53.

Nos hát való igaz, ha túlhajtod magad, a tested könyörtelenül benyújtja a számlát. A héten végig beteg voltam, már nem is tudom melyik nap kezdődött, reggeles voltam végig, és már hajnalban éreztem, hogy valami nem stimmel a gyomrommal. Hát sikerült hányni is a szállodában két napon keresztül. Mondták is, hogy menjek haza, mert ugye itt 3 napot hiányozhatsz egybefüggően orvosi igazolás nélkül, de végül maradtam, jobb volt, mint otthon sajnálni magam, legalább elfoglaltam magam. Dzsordzsi látta milyen szarul vagyok, így szólt az olasznak, hogy hagy menjek ki gyógyszerért. Mivel ő volt a duty manager nem akart egyedül kiengedni, nehogy elhalálozzak az úton, így a csodás egyenruhánkban kivonultunk. Végülis egész héten nem ettem, csak piritós falatkákat, ma próbálkoztam rendesebb kajával, mint főtt krumpli, meg kb egy fej fokhagymát megettem, úgy tudom az fertőtlenít. Szóval szerintem ma semmilyen rovartól vagy bogártól nem kell tartanom éjszaka, olyan kipárolgásom lesz, hogy tuti elmenekülnek. Ma amúgy már oda fajult hatalmas barátságunk az olasszal, hogy nekem akarta adni az egyik szendvicsét, plusz segített az egyik melót befejezni. (a szendvicset nem fogadtam el, valahogy annyira nem vagyunk nagy barik az én szememben, hogy egyek a kajájából, meg valami fura olasz neve is volt, úgyhogy jobbnak láttam nem megenni). Igazából egy pálinka-fokhagyma kúra kellett volna, de pálinka híján tequilát ittam, azért az nem olyan. Imolával beültünk tegnap egy sörözőbe kicsit beszélgetni, hogy mi újság vele, és ott sikerült azt a langyos tequilát és a hab nélküli sört meginni. Plusz nekünk kettőnknek nem nagyon szabad mászkálni együtt, mert igencsak betalálnak az emberek.
Szóval Imola átkérte magát FnB-re (food and beverages részleg, azaz étterem-bár-room szervíz), mert félt, hogy az angolja kevés lesz a recepcióra, nem értette az embereket. Szerintem mondjuk kitarthatott volna, nekem azért még fél év után is van, hogy nézek bárgyú szemekkel a vendégre és próbálom megfejteni, hogy egyáltalán angolul beszél e, és ha igen, akkor valahogy felismerjek legalább egy-két kulcsszót a monológból, hogy nagyjából fogalmam legyen, hogy éppen panaszkodik, dícsér, kér valamit, ki vagy be akar csekkolni stb.. Kedvencem az ír akcentus. Főleg a nőknél, szegények úgy is néznek ki mint a tehenészlányok, de úgy is beszélnek mint Csámpás Rozi az Indul a Bakterházból. Még jobb mindez a telefonon, főleg mostanában fordult elő párszor, hogy elnézést kértem és megismételtettem mindent a beszélővel, mert egy kukkot nem értettem. Meg folyamatosan visszakérdezek, hogy akkor csak hogy összefoglaljam, ezt meg ezt szeretné, ekkor is így, ilyen formában. Azért nehéz. De komolyan, én nem értem, hogy MO-n miért zártak el minket a nyugati világtól. Alapvetően egy kukk angol szót nem hallottam egész gyerekkoromban (ok a jó rajzfilmek németül mentek, és inkább bevállaltuk, hogy nem értünk mindent, minthogy a Tágas égen csillagok című agymosást kelljen nézni). A filmeket amikor szinkronizálták, szerintem hasraütéssel eldöntötték, hogy szerintük hogy kell kiejteni az adott szót, és mi meg úgy tanultuk meg. Pl pár éve volt a Mr és Mrs Smith című film, amit nálunk miszter és misszisz smisz néven adtak. Na gondoltam, akkor a Smith nevet így kell kiejteni. Hát nézett is nagyot a vendég amikor az arcába sziszegtem, merthogy ezt inkább szmidth-nek ejtik. Ez a hang valahogy a d, t és a h hang összemosódásával jön, miközben a nyelvedet egy kicsit ki kell dugni. Olyan mint a health club (azt is nemes egyszerűséggel helsz klábnak hívtam, mire vissza is kérdeztek, hogy mi van??) Mindenesetre próbálkozom a kiejtéssel, de mondhatni nem ez a legerősebb oldalam.
Na kicsit elkanyarodtam Imolától. Szóval átkérte magát, most úgy néz ki, itt jól érzi magát, bár szerintem azért is, mert a fél hotel szerelmes belé (hát hiába az én testvérem.. :), végre jót tesz a nulla önbizalmának ez a csodálat. A menedzsere ma már betalálta, mindenkinek úgy mutatta be, hogy Miss Universe, és hogy neki a szépsége az erőssége, így amint lehet kirakja a japán étterembe dolgozni, aztán a bárba, nem akarja itt hátul tartani, hogy edényeket törölgessen. (azért remélem nemcsak a szépsége lesz az erőssége). Meg az is lehet, hogy sok a bajszos-szemöldökös bolgár lány, és hát ha valakinek a szeme hozzájuk szokott hozzá, akkor Imolára nehéz ránézniük.. :) Mindenesetre a bárban van borravaló, meg azt mondják az FnB azért sokkal mókásabb mint a recepció. (Basszus én könyvelek egész nap, meg papírmunkát csinálok, telefonálok, kibecsekkolok, panaszt kezelek, lelki életet élek a vendégekkel, stb.. de szeretem, úgyhogy nem panasz, de mostmár értem miért vagyok mosott szar minden nap. Kiszíjják az energiámat, és még borravalót sem adnak).
Egy két gondolat a londonerekről.. Azért néha angol emberrel is találkozom, és valami fantasztikus, hogy megvan a képességük a semmiről való beszélésre, és annak a vadidegen emberhez való címzésére. Egyik nap, ez már jó pár hete történt ülök a metrón, és jó szokásához képest megállt két megálló között, a vezető monda, hogy bocsika mindjárt megyünk. Sajnos pont elkaptam a szemben ülő nő pillantását, így elkezdett hozzám beszélni (jaj, nem foglak érteni, bárgyún fogok nézni, ne beszélj hozzám!!!!), és végülis értettem mit mond, de egyszerűen nem tudtam rá mit válaszolni. Csak a szokásos semmit mondó szokás, hogy jaj már megint nem megy a metró, hát ez milyen bosszantó, jaj ez a közlekedés, meg hogy múltkor is a busz másfele ment, a metró irányt változtatott, stb.. Ok és erre mit mondjak?? Én nem úgy szocializálódtam, hogy idegenekkel spontán beszélgetünk hülyeségekről a villamoson. Elképzeltem ezt a szitut otthon a 14es villamoson, hát tuti elült volna egy kényszeredett mosollyal az arcán a mellettem ülő, ha elkezdek hozzá beszélni. Egész gyerekkoromban ezt hallgattam, hogy idegenekkel nem állunk szóba, szóval zsigerből bennem van, hogy ha idegen beszél hozzád az tuti a 'csúnyabácsi' vagy a 'csúnyanéni'. Na a szituációt a mellettem ülő bennszülött angol oldotta meg, ő tudta ilyenkor mit kell mondani, sajnos folyamatosan be akartak vonni, ilyenkor jött a yes, thats true, really? unbelievable.. stb, majd kb Mr Bean mosollyal a fejemen ültem tovább. De aztán leszálltak, szép hétvégét kívántak egymásnak, és a családjuknak, és mindenki ment a dolgára.
A másik amit megfigyeltem, hogy minden úgy ki van írva, mintha mindenkinek 50es IQja lenne itt. Pl a bárban a WChez vezető út 10 helyen van kitáblázva, az ajtóra rá van írva, hogy melyik a WC és melyik a vissza a bárba ajtó. Vagy pl, amikor valami változás van a közlekedésben (ami itt mindennapos) akkor mindenhol ki van táblázva, hogy hol a pótlóbusz, hogy találsz oda, a többi busz hol van, és minden ez szinte interaktív térképen van elhelyezve, ha nagy változás lesz, akkor szórólapokat osztogatnak előtte két héttel. Akkor a buszon minden fajta rakoncátlankodásra megvan a felvett géphang. Pl az emeletes buszon nem lehet fent állni, ha vki megteszi, akkor busz megáll, és benyomja az automata szövet, hogy légyszi ne állj a felső szinten vagy a lépcsőkön. Na ezt a géphangot addig nyomja folyamatosan a buszvezető, amíg a delikvens nem veszi észre magát. Nem ám majd a buszsofőr fog felkiabálni, hogy gyere már le onnan hát hányszor kell, hogy elmondjam, vagy milyen jó is az, amikor keresgetni kell a pótlóbuszt, amiből soha nem jön elég, így úgy gondolják, hogy egy metrószerelvénnyi ember majd felfér két csuklósra.. Na remélem érthető amit írtam nincs kedvem visszaolvasni. :)