88.

Ma megünnepeltük Imola születésnapját. A menüt két másodperc alatt egyhangúlag megszavaztuk, miszerint rántott hús krumpli pürével, rizzsel és Imola féle tejfölös fokhagymás lencsesalátával. A tortán volt egy kis megbeszélnivaló, mert én arra gondoltam, hogy az Iceland-ben (ez egy olyan bolt, ahol minden mélyhűtött, félkész, többnyire 1 font és nem olyan rossz, húzóterméke a 226 féle mélyhűtött pizza) majd veszünk egy fagyasztott csoki -vagy sajttortát, felengedjük, leszúrjuk 19 gyertyával, azt csók. De Tomi megsúgta, hogy Imola nagyon szeretne egy igazi habos, cukrászdai csicsás-flancos-virágos csokis tortát, így meg is szereztük ma.
Nagyon ügyesen csapatmunkában megszerveztük ki-mit és mikor vesz meg, Imoláék megvették a 2 kiló madarat (csak hogy biztos elég legyen), megbeszéltük, hogy ma ünnepeljük, mert ma csak Tomi dolgozott, ő is csak 5től, így volt időnk készülődni. Kitaláltuk, hogy ma időben felkelünk, megvesszük a maradék hozzávalókat, a tortát, majd szépen mindent feleszünk. Az időben felkelünk dologban a szándék meg volt, én beállítottam a telefont 8-ra és 8.15-re, amit szépen kinyomtam, és szundiztam tovább, szegény Imola félve osont be a szobámba 10 körül, hogy izé nem akar zavarni, de mikor akarok felkelni?? Aztán még kávét is csináltattam vele (hát hiába, az erősebb az úr.. :) de olyan 11 körül nekiindultunk a tesconak. Krumpli, lencse, kóla, narancslé, sör, húskloffoló, csoki, meg WCpapír mertakciós, aztán még ezzel a pakkal a bankba is bementünk, majd a torta. Az utcánkban mindenféle üzlet van, ami ott nincs, az nem is létezik, és nem is fontos. Így kettő tortásbolt is (nem cukrászda, mert más süti nincs). Az elsőt ismertem már, mert arról híres, hogy a kirakatba teszi ki a hülyébbnél hülyébb tortáit, mint pl Louis Vuitton táska torta. Bemegyünk, unott kislány előjön, mi meg előálltunk a tortaboltban szokatlan kérésünkkel, hogy tortát szeretnénk. A lány áll és néz. Ok bameg, látom nagyon unod az ipart, így mondtam, hogy tortát szeretnénk, most vinnénk el, miből lehet választani. Erre megszólal erős magyar akcentussal, hogy van a fresh cream torta és a butter cream torta. Erre én néztem okosan, és kérdeztem meg, hogy ok mi a különbség és közben gondoltam, hogy köszi anya az infot én úgy választottam eddig tortát, hogy csokis vagy gyümölcsös, de ezentúl majd haboskrémes vagy vajaskrémes tortákban fogok gondolkodni. Na mindegy közben hallotta, hogy magyarul beszélünk, de meg nem szólalt volna, azt még elmondta, hogy az a különbség, hogy az egyik 24 órát áll el a másik meg 2-3 napot. Na igazából nem voltam megelégedve ezzel a customer care-el, így kifordultunk, hogy köszcsi a segítséget, még gondolkodunk. Úgyhogy átmentünk a másikba. Kezdjük azzal, hogy egy jóképű indiai fiúcska hófehér mosolya fogadott (tudom, hogy egy hangyusznyit elfogult vagyok velük, de mit tegyek, ha a vendégszeretetük, és az, hogy vásárlás nélkül ki nem mész a boltomból hozzáállásuk az igazi jó magyarokra emlékeztek?!) Szóval belépünk, villantós mosoly, miben segíthetek, itt is ellőálltunk az IQ bajnok mondatunkkal, hogy tortát szeretnénk -ki gondolta volna- de erre jött a válasz, hogy kinek lesz, milyen alkalomra, hány embernek, milyen ízben, most vinnénk-e, vagy későbbi időpontra kell, mondtuk most kéne, és csokisat. Hát csokis épp nincs kész, de fél óra alatt meglesz, itt vannak a sablonok, a csokis 3 fonttal több, de a felirat ingyen lesz, válasszunk nyugodtan. Kicsit pöcsöltünk, hogy kerek vagy kocka torta legyen, Imola kockát akart, meg ezüstös és rózsaszín gyertyákat, meg marcipán bevonatot is, de az 24 óra mire rádermed, így az nem lett. A felirat meg úgy lett magyar a tortán, hogy Happy Birthday-t akart írni a fiú, de Imola magyarul akarta (itt kissé lesápadt), így nyomtatott betűkkel leírtam, de aztán látta nem olyan nehéz. Közben a kollégája, indiai néne is előjött, kérdezte honnan jöttünk, mondtuk Hungary, erre felcsillant a szeme, hogy itt is dolgozik egy lány, ő is magyar, mindjárt be is kajabált szegénynek, és előrántotta a konyhából, hogy jöjjön ide, magyarok jöttek be, szegény jó zavarban lisztes fejjel kijött, kicsit elbeszélgettünk, elmosolyogtunk, az indiaiak örültek ennek a nemzeti nagy találkozásnak, fizettünk, majd mondták menjünk vissza a tortáért később. Irány haza, nekiálltunk sütni főzni, bár inkább kupit csinálni a konyhában, kettőre minden kész lett, megterítettünk, még konfettit is szétszórtam mindenhol, Tomival visszamentem a tortáért majd hazamentünk és nekiálltunk enni. :) Na azt látni kellett volna, mint három oroszlán a vad felett, szépen bepusziltunk mindent. Aztán Tomi elment dolgozni, mi meg Imolával elmosogattunk. Tibcsuska dolgozott ma, így neki külön melegítettem mikor hazajött, mert én egy olyan nagyon jó gyerek vagyok.

A szállodában is telnek a napok, néha gondolkodom, hogy el kéne innen menni, de a munkát szeretem csinálni, kiharcoltam a helyem, tudják, hogy egy rendes lány vagyok. Pl most, hogy beteget jelentettem múlt héten (amúgy konkrétan csak hányni keltem fel az ágyamból, meg mikor elmentem gyógyszerért, az mondjuk nagyon bizarr élmény volt, majdnem elájultam az utcán, kivert a víz kétszer mire hazaértem) szóval itt ugye 3 napot hiányozhatsz egyben orvosi igazolás nélkül, amit a kevésbé stréberek arra használnak, hogy a buli utáni másnaposságukat kipihenjék, vagy ha nincs kedvük dolgozni menni, extra szabinak kiveszik. Én sajnos túl lelkiismeretes vagyok ehhez, meg ezekre a napokra nem is kapsz fizetést. De nekem még van 1 nap szabim, így megkörnyékeztem a szexit, hogy nemelehetnee esetleg olyat, hogy a sick dayemet kicseréljük holidayre, és hát de lehetett. Mondta töltsem ki a holiday form-ot, és majd elintézi. Egyem a kis szívét. Kértem egy hét early shiftet jövő héttől, úgyhogy lehet zaklatni a skype-pal,  lesz időm délután. Már pont ezért szóltam, mert 2 hónap délutánosság után szerettem volna egy kicsit szabad délutánokat, hogy tudjak egy-két ismerőssel találkozni, vagy beszélni a családommal, barátokkal, mert amúgy listát kellett írnom -amiért egyesek kicsúfoltak-hogy kivel mikor tudok beszélni, mert amúgy nem lett volna semmi belőle. Szeretem a délutános műszakot, csak itthon mindenki reggel dolgozik, így nehéz beszélni.
Van egy rejtély számomra, amire még nem jöttem rá. Vajon, ha fáradtabb vagy, akkor több hülye vendég van, vagy csak az ingerküszöböd süllyed 2 métert? Most a legutóbbi sztorim két napja volt, nagyon sűrű volt a nap, 3 helyett 5-re végeztem, mert a papírmunkát csak a műszak után tudtam elkezdeni, olyan nap, amikor  10 perc az ebédszünet, meg egy pipi szünet és ennyi. Persze az új főnöknőd, a litván vagy lett rib simán lemegy miss reception-nel szusit zabálni fél órára és oroszul dumálni. Kész vagyok. Engem London rasszistává tesz, de nem bőrszín alapján, én a többi európaitól mászok falra. Főleg, hogy a nagyfőnök az oroszokra meg oroszul beszélőkre izgul, ezért gyűjtögeti őket, és Miss Russia-nak hívja őket, ők meg nevetgélnek miss receptionnel az élen, hogy hát igen az orosz nőknek megvannak a maguk titkaik, meg csábítási trükkjeik. Gabika meg azon gondolkodik, hogyan ne hányja le sugárban a pultot. :)
Szóval ezen a napon megérkezik az anyaoroszlán két kölykével meg a papucs férjével, aki jobbnak látta inkább az autót leparkolni, mint részt venni a szállodai becsekkoláson -mondjuk én is inkább vele mentem volna, de sajnos a pultban kellett maradnom. Szóval olyan 11 körül megjönnek, én akkor előtte late-early shiftet csináltam, ami ugye kb 3 óra alvást jelentett, szóval néne berobban, francia akcentus, minusz két pont,   ő most be akar csekkolni ez a neve, már fizetett mindenért, akkor miért kérem a bankkártyát, jah hogy csak az esetleges extrák fedezésére, de nem lesz extra de végülis lehet mégis, najó itt a kártya, jaj mi ez a 100 font a kijelzőn, most ezt levontam, jah hogy csak blokkoltam a kártyáján, de akkor ha nem lesz semmi visszakapom, jah tényleg, hogy nem is vontam le. Mondtam a szoba valószínű nincs még készen, mert a csekin az 2 órakor van. KETTŐŐŐKOOOOOR?? (igen bameg, akkor. láttad, amikor lefoglaltad a szobát te kis cafat - igen az ingerküszöböm nagyon lent van. Nem is küszöb, az egy gödör ilyenkor) de rendes voltam,  vagy inkább azt akartam, hogy családostul feltakarodjon a szobájába, így rákérdeztem a housekeepingen, hogy kész e a szoba és kész volt. Aztán a következő dolog, hogy itt Londonban a szállodai medencéket csak meghatározott időben használhatják a gyerekek. Ez biztonsági okokból van, ők akkor használhatják, amikor külsősök nem jönnek be, tehát kevesebben vannak a vízben, kevésbé veszélyes. Csak ezt nehéz megmagyarázni egy nyaralni vágyónak, elég sok panasz van abból, hogy szabályozva van mikor jöhetnek be.  De szerencsére ezt megértette, csak mire az időpontokat felfogta, az volt hosszú idő. Na nagy nehezen felmegy a szobájába, majd 5 perc múlva lent topog a pult előtt. A kolléganőm megkérdezte miben segíthet, de hálaajóégnek én kellettem neki. Szóval végeztem a vendégemmel, majd elémrobban, hogy ez a szoba nagyon kicsi, ő nem ilyet foglalt, ez nem family room, ő ebben a szobában nem tud maradni, ő mást foglalt, kétszáz font per éjszakáért mást akar, látta a képet, az más szoba volt, ő már körbeutazta a világot, a family room az nem ilyen, ez a szoba két embernek jó, nem egy családnak, ő itt nem maradt, csináljak valamit..és mondta-mondta-mondta én már közben kerestem, hogy mit adhatnék neki, elmagyaráztam, hogy ez a family room, ezt foglalta, esetleg ebben a kategóriában egy nagyobb szobát tudok neki adni, az épület egyedi formája miatt különböző méretűek a szobák, de ezt foglalta. Nem, ő nem ezt, ami a képen volt az sokkal nagyobb volt (igen, valószínű hogy egy két dimenziós 5x5cm-es képen keresztül pontosan meg tudod állapítani, hogy mekkora lesz az a szoba életben..) Na és akkor rájöttem, hogy mi a tökömet frusztrálom magam ezzel a nővel, így megkértem üljön le szépen, megnézem mit tehetek. Odamentem az idióta miss receptionhöz, elmagyaráztam mi a szitu, mondtam, emberünk addig nem nyugszik, amíg nagyobb szobát nem kap, légyszike beszéljél vele te, mutass neki egy nagyobbat, had örüljön. Ha már évi 3000 fonttal többet keres, virágszirmokat rendel, néha a szobák tisztaságát ellenőrzi, elhagyott tárgyakat ad postára, akkor foglalkozzon ő ezekkel az egyedekkel. Így mindenki jól járt, néne kiharcolta a nagyobb szobát, nekem nem dumált többet, sőt kedvesen mosolyogva köszönt másnap, miss reception meg dolgozott egy kicsit. De komolyan, amúgy ezeknek a nőknek hogy-hogy nem lesz öngyilkos a férje? Vagy hogy-hogy nem csapja le egy lapáttal? Ha nekem valaki egész nap szövegelne mint egy daráló, biztos egyszer csendben felállnék, fejbelőném, és visszaülnék tévézni.


Végre elkezdek spanyolul tanulni. Most épp tanárt keresek. Ismét a felhívás, ha ismersz Londonban élőt, vagy ismersz valakit aki ismer valakit, akkor szólj!

Azt hiszem meditálok most egyet, aztán megyek aludni. Holnap még eszek egy kis rántotthusit munka előtt. :)  Most is hallom, hogy kiabálnak a hűtőből, hogy gyere egyél meg, de már késő van.