101.

Nincs ihletem, kihalt az írhatnékom. Ennek a bejegyzésnek harmadszorra ülök neki, és valahogy nem megy az írás, olyan ízetlen lett, úgyhogy kitöröltem. Minden betűt. De azért még egyszer megpróbálom, elkezdtem borozgatni, az szokott segíteni.

Mondjuk nézzünk egy kis Frankfurt beszámolót.

Szóval Németországban most voltam először, mármint úgy, hogy láttam is belőle valamit, vagy egyáltalán kijöttem a reptérről. Összességében a vélemény, benyomás az, hogy nagyon szervezett. Az első meglepő dolog, hogy amikor leszállunk a repülőről csend volt. Szépen mindenki fegyelmezetten ment útlevél ellenőrzésre, majd a csomag felvételre. Közben mindenfelé piros egyenruhába bújtatott emberek cirkáltak, akiknek az volt a feladatuk, hogy segítsenek, információt adjanak vagy útba igazítsanak. Ami nagyon hasznos, hogyha senki nem jön ki eléd, és mondjuk a vonatot keresed. De ez nem így volt a mi esetünkben - a mi alatt Ági unokatesót is értem, aki jött velem. Szóval itt nem veszel el, szépen leemelnek a gépről, segítenek ha kell, és feltesznek valamelyik járműre, ami bevisz a városba. Mondjuk hoztam a formám, mert nem találtam a csomagomat, szegény Gábor valami plusz fél órát várt ránk,nem értette mi van, hogy már az összes színes londoni gép leszállt mi meg sehol. Na az volt, hogy tehetséges Gabika 2 órát aludt, mert sörcsap tisztítás volt a pubban ahol az utazást megelőző este dolgoztam. Na ez azt jelenti, hogy a söröshordókból csöveken jön fel a pincéből a sör a sörcsapba, és ezeket a csöveket minden héten szépen ki kell tisztítani. Ez úgy néz ki, hogy lent lezárjuk a hordót, ami sör van a slagban azt szépen poharakba porciózzuk, majd átmossuk egy vegyszerrel az összes csövet, majd kimossuk vízzel és utána visszakapcsoljuk a sört. Hosszú kulimeló, viszont a kiporciózott söröket meg lehet/kell inni. Ki is lehet önteni, de miért tennénk ilyen butaságot. Na én visszafogott voltam, egy pint-ot ittam, majd olyan hajnal kettő felé elmentem aludni, úgy, hogy 5kor indultunk. Ági fél ötkor jött be összepakolni a bőröndjét. :) Szóval ami ebből a lényeg, hogy mint két zombi indultunk el, mindehhez a heathrow fejetlensége, komolyan onnan már csak a birkák és kecskék hiányoznak, akkora a káosz. Ehhez képest nagy kontraszt volt a frankfurti reptér kiegyensúlyozottsága. Meg is kérdeztem Gábortól naivan, hogy miért van az, hogy a messzire menő gépekre itt van az átszállás, és mondta azért, mert ez az egyik legnagyobb reptér, csak a szervezettség miatt nem látszik. Szóval az volt, hogy, velünk együtt másik két gép jött Londonból, a Heathrow-ról egy időben, és a csomagkiadó szalagokat a járatszám alapján adták meg. Na ez nem tetszett, mert miért nem lehetett volna érkezési idő, vagy valami, amit tudsz fejből. Értem én, hogy ez a legbiztosabb meghatározás arra, hogy mégis hol a táskád, de akkor is azt pont nem tudtam fejből, így keringtem pár száz métert mire megtaláltam a szalagot, ahol már csak egy bőrönd keringett árván, de mondtam Áginak az nem az enyém, az enyém máshogy néz ki. Ági le is ült az egyik padra és szundi üzemmódba kapcsolt, és meg álltam és vártam a táskámat, amíg ki nem írták, hogy erről a járatról mindent kiadtak. Na akkor döntöttem el, hogy azért már csak ránézek arra a táskára és mondanom sem kell, az enyém volt, csak olyan szögben feküdt, hogy nem ismertem fel, és én hülye az Fra rövidítést a csomagmatricán France-nak gondoltam és ezért sem néztem rá jobban a táskára, mert arra a szalagra jöttek a párizsi táskák is. Szerencsére mi mindannyian egy szedált népség vagyunk, úgyhogy nyugodtan fogadtuk el a hülyeségemet.

Na azt hiszem folyt köv mert most épp magyarföldön tartózkodom, és a húgom gépéről írok, ahol a gombok nem ott vannak ahol az enyémen és ez nagyon idegesítő.