100.

Jiháá 100. bejegyzés. :)


Moncsóka elhagyta a várost. Londont. Azóta megint szépen süt a nap.
Mert ugye azt tartják Londonról, hogy esős, borongós, szürke város, én is ezt hittem, de mióta itt élek látom, hogy ez nem így van. Nem esik több eső mint akár otthon, inkább abban különbözik, hogy nincsenek évszakok
igazából, mert nagyjából 5-10 fok különbség van egész évben, néha hidegebbnek érződik, mert fúj a szél. Erről a tényről nehéz volt meggyőznöm, miután olyan esőzés volt az elmúlt héten, hogy még az újság is megírta, hogy aztán ilyet nem tapasztaltunk már vagy két éve. Olyan igazi otthoni novembert érdemes elképzelni, minden irányból 100 km per órával süvítő szél, és viharos esőzés. A legjobb időjárás városnézésre. De Moncsó kitartó volt, és reggeltől estig járta a várost, a metró királynője, a buszok hercegnője lett, mivel a London térképet kívülről fújta a harmadik nap. A várost szerintem már jobban ismeri mint én, hiába itt élek már egy ideje. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy ha itt élsz, akkor nem biztos, hogy a szabadnapodon bemész a városba felfedező körútra, mert vagy bevásárolsz vagy takarítasz vagy egyéb más dolgot intézel, szóval ezért nem láttam még mindent itt. De amúgy is már korábban eldöntöttem, hogy ezen a nyáron több időt töltök majd a városban sétálással, és majd megnézek helyeket ahol még nem jártam.
Markáns változások történtek abban az egy hétben amíg itt volt. A legfőbb, hogy visszakúszott az életünkbe a MÉRLEG. Száműztemmár vagy két éve, nem akartam minden reggel ráállni és infarktust kapni, ezért egyszerűen nem tartottam otthon, és boldog és kiegyensúlyozott voltam. De meggyőzött, hogy az milyen jó, ha van otthon, mert mégiscsak jó kontrollnak, meg amúgy is az Argosban szép pirosat lehet kapni potom pénzért szóval nosza vegyük csak meg. Szerintem amúgy csak a bőröndjét akarta lemérni, de ne mondjátok meg neki. :) A másik a vasalás. Szerettem vasalni, de már rég leszoktam róla, mert nem találtam rá időt, meg úgy voltam vele, hogy a blézer alatt nem látszik, hogy gyűrött az ing, de meggyőzött, hogy ebben a világban minden a látszatról szól, ezért szépen ki kell vasalni mindent, Azóta vasalom az ingjeimet, sőt holnap 2 hónap után végre lesz egy igazi szabadnapom, így még a többi dolgot is kivasalom.
Frissítettem az önéletrajzomat, kábé két napot töltöttünk a tökéletes CV kép elkattintásával, majd megtudtam, hogy itt nem szabad képet csatolni, és a korodat sem tűntetheted fel. Mert hogy a cégek annyira tartanak attól, hogy beperlik őket nem egyenlő bánásmód miatt, hogy csak azokat az önéletrajzokat fogadják el, amik kép nélkül lettek elküldve. Mondjuk ez kissé álszent, mert hiába beszélsz négy nyelven, van mindenféle jó iskolád, ha behívnak interjúra és nem tetszel nekik, akkor nem vesznek fel. Inkább talán arra jó, hogy van esélyed egy interjúra, ha nem vagy fotogén. Én elküldtem a tűzről pattant férjének egy marketinges állásra természetesen képpel és a korommal, hogy adja be a HRnek. Egyelőre nem szóltak vissza. Beszéltem a litván főnöknőmmel, hogy megkaptam a visszajelzést, hogy mit lát rólam, és a munkámról, és hogy szerinte hol kéne fejlődnöm, hogy én is előrébb jussak. És azt mondta, hogy a szexi adott rólam visszajelzést, mivel többnyire ő dolgozott velem, és ő szerinte túl soft (szerintem érzékeny jelentésben értette) vagyok, meg kell erősödnöm, és kiállni magamért. Szóval most leültettem az egómat a sarokba -nem volt egyszerű- és elkezdtem gyakorolni, több felelősséget vállalni, többet vitázni vendégekkel, sőt az egyik kollégám/főnököm mivel együttérez velem, (őt is kihagyták az előléptetésekből és ő akart is előrelépni) elkezdett tanítani, hogyan osszam fel a feladatokat, mire figyeljek ha én vezetem a műszakot, csomó új feladatot is adott, szóval most azt csinálom, hogy annyi tudást szívok fel, amennyit csak lehet, és majd az új helyre már úgy megyek, hogy magabiztos vagyok, és céltudatosan előre akarok lépdesni.
A harmadik markáns változás, hogy tanulni szeretnék. Megfogadtam az államvizsgámra készülve, hogy legközelebb inkább kitépem a hajam, vagy lövöm fejbe magam, minthogy még egyszer főiskolába, egyetemre járjak, de Moncsó elültette a bogarat a fülemben. Amúgy már mielőtt mondta volna is motoszkált bennem, hogy azért azt a masterst jó lenne megcsinálni, mert hála a bolonyai rendszernek a négy éves szigorlatokkal tarkított vért izzadós főiskolámat beváltotta egy bachelor diplomává.. Szóval mióta elkezdtem ezt a hotelesdit, látom, hogy na ez az én terepem, végre megtaláltam a helyem, szóval jó lenne valami iskolát is mögé pakolni, hogy kompetens legyek később is. Úgyhogy most ennek nézek utána, mert az a baj, hogy nagyon sokba kerül itt a tanulás, 5000 font per év, és most pont nincs ennyi pénzem, szóval majd valami okosságot ki kell találnom.
Szombatom repülök a testvérkémhez Németországba, végre látom hét hosszú hónap után. :)