Rájöttem, hogy tudok főzni, ha akarok. Csak nem akarok minden nap. Szegény gyerekeimet előre sajnálom, vajas kenyéren fognak felnőni hacsaknem a nagymamák majd közel laknak. Imoláék és én is offos voltunk ma, ők elmentek intézkedni, én meg mondtam, hogy rendes gyerek leszek, elmegyek vásárolni és főzök is. Ági féle sajtos csirkét fejlesztettem tovább, egy jénaiban megágyaztam szalonnával, angolosan békönnel, csak hogy legyen ereje a kajának, majd a csirkemellek hátát jól bedörzsöltem szárnyasfűszerrel, szép sorban befektettem őket, majd lefedtem fóliával és betettem a sütőbe szaunázni egy kicsit. Amikor majdnem kész volt levettem a fóliát és szórtam rá két fajta reszelt sajtot. Készítettem hozzá barna rizst (ez volt itthon) és pároltam mindenféle zöldséget, répát, borsót, brokkolit, karfiolt, kelbimbót (mélyhűtő kitakarítás volt, mert néhány dolog azóta volt a fagyasztóban mióta ideköltöztünk.) Aztán csináltam hozzá csedársajtos mártást, és nyakonöntöttem vele, mikor már majdnem kész volt. Imoláék nem jöttek haza, így hiába terítettem meg, mosogattam el, végül nekiálltam enni, de egyedül is finom volt. :)
Elkezdtem egyedül csinálni dolgokat, amikről korábban azt gondoltam, hogy halál ciki, és a lúzerség netovábbja, most azokat mind végig fogom csinálni, mert időt tölteni saját magunkkal nem is olyan rossz. Na mert az volt, hogy lehet írtam már korábban lehet nem, de a magas ruhaboltban óriási online leárazás volt, így gondoltam nézek ott ruhát Móni barátosném esküvőjére. Rendeltem is kettőt, meg még pár dolgot, mert olcsó volt és megmagyaráztam magamnak, hogy miért is kell az nekem. Szóval megérkezett már majdnem minden csak a ruhák nem. Végül megjött az egyik, aminél hiába adtam meg a jó méreteket, mellben-hátban kicsi volt, pedig aki ismer tudja, nekem nem okoz gondot hason aludni.. viszont Ágira mintha ráöntötték volna, így neki adtam. Aztán egy másik megrendelt póló nagyon nem tetszett, és mivel a csere nem gond, vagy visszaküldöd vagy beviszed a boltba, és vagy visszaadják a pénzed, vagy levásárolod, így bementem. És találtam is egy nagyon jó ruhát azaz kettőt, és nem tudtam dönteni. Így küldtem Móninak két mms-t, hogy melyikben akar látni, és végül így döntöttem a színes mellett. Ez a hosszú nagyon tetszett, de ez akkor lenne jó, ha beülnék egy autóba, kiszállnék zárt térben lennék, majd autóba vissza. És mivel az esküvő egy maraton lesz, meg vidéken is, így nem annyira praktikus. Pedig királylánynak éreztem magam benne.
És ő lett a szerencsés kiválasztott, aki hazajött velem: Ebben olyan Bree Van de Kamp (szülifeli) éreztem magam, de ez legalább kihozza a legjobbat az alakomból. Persze azért egy kis barnaság nem fog ártani, napot utoljára a camino alatt látott a bőröm, akkor is csak az arcom fele, meg az egyik vádlim és akkor még 2010-et írtunk.
Na miután egy kicsit gasztroblogoztam meg divatblogoztam, visszakanyarodok az Egyedül projectemhez. Szóval a nagy shoppingolásban egész megéheztem, és pont valami finomat ettem volna, és pont nem volt kedvem főzni, meg akkor vásárolni is kellett volna előtte, meg a bolt messze is van otthonról, addig meg éhenpusztultam volna. Szóval miután meggyőztem magam, hogy akkor eszek útközben, kitaláltam, hogy indiait akarok enni (ezen most roppant módon meglepődtetek szerintem..) így a rákerestem a telefonommal, hogy hol van a közelben indiai étterem, találtam is és eldöntöttem, hogy étterembe fogok menni EGYEDÜL. Nem gyorsbüfé, nem meki, hanem rendes terített asztal, étlap, pincér, stb.. Na ezt vércikinek éreztem volna korábban, de rájöttem, hogyha arra várok, hogy majd valakivel elmegyek, akkor várhatok amíg szakállam nő. Az étteremben úgysem fognak furán nézni rám, mert fizető vendég vagyok, és amúgymeg eszek egy jót. Bementem, mivel korán volt nem is volt rajtam kívül senki, így a indiai (vagyis bangladesi mint később megtudtam) pincér bácsival jól elbeszélgettem, minden érdekelte a magyar konyhából, mit főzünk, hogyan főzünk, milyen fűszereket használunk, mennyire csípős, én válaszolgattam a legjobb tudásom szerint, nem akartam csalódást okozni neki, gondolom számára elképzelhetetlen, hogy nő létemre nem vagyok egy nagy szakács zseni. Aztán mondtam ajánljon valamit, lényeg, hogy szaftos tunkolós legyen és csípős, hozzá a kedvenc sörömet Cobrát iszogattam. A kaja finom volt, végülis hiába terveztem egyedül az eseményt nem voltam mert bácsika kötelességének érezte, hogy beszélgessen. Szóval a következő lépcső egyedül moziba menni. :) Amúgy lehet csak én csinálok ebből ekkora gondot, mert pl a büdike kolléganőm (szegénnyel tök jó barátnők lettünk, de ha más nevet adok neki, nem fogjátok tudni, hogy róla beszélek) szóval ő épp most van szabin, és Barcelonába ment egyedül nyaralni. És egy másik kolléganőm is csinálta ezt tavaly. Szóval lehet ez egy teljesen átlagos dolog, csak nekem furcsa. Bár biztos azért, mert úgy nőttem fel, hogy soha nem voltam egyedül, valamelyik testvérem biztos szórakoztatott. :)
A pubról még nem meséltem túl sokat, gondolom a legjobb, ha adok egy kis leírást, hogy, hogy és mint is kell elképzelni. Szóval ez egy igazi hagyományos angol pub. Fa asztalokkal és székekkel, padlószőnyeggel, fa pulttal az egész atmoszféra meleg és otthonos. Mint azt tudjátok szeretek pubozni, mert nem kocsma, de nem is étterem, szóval ha csak úgy beülnél egy sörre, és közben megéhezel, tudsz enni valami egészséges burgert vagy sült krumplit is. :) Nálunk mindenféle angol kaja van, söröspite, meg halaspite, meg olyan furcsa angol kaják. Ez a hely egy lánchoz tartozik, és ez a lánc mindenből legyártja a sajátját. Az összes sör, bor, rövid, üdítő, ásványvíz, minden saját gyártmányú. A sörcsapolás már jobban megy, és mivel ezek az angolok nem lettek borravaló adásra kondícionálva, így inkább habosan kapják a sört, mivel a fizetésemet a managerektől kapom. Amúgy kiváncsi lennék, hogy milyen amikor egy angol Magyarországon fizet. Mert itt úgy megy, hogy kikéri ami kell, odaadom, beütöm a gépbe, elmondom mennyi lesz, kezembe adja a pénzt, majd azt mondja köszönöm. Szerencse, hogy már egy ideje itt élek, és tudom, hogy náluk ez nem azt jelenti mint nálunk, hogy akkor köszi, a visszajáró a tiéd, hanem csak megköszönte a fáradozásomat, de a visszajáróra igényt tart. Mert ha jól tudom nálunk ez úgy van, hogy ha kéred a visszajárót, akkor nem mondasz semmit, ha azt mondod köszi, akkor az egyértelmű, hogy adsz borravalót. Na mindegy biztos bambán néznek, amikor a pultos eltűnik a pénzzel. :)
A kollégáim. Van a házaspár Möri (amúgy ő Mary csak valamiért Mörinek ejtik, lehet mert úgy kell) és Alex. Möri angol, Alex filippin róluk múltkor már meséltem, jól vagyok velük, reméljük így is marad.
Aztán van Csárli, ő nagyon nagy szám. Azt hiszem 18 éve van ebben a pubban, sovány, nagy bozontos szemöldöke van, csálé-ferde szemüvege, és összesen két foga alul középen. És szeret sokat mosolyogni. Nem tudom hány éves lehet, olyan hatvanasnak lőném be, de nehéz eldönteni. Úgy látom nagyon kedvel engem, főleg mert ő is szállodában dolgozott nagyon sokáig, és örül, hogy velem megoszthat pár élményét, mint például hány halott vendéget talált a szobákban a pályafutása alatt (köszönjük Csárli). Meg elmeséli, hogy van egy teddy macija akivel néha szexel, haha nem is csak viccelt (ehh Csárli légyszi, túl sok info) vagy szeret énekelni, vagy storykat mesél. Például legutóbb Fridáról. Kérdezte, hogy emlékszem e a vörös hajú bitch-re (ez a csúnya k betűs szó). Mondom alig két és fél hete vagyok itt, így nem. Na hogy az mekkora egy bolond volt, mert lepisilte a székeket, úgy hogy átfolyt a huzaton le a földre. Mert hogy mit gondoltam, a székek a dohányzóban honnan vannak?! Hát Frida lehugyált (már elnézést) székei. Mondtam is, hogy jaj Csárli, én már ültem azokon a székeken.. Azért az meleg szitu lehetett, hogy egy vendég bepisil a pub kellős közepén. Mert nekünk ilyen nagy nehéz kárpitozott foteleink vannak, ami remek nedvszívó.
Aztán van Paul, a tetkós. Őt szerintem múzeumban kéne tartani, mert az összes indigókék börtöntetkó motívum fellelhető rajta. Hihetetlen, és szerintem már kihalóban van ez az emberfaj, szóval meg kéne menteni a még élő példányokat, és királyként bánni velük, mert nem egyszerű a vizuális élmény amit nyújtani tudnak. Hát a teljesség igénye nélkül fellelhető a bal alkarján belül egy meztelen nő, egy skorpió a bal vállán, egy I love you (azt hiszem) Mary a jobb alkarján kívül, egy sellő a jobb vállán, meg egy két apró szétszórva a kezén, mint pl dobókocka, a többi meg az évek során non figuratívvá vált. Amúgy Paul olyan ötvenes lehet, de elég vacak kiadásban, látszik a cigi meg az ital az arcán meg a fogain, de jóindulatú, ha kérdezek mindig kedvesen válaszol, többnyire meg is értem mit mondd,bár nagyon kell figyelni, mert nem artikulál, alig mozog a szája úgy beszél. Amúgy Csárlit is nehéz megérteni mert ő sem artikulál meg ugye a két fog sem segít sokat a helyes beszédben. Aztán van Balázs ő egy magyar srác, aki magasabb tőlem, így ha együtt dolgozunk mi vagyunk a twin towerek (ikertornyok), ahogy a vicces vendégek meg Alex hív minket. Vele nagyon szeretek dolgozni, mert nagyon kedves, vicces, és semmi nehezet nem enged a lányoknak cipelni vagy emelni (láda vagy a koszos poharas tálca). Már egy éve van itt, szegénynek a családja meg otthon, de muszáj volt kijönnie pénzt keresni. Azért ez szar lehet, hogy a kislányod meg a feleséged otthon, te meg kint egyedül. Bár a bátyja is kint van, vele is szokott dolgozni. Még van egy lengyel nő, de ő csak délelőtt dolgozik egy pár órát, vele még sose találkoztam. Meg ugye Ági, vele is jó dolgozni, de ezt nem is kell magyarázni sokat.
Kicsit bűntudatom van, mert alig járok sportolni, örülök ha 4-5 naponta csinálok valamit, de sokszor szó szerint nem fér bele a napba, vagy épp beteg vagyok, vagy már annyira álmos, hogy nem bírom rávenni magam. Aztán van, hogy nekiindulok, és mondjuk a futásból egy kellemes parkban sétálás lesz. De mindegy, akármilyen mozgás mozgás, és addig sem ültem és nassoltam. Meg épp olyan szép idő volt, és jobban esett a fűben üldögélni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése