2012. november 24., szombat

120.

A jó vezető az, aki inspirál, segít, támogat, tanít és jó példával jár elő. Azt mondják létezik még, nem halt ki, csak nagyon kevés van belőle, mert elhullanak korán. Néhány példány azért még fellelhető belőle, egyszer nekem is volt szerencsém vele dolgozni.
A rossz vezető meg aki belédköt, b@szogat, hülyeségeket beszél, kioktat, hogy mit hogy kell csinálni, majd ő ugyanazokat a hibákat követi el és rosszabb esetben az ő hibája is igazából miattad van. Mert csak. A rossz vezetőt más néven Főnöknek hívjuk. Őt könnyen megtalálhatjuk szinte bárhol, többnyire alulképzett és önbizalomhiányos amit sikeresen kompenzál vagy vörös fejjel való üvöltéssel, vagy nyíltszíni megalázással, esetleg sunyi, alattomos furkálódással. Mostanában azon gondolkodtam, hogy vajon ez tényleg ennyire igaz, hogy legalább egy hülye mindenhol van, vagy csak én vagyok érzékeny és problémám van azzal, hogy némely nővel jól kijöjjek.
Visszagondoltam a főnökeimre, és elég szép példányokkal találkoztam. Ez a mostani valami csúcs. Már három napja zsinórban együtt dolgozunk, és nem tudom elkerülni, mert biztos odajön valami okossággal. Pedig szeretném, mert szegény tökre irritál. Pedig én kedveltem az elején, csak utána kimutatta a foga fehérjét. Lehet belelátott a fejembe, hogy amikor először megláttam, akkor azt gondoltam, hogy anyám ki ez a trampli. :) Nem csúnya, csak zömök és idomtalan, olyan hangszínnel hogy az üveg is bereped. Eredetileg görög (nem, nincs arcszőrzete olyan sok) de szerintem már itt nőtt fel, így a déli népek szétszórtságát és alacsony stresszküszöbét sikeresen ötvözte az angolok undokságával és felszínességével. Mindehhez harminc feletti és szingli. (Nemsokára én is ebbe a táborba tartozom majd, szóljatok ha hasonló tünetek jönnek ki rajtam.) Minden nap van valami tanító példázata, hogy ezzel is segítse a fejlődésemet és még tökéletesebbé tegyen, mert ugye ZenGabó már úgy nézi a világot, legalábbis próbálja, hogy a nehézségek azért vannak, hogy segítsenek fejlődni. Mert ugye ha csak kedves, aranyos emberekkel dolgozol együtt, akkor ők nem csiszolnak annyit rajtad. Azt is mondják az okosok, hogy jobb az ellenségeiddel együtt dolgozni mint a barátaiddal, mert akkor fejlődsz igazán. Szóval a kis apróságok. Egyik nap egy pici piros fülbevalóval mentem dolgozni, de kivetette, mert pirosat nem hordhatunk. Ok, végülis igaza van. Percenként megkérdezi, hogy hogy vagyok, miközben a feladatomra koncentrálok, amit ugye próbálok két vendég között csinálni, folyamatosan félbeszakítva majd később odajön, hogy ennek meg ennek a feladatnak már rég készen kellene lennie. Aztán miután becsekkolok valaki reggel, odajön, hogy ugyan nem hallotta a teljes folyamatot, de jó lenne, ha nem hagynék csend szüneteket, hanem miközben jár a kezem beszéljek is a vendéghez, hogy mégis mi járatban vannak. Amit szoktam is, de van olyan vendég, aki annyira nem beszédes, általában van egy két nyitott kérdésem, de ha arra tőmondatos válasz jön, akkor nem erőltetem, és hát akiket hallott azok is olyanok voltak. Miután megkérdezed, hogy hogy vannak, mondja köszi jól, majd hogy van e már valami terv a hétvégére, erre aha köszi, hát akkor ezen nem hiszem, hogy sokat kellene erőltetni. De csak mondtam jó. Ma viszont túlszárnyalta magát, amikor reggel odajött megint (2 méterre dolgozott tőlem), hogy ő tudja, hogy ez azért van, mert koncentrálok, de olyankor nagyon komor, szigorú az arcom, egyáltalán nem barátságos, és nem vagyok könnyen megközelíthető, és melegség sem árad belőlem. A hangommal nincs baj, csak amit sugárzok ha koncentrálok. O.o Hát erre is nyomtam egy jót, mert kedvesen mondja amit mondd, csak tiszta baromság. Hát mit csináljak a fejemmel??? Ha egyszer ilyen arcom nőtt? Lehet zacskót húzok rá, csak két lyuk lesz rajta a szememnek, végülis a hangom hallatszik majd úgy is. Meg még néhány kedves szurka, csak hogy jobban érezzem magam. Szóval mindezt azért osztottam meg, mert sikerült a legostobább embert beszereznem főnöknek.

Amúgy a munkatársaim kedvesek, egy van csak a Főnökön kívül, aki kicsit fura at a filippin lány, aki úgy néz ki mint Csőrike. A filippínóknak olyan fura csőrszerű szájuk van amúgy. Azért Csőrike, mert mindig valami gonoszat szól be kedvességnek álcázva.

De úgy döntöttem, hogy nem harcolok senkivel, nem engedem, hogy felbosszantsanak.Legalább ha nincs fogás, akkor egy idő után leszállnak az emberről. Lehet édes jó apukámnak igaza volt, hogy ezek a déli népek mind problémásak (ő kicsit cifrábban fogalmazott persze). Egy némettel, svéddel, franciával simán tudsz együtt dolgozni, míg a többi.. Úgyhogy most erősen gondolkodom, hogy kezdjem-e el újra a spanyolt, mert ugyan hülye spanyolt még nem láttam, de ők is délről jöttek.

1 megjegyzés: