115.

Palma, la Bamba Palma volt a második napra a programom, rájöttem én nem akarok egész nap a napon feküdni, valaminek történnie kell. Szóval még itthon vettem egy Mallorca útikönyvet, és az első nap átnéztem, hogy mit szeretnék megnézni. A könyv azért volt jó, mert tematikusan összerendezte a látnivalókat. Volt best of Palma (a főváros) három nap alatt, az összes fontos látnivalóval, meg voltak különböző érdeklődési körökre összerendezett utak. Például építészet Mallorca, sport Mallorca, művészet Mallorca és a legjobb Gourmet Mallorca. Én azt csináltam, hogy a best of Mallorcát összefésültem a gourmet Mallorcával, így néztem épületeket, sétáltam sétányokon és ettem ahol lehetett. Jó nap volt, csak az volt a gond, hogy amit a szerző három napos programnak gondolt azt én letalpaltam egy nap alatt. 10 óra mászkálás, aztán meg csodálkoztam, hogy a következő nap fájt a lábam. De én egy acélgyerek vagyok, és tudtam, hogy nem fogok még egyszer visszajönni, ezért igyekeztem mindent megnézni. Amúgy nem lett volna ez ennyi idő, hogyha jobban megtervezem mikor mit nézek meg, és hogyha tudok térkép alapján tájékozódni.

Szóval felszálltam a buszra, amit 3 ember 3 féleképpen magyarázott el, hogy honnan indul, de aztán úgy döntöttem, hogy a kedves recepciósban bízom, és jól tettem. Leszálltam a végállomásnál, mivel nem lehetett tovább menni, aztán igyekeztem kitalálni, hogy most épp a város melyik részén vagyok, de mivel utcatáblát nem találtam, ezért hasra ütés szerűen elindultam valamerre. Gondoltam kezdek a katedrálissal, azt biztos mindenki tudja merre van. Meg is kérdeztem az egyik boltost, nagyjából elmagyarázta, aztán még megkérdeztem két embert is, így végül megtaláltam. Nagyon szép volt, legalábbis kívülről, mert csőtopban voltam, és fedetlen vállal nem lehetett bemenni. De még jó, hogy volt annyi eszem, hogy a sor elejére sétáltam és megnéztem a kiírást, minthogy végigállom a fél órás sort aztán amikor sorra kerülök, elzavarnak. Ez egy gótikus katedrális, ami a 13-14. században épült, Európa egyik legnagyobb temploma. A legjobb az volt, hogy a város másik végében szálltam le, így sokat sétáltam mire nagy nehezen megtaláltam, (ami valljuk kissé ciki, 2 térképpel a kezemben, 3 útbaigazítás után úgy, hogy alapvetően ez a legnagyobb látványosság az egész városban) Persze miután egyszer megtaláltam, utána amikor már nem ezt kerestem, csak ötször botlottam bele nagy örömömre.

    

                           

 

 Bal oldalt az épület mellette a Palau de l'Almudaina, ami a Spanyol királyi család palotája. A kis útikönyvem szerint 4 euróért lehetett idegenvezetős túrát tenni bent, így megkérdeztem, hogy baj e a fedetlen vállam, mondták nem, akkor én meg kértem egy jegyet, mire a néni hogy oksi 20 euró lesz, mire én jajóköszimégsem. :) Tartsatok egy spórolósnak, de nem vagyok az, de inkább ananászra költöm a pénzem, mint penésszagú épületek megnézésére. Szóval innen átsétáltam a képen is látható falra, aminek a teteje egy sétány, és Dalt Murada a neve. Ez arról híres, hogy szép a kilátás a tengerre és hogy akkor már ötödszörre kentem napkrémet a dekoltázsomra, mert lassan napallergiám lett. Szegény londoni bőröm nem értette ezt az időjárást. Azt nem is írtam, hogy rákvörösre égtem az első este, piros orrú, hasú rénszarvas lettem, de valami csoda folytán meggyógyult reggelre, pedig csak testápolót kentem fel. De ezért is döntöttem a Palma városnézés mellett másnap, gondoltam adok egy kis pihit a bőrömnek.

Ez pedig én vagyok a tengerrel a háttérben. Készült pár kép rólam is, mindig megkértem valakit, hogy fényképezzen le. Aztán itthon meg egy-két kollégám nem hitte el, hogy egyedül voltam.






Ezután még kóvályogtam a környéken, és több érdekességbe botlottam. Ő itt Nancy, de hogy ezt a bádogembert(asszonyt?) miért hívják így, azt nem tudom. Próbáltam rájönni mi ez, valami ET és Walle keveréke, de hogy miből lehet tudni, hogy ez lány, és miért pont Nancy, azt nem értettem. de rájöttem, itt a szigeten minden vagy nagyon régi, vagy nagyon kortárs.

Azért voltak szép részek is, mint ez a kis tavacska a királyi család palotája mellett:

Aztán megint érdekességek, mint például az egyik tér kellős közepén ez a fa. Gondolkodtam, hogy mégis mit tud, miért van így elszeparálva, aztán láttam a táblát és a homlokomra csaptam, hogy hát hogyhogy nem láttam, hogy ez egy unikum, egy egyedülálló jelenség, egy fa.

Lehet ám, hogy az a sztori, hogy építették a teret, minden növényt kiírtottak, de ez a fa túl nagy volt, meg göcsörtös, meg lehet már a töke tele volt a favágónak, hogy még hány ilyen izét kell kivágni, így inkább hagyta a fenébe, körbekerítette, az mondta ez egy unikum, leszúrt egy ne lépj rá a fára táblát, és munka letudva.

                        

Nos miután, már kikulturálódtam magam, és megnéztem az úgymond kötelező dolgokat, gondoltam itt az ideje felfedezni gourmet mallorcát, főként, hogy már nagyon ettem volna valami sütikét. Az útikönyvem egy kávézót ajánlott, amely éppenséggel Palma legrégibb kávézója, 1697-ben épült. Hát komolyan, most vagy én vagyok a kripli, vagy ezeket a látványosságokat a lehető legeldugottab helyekre teszik, ahova tuti be nem tennéd a lábadat, ha nem tudnád mit keress. A térképem szerint egy kis utcán kellett befordulnom, ahol holt csönd volt, ember nem mozdult, míg a másik irányban egy nagy tér, tele kávézókkal. Hát gondoltam benézek, azt ha nincs ott leülök máshova. Végül ott volt, de nem értem miből tartja fenn magát a hely, mert egy pár meg egy négyes volt bent rajtam kívül. És ide ahogy megfigyeltem csak célirányos vendégek jönnek, akik a kis könyvüket szorongatva megelégedett fejjel lépnek be, hogy na megtaláltuk. Amúgy a hely hangulatos volt, a pincér kedves, csak minden spanyolul volt kiírva, így olyat választottam, amiben a csokoládé szó szerepelt, gondoltam az biztos nem rossz, a tejeskávét meg már tudtam, hogy kofi kon lecse spanyolul, így azzal nem volt gond. Mivel éhes voltam, már a felét megettem a sütinek, mire eszembe jutott, hogy lefényképezzem, a pincérpácsinak meg kissé remegett a keze, ezért vagyok homályos.

Miután megpihentem, belebotlottam még egy katedeálisba aminek St Francesc volt a neve, ez is gótikus stílus, úgy látszik ez volt a divat.