99.

Moncsóka megérkezett. Tűsarkúban, vörös körmökkel színben vele harmonizáló bőrönddel, egy igazi nő tudja hogyan kell utazni -imádom! :)
Azóta pörgünk, most épp lent mosogat (nagyon helyes). Ma megtanulunk közlekedni, összerakjuk a programot, nekem sajnos dolgoznom kell, úgyhogy lehet Tibcsus pesztrálja majd, ja mert már összebarizott mindenkivel a házban. Szóval mókás egy hetünk lesz, már érzem, és nagyon örülök, hogy itt van!!

És annyi meglepit kaptam! Túróruddancsot, meg retro csokit -eperjó meg bohóc meg autós meg ilyenek, meg bizsut, meg bolerot, meg smink készletet, meg amit az otthoniak küldtek. Szóval nekem most szülinap van. :)

Ja amúgy egy főnixmadár vagyok, feltámadtam poraimból, megtörölgettem kisírt szememet, kifújtam a nózimat, és mint mindig felszívtam magam, hogy na majd én megmutatom mire vagyok képes, és aztán azt majd jól ledugom a menedzsment torkán, mint a nokedlit. De majd beszámolok, mert persze A B C terv már kész van.

98.

Na ez most egy unalmas bejegyzés lesz, nem is nagyon kellene erről itt írnom, de kell egy felület ahol kiadhatom magamból ami tegnap történt, mert különben felrobbanok.

Szóval ugye azt írtam, hogy páran előreléptek a ranglétrán, amivel nem nagyon értek egyet, és ezért gondolkodtam, hogy átkérem magam szobafoglalásra. Szóltam tegnap a szexinek is erről, aki utána beszélt a nagyfőnökkel, amiből az lett, hogy leültünk egy órára beszélni a fejlődésemről és a jövőmről. Na és itt ért egy büdös nagy pofon, hogy Gabika, a Mintadolgozó -ahogy roppant humoros és szarkasztikus öcsém emleget- egyáltalán nincs elismerve/felismerve a munkahelyen. Mert belőlem hiányzik valami. Kértem fejtsék ki, hogy mi mert ez így annyira nem megfogható. Persze nem tudták, olyanokat mondtak -mert közben a szexi is bejött- hogy nem vagyok proaktív, csinálom a munkámat nagyon jól, de például soha nem jövök ki a pultból, hogy megkérdezzem ha valaki ül a lobbiban, hogy miért ül ott, vagy nem látják rajtam, hogy a szemem pásztázná az egész hotelt, hogy mi történik. Erre mondtam, hogy ez nem igaz, pl ha a concierge busy kimegyek segíteni csomagot pakolni, kimegyek taxit leinteni, vagy pl amikor az adóévet zártuk március 31én magamtól elkezdtem a mini bár fogyasztások utólagos felszámítását, ami egy nagyon szép és unalmas kuli munka, csak úgy látszik nem vették észre, vagy nem emlékeztek rá -pedig a szexivel csináltam-csak mert nem reklámoztam magam, hogy milyen fasza kislány vagyok. Mondtam a nagyfőnöknek is, hogy többnyire délutános vagyok és a hétvégén is dolgozom, ezért többnyire 3szor lát egy héten, akkor is 1-2 órára, lehet ezért nem látta, hogy mit csinálok. Meg amikor már nem tudott mit mondani, akkor azt  mondta, hogy jobban meg kell ismernem a hotelt, miért nem megyek egyszer kitakarítani egy szobát, vagy álljak be reggeliztetni - ezzel nincs bajom, nekem nem büdös a munka, csak én azt hittem az én dolgom az, hogy a recepción dolgozzak és legyek biztos abban, hogy mindent megcsináltunk. Valamint nem hozok döntéseket, és el kell kezdenem. Mondtam hoztam én döntéseket, mai napig szoktam, csak volt amikor utólag mondtam valakinek, hogy mi volt az, és akkor szóltak, hogy legközelebb szóljak a duty manager-nek mielőtt döntést hozok... Erre mi a válasz? Ez azért volt, mert nem bíznak bennem. De látják bennem a potenciált, jó duty manager lenne belőlem, mert a nyugodt természetem nagy kincs a hotelbizniszben. Összefoglalva látom én mi a probléma, az hogy nem sajnáltatom magam, nem reklámozom magam, és nem vagyok seggnyaló. Egyszerűen csinálom amit kell. Igen, valóban nem takarítottam még szobát, de amúgy kíváncsi lennék, hogy ki takarította ki a mostani duty managerek közül. Valószínű Miss Reception a műkörmeivel és a tűsarkújában porszívózta a szobákat, csak hogy átérezze egy chambermaid munkáját. Nekem amúgy nem lenne gond, néha nem is bánnám, ha szobát kéne takarítanom, legalább nem kellene néznem annak a sok okos managernek a fejét. A legrosszabb az volt az egészben, hogy annyira igazságtalannak éreztem ezt az egészet, annyira mérges voltam, hogy elkezdtem sírni az egész beszélgetés közepén. És ezt annyira kurvára utálom, hogy mindig ez van, amikor ideges vagyok, elkezdek sírni, mert így távozik a feszültség. Csak ez baromi unprofessional, elnézést is kértem miatta, nem szeretem, mert ilyenkor nem veszik az embert komolyan. Szóval azóta is ezt csinálom itthon, ülök, és sírok, és járatom az agyam, hogy mit kéne, hogy csináljak.
Mert nem tudom eldönteni, hogy ez az egész mire volt jó. A esetben egy nagy pofon, hogy Gabika, szedd már végre a sátorfádat innen és kezdjél el egy normális hotelben dolgozni, vagy B esetben szedd össze magad és mutasd meg, hogy mire vagy képes. A büdike kolléganőmmel beszéltem, szerinte nem érdemes anélkül elmenni, hogy elő ne léptettek volna shift leaderré. A tűzről pattant szerint egy ideig ne barátkozzak, csináljam a munkám,  és ennyi, mert itt akkor lehet előre jutni. Az a problémám, hogy én nem ez vagyok. Én kedves vagyok, és barátkozó, ezért szeret velem mindenki dolgozni, és nem vagyok abban biztos, hogy érdemes megváltoznom. Ezt mondtam a nagyfőnöknek is, hogy nekem abban van az erősségem, hogy tudok embereket trénelni, szeretnek velem dolgozni, egy kellemes atmoszférát tudok teremteni magam körül. Az a legrosszabb az egészben, hogyha ezt gondolták rólam, akkor miért nem ültek le velem beszélni, hogy hé rabszolga, itt meg itt fejlődnöd kéne. Ha nem kezdeményezem ezt a beszélgetést, akkor minden marad a régiben. Szóval nem volt ez hiába, csak most nem tudom, hogy mitévő legyek.

Tibcsus azt mondta, hogy ez gáz, ebben a hotelban tényleg csak az jut előre, aki ugat vagy nyal. (elnézést az emelkedett irodalmi stílusomért), és majd beszéljünk róla, hogy mit csináljak, de ő sem tudja.

Amúgy aztán az is eszembe jutott, hogy ez az egész dolog még valamit felismertetett velem. Azt hogy nyomás alatt voltam, két manager velem szemben, sírtam is, és abszolúte de nem volt problémám a nyelvvel. Minden gond nélkül érveltem, álltam ki magam mellett angolul. Eszembe sem jutott közben, hogy ez nem az anyanyelvemen történik. Szóval azt is mondtam tegnap éjszaka magamnak, mialatt a plafont néztem és telesírtam a párnámat, hogy hát nem ezért jöttél te ki Londonba? Legalább ez már kipipálva. Hivatalosan is elmondhatjuk, hogy Gabika folyékonyan beszél angolul. ;)
Amúgymeg várom az ötleteket, hogy ki mit tenne itt a helyemben. Menjek, vagy maradjak? Mossak le mindenkit a pályáról, vagy hagyjam itt ezt a kócerájt??

97.

London, szombat este. Lehányták a táskámat a metrón? Le. Lepisilte valaki a buszajtót belülről? Le.
Lehet közlekedni Londonban, ha esik az eső? Nem.
Itt most tényleg bolondos az április, mert egyszer 20 fok van, aztán plusz 5 és jeges sarki szél, majd monszun eső.
Van nekem egy téli kabátom. Nagyon meleg és nagy, fekete, térdig érő dzseki, nagy kapucnival, már agyon van hordva, és elég kopott is. Kábé 5 -6 éve vettem az újpesti kínai boltban, amikor még fősuliba jártam, és szegény voltam. (félreértés ne essék még mindig az vagyok. :)  Nos akkoriban elég sokat vásároltam ott, mert nem tudom, hogy mi okból, de ott kaptam a hosszú testemre való nadrágot, pulcsit, inget, és kabátot is. Olyan aminek az ujja nem a könyököm alatt végződik. Biztos azért, mert a kínaiak is olyan magasak mint én.
Szóval ezt a kabátot hordtam 1-2 évig, majd muterkám lenyúlta, hogy de jó meleg ez a kabát, és könnyen felvehető, jó lesz benne a kutyát sétáltatni (o_O), meg közben éppen a sznob énemet játszottam, hogy nem óhajtok kínais cuccokban járni, úgyhogy mondtam neki is adom. De a kabát szeret engem és nem adta fel könnyen a kapcsolatunkat. Anyu meglátogatott tavaly novemberben és a kabát kijött vele.Mivel mutika talált egy szép új meleg dzsekit magának itt, mondta, hogy itt hagyja, dobjam ki, van adjam a vöröskeresztnek. De végülis nem tettem meg, mert nem volt szívem, meg mi van, ha még fog kelleni, és nem találtam új kabátot egyáltalán. Kerestem ezer helyen, de vagy az ujja volt rövid, vagy ami tökéletes volt, az fehér színű volt és gépben nem mosható. Na gondoltam ez nem a legjobb párosítás kabát esetében, pedig az egy japán pillekönnyű dzseki volt, elég drága, de beruháztam volna, ha lehet gépben mosni. Szóval mivel semmit nem találtam, jó is volt, hogy megtartottam, mert amikor mentem a meditációs táborba, akkor pont kellett, mert ott nagyon hideg volt, meg esett az eső, hó. A táboron kívül túléltem a telet őszi kabátokkal, mert dupla pulcsikkal, erre tegnap, április közepén kellett megint előszednem, (hiába megfogadtam, hogy nyilvánosan nem mutatkozom benne, mert mint egy csöves úgy nézek ki benne) mert annyira lehűlt az idő, meg sarki szél fújt, meg eső esett stb.. Persze délutánra plusz 15 fok, verőfényes napsütés, szóval cipelhettem a kabátkát. Na itt egy kép szegénykéről, aki jóban, rosszban kitart mellettem, még Londonba is követett, szóval megérdemel egy fényképet a blogomban: (az óriás zsebeit nem is említettem, táskát sem kell vinned, igazából olyan nagy és tágas, mintha a tollpaplanodban mennél ki az utcára)

Mindenféle változás van a hotelben, csak hogy az agyvérzés kerülgessen. A szexit átrotálják egy másik hotelbe, és elő is léptetik az egész Front office (recepció, szobafoglalás, operátor) vezetőjévé, az a hotel nagyobb is mint a miénk, szóval ez egy nagy lehetőség neki. Ennek már alapból nem örültem, mert szerintem ő az egyetlen főnök nálunk, aki egyrészt főnöknek is jó, megvan a tudása, fellépése és tudja hogyan tréneljen embereket valamint hogyan kell beszélni mind a vendégekkel, mind a beosztottakkal, másrészt mint barátot is kedveltem, sokat beszélgettem vele. Nem beszélve arról, hogy vizuális élménynek is jó volt, mindenki szeret szép emberek között lenni. Szóval örülök az előléptetésnek, csak annak nem, hogy elmegy. És kit neveztek ki a helyére asszisztens főnöknek? Az olaszt.. Egy olyan embert akivel senki nem szeret dolgozni. Anno Iluskát azért dobták ki, mert senki nem szerette, erre előléptetik a kiskutyáját. Szóval ettől már elpattant egy ér az agyamban, de aztán megtudtam, hogy Dzsorzsit meg shift leaderré (műszakvezetővé) léptették elő. Saját magát nem bírja összeszedni, nme hogy az egész shiftet. Ezt az egészet péntek 13án tudtam meg, amikor bementem felvenni a fizetésem, és a hab a tortán az volt, hogy kevesebb pénzt is kaptam, mert emelték az adót. Szóval először ez így sok volt, elöntötte a sz.r az agyamat, gondoltam na én felmondok a Wackak Szállóból a genyóba. De hála a jó égnek én azért óvatos duhaj vagyok, és tudom, hogyha valami döntést forró fejjel akarsz meghozni, az nem mindig jó ötlet, szóval azt mondtam magamnak, hogy várj, aludj rá egyet, meditálj és ha még mindig fel akarsz mondani, akkor tedd meg. Meg közben beszéltem a tűzrőlpattanttal is és ő is mondta, hogy addig nehogy felmondj amíg nincs más munkád. Meg közben gondolkodtam, hogy nem lehet-e, hogy csak féltékeny vagyok, hogy engem nem léptettek elő, de aztán rájöttem, hogy nem ez a baj, hanem hogy Dzsorzsit kedveltem, csak idegesít a nyomulása, büdös és nanehogymár ő legyen a főnököm. Szóval gondoltam mivel most szabadságolni fogok, jobb ha inkább csendben kushadok amíg kitalálom, hogy mit akarok kezdeni magammal. Aztán egyik nap kigyúlt a körte a fejemben, hogy átkérem magam a szobafoglalás részlegre. Ott csak telefonon kell a cégekkel/vendégekkel a kapcsolatot tartani, plusz Silvia a szlovák kolléganőm is ott dolgozik, akivel nagyon jóban vagyok, a menedzserrel meg jóban vagyok, először is férfi, őket meg könnyen kezelem, másrészt legalább ismerem már, hogy lusta, lepasszolja a munkát és alapvetően kávézgat, de legalább tudom mire számítsak. Az az igazság, hogy el kell jönnöm egy kicsit a frontról, mert nekem beteg ez az egész. Ja és a nepáli cukorfalat kolléganőm is felmondott, így már csak a büdi van akit nagyon szeretek, de vele sosem dolgozom  együtt, mert ahogy észrevettem, akit kedvel az olasz (vagyis nem harcol vele) azokat teszik be mellé a reggeli műszakba, a maradék meg csinálja az estét. (köztük én is). És ezt sem tartom fairnek, hogy nem cserélik a beosztásokat, mindenki szeretne néha reggel és néha délután dolgozni. Szóval ezért tegnap előtt mondtam Silviának, hogy mit szólna, ha átjönnék, persze odáig meg vissza volt a gyönyörűségtől, így tegnap csak úgy mellékesen megjegyeztem a menedzsernek, hogy nem akar-e a csapatába. Mondta, ha valaki felmond, akkor igen, mert most nincs hely, de Silvia már mondta, hogy beszélt a nagyfőnökkel, hogy én át akarok jönni. Szóval remélem. A frontra bármikor vissza tudok menni, és ha van tapasztalatod a szobafoglaláson, akkor az még inkább emel az értékeden a szállodaiparban.

96.

Tegnap Paul (ugye vele a pubban dolgozom) elmesélte, hogy kihúzta a saját fogát, majd -Nézd milyen nagy lyuk van a helyén felkiáltással felhúzta a felső ajkát és még mielőtt elszaladhattam volna megmutatta a foga helyét. Hozzátenném, hogy nem ez volt az egyetlen problémás foga, amelyik meg nem volt problémás, az meg szürke, sárga, vagy hiányzott és azért nem problémás. És erről az eseményről eszembe jutott, hogy már milyen rég írtam az egészségügyi ellátásról, ami mint tudjuk minden normális fiatal nőnek egy központi kérdés.. (nem ám a vásárlás, utazás, gyerekek, főzés) Szóval az tűnt fel, hogy itt nincsenek orvosok. Vagyis biztos vannak, de ők valami limitált létszámú elit osztag tagjai lehetnek, elzárva a szutykos, fertőző vagy beteg emberek elől. Na mert például írtam a múltkor, hogy volt az a durva gyomorbajom meg láz stb, és el akartam menni dokihoz. Itt úgy néz ki, hogy felhívod a rendelőt hogy időpontot kérj. A recepciós megkérdezi, hogy mi a panaszod. (mégis mi a közös hozzá? de mivel ő adja az időpontot szépen elmondod) erre mondja, hogy menjek el a legközelebbi drogériába vegyek gyomornyugtatót és lázcsillapítót. És amúgy meg nincs időpont délelőttre ma. Akkor kérek délutánra. Ha délutánra kérek, akkor délután kell visszatelefonálnom. Hát ezt nem tettem meg, de amúgy is lett volna egy sejtésem, hogy délutánra sem lett volna időpont. És ha van is, akkor is nővérhez mész, vagy konzulenshez, vagy tököm sem tudja milyen neveket adnak nekik. És ugye van nekem a tűzről pattant barátosném is aki elmesélte a szülése történetét, meg mivel a cégnél minden második nő terhes, onnan is hallottam más szülős történeteket, és elég bizarr. Szóval tűzrőlpattant 3 napig vajúdott, kétszer ájult el, a három napból csak a harmadikat töltötte a kórházban, mert hazaküldték, hogy még nem elég sűrűek a fájásai. Szóval megindultak a fájások, bemész az orvoshoz, (bocsi bába van csak) szóval a bábához, megkérdezi hány percesek, ha nem elég sűrű akkor haza kell menni, és másnap vissza. Neki ok, mert a férje hozta-vitte kocsival, de kérdeztem, mi van ha valakinek nincs autója? Akkor az a csúcsforgalomban felszáll a metróra?! Az akkor is egy dzsungeltúlélőharc hogyha nem vagy terhes, nemhogy félig szülve.. Szóval két napon keresztül hazaküldték, majd a harmadik nap már bent maradhatott, nagy nehezen megszületett a kicsi, de még epidurált is kapott, mert már annyira kivolt.
És amíg terhes vagy és jársz kontrollra, addig sem úgy van mint nálunk, hogy van egy orvosod és mindig ahhoz jársz, hanem bemész és épp aki van, megvizsgál és nem orvos, hanem bába, vagy szülési konzulens. Szerintem orvost akkor látsz, ha leáll a szíved, épp elvérzel, szóval ha kritikus. Szóval nem is tudom, hogy ez a jó-e, hogy itt nem nyomnak tele gyógyszerrel, várnak amíg természetes úton megszületik a gyerek, vagy nagy rizikót vállalnak azzal, hogy hazaküldenek. Nekem valahogy ez nem tűnik biztonságosnak.

A spanyolt imádom. :) Sergio nagyon szupcsi. Képzeljétek, én könyörgök, hogy tanítson másfél órát ne csak egyet. Mert ma munkaszüneti nap van a Nagypéntek miatt, és mondta ilyenkor sosem tanít, de mivel én annyira szorgalmas vagyok és látja, hogy akarom, ezért engem kivételesen tanít. (Amúgy egy primadonna emberünk, de nagyon jó) Igazából tényleg hálás vagyok, hogy megtaláltam őt, mert jó nyelvtanárt találni annyira nehéz. És megdícsért, hogy nagyon szép a kiejtésem, nem kell javítani, néha elfelejtem, hogy a H betűt nem ejtjük, és én mégis, de ennyi. Az a jó, hogy a betűk kiejtése ugyanaz majdnem mind a magyarban, az r betűt is ropogtatják mint mi, és minden egyes betűt ki kell ejteni ami le van írva, vagyis ez is olyan mint a magyarban. Hogyha tudod, hogy az adott betűt hogyan ejted, azt mindig úgy kell, csak attól függően változhat, hogy milyen magánhangzó áll utána, de az logikus, így hamar megjegyezhető. Mert tegnap a pubban megint kinevették az akcentusomat. :( Megkérdezték honnan jöttem, én mondtam, hogy Hungary, ők meg angry-nek (mérges)-nek értették, és ezen vihogtak amíg kiszolgáltam őket, hogy pedig nem is látszom mérgesnek, aztán rájöttek arra a szóviccre, amire az összes külföldi, hogy a hungary a hungry (éhes) szóra még jobban hasonlít, így aztán azon vihogtak, hogy éhesnek sem látszom, vagy éhes mérges vagyok vagy mérges éhes magyar.. csak nem tudom hogyan kezeljem az ilyen szitukat, és azért ez nem tesz jót nekem. De mondjuk nem törtem sokat magam rajta, inkább átmentem bolond Csárlihoz a biliárd terembe, hogy szerinte is érthetlen-e a beszédem, de mondta nem, szép tisztán beszélek. Aztán elkezdett karate mozdulatokat és rúgásokat csinálni csak úgy, szóval nem bizti, hogy a megfelelő embert kérdeztem meg. :) A spanyolnál az a jó, hogy ahogy ejtem ők is úgy teszik, így nem kell erőlködnöm. Amúgy kéne egy angol anyanyelvű mellém (pl napbarnított Ausztrál. :) akik javítja a kiejtésemet.

95.

HAHOPIHEEEEEEEE itt szurke szamar a kodben jelentkezik. Blogiras helyett az alvast valasztottam, de a nyus zikamon (ez meg mindig a telefonom) van Blogger funkcio is. Ugyhogy amig a buszra varok apdetellek titeket. A hotel ok, az olasszal veszek ossze mindig amikor egyutt dolgozom. De mar egy ajandeknak fogom fel az univerzumtol, mert amugy senkin nem tudnam a frissen megtanult meditaciomat es turelmemet gyakorolni. De sajnos megbukom mindig, mert az agyverzesig idegel fel. Es mar Nincs kedves konfliktuskerulo gabcsika... az a baj, hogy egyszer tuti megutom. :) a modellkedes stagnal, bar lehet az a baj, hogy gorcsosen akarom. Csak gyanus alakok talalnak be, akiktol ha referenciat kerek felhaborodnak. Ez ugye meg egy Jo jel arra, hogy ne dolgozzak veluk. Aki meg ok, azzal nagyon nehez idopontot talalni. Szoval a tervem, hogy megteremtek minden feltetelt, hogy mukodjon, de nem gorcsolok.
nem valaszoltam par emailre, de fogok.