114.

Hello-hallo visszatértem a szigetfelfedezésemről. Napsütés, napozás, tenger avagy havaj dizsi.
Hogyha akarnám, akkor írhatnám, hogy mennyire nagyon szuper volt és még sohasem láttam ennyire szépet, és jaj de kár, hogy  hazajöttem. Gondolkodtam, hogy mi legyen, írjak e arról, hogy mik voltak ŐSZINTÉN a benyomásaim, vállalva azzal, hogy majd egy elégedetlen sznob köcs.gnek tartotok, vagy írjak csak a szép oldaláról, és legyen egy kerek szép és kedves történet Gabuska Mallorcán címmel. Azt hiszem vállalom a bélyeget és adom ahogy láttam, éreztem. Szóval nekem Mallorca mindig is egy olyan úticél volt, ahova szerettem volna eljutni. Mindig volt pár gazdag osztálytársam, akik már akkor oda repültek nyaralni, amikor a repülés nem volt ennyire elterjedt és elérhető, és a nagy átlag a telekre ment a Ladával vagy Trabival. Tudjátok, általános iskolás időszak. Nem kell félreérteni, gyerekként imádtam a nyaralásokat a Tiszánál vagy a Bánki tónál, tollasoztunk, úszkáltunk, fát gyűjtöttünk bográcsozáshoz, almát, meggyet, szilvát és kukoricát loptunk az öcsémmel, felgyújtottunk egy szénakazlat (a mai napig nem értem, hogy édes jó apukánk hogyan tudta megőrizni a hidegvérét és nem agyoncsapni mindkettőnket). Szóval nagyon jók voltak ezek a nyaralások csak a külföld, meg a tengerpart mindig olyan elérhetetlen és exotikus volt és  mindig gondolkodtam, hogy majd egyszer de jó lenne nekem is oda eljutni. És most sikerült. Szóval nézzük mi minden történt.

Szóval mivel spórolok a szabadsággal, ezért összerakosgattam a szabadnapjaimat, és abból mentem el erre a nyaralásra (a szabimat egy nagyobb volumenű felfedező túrára tartogatom). Ez azt jelentette, hogy előtte 10 napot dolgoztam egyhuzamban. Jó volt. Ja és végig reggeles műszakkal. De rájöttem, hogy csak az első pár nap nehéz, aztán mint egy robot beállsz. De mindenesetre jó fáradt voltam, vagyis inkább ilyen zombi módban csináltam az utolsó napomat, végeztem háromkor, majd metró, transzfervonat, csekin, várakozás - örömmel láttam, hogy megjelent Jackie Collins legújabb 600 oldalas regénye mert olyan könyvet kerestem, ami könnyű (a szó átvitt értelmében, mivel 600 oldal nem nagyon lehet könnyű) de izgalmas, érdekes, de azért le lehet tenni - majd repülés, transzferbusz (jajdejómelegvanitt), szálloda. Amire itt rájöttem, hogy Spanyolországban nem élsz meg az angoloddal. Vagy beszélsz spanyolul, vagy neked annyi. Itt Mallorcán hála a német hordának még németül elég jól beszélnek, de rajtam az sem segít sokat. Szóval maradt az én angolul, ők spanyolul kommunikálunk, és mindent mutogatunk kézzel. Szóval jó fáradtan nekiindultam a nyaralásnak, de eldöntöttem, hogy jól fogom magam érzeni. Ez a kijelentés ott kezdett megborulni, amikor az odafelé úton beült mellém egy házaspár. Meg a frissen született kisbabájuk. Az olyan picike, aki még a fejét sem bírja tartani, icipici, törékeny, nyeklik-nyaklik. Szóval kissé bepánikoltam, hogyha a babu itt fog üvölteni két és fél órát mellettem akkor lehet kinyitom a vészkijáratot és kicsekkolok. De nagyon rendes alvós baba volt, okos szemekkel nézett a világba, kicsit anyukájánál aludt, aztán meg apukájánál, amikor ébren volt meg semmilyen hangot nem adott ki. (Nem tudom hogyan szerezték ezt a gyereket ritkán látok nem hisztis babát)
Aztán leszálltunk, pálmafák, meleg, transzferbusz. A sofőr annyira közhely volt, hogy nem hittem a szememnek. Tudjátok a kissé kövérkés, kopaszodó, nadrágszíjat a hasa alatt meghúzó, a hasat szabadon hagyó lengedező bkv kék ing és fogpiszkáló a szája sarkában.Cigitől rekedtes hangon megkérdezi, hogy manaus hotel? Ezt így ránézésre megállapította, ami lévén Mallorcán majdnem az összes épület hotel nem lehetett könnyű, de biztos olyan manaus hotel fejem volt. Mondom igen, erre háhá una chiqa en manaus vagy valami ilyesmi hörgő felkiáltással felkapta a csomagomat és felzavart a buszra.
Amire itt fel kellett még készülnöm, hogy ez nem a UK. Itt nem a vendégnek van igaza, ha tudnak becsapnak, és résen kell lenned. Mindezt nem rossz szájízzel mondom, csak mint tény. Megérkeztem, és rögtön átraktak egy másik hotelba. A recepciós bácsi limitált angoltudással elmondta, hogy: Ok. Ma ott alszik a másik hotelben. Holnap 11kor átjön ide. Ok? Ok. Bennfentesként tudom, hogy túlfoglalták a hotelt, és mindenki megérkezett, szóval aki későn érkezik, az megy. Igazából nem nagyon érdekelt, mondtam nem gond (bár nem nagyon aggódott azon, hogy gond e vagy sem nekem. Közben eszembe jutott az én legutóbbi  átfoglalásom, amikor el kellett magyaráznom a kedves vendégnek, hogy sajnos ők ma nem alszanak itt, erre mint egy barom üvölt az arcomba 10 centiről, hogy ő ma itt fog aludni, adjak most egy szobát neki, amikor mondtam, hogy sajnos rendszerhiba miatt duplafoglalásunk volt és sajnos nincs hely nekik, akkor tovább üvölt, hogy ne hazudjak neki, azonnal mondjam meg, hogy mi az oka. Szép este volt, neki is kívánok sok ilyen kedves embert az életébe..)

Szóval átmentem a másik hotelbe, életem leghosszabb becsekkolása volt mert emberünknek ahelyett hogy a keze járt volna inkább beszélgetett, hogy mégis mi járatban vagyok itt. Majd 15 ször biztosított róla, hogy ha bármire, bármire szükségem van, csak szóljak. Aztán mondtam, hogyha a szobakulcsomat ideadná (úgy hajnali fél kettő volt már) azt megköszönném. Felmegyek a szobámba, kedves aranyos, tiszta fürdőszoba, szép erkély, ahova ki is ültem kicsit lepihenni a hosszú nap után. Sajnos a szállodának U alakja volt, és én voltam a betű alján, így nagyszerű kilátásom volt mindkét irányba. Valahogy azt vettem észre, hogy az emberek amikor nyaralnak azt hiszik, hogy láthatatlanok lesznek vagy legalábbis, hogy nem lehet belátni hozzájuk az éjszaka közepén, amikor kint korom sötét van, bent égetik az összes villanyt a függönyt meg nem húzzák be. De az az igazság, hogy be lehet. Szóval üldögélek, nézelődök, majd arra leszek figyelmes, hogy az egyik szobában szőrös hátú Józsi és kissé túlsúlyos Marika (remélem megvan a típus) akcióba kezd.. Komolyan, még én éreztem kukkolós perverznek magamat, szóval inkább bemenekültem és letelefonáltam a recepciós fiúnak, hogy innék egy kis bort nyitva van e a bár. Mondta nincs, de intéz nekem. Szóval 5 perc múlva kopog az ajtómon, egy műanyag pohárral, tele vörösborral, hogy ne szóljak senkinek, és egészségemre. Szóval így zártam az első napomat. Az igazi arcon csapás másnap jött, visszamegyek a másik szállodába, szerencsére pont egymás mellett voltak, nem kellett sétálni de egy savanyú fap.na volt a recepciós. Undok, annyit sem mondott, hogy elnézést a kellemetlenségért, nagyjából olyan hangnemben beszélt velem, hogy most mit izélek, túlfoglalták a szállodát és nem csak nekem kellett ott aludni. Aztán elvette a személyimet, hogy beszkenneli, mondtam várok rá erre hogy hát ha akarsz fél órát várni, akkor várjál csak, neki amúgy is meg kell enni a reggelijét, mert később nem lesz rá ideje, meg amúgy is mindig éjszaka szkennelnek, és menjek inkább fel a szobámba és tegyem le a csomagomat. Tudom, hogy most amikor olvassátok felmerül, hogy miért nem üvöltöttem le a fejét, de őszintén, fáradt voltam és egyszerűen sokkot kaptam, hogy ez most tényleg megtörténik? Eljövök nyaralni és akkor is a mások nyomorát kell hallgatnom? Hát mikor szokta az érdekelni a mi vendégeinket, hogy én mikor ettem meg a reggelimet, voltam e pipikélni az elmúlt 5 órában, mikor ittam vizet utoljára? Valamit mondtam neki, már nem emlékszem, de aztán felmentem a szobámba azzal a szent elhatározással, hogy olyan szép litániát írok a tripadvisorra a recepciósról, hogy megnézheti magát. A néne amúgy angol volt, és rájöhetnének, hogy az angolok nem jók a vendéglátásban. De aztán megint felülkerekedett a nem érdemes hülyékkel foglalkozni mentalitásom, és gondoltam nekem nem kell igazságot tennem, majd megkapja a magáét, szóval inkább nem kommunikáltam vele többet, bár amikor kicsekkoltam próbált jópofizni, de fapofával adtam vissza a kártyám aztán adios. Szerencsére a spanyol recepciós nagyon kedves volt, még mosolyogni is tudott. Azt a következtetést vontam le, hogy nekem vagy hostelbe kell mennem, ahol tudom, hogy minden alap lesz, meg emeletes ágy, meg közös fürdő, vagy minimum 4 csillag. De ez a nem is hostel, de nem is hotel köztes állapot, ahol van saját fürdőd, de bunkó a személyzet, hát ez nem nekem való. Viszont ami jó volt, hogy nem volt légkondi a szobában, hanem ventillátor. :)


Néhány kép a szállodákról:
Itt aludtam első éjszaka, meg a medence és a kilátás a szobámból:


És a hotel ahová a foglalásom szólt meg a medence:


  

Szóval miután felroncsoltam puffogva a szobámba, hogy már megint micsoda kis lúzer vagyok, még a recepciós is köcsög velem, lepakoltam a bőröndöm, felvettem a bikinim, hónom alá csaptak a könyvem, kalap, napszemcsi hogy akkor mindenki bekaphassa én AKKOR is jól fogom magam érezni, szóval levittem a kis testemet a plázsra. Hering effekt, mintha valami gyárban lennél, ahol a napbarnított embereket készítik, fél óra hason, fél óra háton 7 napon keresztül.

Mondjuk itt már mondtam magamnak, hogy tessék pozitívnak lenni, azért mert mások is itt vannak a szigeten még nem kell durcás kismalacot játszani, igazából csak a saját kedvemet rontom el, és ha nem bírod a tömeget akkor miért nem maradtál otthon a saját kis szobádban 5 napig. Szóval kibéreltem egy olyan jóképű ágyat meg egy olyan napernyőt, és élveztem én ott a strandot, majd jött kempingszékjegyellenőrbácsi, hogy akkor perkáljak 12 eurot. Nézek rá bután, és mutogatom, mert ugye spangolt beszélünk, hogy na de kéremszépen a nyugágy az 5 euro 5 centecske, hogy akkor mire fel a 12, majd elővillantja a piktogramos kártyáját, amin le van rajzolva (gyengébbek kedvéért), hogy ágy+napernyő=12 euro. Jaj már a dzsipszi tarháló anyukátokat, gondoltam inkább leszek főtt tojás, de nem fizetek ennyit a hülye napernyőért, ismerve magamat, hogy a napon fekvést úgy 1 órán keresztül bírom, aztán felgyulladok és unatkozom, szóval én nem fogok egész nap ott feküdni, így kihúztam az ágyamat a napernyő alól. :) Békésen olvasgatok a tűző napon, konkrétan hallom ahogy serceg a bőröm, majd arra leszek figyelmes, hogy valaki óbégat a strandon. Hát ezek, már elnézést a kifejezésésért olyan árusok, akik gyümölcsöt, kólát, napszemüveget és masszázst árulnak, és a tenger morajlása helyett azt hallgatod egész nap, hogy halomelonananacoco (legalábbis ezt vettem ki a kántálásból) vagy hogy cola fanta beer, meg masszázs, masszázs (kínai akcentus). Szóval én igyekeztem ezt a kórust kizárni, de az egyik odajött és adott nekem kóstolót, mondom nem kell, de erősködött, mondom jól van, aztán megsajnáltam, hogy szegény asszony egész nap az 50 fokban járkál a napon, veszek tőle valamit. Kérdezem mennyi. Mondja három. Adok neki hármat, majd mondja még adjam oda azt a kettőt is. Én értetlenül nézek, hogy biztos ÉN értettem félre, majd a homokba lerajzol egy 9est. Hát annyi apróm nem volt, szóval kapaszkodj meg, odaadok neki egy huszast, majd várok a visszajáróra, akkor már 25 eruró van a néninél a darab ananászért, és visszaad 4 eurót. O.o Mondom neki hogy helloka és hol a többi? Még lerak 5öt majd felkapja a gyümölcsös dobozt és elsétál. Én meg ott ülök, mint egy darab kaka, hogy akkor most keljek fel, és tépjem meg, egy szót nem értünk egymás nyelvén, szóval nem sok értelmét láttam, aztán inkább elkezdtem röhögni magamon, hogy Gabóka kösd fel a gatyádat ez itt nem Londonország, itt nincs igazságosság, szóval felszívtam magam, hogy mostantól szórakozzatok az anyátokkal, én Magyarországról jövök, tudom ám mi a dörgés, csak kicsit elszoktam a cigánykodástól (bocsánat ez csak egy kifejezés, tudom sértő lehet), majd visszafeküdtem az ágyamra, gondoltam néne, költs gyógyszerre amit lehúztál rólam, majd jóízűen megettem a legdrágább ananászt a földön.


A következő nap ellátogattam Palmaba a fővárosba, szóval az lesz a következő fejezet.