123.

Mi is történt mostanság.

Ugye pár hete abbahagytam a blogom írását arra hivatkozva, hogy nincs ihletem. Ez többé-kevésbé igaz volt, bár inkább az történt, hogy csak az járt a fejemben, hogy mennyire utálom az új munkahelyemet, és hogy egy nagy okádás érzés oda bejárni. (csak hogy az emelkedett irodalmi stílusomat fitogtassam). Mivel korábban meg ódákat zengtem a helyről, és hogy mennyire jó lesz nekem ott majd dolgozni  így nem akartam azzal tölteni az időmet, hogy most meg szidom a rendszert. Meg depressziós is lettem, és esténként itthon gubbasztottam, filmet néztem, és tömtem a fejem mindenféle földi jóval.
Tudtam én, hogy majd ha egyszer úgy érzem, hogy érdemes lesz felkelnem az ágyamból nagyon meg fogom bánni az összes tábla csokit, meg sütit meg a kis barátait, amit megettem, mert ugye akkor majd látom, hogy egy kis helyes malac lettem, és le kell fogyasztani a bánathájamat. Ami nem egyszerű, mert ahogy már írtam korábban is, tényleg érzed, hogy öregszel, ahogy telnek az évek, egyre nehezebb bármi változást csinálni magadon. Na de mindegy, muszáj lesz, a nagymamám is megmondta, hogy töltött galamb lettem (egyem a zuzáját). :) Dióhéjban annyit a cégről, hogy nem maradok már itt sokáig, legalábbis ha minden a terv szerint halad. Az a baj, hogy nagyon szabályoznak mindent, rengeteg sokat kívánnak az embertől, folyamatosan zaklatnak (mosoly mögé rejtve) hogy tökéletesnek kell lenni mint külsőleg -értsd alatta nekünk mindig boldognak, kedvesnek, vidámnak és nagyon jól ápoltnak kell lennünk- és mind belsőleg. A munka rész egész ok nálam, de persze még fejlődhetnék, ám szerintük nagyobb figyelmet kellene az ápoltságomra fordítanom - itt kérdeztem, hogy mégis mire gondolnak- mert pár szál hajam nem áll a helyén (your hair is not on place sometimes). Persze mert amúgy az összes kollégám a Victoria Secret kifutóról libben be dolgozni és reggelente a sminkes és a fodrász vár minket. Az egyik kollégám egy tehén, a másik kövér, a harmadiknak meg mindig el van mászva a szemfestéke, a negyediknek a szárazsampon ott figyel a zsíros haján mint apró kis korpadarabok (tudjátok egy magas ember más perspektívából látja a dolgokat), a negyedik meg úgy néz ki általában mintha az egyenruhájában aludt volna. És ezek mind nők. Mindenesetre azóta azzal szórakoztatom magamat, hogy lehajlakkozom a hajamat a fejemre így azt nem hogy egy kis szél, még a Szandi-hurrikán sem bírná elmozdítani. A vendégekkel meg mindent megcsinálok, mindent elmondok nekik, és mindegyiket elkísérem a liftig néha a szobájáig is, még akkor is ha látom a rémületet a szemükben, hogy ó jaj minek jön ez velünk. Azért mert ez a SZABÁLY. És letolom a torkodon te kis troll vendég.
Na mindegy, kár a szóért, inkább pár kép a meditációs táborról, ahová most 3 napra mentem:

Saxmundhamben volt, kb 2.5 óra vonattal Londonból. Ez az épület eleje:


Útközben lehetett friss tojást venni. :) Olyan aranyos vidéki.

Itt négy személyes szobák voltak, mi hárman voltunk ez volt az én helyem, többnyire ágyban fekve töltöttem a napjaimat.

Ez a kert, itt csak rövid tábort tartanak, de jobb is, mert gondolkodtam is, hogy ilyen kis helyen nem lehet a 10 napot ép ésszel kibírni. 

Ez a meditációs szoba, ez jóval kisebb maximum 30 férőhelyes. Az ablak előtti puffokon ülnek a tanárok, most csak egy volt, mi meg mint kis jólnevelt makik a földön, szivacsokon.

A tábort azért vicces, mert első nap amikor megérkezel és körbenézel, mindenki olyan fura elvont EzoManónak néz ki, és gondolkozol, hogy mégis mi a jó eget keresel itt. Aztán ugye nem szabad kommunikálni egymással csak az utolsó nap, amikor is meg rájössz, hogy te ugyanolyan elvont mókus vagy mint a többi. Például a kedvencem a Lóarcú Shelley volt. Meghatározhatatlan korú nő, mert az a fajta keverék, akinek ősz a haja, de a bőre sima, a tekintete tiszta, élénk, ruganyos a mozgása, és ő az egyetlen aki tényleg végigüli mozdulatlanul a meditációt. Szóval ha a haját nézed akkor 80 éves, a bőre 40, a teste 30,  a türelme 100 évesé és a ruganyossága egy 5 évesé, szóval átlagolva mondjuk 50 de annál meg fiatalabbnak néz ki. Na mindegy kissé elkalandoztam. Most jókedvűen mentem, mert tudtam kábé mi fog történni, mosolyogtam mindenire, így a Lóarcúra is, így amikor mentem szobát választani beügetett utánam és felnyergelt az emeletes ágyra. (szerencsére nem felettem aludt). Ami furcsa volt vele kapcsolatban, hogy nagyon koszosak voltak a körmei és az ujjai és a szájának istállószaga volt. Ami annyira nem zavart mert szeretem a lovakat csak fura volt ez a szag a szájából. Mialatt nem beszélhettünk végig azon gondolkodtam, hogy vajon miért ilyen koszos a körme, és miért van olyan üveges tekintete (mert miért is nem inkább meditálnék ha már idejöttem... és még csodálkozom, hogy én nem értem el a pezsegő szintet) és már láttam, ahogy majd egyik éjjel csendben lemászik az ágyáról, odakúszik az enyémhez, a hideg koszos körmű kezével megragadja a nyakamat és jól megfojt, majd elás a kertben, közben az üveges és kifejezéstelen szemeivel mered rám. (Jó móka ez a tábor :)) Szóval miután majdnem mindenkiről lett egy elméletem addigra szerencsére befejeződött a tábor, így nem kattantam meg teljesen. És Shelleyről kiderült, hogy 1. emlékszik a nevemre, 2. ha már nem meditációs révületben van, akkor van élet a szemeiben, 3. sok mindenben hasonlít. Kérdezte mivel foglalkozom, mondtam neki, de azt is, hogy ez már a negyedik vagy tudomisén hányadik foglalkozásom, és igazából még mindig keresem azt a helyet ahol teljesen kibontakozhatok és mellette aggódok, hogy miért nem találtam meg, ha már 30 éves leszek, és mi lesz így velem?? ÁÁÁ. Szóval ezt így álá nature rázúdítottam a Paciarcra, de ő csak földöntúli nyugalommal belekortyolt a vizébe, és mondta ne aggódj én is marketinggel kezdtem, és most üvegfújással foglalkozom és végre azt csinálom amit igazán szeretek. (áhá szóval ezért olyan koszos a körmöd és az ujjad, és nem azért mert kézzel kaparsz el hullákat) Közben elkeveredtünk egymás mellől, de nekem ezen kattogott az agyam, hogy mégis hogyan lehet a marketingtől elkanyarodni az üvegfújásig, szóval nem sokkal később amikor újra összefutottunk akkor már a szobánkban rákérdeztem, hogy akkor mondja már el mert én borzasztó kíváncsi vagyok, hogy hogy is töltötte az életét eddig. Ezt miközben én az ágyon ültem és pakoltam, ő meg a fogkeféjét akarta éppen elcsomagolni, de gyorsan 5 percben ledarálta az élettörténetét. Miszerint Somerset (Anglia) -ben született majd 18 évesen elköltözött Francia országba ahol grafikusként dolgozott, majd átment az USAba mint marketinges majd rájött, hogy már milyen régen nem volt otthon, így hazaköltözött Somersetbe, ahol elkezdett üvegfújást tanulni, most is iskolába jár és közben projecteket menedzsel hogy finanszírozni tudja a suiliját. Azt mondta nekem, ne aggódjak még nagyon fiatal vagyok, és hogy azt is tudnunk kell a mi fajtánknak, hogy sokszor járhat egyedülléttel hogyha sokat utazol vagy ha sokat változtatod a helyedet, de mellette sok minden más jót is kaphatunk (lásd élményeket). Mindenesetre érdekesek ezek a helyek hogy tényleg sok fajta emberrel ismerkedhetsz meg.