92.

Ezt a szerencsétlen 92-ik bejegyzést harmadszorra kezdem el, írom át, és remélem most nem hagyom abba. Mielőtt belefogok a múlt heti leltárba, hogy mi minden történt Londonországban itt van egy link amely még a meditációhoz kapcsolódik, elég jól megfogalmazza, hogy mire jó ez az egész, milyen életszemléletet kell kialakítani hozzá és hogyan befolyásolja az életedet:
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20120228/meditalni_tanitanak_a_korhazakban/

Én őszintén egyre inkább azt érzem, hogy gyökerestül változtat/ott meg. A napi két meditációt nem tudom tartani, de nem is igénylem, de ha naponta nem csinálom egyszer, akkor hiányzik. Olyan mint egy fura belső kényszer, hogy csinálnom kell, de nem esik nehezemre. Sőt sokszor ha rossz a kedvem, akkor ebbe menekülök, és elmerülök a jelenben. Próbálom azt erősíteni, hogy semmi nem állandó, semmi nem örök, a dolgokat meg kell tanulnunk elengedni, helyet adni az újnak. Csak ez elméletben nagyon egyszerűnek, hasznosnak és logikusnak tűnik, gyakorlatban pedig Pumukli úgy hisztizik egy-egy ilyen elengedésnél, mintha a homokozóvödrét akarná valaki elvenni. Remélem nem haragszotok a heti picsogós rész miatt, de egy kicsit még mindig kesergek D miatt, aki hipp-hopp angolosan távozott az életemből -Tibcsus nagy örömére- és nem értem miért, meg ez milyen dolog, hogy fél év után eltűnök mint az aranyóra, se puszi, se pá, én meg itt ülök nagy szemekkel, hogy akkor hogyisvanez.. De szerencsére a hiúságom nagyobb mint a kíváncsiságom, így nem fogok rákérdezni, ha neki ennyire fontos a dolog, akkor nekem is az lesz. Na és ebből jött, hogy mint régi motoros szingli folyamatosan elemezve az életemet -mivel barátom/vőlegényem/férjem/párkapcsolatom nincsen amit elemezgethetnék- hogy miért is van az, hogy én mindig azokba a férfiakba tudok halálosan beleszeretni, akik linkek, eltűnnek, nem hívnak fel, nem lehet rájuk számítani, stb.. Visszapörgetve a portfóliómat, amikor azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, akkor annak biztos egy ilyen linkóci volt az alanya. És rájöttem mi lehet az oka, azaz két lehetséges oka lehet. Az egyik az egyetemes női hiedelem, hogy na  majd én, majd ÉN megszelidítem a vadat, velem szépen megnyugszik, összeházasodunk, sokasodunk, majd csendben megöregszünk. Ez meg szokott velük történni, de soha nem az mellett a nő mellett, akinek összetörték a szívét, hanem általában a következő barátnőjével, aki magasról tojik rá. A másik ok, ami egy kicsit megijesztett, hogy hiába hangoztatom minden fórumon, hogy szeretnék férjhez menni és kisbabát, én nagyon félek a házasságtól, az elköteleződéstől, valahogy ez annyira ijesztő számomra, hogy akkor vége a dalnak, ennyi volt az élet, most már ez az ember van, őt kell szeretni, akkor is ha büdös a lába. Na és ez valahogy nem gyere be. Még az egyedülálló anyuka verzió sem ijeszt meg ennyire, elég nagy a családom, valaki biztos szívesen pesztrálná Jázminkámat, ha más nem a recepciós pult alatt ringatnám, vagy a hátamra kötném a blézerem alá. :) És ez azért nem jó, mert senki nem akar egyedül lenni, és az nagyszerű, hogy ezt most felismertem, de akkor lehet mondani a tippeket, hogy hogyan változzak meg, és kezdjem el a rendes fiúkat értékelni.

Na miután kikászálódtunk a lelkem unalmas nyávogós bugyraiból, elmesélem, hogy mi minden történik a Futrinka utcában.
Megvolt az első spanyol órám Sergio-val (ejtsd szerhio), akit már most nagyon megkedveltem, egy kedves kicsi, barna argentin meleg fiú, ami plusz pont, mert a melegek olyanok mint a lányok, de szerencsére fiúk, és nem akarnak felszedni, szóval nyugodtan lehetek kedves, barátságos, nem érzi úgy, hogy bejön nekem. Az óra elején még moderálta magát, de a végére már előjött minden vicces kézmozdulata, meg repkedtek a fantastico-k meg bravo-k. Ő főállásban tanít, napközben egy cégnél, és mellette vállal magánórákat is. 17 fontot fizetek 60 percre, ami a nyelviskolák magánóráihoz képest semmi, ott 37 és 50 font között mozog az órabér. Ezért az árért nekem kellett hozzá utaznom, de szerencsére nincs messze, mármint londoni mércével mérve, csak egy órányira van itthonról és fél órányira a munkahelyemtől. Ez egy ari sztori volt, mert én nem annyira vagyok jó a tájékozódásban, és a térképolvasásban, de térképre való emlékezésben mégúgysem, ezért általában lerajzolom magamnak hogyan kell valahova odasétálni. Ezt most is megtettem, a metrótól 10 perc sétára volt, és a harmadik kanyarig még jó is voltam, de aztán eltévesztettem egy utcát, és hirtelem fogalmam sem volt hogy merre kéne menjek, és nem akartam bolyongani sem. És akkor körte kigyulladt a fejemben, eszembe jutott, hogy van nekem okos HTC telefonocskám, és egyszer láttam, hogy van a menüben térkép gomb. Hát gondoltam nézzük meg hogyan működik, és reméltem nem kell koordinátákat beütnöm, hogy épp melyik szélességi fokon vagyok. Szóval térképre klikk, négyzetrács -néztem is hogy ez most hogyan is lesz- és egyszercsak, gondolom a műholdról, lekérte a kis nyuszikám (az a telefonom amúgy) az adataimat és betöltötte a térképet, hogy épp hol vagyok.. Hát én majdnem nekiálltam esőtáncot járni az utcán, hogy meg vagyok mentve, és imádom nyuszikát, és hol is tart a technika, és mennyi időt mentett volna ez az opció meg az életemből korábban, ha hamarabb felismerem, hogy nekem van ilyenem. Szóval láttam nem vagyok messze, és oda is sétáltam nagy boldogan. Sergio be is terelt a tantermébe, gondolom nem az a szobája, mert elég kicsike volt, egy asztal, tábla, minikanapé és komód volt benne. Elkezdtük az ábécéval és a lét igéig jutottunk, gyengéden feladott 150 szót vegyesen igéket, mellékneveket és foglalkozásokat, hogy esszenciális lenne, ha lennék oly kedves megtanulni ezeket a kövi órára. Szóval most mint a kisangyal magolom a szavakat, de nehéz, mert most nem magyarra fordítom, hanem angolra, és az agyamnak nehéz így nyelvet tanulni, hogy a közvetítő nyelv nem az anyanyelvem. Hiába ezek alapszavak angolból, amiket már nem is felejtenék el, hiába hagynám abba az angolozást mint például jó, rossz, szőke, barna, fekete, stb, mégis mikor a spanyol szónak angolul adom meg a jelentését nehezebben megy  a fejembe, mintha magyar lenne. A kövi órám kedden lesz, de nehéz les időpontokat találni, mert most szabira is  megy, meg én nem nagyon tudom előre a beosztásomat.

A modellkedés újratöltve, két fotóssal valamikor március végén egyeztetünk időpontot, és van egy új, akivel hétfőn találkozom megbeszélni a részleteket, meg megnézni egymást mielőtt együtt dolgozunk. Elkészítettem a fészes oldalamat is, csak egyelőre inaktív, megvárom, hogy legyenek új képek, és szépen csepegtetem majd az infot, ügyesen megmarketingelve magamat. Aki olvassa ezt a blogot annak lájkolnia kell, és néha megosztani az oldalamat, hogy minél több emberhez eljusson. Értem? :)

Na és a lényeg, az új input, a múzsa. A PUB.
Már 3 napom volt, mondjuk úgy annyira nem vagyok béna, ez a sörcsapolás nem nagyon megy még, vagy felhabosítom és kifut az egész, vagy kevés hab lesz, akkor meg a manager néni üvölti le kedvesen a hajamat, hogy így nem lesz haszon te idijóta. A csapat. van Möri és Alex a házaspár, akik vezetik a pubot. Mindketten kedvesek de Möri nem tudja a stresszt kezelni, így amikor pénteken az utolsó rendelést jelző kolomp után a sok alkesz angol megrohamozta a bárt, és bizi (ez a legidegesítőbb angol szavam, sűrű, forgalmas, pörgős jelentésben használják, és ha a hotelban nincs mit kérdezned a melletted állótól de hajt a belső kényszer, hogy kérdezz, hogy minek azt nem tudom, akkor mindig azt kérdezik meg, hogy busy? vagy ha überedukált a kérdező, akkor egész mondatban are you busy vagy is it busy upstairs? teszik meg, ha a válasz igen, akkor nyugtázzák, hogy hát igen, mindig, mindenhol, ilyen ez a hotelesdi, ha nem akkor meg csak egy hümmögés, és a konverzáció lezárva-antiszoc Gabika 5 percét hallhattuk) szóval kolomp és a bár busy lett, na a néne ezt nem tudta kezelni, üvöltött, mert rosszul csapoltam a sört, mert persze ilyenkor kell a hülye debil vendégnek magas formás pohárban rendelni a sört, és abba még úgysem tudok csapolni, ami van egy szaros vonal, hogy addig kéne a sörnek lenni, az felett meg a habnak, na ezt kissé túltöltöttem, így mikor meglátta, elpattant egy ér a fejében, de nekem már rinocérosz bőröm lett mióta itt élek, korábban ezen biztos elsírtam volna magam, de most csináltam tovább a munkám, és csak belül utáltam a nénét. De aztán az is elmúlt, mert felismertem, hogy biztos ők is b@sztatva vannak, ha nincs elég forgalom, így gondolom kisebb sztrókot kapott amikor meglátta mennyi sört adtam. :) Meg már magabiztosabb is vagyok, mint egy éve, ha nem tetszem, akkor ki lehet rúgni, és találjanak valakit aki részmunkaidőt vállal, és szépen szorgalmasan dolgozik, és nem húzza a száját, amikor éjfélkor 100 négyzetmétert porszívózik fel, és vas asztalokat tologat, ja és részmunkaidős modell... ;) Mindenesetre én azt mondom, hogy nők nem valók vezető pozíciókba. És ezt azért merem kimondani, mert én is nő vagyok. Például én nagyon jó vagyok az emberek trénelésében, mindenki velem szeret dolgozni, de például én sem lennék jó főnök, mert túl elnéző vagyok, anyáskodok mindenki felett, szóval a lógosok kihasználnának. Ha egy férfi kér meg valamire, azt szívesen megcsinálom, ha kioktat, akkor úgy csinálok, mintha érdekelne mit mond, mert ettől fontosnak érzi magát, és azt hiszi felnézek rá, míg ha egy nő csinálja, az csak bosszant. Szóval pl Alex a férje sose kajabál velem, csak elmondja még egyszer, hogy hogy csináljam, én meg bociszemeket csinálok, és mondom, hogy én igyekszem, és már majdnem mindig sikerül, és higgye el nem direkt csinálom.. És akkor örül, hogy hallgatok rá.
Ami új és fura, hogy a részegeket hogy kell kezelni. Van egy törzsvendég, bácsika, aki nagyon fickósnak érzi magát ha velem beszélhet, de ha azt hiszi senki nem látja, akkor a műfogsorát igazgatja a nyelvével, na ő egyik nap rálegyintett a fenekemre. Zárás után mesélem Áginak, és kérdezem, hogy ő hogyan szokott ilyen esetekben reagálni, mert én csak annyit mondtam neki, hogy ne legyen szemtelen, de csak röhögött az öreg, szóval Ági mondta, hogy először normálisan szól, hogy ne, ha még egyszer megtörténik, akkor nagyon komolyan odaszól, hogy hagyja abba, mert különben eltöri a kezét.. :) Na ez visszajutott Alex fülébe, és jól lecseszett, hogy miért nem szóltam azonnal, ez nem megengedett, ez zaklatásnak minősül, és nem érdekli, hogy törzsvendég vagy sem az illető, ezt tilos csinálniuk. Szóval nyuszikán piros sapka van, megpaskolják a fenekét, és még ő kap ki.. Meg van aki énekel nekem, hogy Miss Hungary Im so hungry for you.. vagy miközben szedem a poharakat megfogják a csuklómat, szóval olyan fura az egész, a hotelben nincs ilyen, azért a becsekkoláskor még nem hülyék ennyire. De azért vannak aranyos vendégek is, általában dicsérik az  angolomat, vagy próbálják kitalálni honnan jöttem, általában itt is vagy olasz (könyörgöm miért? miért?) vagy svéd lesz a találat. Amúgy Ági meg babázik velem, én vagyok a bébikuzinja, a kis 6 láb 2 incs magas csöppség, de nem bánom, mert hiába van testvérem 4 is, én vagyok a legöregebb, így velem nem babázott senki. :)
Holnap megyek megnézni a világ végére a Tűzrőlpattant kisbabáját, kicsit nyomultam, mert mióta elkezdett szülni irogattam neki mikor mehetek már, és minden héten megkapta, hogy mikor vagyok szabadnapos, ha esetleg ők ráérnek. És holnap meló után mehetek, ígérem jön a fénykép is, csak hogy szokjátok nekem is olyan lesz, csak kislányban és Jasmin lesz a neve. :) De ez a dinka nő meg Monkey-nak hívja a kicsit (majom) és félek úgy kiposztolni, hogy Monkey és Gozzila mert még azt hiszik azért hívom majomnak meg barna bőrű, pedig nem is én, hanem az anyja hívja úgy..

Pusszanat..