94.

Tegnap a szemem lattara utott el egy busz egy reszeg embert. Elottem esett el a foldon es nem segitettem fel, mert budos volt es hajlektalan. Pedig segitettem volna, ha nem az. Ugyhogy most picit depis lettem, hogy rossz ember vagyok. Vagyis olyan mint az osszes tobbi a buszmegalloban.
Megyek haza majus vegen, megvan a repjegyem, igy majd kihirdetek egy nagy talalkozot. Igyekszem irni egy hisszabb beszamolot hamarosan.

93.

16-án volt egy éve, hogy itt élek, és ha Kati nem ír üzenetet, el is felejtem. Amúgy meg olyan gyorsan telik az idő. Már március közepe van, pedig még épphogy csak megszoktam, hogy 2012-t kell írni a dátumhoz.

Rájöttem, hogy tudok főzni, ha akarok. Csak nem akarok minden nap. Szegény gyerekeimet előre sajnálom, vajas kenyéren fognak felnőni hacsaknem a nagymamák majd közel laknak. Imoláék és én is offos voltunk ma, ők elmentek intézkedni, én meg mondtam, hogy rendes gyerek leszek, elmegyek vásárolni és főzök is. Ági féle sajtos csirkét fejlesztettem tovább, egy jénaiban megágyaztam szalonnával, angolosan békönnel, csak hogy legyen ereje a kajának, majd a csirkemellek hátát jól bedörzsöltem szárnyasfűszerrel, szép sorban befektettem őket, majd lefedtem fóliával és betettem a sütőbe szaunázni egy kicsit. Amikor majdnem kész volt levettem a fóliát és szórtam rá két fajta reszelt sajtot. Készítettem hozzá barna rizst (ez volt itthon) és pároltam mindenféle zöldséget, répát, borsót, brokkolit, karfiolt, kelbimbót (mélyhűtő kitakarítás volt, mert néhány dolog azóta volt a fagyasztóban mióta ideköltöztünk.) Aztán csináltam hozzá csedársajtos mártást, és nyakonöntöttem vele, mikor már majdnem kész volt. Imoláék nem jöttek haza, így hiába terítettem meg, mosogattam el, végül nekiálltam enni, de egyedül is finom volt. :)
Elkezdtem egyedül csinálni dolgokat, amikről korábban azt gondoltam, hogy halál ciki, és a lúzerség netovábbja, most azokat mind végig fogom csinálni, mert időt tölteni saját magunkkal nem is olyan rossz. Na mert az volt, hogy lehet írtam már korábban lehet nem, de a magas ruhaboltban óriási online leárazás volt, így gondoltam nézek ott ruhát Móni barátosném esküvőjére. Rendeltem is kettőt, meg még pár dolgot, mert olcsó volt és megmagyaráztam magamnak, hogy miért is kell az nekem. Szóval megérkezett már majdnem minden csak a ruhák nem. Végül megjött az egyik, aminél hiába adtam meg a jó méreteket, mellben-hátban kicsi volt, pedig aki ismer tudja, nekem nem okoz gondot hason aludni.. viszont Ágira mintha ráöntötték volna, így neki adtam. Aztán egy másik megrendelt póló nagyon nem tetszett, és mivel a csere nem gond, vagy visszaküldöd vagy beviszed a boltba, és vagy visszaadják a pénzed, vagy levásárolod, így bementem. És találtam is egy nagyon jó ruhát azaz kettőt, és nem tudtam dönteni. Így küldtem Móninak két mms-t, hogy melyikben akar látni, és végül így döntöttem a színes mellett. Ez a hosszú nagyon tetszett, de ez akkor lenne jó, ha beülnék egy autóba, kiszállnék zárt térben lennék, majd autóba vissza. És mivel az esküvő egy maraton lesz, meg vidéken is, így nem annyira praktikus. Pedig királylánynak éreztem magam benne.

És ő lett a szerencsés kiválasztott, aki hazajött velem: Ebben olyan Bree Van de Kamp (szülifeli) éreztem magam, de ez legalább kihozza a legjobbat az alakomból. Persze azért egy kis barnaság nem fog ártani, napot utoljára a camino alatt látott a bőröm, akkor is csak az arcom fele, meg az egyik vádlim és akkor még 2010-et írtunk.

 

Na miután egy kicsit gasztroblogoztam meg divatblogoztam, visszakanyarodok az Egyedül projectemhez. Szóval a nagy shoppingolásban egész megéheztem, és pont valami finomat ettem volna, és pont nem volt kedvem főzni, meg akkor vásárolni is kellett volna előtte, meg a bolt messze is van otthonról, addig meg éhenpusztultam volna. Szóval miután meggyőztem magam, hogy akkor eszek útközben, kitaláltam, hogy indiait akarok enni (ezen most roppant módon meglepődtetek szerintem..) így a rákerestem a telefonommal, hogy hol van a közelben indiai étterem, találtam is és eldöntöttem, hogy étterembe fogok menni EGYEDÜL. Nem gyorsbüfé, nem meki, hanem rendes terített asztal, étlap, pincér, stb.. Na ezt vércikinek éreztem volna korábban, de rájöttem, hogyha arra várok, hogy majd valakivel elmegyek, akkor várhatok amíg szakállam nő. Az étteremben úgysem fognak furán nézni rám, mert fizető vendég vagyok, és amúgymeg eszek egy jót. Bementem, mivel korán volt nem is volt rajtam kívül senki, így a indiai (vagyis bangladesi mint később megtudtam) pincér bácsival jól elbeszélgettem, minden érdekelte a magyar konyhából, mit főzünk, hogyan főzünk, milyen fűszereket használunk, mennyire csípős, én válaszolgattam a legjobb tudásom szerint, nem akartam csalódást okozni neki, gondolom számára elképzelhetetlen, hogy nő létemre nem vagyok egy nagy szakács zseni.  Aztán mondtam ajánljon valamit, lényeg, hogy szaftos tunkolós legyen és csípős, hozzá a kedvenc sörömet Cobrát iszogattam. A kaja finom volt, végülis hiába terveztem egyedül az eseményt nem voltam mert bácsika kötelességének érezte, hogy beszélgessen. Szóval a következő lépcső egyedül moziba menni. :) Amúgy lehet csak én csinálok ebből ekkora gondot, mert pl a büdike kolléganőm (szegénnyel tök jó barátnők lettünk, de ha más nevet adok neki, nem fogjátok tudni, hogy róla beszélek) szóval ő épp most van szabin, és Barcelonába ment egyedül nyaralni. És egy másik kolléganőm is csinálta ezt tavaly. Szóval lehet ez egy teljesen átlagos dolog, csak nekem furcsa. Bár biztos azért, mert úgy nőttem fel, hogy soha nem voltam egyedül, valamelyik testvérem biztos szórakoztatott. :)

A pubról még nem meséltem túl sokat, gondolom a legjobb, ha adok egy kis leírást, hogy, hogy és mint is kell elképzelni. Szóval ez egy igazi hagyományos angol pub. Fa asztalokkal és székekkel, padlószőnyeggel, fa pulttal az egész atmoszféra meleg és otthonos. Mint azt tudjátok szeretek pubozni, mert nem kocsma, de nem is étterem, szóval ha csak úgy beülnél egy sörre, és közben megéhezel, tudsz enni valami egészséges burgert vagy sült krumplit is. :) Nálunk mindenféle angol kaja van, söröspite, meg halaspite, meg olyan furcsa angol kaják. Ez a hely egy lánchoz tartozik, és ez a lánc mindenből legyártja a sajátját. Az összes sör, bor, rövid, üdítő, ásványvíz, minden saját gyártmányú. A sörcsapolás már jobban megy, és mivel ezek az angolok nem lettek borravaló adásra kondícionálva, így inkább habosan kapják a sört, mivel a fizetésemet a managerektől kapom. Amúgy kiváncsi lennék, hogy milyen amikor egy angol Magyarországon fizet. Mert itt úgy megy, hogy kikéri ami kell, odaadom, beütöm a gépbe, elmondom mennyi lesz, kezembe adja a pénzt, majd azt mondja köszönöm. Szerencse, hogy már egy ideje itt élek, és tudom, hogy náluk ez nem azt jelenti mint nálunk, hogy akkor köszi, a visszajáró a tiéd, hanem csak megköszönte a fáradozásomat, de a visszajáróra igényt tart. Mert ha jól tudom nálunk ez úgy van, hogy ha kéred a visszajárót, akkor nem mondasz semmit, ha azt mondod köszi, akkor az egyértelmű, hogy adsz borravalót. Na mindegy biztos bambán néznek, amikor a pultos eltűnik a pénzzel. :)

A kollégáim. Van a házaspár Möri (amúgy ő Mary csak valamiért Mörinek ejtik, lehet mert úgy kell) és Alex. Möri angol, Alex filippin róluk múltkor már meséltem, jól vagyok velük, reméljük így is marad.

Aztán van Csárli, ő nagyon nagy szám. Azt hiszem 18 éve van ebben a pubban, sovány, nagy bozontos szemöldöke van, csálé-ferde szemüvege, és összesen két foga alul középen. És szeret sokat mosolyogni. Nem tudom hány éves lehet, olyan hatvanasnak lőném be, de nehéz eldönteni. Úgy látom nagyon kedvel engem, főleg mert ő is szállodában dolgozott nagyon sokáig, és örül, hogy velem megoszthat pár élményét, mint például hány halott vendéget talált a szobákban a pályafutása alatt (köszönjük Csárli). Meg elmeséli, hogy van egy teddy macija akivel néha szexel, haha nem is csak viccelt (ehh Csárli légyszi, túl sok info) vagy szeret énekelni, vagy storykat mesél. Például legutóbb Fridáról. Kérdezte, hogy emlékszem e a vörös hajú bitch-re (ez a csúnya k betűs szó). Mondom alig két és fél hete vagyok itt, így nem. Na hogy az mekkora egy bolond volt, mert lepisilte a székeket, úgy hogy átfolyt a huzaton le a földre. Mert hogy mit gondoltam, a székek a dohányzóban honnan vannak?! Hát Frida lehugyált (már elnézést) székei. Mondtam is, hogy jaj Csárli, én már ültem azokon a székeken..  Azért az meleg szitu lehetett, hogy egy vendég bepisil a pub kellős közepén. Mert nekünk ilyen nagy nehéz kárpitozott foteleink vannak, ami remek nedvszívó. 

Aztán van Paul, a tetkós. Őt szerintem múzeumban kéne tartani, mert az összes indigókék börtöntetkó motívum fellelhető rajta. Hihetetlen, és szerintem már kihalóban van ez az emberfaj, szóval meg kéne menteni a még élő példányokat, és királyként bánni velük, mert nem egyszerű a vizuális élmény amit nyújtani tudnak. Hát a teljesség igénye nélkül fellelhető a bal alkarján belül egy meztelen nő, egy skorpió a bal vállán, egy I love you (azt hiszem) Mary a jobb alkarján kívül, egy sellő a jobb vállán, meg egy két apró szétszórva a kezén, mint pl dobókocka, a többi meg az évek során non figuratívvá vált. Amúgy Paul olyan ötvenes lehet, de elég vacak kiadásban, látszik a cigi meg az ital az arcán meg a fogain, de jóindulatú, ha kérdezek mindig kedvesen válaszol, többnyire meg is értem mit mondd,bár nagyon kell figyelni, mert nem artikulál, alig mozog a szája úgy beszél. Amúgy Csárlit is nehéz megérteni mert ő sem artikulál meg ugye a két fog sem segít sokat a helyes beszédben. Aztán van Balázs ő egy magyar srác, aki magasabb tőlem, így ha együtt dolgozunk mi vagyunk a twin towerek (ikertornyok), ahogy a vicces vendégek meg Alex hív minket. Vele nagyon szeretek dolgozni, mert nagyon kedves, vicces, és semmi nehezet nem enged a lányoknak cipelni vagy emelni (láda vagy a koszos poharas tálca). Már egy éve van itt, szegénynek a családja meg otthon, de muszáj volt kijönnie pénzt keresni. Azért ez szar lehet, hogy a kislányod meg a feleséged otthon, te meg kint egyedül. Bár a bátyja is kint van, vele is szokott dolgozni. Még van egy lengyel nő, de ő csak délelőtt dolgozik egy pár órát, vele még sose találkoztam. Meg ugye Ági, vele is jó dolgozni, de ezt nem is kell magyarázni sokat.

Kicsit bűntudatom van, mert alig járok sportolni, örülök ha 4-5 naponta csinálok valamit, de sokszor szó szerint nem fér bele a napba, vagy épp beteg vagyok, vagy már annyira álmos, hogy nem bírom rávenni magam. Aztán van, hogy nekiindulok, és mondjuk a futásból egy kellemes parkban sétálás lesz. De mindegy, akármilyen mozgás mozgás, és addig sem ültem és nassoltam. Meg épp olyan szép idő volt, és jobban esett a fűben üldögélni:

92.

Ezt a szerencsétlen 92-ik bejegyzést harmadszorra kezdem el, írom át, és remélem most nem hagyom abba. Mielőtt belefogok a múlt heti leltárba, hogy mi minden történt Londonországban itt van egy link amely még a meditációhoz kapcsolódik, elég jól megfogalmazza, hogy mire jó ez az egész, milyen életszemléletet kell kialakítani hozzá és hogyan befolyásolja az életedet:
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20120228/meditalni_tanitanak_a_korhazakban/

Én őszintén egyre inkább azt érzem, hogy gyökerestül változtat/ott meg. A napi két meditációt nem tudom tartani, de nem is igénylem, de ha naponta nem csinálom egyszer, akkor hiányzik. Olyan mint egy fura belső kényszer, hogy csinálnom kell, de nem esik nehezemre. Sőt sokszor ha rossz a kedvem, akkor ebbe menekülök, és elmerülök a jelenben. Próbálom azt erősíteni, hogy semmi nem állandó, semmi nem örök, a dolgokat meg kell tanulnunk elengedni, helyet adni az újnak. Csak ez elméletben nagyon egyszerűnek, hasznosnak és logikusnak tűnik, gyakorlatban pedig Pumukli úgy hisztizik egy-egy ilyen elengedésnél, mintha a homokozóvödrét akarná valaki elvenni. Remélem nem haragszotok a heti picsogós rész miatt, de egy kicsit még mindig kesergek D miatt, aki hipp-hopp angolosan távozott az életemből -Tibcsus nagy örömére- és nem értem miért, meg ez milyen dolog, hogy fél év után eltűnök mint az aranyóra, se puszi, se pá, én meg itt ülök nagy szemekkel, hogy akkor hogyisvanez.. De szerencsére a hiúságom nagyobb mint a kíváncsiságom, így nem fogok rákérdezni, ha neki ennyire fontos a dolog, akkor nekem is az lesz. Na és ebből jött, hogy mint régi motoros szingli folyamatosan elemezve az életemet -mivel barátom/vőlegényem/férjem/párkapcsolatom nincsen amit elemezgethetnék- hogy miért is van az, hogy én mindig azokba a férfiakba tudok halálosan beleszeretni, akik linkek, eltűnnek, nem hívnak fel, nem lehet rájuk számítani, stb.. Visszapörgetve a portfóliómat, amikor azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, akkor annak biztos egy ilyen linkóci volt az alanya. És rájöttem mi lehet az oka, azaz két lehetséges oka lehet. Az egyik az egyetemes női hiedelem, hogy na  majd én, majd ÉN megszelidítem a vadat, velem szépen megnyugszik, összeházasodunk, sokasodunk, majd csendben megöregszünk. Ez meg szokott velük történni, de soha nem az mellett a nő mellett, akinek összetörték a szívét, hanem általában a következő barátnőjével, aki magasról tojik rá. A másik ok, ami egy kicsit megijesztett, hogy hiába hangoztatom minden fórumon, hogy szeretnék férjhez menni és kisbabát, én nagyon félek a házasságtól, az elköteleződéstől, valahogy ez annyira ijesztő számomra, hogy akkor vége a dalnak, ennyi volt az élet, most már ez az ember van, őt kell szeretni, akkor is ha büdös a lába. Na és ez valahogy nem gyere be. Még az egyedülálló anyuka verzió sem ijeszt meg ennyire, elég nagy a családom, valaki biztos szívesen pesztrálná Jázminkámat, ha más nem a recepciós pult alatt ringatnám, vagy a hátamra kötném a blézerem alá. :) És ez azért nem jó, mert senki nem akar egyedül lenni, és az nagyszerű, hogy ezt most felismertem, de akkor lehet mondani a tippeket, hogy hogyan változzak meg, és kezdjem el a rendes fiúkat értékelni.

Na miután kikászálódtunk a lelkem unalmas nyávogós bugyraiból, elmesélem, hogy mi minden történik a Futrinka utcában.
Megvolt az első spanyol órám Sergio-val (ejtsd szerhio), akit már most nagyon megkedveltem, egy kedves kicsi, barna argentin meleg fiú, ami plusz pont, mert a melegek olyanok mint a lányok, de szerencsére fiúk, és nem akarnak felszedni, szóval nyugodtan lehetek kedves, barátságos, nem érzi úgy, hogy bejön nekem. Az óra elején még moderálta magát, de a végére már előjött minden vicces kézmozdulata, meg repkedtek a fantastico-k meg bravo-k. Ő főállásban tanít, napközben egy cégnél, és mellette vállal magánórákat is. 17 fontot fizetek 60 percre, ami a nyelviskolák magánóráihoz képest semmi, ott 37 és 50 font között mozog az órabér. Ezért az árért nekem kellett hozzá utaznom, de szerencsére nincs messze, mármint londoni mércével mérve, csak egy órányira van itthonról és fél órányira a munkahelyemtől. Ez egy ari sztori volt, mert én nem annyira vagyok jó a tájékozódásban, és a térképolvasásban, de térképre való emlékezésben mégúgysem, ezért általában lerajzolom magamnak hogyan kell valahova odasétálni. Ezt most is megtettem, a metrótól 10 perc sétára volt, és a harmadik kanyarig még jó is voltam, de aztán eltévesztettem egy utcát, és hirtelem fogalmam sem volt hogy merre kéne menjek, és nem akartam bolyongani sem. És akkor körte kigyulladt a fejemben, eszembe jutott, hogy van nekem okos HTC telefonocskám, és egyszer láttam, hogy van a menüben térkép gomb. Hát gondoltam nézzük meg hogyan működik, és reméltem nem kell koordinátákat beütnöm, hogy épp melyik szélességi fokon vagyok. Szóval térképre klikk, négyzetrács -néztem is hogy ez most hogyan is lesz- és egyszercsak, gondolom a műholdról, lekérte a kis nyuszikám (az a telefonom amúgy) az adataimat és betöltötte a térképet, hogy épp hol vagyok.. Hát én majdnem nekiálltam esőtáncot járni az utcán, hogy meg vagyok mentve, és imádom nyuszikát, és hol is tart a technika, és mennyi időt mentett volna ez az opció meg az életemből korábban, ha hamarabb felismerem, hogy nekem van ilyenem. Szóval láttam nem vagyok messze, és oda is sétáltam nagy boldogan. Sergio be is terelt a tantermébe, gondolom nem az a szobája, mert elég kicsike volt, egy asztal, tábla, minikanapé és komód volt benne. Elkezdtük az ábécéval és a lét igéig jutottunk, gyengéden feladott 150 szót vegyesen igéket, mellékneveket és foglalkozásokat, hogy esszenciális lenne, ha lennék oly kedves megtanulni ezeket a kövi órára. Szóval most mint a kisangyal magolom a szavakat, de nehéz, mert most nem magyarra fordítom, hanem angolra, és az agyamnak nehéz így nyelvet tanulni, hogy a közvetítő nyelv nem az anyanyelvem. Hiába ezek alapszavak angolból, amiket már nem is felejtenék el, hiába hagynám abba az angolozást mint például jó, rossz, szőke, barna, fekete, stb, mégis mikor a spanyol szónak angolul adom meg a jelentését nehezebben megy  a fejembe, mintha magyar lenne. A kövi órám kedden lesz, de nehéz les időpontokat találni, mert most szabira is  megy, meg én nem nagyon tudom előre a beosztásomat.

A modellkedés újratöltve, két fotóssal valamikor március végén egyeztetünk időpontot, és van egy új, akivel hétfőn találkozom megbeszélni a részleteket, meg megnézni egymást mielőtt együtt dolgozunk. Elkészítettem a fészes oldalamat is, csak egyelőre inaktív, megvárom, hogy legyenek új képek, és szépen csepegtetem majd az infot, ügyesen megmarketingelve magamat. Aki olvassa ezt a blogot annak lájkolnia kell, és néha megosztani az oldalamat, hogy minél több emberhez eljusson. Értem? :)

Na és a lényeg, az új input, a múzsa. A PUB.
Már 3 napom volt, mondjuk úgy annyira nem vagyok béna, ez a sörcsapolás nem nagyon megy még, vagy felhabosítom és kifut az egész, vagy kevés hab lesz, akkor meg a manager néni üvölti le kedvesen a hajamat, hogy így nem lesz haszon te idijóta. A csapat. van Möri és Alex a házaspár, akik vezetik a pubot. Mindketten kedvesek de Möri nem tudja a stresszt kezelni, így amikor pénteken az utolsó rendelést jelző kolomp után a sok alkesz angol megrohamozta a bárt, és bizi (ez a legidegesítőbb angol szavam, sűrű, forgalmas, pörgős jelentésben használják, és ha a hotelban nincs mit kérdezned a melletted állótól de hajt a belső kényszer, hogy kérdezz, hogy minek azt nem tudom, akkor mindig azt kérdezik meg, hogy busy? vagy ha überedukált a kérdező, akkor egész mondatban are you busy vagy is it busy upstairs? teszik meg, ha a válasz igen, akkor nyugtázzák, hogy hát igen, mindig, mindenhol, ilyen ez a hotelesdi, ha nem akkor meg csak egy hümmögés, és a konverzáció lezárva-antiszoc Gabika 5 percét hallhattuk) szóval kolomp és a bár busy lett, na a néne ezt nem tudta kezelni, üvöltött, mert rosszul csapoltam a sört, mert persze ilyenkor kell a hülye debil vendégnek magas formás pohárban rendelni a sört, és abba még úgysem tudok csapolni, ami van egy szaros vonal, hogy addig kéne a sörnek lenni, az felett meg a habnak, na ezt kissé túltöltöttem, így mikor meglátta, elpattant egy ér a fejében, de nekem már rinocérosz bőröm lett mióta itt élek, korábban ezen biztos elsírtam volna magam, de most csináltam tovább a munkám, és csak belül utáltam a nénét. De aztán az is elmúlt, mert felismertem, hogy biztos ők is b@sztatva vannak, ha nincs elég forgalom, így gondolom kisebb sztrókot kapott amikor meglátta mennyi sört adtam. :) Meg már magabiztosabb is vagyok, mint egy éve, ha nem tetszem, akkor ki lehet rúgni, és találjanak valakit aki részmunkaidőt vállal, és szépen szorgalmasan dolgozik, és nem húzza a száját, amikor éjfélkor 100 négyzetmétert porszívózik fel, és vas asztalokat tologat, ja és részmunkaidős modell... ;) Mindenesetre én azt mondom, hogy nők nem valók vezető pozíciókba. És ezt azért merem kimondani, mert én is nő vagyok. Például én nagyon jó vagyok az emberek trénelésében, mindenki velem szeret dolgozni, de például én sem lennék jó főnök, mert túl elnéző vagyok, anyáskodok mindenki felett, szóval a lógosok kihasználnának. Ha egy férfi kér meg valamire, azt szívesen megcsinálom, ha kioktat, akkor úgy csinálok, mintha érdekelne mit mond, mert ettől fontosnak érzi magát, és azt hiszi felnézek rá, míg ha egy nő csinálja, az csak bosszant. Szóval pl Alex a férje sose kajabál velem, csak elmondja még egyszer, hogy hogy csináljam, én meg bociszemeket csinálok, és mondom, hogy én igyekszem, és már majdnem mindig sikerül, és higgye el nem direkt csinálom.. És akkor örül, hogy hallgatok rá.
Ami új és fura, hogy a részegeket hogy kell kezelni. Van egy törzsvendég, bácsika, aki nagyon fickósnak érzi magát ha velem beszélhet, de ha azt hiszi senki nem látja, akkor a műfogsorát igazgatja a nyelvével, na ő egyik nap rálegyintett a fenekemre. Zárás után mesélem Áginak, és kérdezem, hogy ő hogyan szokott ilyen esetekben reagálni, mert én csak annyit mondtam neki, hogy ne legyen szemtelen, de csak röhögött az öreg, szóval Ági mondta, hogy először normálisan szól, hogy ne, ha még egyszer megtörténik, akkor nagyon komolyan odaszól, hogy hagyja abba, mert különben eltöri a kezét.. :) Na ez visszajutott Alex fülébe, és jól lecseszett, hogy miért nem szóltam azonnal, ez nem megengedett, ez zaklatásnak minősül, és nem érdekli, hogy törzsvendég vagy sem az illető, ezt tilos csinálniuk. Szóval nyuszikán piros sapka van, megpaskolják a fenekét, és még ő kap ki.. Meg van aki énekel nekem, hogy Miss Hungary Im so hungry for you.. vagy miközben szedem a poharakat megfogják a csuklómat, szóval olyan fura az egész, a hotelben nincs ilyen, azért a becsekkoláskor még nem hülyék ennyire. De azért vannak aranyos vendégek is, általában dicsérik az  angolomat, vagy próbálják kitalálni honnan jöttem, általában itt is vagy olasz (könyörgöm miért? miért?) vagy svéd lesz a találat. Amúgy Ági meg babázik velem, én vagyok a bébikuzinja, a kis 6 láb 2 incs magas csöppség, de nem bánom, mert hiába van testvérem 4 is, én vagyok a legöregebb, így velem nem babázott senki. :)
Holnap megyek megnézni a világ végére a Tűzrőlpattant kisbabáját, kicsit nyomultam, mert mióta elkezdett szülni irogattam neki mikor mehetek már, és minden héten megkapta, hogy mikor vagyok szabadnapos, ha esetleg ők ráérnek. És holnap meló után mehetek, ígérem jön a fénykép is, csak hogy szokjátok nekem is olyan lesz, csak kislányban és Jasmin lesz a neve. :) De ez a dinka nő meg Monkey-nak hívja a kicsit (majom) és félek úgy kiposztolni, hogy Monkey és Gozzila mert még azt hiszik azért hívom majomnak meg barna bőrű, pedig nem is én, hanem az anyja hívja úgy..

Pusszanat..

91.

Első nap túlélve a pubban. Nagyon fáradt vagyok, lenyomtam egy reggeles műszakot a szállodában, elmentem úszni, majd este a pub. Nagyon tetszett, hát hiába, én a fronton szeretek dolgozni.
Írok majd egy kedves beszámolót, már érzem, hogy a pub lesz a múzsám. :) Lesz ott anyag bőven.