66.

Ma majdnem becsekkoltam B Gordont. Nálunk száll meg, de nem érkezett meg este 11ig. Olyan csalódott voltam, mert annyira megnéztem volna, tuti, hogy az otthoni, ilyen névvel nem szaladgálnak sokan, és az egyik legnagyobb pénzügyi cég intézte a foglalást, ergo ott dolgozik, szóval tuti ő az. Ahogy megláttam a vendéglistában, elkezdtem örvendkedni a kollégáimnak, hogy a volt (és az egyetlen akinek agya volt) miniszterelnökünk, aki csak pár hónapig vállalta a megbizatást érkezik hozzánk, és de izgi, hogy látom élőben. Persze ők nem tudták kiről beszélek, de este jó volt, mert az egyik lány a foglaláson szlovák, és mielőtt hazament kijött a recire, hogy ez a BG az a BG-e. Én meg úgy megörültem neki, hogy ő tudja kiről van szó.
(a másik szlovák a szállodában egy ütnivaló beképzelt pöcs, akinek Michael (ejts: mihál) vagy valami ilyesmi a neve, de májkölnek kell hívnunk, mert most angliában vagyunk. Ó persze, biztos velem van a baj, de engem idegesít, amikor gééébi vagy geeebinek hívnak, jól megnyomva azt a nyavalyás é vagy e betűt. ja és szóval az egyes számú szlovákot kedveljük, kettest nem annyira)

65.

Hogy mi mindenre van időd, amikor beteg vagy, és nem mész sehova..
Elkészítettem a kívánság falamat, azaz, egész nap képeket vágdostam ki újságokból, majd felragasztgattam a falamra.

Íme:

Mielőtt felmerülne, nem szeretnék szilikon szájakat, az a boldogságot és jókedvet szimbolizálja. Csak mert akárkinek mutattam eddig, ez volt az első kérdés..
Szóval, csak nagy vonalakban egy India nyugati része térkép (véletlenül volt itthon :)) az alap Goa-val az élen , mert ugye oda szeretnék elutazni. A keretet  fent körben a Camino-ról hozott képeslapok alkotják, mert az életem egyik legjobb élménye volt. A kettő között meg amiket szeretnék, vagy ahova szeretnék eljutni. Gondolom a tengerpartos-szigetes képek egyértelműek, a fehérneműs lánynak az alakja és a haja tetszik, aztán az óriásmosoly, hogy mindig a napos oldalon éljek, egy óriás kastély, ahol szívesen nyaralnék (persze csak ha nincsenek szellemek), az egész tetején a szabadság, mert azt hiszem ez a legfontosabb nekem, egy Afrikára emlékeztető kép egy fekete lánnyal, neki a magabiztossága tetszik, meg Afrika is rajta van a kívánságlistámon, mint meglátogatnivaló hely, csak még nem most, egy kép Sophie Ellis Bextor-ról, mert jó a cipője és ő is a magabiztos nőt képviseli. Hát Eva Longoria, aki a tökéletes nő szerintem, egy indiai istenszobor, csak mert illet a képre, néhány kép boldog párokról, egy óra ami nagyon tetszik, egy angyalka középen, hogy felügyelje a tervemet, ja és egy különleges fekete ruha a bal oldalon. Az is tetszik.
Mindenesetre egy-két dolog még hiányzik a képről, majd szép lassan alakítgatom.
Lehet ám, hogy az agyamra ment a bentlét.

64.

elfogadták a jelentkezésemet a meditációs táborba!! :) Most kaptam az emailt reggel.
jupijé!

63.

jó dolgok az életben, mint például, amikor észreveszed, hogy az öcséd itt felejtette az Armani kabátját, és pont jó rád. :) És még jól is nézel ki benne, bár azért lehet megkérdezem Tibcsust is mielőtt kimegyek benne az utcára, mert lehet én mátrixos Trinitinek, vagy vagány harlidévidsonosnak képzelem magam benne, azt közben csak egy lány vagyok az öccse kabátjában. És találtál a zsebében két pendrive-ot, amin lehet olyan tartalom van, amivel alkalomadtán zsarolhatod is (nem mintha bármikor is ilyet tennék a kis szívem csücskével, még nem néztem meg mi van rajta, úgyhogy Gáborkám időben szólj ha ne is nézzem meg.. :))
Próbálom kikúrálni magam, valami szaros nyavalyát szedtem össze, folyik az orrom és annyira gáz volt, mert egész nap tüsszögtem a munkahelyen, és persze mindig akkor jött a legnagyobb inger, amikor valaki odajött a pulthoz. És ugye azt mindenki, nem csak a hipochoderek, tudja, hogy a visszatartott tüsszentéstől szívinfarktust lehet kapni. Ennek csak azért nem örülök, mert nem tudok úszni menni, a lábam meg ugye fáj a sok állástól, remélem nem lesz visszerem. Viszont örüljetek, mert így van időm írni. Önkéntes szobafogságra ítéltem magam, csak vásárolni mentem ki, mert szó szerint egy kis darabka sajtom volt már csak a hűtőben, semmi kajám nem volt. Rájöttem, annyira mégsem szeretek főzni, hogy ezért időben felkeljek, bevásároljak, álljak fölötte, majd egyek belőle, aztán teli hassal menjek dolgozni. Helyette az elmúlt héten a roppant egészséges 11ig alvást, 12ig kávézást-teázást-internetezést, aztán készülődést, munkába indulást, az úton egy tripla csokis muffin elfogyasztását választottam. A munkahelyen 6-7 körül vacsoráztam, ha ehető volt a kaja, ha nem akkor is, majd este olyan éjfél, fél egy körül megvacsoráztam a kis pirítósomat a fokhagymával. De most egy kicsit jó lustának lenni, mert most épp D-n vagyok túl. Azt írtam, hogy kiborított az utolsó együtt töltött napunkon. Onnantól kezdve, hogy először nem szólt hozzám, mert mondtam, hagyjon és ne jópofizzon ha nem veszi fel a telefont amikor hívom, aztán nem bírta, és csak szórakoztatott, majd azzal fenyegetett ha piszkálom és nem beszélek hozzá kedvesen, akkor megcsókol itt a pultban direkt mindenki előtt (ja mert neki mindegy volt már, mert átrakták egy másik szállodába, az volt az utolsó napja és aznap derült ki, hogy a szállodalánc egyetlen bed and breakfast hosteljébe megy, és ezen elborult az agya.) Be kell valljam, én nem bírtam abbahagyni a röhögést amikor megláttam a fejét, gonosz vagyok, de megérdemelte a hiúsága, hogy az öt csillogosból átrakják a hostelbe. És amint megtudtam másnap fel is mondott. de legalább vége a dalnak, szemét voltam vele, mert azt akartam, hogy jól megsértődjön, megutáljon és eszébe se jusson többet keresni. Így mondtam neki, hogy hagyjon békén, nem akarok tőle semmit, nem utálom, de nem akarom látni többet, mert csak tönkreteszi az egész életemet. Na itt belül röhögtem, amikor láttam az arcát..Mint akinek elvették a homokozólapátját. Na ez van most bent, visszatettek late shiftre, szinte egyértelmű volt, hogyha D nincs ott, akkor megint visszakerülök.. És most van két új lány, hát azon kívül, hogy beszélnek 3-3 nyelven, itt vége is az előnyeiknek. Kiborítanak. Pedig az köztudott, hogy egy egész birkanyájnyi a türelmem, és a speciális hülyékhez (lásd D) külön érzékem is van. Na most velük először is az a bajom, hogy büdösek. Ez most itt a gonosz-szemét Gabó rész lesz, de biztos csak a nátha miatt. Ha szeretnéd a tiszta és ártatlan képet megőrizni rólam, akkor ugorj a következő bekezdésre. Szóval kezdjük a szimpatikusabbal. Ő olyan, hogy kicsit meg kell szoknom, de ő nem idegesít, csak nem különösen kedvelem, vagy mondjuk az életben nem lennénk nagy barinők. Vele csak annyi a baj, hogy csúnya szegény és büdi a szája. Nem az a fajta, ami minden embernek van, ha sokat beszél, keveset iszik, hanem ez a gyomorból jövő, és ami durva, hogy ő kisebb mint egyhatvan én majdnem egykilencven, és még így is tisztán érezhető. Mi lehet az odalenn élő emberekkel??? Sokat magyarázok neki, de nehezen érti meg a dolgokat, plusz borzasztóan kishitű magával szemben, szóval őt próbálom bátorítani, már fel akart mondani az első napon, mert hibázott. De beszél japánul, franciául, angolul, és az anyanyelve olasz. Na a másik a dagi, tőle viszketek. Az a fajta, aki ha meg sem szólal is jó pofán csapnád, és csak úgy csattanna a tenyered a kerek, piros, zsíros arcán. -na most a külsőn nem lovagolnék ennyit, ha a belső rendben lenne, csak rohadt egy idegesítő a természete- az egész nő erőltetett, olyan finomkodó, kedveskedő, aki folyton mosolyog, de látod, hogy a szeme nem, így csak hamis az egész. Plusz ahelyett, hogy azt a munkát csinálná, amit már tud, ott áll felettem, hogy nézi, hogy mit csinálok, abból is tanul.. Hát nem tudom mit, és így csak érzem a büdösségét. Neki valahogy a kipárolgása taszító. Szóval mindezt csak azért írtam le, mert mostanában annyira nem vagyok oda, hogy bejárjak dolgozni. Egyedül a tűzrőlpattant kolléganőmet kedvelem bent, mert a másik kettő aki aranyos az folyton ellentétes beosztásban van. És már nem is vagyok ilyen, még otthon sokat szórakoztam azon, hogy magamban kitárgyaltam egy-egy embert a metrón ülve (nézd, az beszél, aki magával beszélget), de mióta itt vagyok teljesen leszoktam róla. És ez idegesít a hülye olaszban, hogyha együtt dolgozunk, folyamatosan a vendégek ruháját mutogatja nekem, hogy anyám ez hogy néz ki, meg én fel nem vennék ilyet, vagy engem kérdezget, hogy mennyit kéne ahhoz fizetni, hogy ezt felvegyem, stb... És őszintén kit érdekel, pont azért szeretek itt lenni, mert ha történetesen ízlésficamom van, kövér vagyok, és mindenképpen két számmal kisebb tüll szoknyát szeretnék fűzővel viselni, olyan magassarkúval amiben nem tudok járni, így úgy nézek ki mint egy lépcsőző jeti, hát akkor megtehetem, mert egy-két hülyén kívül mindenki sz.rik arra magasról, hogy miben vagyok. És én nem akarok egy minimagyarországot a munkahelyemre, ahol ha télen nem fekete, vagy szürke kabátot viselsz, már mindenki téged néz a szeme sarkából a villamoson. De mondjuk, nem is csoda, hogy leszokik róla az ember, mert egy metrókocsiban a Föld összes raszjából találsz mintát egy átlagos napon, szóval egész London egy komplett benetton katalógus. Szóval igyekszem nem gonosz lenni, csak nehéz a két lánnyal, és főleg az, hogy közben a saját munkámat nehezen tudom csinálni, mert folyamatosan segíteni kell. És csak nagyon elfáradok, lehet ám ez a baj. Meg a nátha. De holnap ha minden igaz találkozom a tűzrőlpattanttal, mondtam együnk valami jót. Meg már alig várom, hogy megszülessen a babája, mondtam neki, hogy majd megyek dajkálni.
Az olcsó húsnak tényleg híg a leve, vagyis az 1 fontos boltban vásárolt zsebkendőnek penész szaga van. Így most vagy Wc papírként fognak szuperálni, vagy kidobom, mert nem akarok penészspórákat belélegezni.

62.

...hogy lehet az, hogy Londonban nem tudok sört venni éjszaka??? Annyira ittam volna. Az egyik 24 órás shopban nincs alkohol, de a tesco nyitva volt, itt beugrottam, állok sorba, és mialatt várakoztam éjfélt ütött az óra, és 12 után nem adnak el alkoholt, így a rendszerbe sem tudtam bepittyegtetni. Ez az önkiszolgáló pénztárnál volt, így odaintettem kedves élénk pinkre rúzsozott szájú nénét, hogy üssön be valami kódot, és hadd vigyem a piámat, ,mert megharagszom. de elnézést kért, hogy sajnos a rendszer nem engedi. Ja persze mi is ezt mondjuk, amikor a late check out-ot fizettetjük ki a vendéggel, hogy felőlem maradhatna a szobában, de az a fránya rendszer automatikusan hozzáadja a számlához az összeget... szóval hiába mondtam neki, hogy sorban álltam, azért nem tudtam éjfél előtt megvenni, szerinte szólnom kellett volna. ja és honnan kellett volna tudnom a kis hülye szabályaikat?? ÉS ami a legrosszabb, hogy egyik lakótársamnak sincs most, így az övékét sem tudom meginni.. Pedig őszintén, a mai nap után, 8 óra a pszihopata D-vel, hát komolyan valami erősebbet is elviseltem volna....

61.

Imádott nagyimnak elmeséltem ma, hogy jelentkeztem a meditációs táborba. Na persze rögtön megijedt, hogy minek nekem SZEKTÁBA jelentkeznem, és ugye nem fogok eltűnni. Nagy nehezen meggyőztem, hogy ez nem vallási témájú, itt a saját gondolataidban úszkálsz. Aztán végighallgatott, hümmögött egyet kettőt, majd levonta a következtetéseit, miszerint ha lenne mellettem valaki, akivel boldogan élek, nem jutna eszembe ilyen helyekre menni. (Persze ezt kedvesen mondta, nem úgy, hogy jó lenne már találni valakit, elég öreg vagy, szerencsére az egész családom normális és nem piszkálnak ezzel.) Ebben teljesen igazat is adok neki, valószínűleg nem hagynám magára a saját bejáratú Carlos Solisomat egy hétre. :) De amíg nincsen miért ne szórakoztassam magam meditációs táborral?? Ja meg szegényt sokkolom az indiai érdekeltségemmel, de miért is ne, nem szeretem, amikor a nagyszülőknek nem mesélünk el dolgokat, mert úgysem értik. Értik, csak nekik is megvan a véleményük, és nem félnek elmondani. Pl szerinte az összes indiai turbánt hord, és sunyi lopós szemük van. (itt azért jót nevettem) Megkérdeztem tőle, hogy hány indiait látott életében, és mint kiderült, mily meglepő egyet sem, de a filmekben ilyenek. Ekkor mondtam neki, hogy én meg megtaláltam egy utazási iroda oldalát, ahol több oldalon írják, hogy Magyarországon hogyan csapnak be ahol tudnak, és jé érdekes mi is magyarok vagyunk, de mi senkit nem csapnánk be, pedig nagyi is vendéglátózott. Szóval mondtam, ne általánosítson. Persze szerinte akkor sem kéne más kultúrából választanom, mert az nem jó. Hogy miért azt ő sem tudja, csak az nem jó. :) Én mondtam, hogy nekem semmi bajom a magyar férfiakkal, csak egyelőre nem került a közelembe olyan, akivel össze akartam volna házasodni.

60.

Beadtam a jelentkezésemet a Vipassana meditációs (kiképző) táborba, ha elfogadják, akkor január 25-én megyek. 10 nap, azaz majdnem 12 totális elzártság a külvilágtól (no fészbuk, no mobil, no képeslap, levél, email, semmisem). És nincs cigi, pia, gyógyszer, beszélgetés (csak a vezetőddel beszélhetsz napjában egyszer, ha akarsz), sőt nem is nézhetsz rá a másik emberre, mert itt együtt van sok ember, de ez tulképpen mindenkinek a saját magával való találkozása, utazása, megbeszélnivalója, és nem szabad egymást zavarni közben. Azt hiszem kávé sincs. Szóval ez olyan második camino lesz, megnézzük túlélem-e. Az egyetlen ami igazán zavar, hogy a papírt és tollat is elveszik, így nem tudok írni, pedig azt nagyon szerettem volna, érdekelt volna mi minden jön ki az emberből ekkora környezetváltozás hatására.

Egy vidéki városban tartják, ahol tulajdonképpen megtanítanak meditálni, alapvetően egész nap azt kell csinálnod a reggeli 4.30-as keléstől az este 9 órás fekvésig. Van önálló és csoportos, segít, hogy megtaláld az összhangot saját magaddal. Már a szabit is megkérdeztem, és mehetek, csak várom, hogy elfogadják a jelentkezésemet, amit nem tudom mikor fognak, bár végülis vasárnap küldtem el, és ma még csak kedd hajnal van, tehát jó lenne, ha nem türelmetlenkednék. Na majd a meditábor után, olyan türelmes és átszellemült mosollyal élem az életem, hogy csak győzzétek nézni.

Már nézegetem egy ideje, csak amikor először elolvastam a több oldalnyi leírást arról, hogy mi mindent nem szabad csinálni, hát kissé legörbült a szám, igencsak kiráznak a komfortzónádból. Úgy hirdetik, hogy ez nem egy nyaralás, ahol kipihened magad, hanem komoly munka saját magaddal, meg olyan dolgok jöhetnek elő belőled, amire nem is számítottál, és fel kell dolgozni. Nekem arra lesz jó, hogy kirázzon a mindennapokból, valami újdonság legyen, és tényleg segítsen abban, hogy rájöjjek miért nem találom sokszor a helyem a világban. Mert szerintem itt a bibi velem lehet, mert ha te jól érzed magad, akkor a világ úgy alakul körülötted, hogy minden jó lesz. Mert akkor olyan helyzeteket és embereket vonzol be, akik még boldogabbá tesznek. Mármint most is jól érzem magam, és pont ma gondolkodtam, hogy először érzem magam otthon, szeretem a várost, szeretem, hogy minden logikus, megszervezett, gondolnak a biztonságra, ami nem működik, azt is nyugodtan el kell fogadnod, mert úgysem tudsz semmit csinálni. Szóval szerintem abban is segít majd, hogy leüllepedjenek a gondolataim, hogy mit is akarok most kezdeni magammal. Kissé olyan érzés, mintha a fejem helyén egy óriási üst lenne, amiben az összes lehetséges gondolat, és lehetőség kavarog, és egyelőre nem tudom, hogy melyik opciót akarom kihalászni. Ugye van a reptéren való munka, vagy akár másik hotelben, mondjuk egy kisebb butikhotelben recepció, ahol még családiasabb hangulatban lehet dolgozni, meg több mindent csinálni, (mert egy kis hotelben a szobatakarítástól elkezdve telefonos szobafoglaláson keresztül egészen a bárban koktélkészítésig bármit csinálhatsz egy este alatt), vagy mennék szívesen galériába dolgozni, és mondjuk rajzokat, vagy festményeket eladni, vagy mondjuk luxusmárkát árusító boltban dolgozni, vagy divatrendezvényeken dolgozni. De emellett még mindig bennem van, hogy lassan kellene önkéntes munkát is végezni, csak egyelőre nem tudom, hogy mikor szakítanék rá időt. A legjobban az az opció tetszik, hogy hátrányos helyzetű gyerekekkel töltesz heti egy vagy két napot a szabadidődtől függően, ilyenkor tanulsz, beszélgetsz velük. Egy gyereket kapsz, akinek te leszel a nem is tudom mije, gyámja/felügyelője/barátja. A hülye vizihulla Monika jelentkezett a programra, fel is vették, de nem volt ideje elkezdeni, így nem tudtam részleteket megbeszélni vele. (meg már nem is fogok, mert a kis pondró elmondta az olasznak, hogy volt egy kis afférom D-vel -ergo az egész szálloda tudja- mert azon hezitáltak egyszer, hogy D biztos meleg, mert a férfiakkal jól kijön, és az összes nővel összeveszett a recepción. És ekkor kedves Monika felvilágosította az olaszt, hogy nem az, mert ő tudja, hogy együtt aludt valakivel a szállodából, és hát nem kellett sokáig noszogatni, hogy megmondja ez én vagyok. Csak azt felejtette el, hogy nekem van beépített emberem mindenhol, így A kis fekete barátném 3 perc múlva már hívott, hogy úgy készüljek mindenki tud mindent. Hát igen, minek pofázok a dolgaimról, de mondjuk ezt nem vártam tőle, főleg, mivel ő utálta a legjobban az olaszt.) Szóval egyelőre amíg kitalálom, hogy mi lesz, addig próbálok a nagymamámmal többet törődni, sűrűbben hívni, igazából ha van szabadidőm, először a családomat ajándékozom meg vele (hehe micsoda nagylelkűség ez tőlem) és majd ha azon felül is lesz, akkor megyek gyerekeket pesztrálni.

És a mai pozitív gondolkodás jegyében, itt található a leendő férjem, vagy legalábbis hozzá nagyon hasonló, kissé lehet barnább a bőre. :) Mert ugye, amit szeretnél azt be kell vizualizálni, hogy majd megérkezzen, az egyetlen apró dolog amit nem értek, hogy D felbukkanása előtt már vizualizálgattam, külsőre meg is érkezett (sőt egy kicsit még jobb is), de valahogy a belső tulajdonságok elmaradtak a kérttől.. Na majd legközelebb.

59.

Szégyellem magam, amiért ellustultam a blogírást, így most meló előtt gyorsan összeszedem mi minden történt.
Igazából nem sok minden, legalábbis nem olyasmi, ami említésre méltó lenne, vagy olyan, amit szeretnék mindenkivel aki csak rátéved a blogomra megosztani.
Az elmúlt hetekben sörözgettünk Imolával, találkoztam Ágival és főzőcskéztünk, itthon folyattam a nyálam, Dzsordzsival ( aki érdekes, mert a kis ártatlan kibökte, hogy azért is szeret velem lógni, mert mindenki azt hiszi, hogy megcsinálta a szerencséjét, van egy európai barátnője, majd elveszi, azt a vízum probléma meg van oldva.) vagy D-vel találkoztam (ja igen képben van még..)
És öregszem, erre ma sikerült rájönnöm, amikor megvettem az eggyel nagyobb cipőt, mert az kényelmesebb. Sőt még a puha vastag zokni is belefér. :) Tudtam, hogy el fog jönni az az idő, amikor már azt nézem, hogy mi a kényelmes. Vagy legalábbis nem kötök annyi kompromisszumot.
Az a problémám, hogy elkezdődött megint a viszketésem. Azt hívom így, amikor elkezd formálódni bennem a változásra való igény. Szép sunyiban kezdődik, pl nincs kedvem bemenni dolgozni, bent hányok a kollégáimtól (igazából a legtöbbször semmit nem tettek ellenem, csak idegesít, hogy léteznek), és folyamatosan pörgetem az agyam, hogy mit kéne csinálni. Igazából szeretnék a reptéren dolgozni, de mostmár nem mint stewardess, hanem akár a chekin pultban ülni, vagy az elveszett csomag kezelésnél, vagy utazási irodában (na az lenne a legtutibb nekem), csak az a probléma, hogy mi lakunk London egyik felén, az összes erport meg a másik felén van. Kivéve a City, de oda nem akarok menni, és a Heathrow-n akarok dolgozni, ami a metróvonal másik oldalán van (1 óra csak a metrón) majd átszállás a másikra, és onnan a másik 1 óra. Szóval rájöttem, hogy nekem egy utazási irodában lenne a helyem, amennyire szeretek utazgatni, szerintem még az északi sarkra is tudnék utazást eladni. Csak nem egyszerű bekerülni, meg már nézegettem állásokat, de egyelőre semmit nem találtam. Szóval kedves Olvasók, akinek van Londonban élő, utazási irodában/reptéren dolgozó ismerőse, és aki szeretne együtt dolgozni egy lojális, szorgalmas (kedves, szép, bájos és szerény) rabszolgával, akkor szóljon és küldöm a cívímet. :)
Mindennapi érdekességek keretében, elmondanám, hogy büszke tesco kártya birtokos vagyok, és már annyit vásároltam ott, hogy múltkor küldtek 4 fontos kupont, amit bármire levásárolhatok. Na ezen felbuzdulva másnap be is mentem, és elköltöttem 20-at, de csak 16-ot kellett fizetnem. Hát akinek van érzéke a biznisshez... :) Ami még érdekes, hogy a pénztárosoknak olyan névkitűzőjük van, ami tartalmazza a nevüket (mily meglepő) valamint hogy mikor csatlakoztak a céghez. Na itt fennakadt a szemem, amikor láttam, hogy Greg 1989-ben..??!! Akkor fejeztem be a nagycsoportot!! Komolyan 22 év alatt pénztárosig vitte ennél a cégnél???? Hát hol kezdett??? Mi a legalacsonyabb pozíció, ahonnan 22 év alatt is pénztárosig lehet vinni?? De aztán amikor jobban megnéztem őket, lett egy olyan sejtésem, hogy szerintem egy ici-picit szellemileg visszamaradottak lehetnek, és a tesconak ez egy társadalomba beillesztő szocializáló munkaprogramja lehet. (ezt most minden cinizmus nélkül írom, szeretem, amikor az emberekkel törődünk és nem átnézünk rajtuk). De aztán lehet nem, sajnos erre nem tudok rákérdezni, szerintem nincs udvarias forma a szellemi fogyatékosnak tetszik lenni-re.
A másik érdekesség, amire véletlenül jöttem rá, hogy nekem VAN fila táskám. :) Imola vette magának (hehe beégettelek!!!) és anyu kiküldte utána, de nem adtam neki oda, mert gondoltam milyen jó lesz ez nekem, pont belefér az egyenruhám, a könyvem stb.. Majd véletlenül egyik nap a fészen rábukkantam egy oldalra, 'Akiknek nincs fila táskájuk' címen. És láttam, hogy otthon 10ből 9 ember ezzel mászkál.. És az oldalon fényképeket gyűjtögetnek, hogy random módon elkattintva hány ember kerül a képre, akin ilyen táska van. Én meg vidáman hordtam itt kint. :) Akinek esetleg ugyanúgy elkerülte volna ez a jelenség a figyelmét, az alábbi linken edukálódhat:
http://www.facebook.com/AkiknekNincsFilaTaskajuk
de azóta nem vettem fel, bár kicsit sajnálom, mert nagyon praktikus.
Na most mennem kell melózni, a szoknyámat elfelejtettem megvarrni, de ez van.