkérdezte a menüt, hogy mi mennyire fűszeres, rendelt előételt négyünknek, abból kettőt megváltoztatott, majd mégsem kért előételt, csak főételt, aztán mégis kért inkább, de olyat, ami azonnal készen van, mert nagyon éhes.. Na itt már nem bírtam és hangosan röhögtem. :) Kaja megérkezett, nagyon jó volt, a legjobb, hogy ehetsz kézzel, mert szerintük akkor jobban érzed az ízeket, hát szerintem is, szóval lehetett csöndesen két pofára zabálni, ami egyedül baj volt, hogy nem volt elég fűszeres meg csípős a kaja még nekem sem (muszáj a kényes európai gyomorhoz igazítaniuk a menüt), így a végén mondták, hogy mindegy mit, de hozzon valamit ami nagyon csíp. Hát szerintem a szakácsnak is már elege volt belőlünk, így nagyjából egy maréknyi csiliport szórt a kajába, na az már ütött, én azt hittem kigyullad az orrszőröm, de Dzsordzsi békésen eszegette tovább. Szóval azért az igazi és jól elkészített indiai étel nem arról szól, hogy kiöli az idegsejteket a tápcsatornádból, épp annyira csípős és fűszeres, amennyire kell neki. Ami tetszett, hogy mindenki kapott egy üres tányért, és amit rendeltünk azt külön tányérban hozták, így mindenki megkóstolhat mindent. (mondjuk alapvetően otthon is ezt csináltuk, csak az rosszabbul néz ki, amikor a másik tányérjába eszel bele) Én chicken biriyani-t ettem, ami egyszerű rizseshús, csak ez finom, mert meg van fűszerezve. De aztán ettem mindenből, végre ettem olyan bárányt aminek nincs zsíros kecskeszőr szaga, azt hittem nem szeretem, de ami jól van elkészítve, az nagyon finom tud lenni. És a legjobb, hogy emellé még valami lángos szerű kenyér is volt, amivel lehetett tunkolni. Hát komolyan, mi más kell még. :) Amúgy azon röhögtem, hogy mindenki minket bámult, ahogy mint 4 malac kézzel lábbal ettünk, a többi asztalnál ülő meg próbálta megfejteni, hogy vajon mit rendelhettünk, ami ennyire jó.
A mai D Egyperces: elviccelődök vele a munkahelyen, de már nem keresem, nem is mondok neki semmit, úgy csinálok, mintha mi sem történt volna, de nem vagyok vele olyan mint korábban. Rájöttem, hogy 5 csillagos játékos volt, úgyhogy kiszállok és nem játszok tovább. Inkább felelevenítettem a barátságomat Dzsorzsival, ő legalább eddig nem szórakozott velem. (Még a vacsimat is kifizette, pedig nem akartam, mert elég húzós számla lett, 120 font 4ünkre, és mivel mi very good friend-ek vagyunk, nem akartam, hogy kihasználva érezze magát, de nem engedte). Na mindenestre jófej vagyok én is, most már a jó a Dzsordzsi, de ennyi engedtessék és bocsátassák meg... Igazából mérges vagyok magamra, mert én sosem engedtem, hogy bármelyik kapcsolatom olyan szinten beleszóljon az életembe, hogy esetleg ezért ne beszéljek, vagy találkozzak valamelyik barátommal, de D annyira féltékeny volt (azt játszotta pontosabban) rá, hogy inkább takarékra tettem a kapcsolattartást. Ami még segített, az az egyik kolléganőm, aki olyan határozott és tűzrőlpattant (D szerint arrogáns), hogy mikor elpanaszoltam neki a nyomoromat, épphogy csak nem adott két csattanós pofont, hogy térj már észre, szedd össze magad, ő nem a megfelelő pasi. És ez hatott. Addig addig mondta, hogy kisfiú még, saját magáról nem bír gondoskodni,  hogy várhatnád el, hogy rólad tegye, kis beszari, hogy mit szólnak az emberek hozzánk. Neki magyarázta, hogy az összes nő odáig van érte a szállodában, meg amikor a kolléganőm rákérdezett pár hete, hogy van e barátnőd először mondta nincs, de aztán hozzátette, hogy végülis van, de az anyukája kinyírná, ha megtudná, hogy fehér.. Hét ennyit az ódákról, hogy ő india felvilágosult részéről származik, és a családjának édes mindegy, hogy kit visz haza.. (persze ezt is magától mondta, én nem kérdezgettem erről, de nagyon okosan tudja mit akarnak a nők hallani). Ebben lehet valami igazság, mert egyik nap, amikor látta, hogy beszéltem a lánnyal, utána rá is kérdezett, hogy miről beszéltünk, miért beszéltem vele és ő nem is szereti ezt a lányt, mert túl arrogáns.. Szóval ott a tart a dolog, hogy sehol, azt hiszem, hogy szerencsére, és ez a negyedik hét, hogy nincs közös shiftünk, így csak napi 5-10 percre látjuk egymást. Amúgy szerintem ez már nem lehet véletlen, gondolom direkt nem raknak össze, és ha akarnánk találkozni, akkor ahhoz mindkettőnknek erőfeszítéseket kellene tenni. Na ez hosszabb mint egy perc.
Helyette az olasszal vagyok együtt, bár mint korábban is írtam, teljesen megváltozott, most vagy a barátját üti-veri otthon, hogy a napi agresszió adagja meglegyen, vagy egyszerűen neki is jót tett Iluska távozása annak ellenére, hogy nagyon jóban voltak. Szóval folyamatosan összerak kettőnket, meg mondta a szexinek, hogy velem akar dolgozni. De már olyan figyelmes, hogy ma megváltoztatta a beosztásomat, mert ez lenne a harmadik hét, hogy late-early shiftet csinálok, és magától odajött, hogy ez nem helyes, hogy minden héten van, főleg, hogy ha reggeles vagyok, akkor fél ötkor kelek, előtte este meg fél egyre érek haza, ezért az eheti early shiftemen csak 9re kell jönnöm.
Na ez van Londonfaluban mostanság.

57.

Elhatároztam, hogy elkezdem összegyűjteni a bizonyítékokat, hogy itt tényleg mindenkit úgy kezelnek, mintha 50-es IQ-ja lenne. Bár Katival beszéltük, hogy inkább arra vigyáznak, hogy senki ne legyen beperelhető arra hivatkozva, hogy nem nyújtottak elég infot a termékről (lásd mikróban szárított macska).
Meglátogattuk a helyi Central Parkot, ahol a bejáratnál ki volt írva, hogy mit nem lehet bent csinálni. Mellékelem a képet, majd meg is magyarázom:

Az első pont az rendben, szépen vezesd pórázon a kutyádat.
A második, a kedvencem, hogy max 4 kutyát vihetsz egyszerre. És ha esetleg nem tudnál számolni, akkor szépen be is számozták őket.
A harmadik pont is rendben, bár én inkább azt írtam volna ki, hogy szedd össze a kakit ha már odapottyantott. Mert igazából hogy akadályozod meg, hogy ne bent jöjjön rá a szükség? Vagy ha látod, hogy felveszi a kakapózt, akkor a kutyád méretétől függően kirángatod/felkapod és kiszaladsz vele??

A másik, erről nem készítettem képet, pedig beszédes lett volna. Közeleg a hálovin, ami itt nagyobb fakszni mint otthon, és elkezdték az óriás tököket árusítani. Legtöbbször ezek akkorák mint két óriási görögdinnye összegyúrva. Képesek voltak matricát ragasztani rá, hogy vigyázz nehéz termék.. Hát ki nem találtam volna..

Megnyílt a Westfield SCenter pont a közelünkben már vagy egy hónapja. Eddig ügyesen elkerültem, és nem tettem be a lábamat. Annyira hatalmas az egész, hogy két mozgólépcső vezet fel csak a főbejárathoz. Belül 4 emelet, szóval nagyon nem az én világom, főleg, hogy tele van a babakocsis szörnyekkel (ők azok az anyukák, akik minden buszra felszuszakolják a tömött babakocsijukat. Buszonként minimum eggyel számolni kell, napközben akár kettővel is. Ami a legjobb, hogy néha, amikor éjfél körül megyek haza munkából, még akkor is vannak rajta. Hát igen, soha jobb időpont a gyereksétáltatásra.) Imola ma hívott, hogy menjek el vele vásárolni, mert elszakította a munkaszoknyáját, meg kell harisnya is. Igazából nem mertem azt mondani, hogy köszi de inkább nem, mert tegnap miattam kellett rögtön munka után hazamennie, mert nem emlékeztem, hogy kihúztam e a hajvasalómat, amit használat után letettem a szőnyegpadlóra. És hála élénk képzelőerőmnek, már    láttam, ahogy lángokban áll az egész lakás, így megkértem menjen haza és húzza ki. (amúgy persze kikapcsoltam, tehát nem volt meleg, csak a konnektorból nem húztam ki) Szóval találkoztunk, (előtte elmentem szemöldököt szedetni, teljesen függő lettem, alig várom, hogy kinőjön, hogy mehessek megint, annyira szépre csinálják meg!!) és belevetettük magunkat az embertengerbe. Kissé olyan volt, mintha az Oxford street fölé tetőt húztak volna egy nyári, hétvégi napon. Igazából azokba a boltokba mentél be, ahova a tömeg többsége akart, szerencsére a Primarkba akartak, így bejutottunk, ahol 100 méter hosszú volt a sor a kasszáig, de ez mind semmi, mert Imola mesélte, hogy amikor két hete volt, akkor annyian voltak, hogy táblákkal álltak a boltban, hogy merre folytatódik a sor.. Na itt egy kép, amikor már kijöttünk, a háttérben, az az egybefolyt massza az embertömeg:

Elkezdtem nézegetni, hogy mik a feltételei, hogy Indiába utazzak, és találtam egy oldalt, ami összeszed az adott országról minden infot. Hát mondjuk nem a marketingről híresek, ahogy olvasgattam, az az érzésem volt, hogy legjobb sehova nem menni, otthon maradni, de aztán amikor rákerestem MO-ra, akkor rájöttem, hogy az is nagyon veszélyes, szóval a legjobb valami bunkerba költözni ami valamelyik óceán alá van ásva. Na India esetében a bombatámadásokat sorolja az első bekezdésben, 2008-ra visszamenőleg, majd ministatisztikát ad az országba beutazott angolokról és ebből mennyi halt meg/lett letartóztatva/betegedett meg az ott-tartózkodása alatt. MO esetében azt emeli ki, hogy vigyázni kell a trükkös éttermesekkel, mert sokszor hozzádobnak 20-100 ezer Ft-ot mint szervíz díj a végszámlához. És ezt olyan részletesen írja le, hogy komolyan rossz volt olvasni, hogy ilyen sumákolós csalóknak gondolnak minket. Mindenesetre nálunk azért kevesebben halnak meg, és kicsi az esély a terrortámadásra az oldal szerint, ám azért mielőtt megnyugodnál, és megrendelnéd a jegyedet hozzáteszi, hogy de sose lehet tudni.

Mr Pchycho újabb kalandjai következnek röviden. Most épp ott tart a sztori, hogy ő hisz a desztiniben, hogy tudja, hogy én vagyok a neki rendelt nő. Hurrá. Komolyan, nem értem, hogy mit akar. Már azt hinném, hogy csak azt, de alapvetően vagy nem beszélünk, ha beszélünk, akkor a tökéletességemet hallgatom, és mivel 2 hétig nem beszéltünk, nem is találkoztunk. Jó lenne, ha valaki, aki nem a Tibcsus, elmondaná, hogy mit csináljak vele.

56.

Kicsi szívem darabokra van törve. Több szempontból is nagyon örülök, hogy holnap meglátogatnak apukámék, az egyik, hogy nem tudok szomorúan fetrengeni az ágyamban. Igazság szerint malacka lennék pár napig, olyan jó lenne feküdni egy sötét szobában a takaróm alatt, sajnálni magam, és szívószállal iszogatni a behűtött pálinkát, majd sírdogálni, majd iszogatni, és ezt addig folytatni, amíg már a saját szagod kerget ki a depresszióból. De talán ez annyira nem tenne jót. Hát D, akit elneveztem Mr Psycho-nak, hozta a formáját. Igazából nem akarom részleteiben kitárgyalni, mindenesetre nem egymásnak teremtettek, úgy néz ki. Meg, ami nekem kissé sokkoló volt, amit nem tőle tudok (és a forrásom nem teljesen megbízható, így nem veszem készpénznek), hogy az indiai családok nem nagyon fogadnak el fehér nőt mint meny, mert az ő szemükben mi nem tudjuk azt nyújtani, amit egy indiai (jah nem vagyok annyira szőrös). És ez azért bosszant, mert én érzem most magam diszkriminálva, pedig nekem a bőrszín, kultúra nem kérdéses dolog egy kapcsolatnál, ha valaki megfog, akkor mindegy honnan szalajtották. És nem minden fehér nő egyforma. Én még főztem is. Hát ez van, már nem beszélek vele, csak a munkahelyen, amennyit nagyon muszáj, de nem jó együtt dolgozni, annyi jó volt, hogy az elmúlt két hétben nem volt közös shiftünk. De valakit mindennap látni ezek után, és 20 centire dolgozni egymástól, mindehhez jópofát vágni, miközben legszívesebben jól belerúgnék a sípcsontjába a pult alatt, hát az nem könnyű. Amit mondjuk nem értek, hogy ennek az egész két hónapnak mi értelme volt? Minek kellett vele megismerkednem? Igazából szerintem -bár lehet csak szerintem- már elegendő idiótával ismerkedtem meg a pályafutásom alatt, nem igénylek újabb tapasztalatot.
Na jó nem picsogok tovább, holnap korán kelek, megyek a reptérre.

55.

Most kaptam egy új matracot. Köszi házinéni, hogy vettél nekem egyet. Nincs többet nyikorgó vízágy, meg rajtad röhögő testvérek mialatt magánéletet élsz.. Nem mintha az ő matracuk nem nyikorogna. Éljen a papírvékony fal. :)

54.

Tök jó napunk volt Tibcsussal, már ránk fért egy kis kimozdulás. Ma volt Jema utolsó utána búcsúpartija, átmentünk egy délutáni sütögetésre, bár mire odaértünk már kialudt a tűz. 12.30tól kezdődött volna, baromi messze tőlünk. Összesen 2 és fél órát utaztunk mire odaértünk. Na mert okos Londoner csekkolja a tfl honlapot mielőtt kiteszi a csülkeit otthonról. Meg is tettük, láttuk, még ha metrózunk, akkor is másfél óra az út. Csak hát vannak olyan lezárások, amik olyan hirtelen jönnek, hogy nem kerül fel az utazástervező honlapra. És ma a nagy szopacs nap volt nekünk. Leírom, hogy mi volt, mert megfogadtam, ha ezek után bármikor is azt mondom, hogy Budapesten bármi messze van, vagy hogy rossz a közlekedés, akkor fenéken billentem magam. Szóval elsétáltunk upton park megállóhoz, (közben még beugrottunk sörért meg barbekju  hozzávalókért az egyik üzletbe, szóval már cipekedni is kellett) ahol bemondták, hogy bocsika, de most nem megy a metró innen. (hogy miért azt ne kérdezd, csak.) ok, elsétáltunk egy buszhoz a többi metrózni vágyóval, így szó szerint felverekedtük magunkat, elmentünk az overgroundhoz (ez a föld feletti metró), amire vártunk 10 percet majd bejutottunk Stradfordba. (Stradford, hogyha járt volna a másik busz, akkor kb 10 percre van tőlünk, mi ekkor már 1 órája 'utaztunk'),Ott átszálltunk egy másik overgroundra és mentünk jó fél órát, majd át akartunk Camdenben szállni a metróra (ja mert csak ott tudtunk, mivel az összes csatlakozási pont le volt zárva - ismétlem, ne kérdezd miért, csak), de valamiért ezt a megállót is lezárták, ezért le kellett sétálnunk egy másik megállóba, hogy felszálljunk. Megtettük, metró jött, majd újabb fél óra vonatozás után és egy másik 20 perc séta után megérkeztünk. Mindemellett 30 fok volt, amitől igencsak el vagyok szokva, így izzadtan, szomjasan, fáradtan estünk be az ajtón. De a hűs söröcske rögtön visszabillentette a világ egyensúlyát, meg könnyebbé tette az angol megértését, mert itt majdnem mindenki valami északi akcentussal beszélt, ami olyan mintha csuklanának beszéd közben. Eszegettünk kicsit, meg beszélgettünk, megölelgettük Jemát, ai holnap reggel indul Kínába, hogy angolt tanítson. Tök izgi, de annyira nem , hogy én is menjek, nekem Kína annyira nem vonzó, mármint arra, hogy ott éljek, azért lehet majd kimegyek meglátogatni, ha már nem a hostelben lakik. Bár a caminobarátnémat is meg szeretném majd látogatni Dubaiban egyszer, de ennyi pénze meg szabadideje kinek van. :)
Alapvetően jó volt ez a kis kiruccanás ma, kirángatott a munka-haza-D háromszögből, ami már kezdett kissé nyomasztó lenni. D-t elkezdtem leépíteni, nekem ez, ahogy most mennek a dolgok nem jó. Ha észreveszi magát lehet még belőle valami, de hagyom tegye helyre a dolgokat a fejében. Meg jó volt Tibcsussal is időt ölteni, tök rég mentünk bárhova együtt. Ja meg hazafelé óriás szerencsénk volt, mert két lány nagyon közel lakik hozzánk és kocsival jöttek, és felajánlották, hogy hazahoznak. :) Így a két órás utat fél óra alatt tettük meg. Szóval összevetve Londonban ma 30 fok volt, nem kellett dolgoznom, barátok közt ültem, Tibcsussal voltam. Annyi a baj, hogy a szexi szétszedte az offjaimat, így holnap meló van, de aztán megint off.
Ja amúgy ha régóta nem olvastad a blogom, akkor menj lejjebb, mert tegnap is írtam. :)