Meglátogattuk a helyi Central Parkot, ahol a bejáratnál ki volt írva, hogy mit nem lehet bent csinálni. Mellékelem a képet, majd meg is magyarázom:
Az első pont az rendben, szépen vezesd pórázon a kutyádat.
A második, a kedvencem, hogy max 4 kutyát vihetsz egyszerre. És ha esetleg nem tudnál számolni, akkor szépen be is számozták őket.
A harmadik pont is rendben, bár én inkább azt írtam volna ki, hogy szedd össze a kakit ha már odapottyantott. Mert igazából hogy akadályozod meg, hogy ne bent jöjjön rá a szükség? Vagy ha látod, hogy felveszi a kakapózt, akkor a kutyád méretétől függően kirángatod/felkapod és kiszaladsz vele??
A másik, erről nem készítettem képet, pedig beszédes lett volna. Közeleg a hálovin, ami itt nagyobb fakszni mint otthon, és elkezdték az óriás tököket árusítani. Legtöbbször ezek akkorák mint két óriási görögdinnye összegyúrva. Képesek voltak matricát ragasztani rá, hogy vigyázz nehéz termék.. Hát ki nem találtam volna..
Megnyílt a Westfield SCenter pont a közelünkben már vagy egy hónapja. Eddig ügyesen elkerültem, és nem tettem be a lábamat. Annyira hatalmas az egész, hogy két mozgólépcső vezet fel csak a főbejárathoz. Belül 4 emelet, szóval nagyon nem az én világom, főleg, hogy tele van a babakocsis szörnyekkel (ők azok az anyukák, akik minden buszra felszuszakolják a tömött babakocsijukat. Buszonként minimum eggyel számolni kell, napközben akár kettővel is. Ami a legjobb, hogy néha, amikor éjfél körül megyek haza munkából, még akkor is vannak rajta. Hát igen, soha jobb időpont a gyereksétáltatásra.) Imola ma hívott, hogy menjek el vele vásárolni, mert elszakította a munkaszoknyáját, meg kell harisnya is. Igazából nem mertem azt mondani, hogy köszi de inkább nem, mert tegnap miattam kellett rögtön munka után hazamennie, mert nem emlékeztem, hogy kihúztam e a hajvasalómat, amit használat után letettem a szőnyegpadlóra. És hála élénk képzelőerőmnek, már láttam, ahogy lángokban áll az egész lakás, így megkértem menjen haza és húzza ki. (amúgy persze kikapcsoltam, tehát nem volt meleg, csak a konnektorból nem húztam ki) Szóval találkoztunk, (előtte elmentem szemöldököt szedetni, teljesen függő lettem, alig várom, hogy kinőjön, hogy mehessek megint, annyira szépre csinálják meg!!) és belevetettük magunkat az embertengerbe. Kissé olyan volt, mintha az Oxford street fölé tetőt húztak volna egy nyári, hétvégi napon. Igazából azokba a boltokba mentél be, ahova a tömeg többsége akart, szerencsére a Primarkba akartak, így bejutottunk, ahol 100 méter hosszú volt a sor a kasszáig, de ez mind semmi, mert Imola mesélte, hogy amikor két hete volt, akkor annyian voltak, hogy táblákkal álltak a boltban, hogy merre folytatódik a sor.. Na itt egy kép, amikor már kijöttünk, a háttérben, az az egybefolyt massza az embertömeg:
Elkezdtem nézegetni, hogy mik a feltételei, hogy Indiába utazzak, és találtam egy oldalt, ami összeszed az adott országról minden infot. Hát mondjuk nem a marketingről híresek, ahogy olvasgattam, az az érzésem volt, hogy legjobb sehova nem menni, otthon maradni, de aztán amikor rákerestem MO-ra, akkor rájöttem, hogy az is nagyon veszélyes, szóval a legjobb valami bunkerba költözni ami valamelyik óceán alá van ásva. Na India esetében a bombatámadásokat sorolja az első bekezdésben, 2008-ra visszamenőleg, majd ministatisztikát ad az országba beutazott angolokról és ebből mennyi halt meg/lett letartóztatva/betegedett meg az ott-tartózkodása alatt. MO esetében azt emeli ki, hogy vigyázni kell a trükkös éttermesekkel, mert sokszor hozzádobnak 20-100 ezer Ft-ot mint szervíz díj a végszámlához. És ezt olyan részletesen írja le, hogy komolyan rossz volt olvasni, hogy ilyen sumákolós csalóknak gondolnak minket. Mindenesetre nálunk azért kevesebben halnak meg, és kicsi az esély a terrortámadásra az oldal szerint, ám azért mielőtt megnyugodnál, és megrendelnéd a jegyedet hozzáteszi, hogy de sose lehet tudni.
Mr Pchycho újabb kalandjai következnek röviden. Most épp ott tart a sztori, hogy ő hisz a desztiniben, hogy tudja, hogy én vagyok a neki rendelt nő. Hurrá. Komolyan, nem értem, hogy mit akar. Már azt hinném, hogy csak azt, de alapvetően vagy nem beszélünk, ha beszélünk, akkor a tökéletességemet hallgatom, és mivel 2 hétig nem beszéltünk, nem is találkoztunk. Jó lenne, ha valaki, aki nem a Tibcsus, elmondaná, hogy mit csináljak vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése