98.

Na ez most egy unalmas bejegyzés lesz, nem is nagyon kellene erről itt írnom, de kell egy felület ahol kiadhatom magamból ami tegnap történt, mert különben felrobbanok.

Szóval ugye azt írtam, hogy páran előreléptek a ranglétrán, amivel nem nagyon értek egyet, és ezért gondolkodtam, hogy átkérem magam szobafoglalásra. Szóltam tegnap a szexinek is erről, aki utána beszélt a nagyfőnökkel, amiből az lett, hogy leültünk egy órára beszélni a fejlődésemről és a jövőmről. Na és itt ért egy büdös nagy pofon, hogy Gabika, a Mintadolgozó -ahogy roppant humoros és szarkasztikus öcsém emleget- egyáltalán nincs elismerve/felismerve a munkahelyen. Mert belőlem hiányzik valami. Kértem fejtsék ki, hogy mi mert ez így annyira nem megfogható. Persze nem tudták, olyanokat mondtak -mert közben a szexi is bejött- hogy nem vagyok proaktív, csinálom a munkámat nagyon jól, de például soha nem jövök ki a pultból, hogy megkérdezzem ha valaki ül a lobbiban, hogy miért ül ott, vagy nem látják rajtam, hogy a szemem pásztázná az egész hotelt, hogy mi történik. Erre mondtam, hogy ez nem igaz, pl ha a concierge busy kimegyek segíteni csomagot pakolni, kimegyek taxit leinteni, vagy pl amikor az adóévet zártuk március 31én magamtól elkezdtem a mini bár fogyasztások utólagos felszámítását, ami egy nagyon szép és unalmas kuli munka, csak úgy látszik nem vették észre, vagy nem emlékeztek rá -pedig a szexivel csináltam-csak mert nem reklámoztam magam, hogy milyen fasza kislány vagyok. Mondtam a nagyfőnöknek is, hogy többnyire délutános vagyok és a hétvégén is dolgozom, ezért többnyire 3szor lát egy héten, akkor is 1-2 órára, lehet ezért nem látta, hogy mit csinálok. Meg amikor már nem tudott mit mondani, akkor azt  mondta, hogy jobban meg kell ismernem a hotelt, miért nem megyek egyszer kitakarítani egy szobát, vagy álljak be reggeliztetni - ezzel nincs bajom, nekem nem büdös a munka, csak én azt hittem az én dolgom az, hogy a recepción dolgozzak és legyek biztos abban, hogy mindent megcsináltunk. Valamint nem hozok döntéseket, és el kell kezdenem. Mondtam hoztam én döntéseket, mai napig szoktam, csak volt amikor utólag mondtam valakinek, hogy mi volt az, és akkor szóltak, hogy legközelebb szóljak a duty manager-nek mielőtt döntést hozok... Erre mi a válasz? Ez azért volt, mert nem bíznak bennem. De látják bennem a potenciált, jó duty manager lenne belőlem, mert a nyugodt természetem nagy kincs a hotelbizniszben. Összefoglalva látom én mi a probléma, az hogy nem sajnáltatom magam, nem reklámozom magam, és nem vagyok seggnyaló. Egyszerűen csinálom amit kell. Igen, valóban nem takarítottam még szobát, de amúgy kíváncsi lennék, hogy ki takarította ki a mostani duty managerek közül. Valószínű Miss Reception a műkörmeivel és a tűsarkújában porszívózta a szobákat, csak hogy átérezze egy chambermaid munkáját. Nekem amúgy nem lenne gond, néha nem is bánnám, ha szobát kéne takarítanom, legalább nem kellene néznem annak a sok okos managernek a fejét. A legrosszabb az volt az egészben, hogy annyira igazságtalannak éreztem ezt az egészet, annyira mérges voltam, hogy elkezdtem sírni az egész beszélgetés közepén. És ezt annyira kurvára utálom, hogy mindig ez van, amikor ideges vagyok, elkezdek sírni, mert így távozik a feszültség. Csak ez baromi unprofessional, elnézést is kértem miatta, nem szeretem, mert ilyenkor nem veszik az embert komolyan. Szóval azóta is ezt csinálom itthon, ülök, és sírok, és járatom az agyam, hogy mit kéne, hogy csináljak.
Mert nem tudom eldönteni, hogy ez az egész mire volt jó. A esetben egy nagy pofon, hogy Gabika, szedd már végre a sátorfádat innen és kezdjél el egy normális hotelben dolgozni, vagy B esetben szedd össze magad és mutasd meg, hogy mire vagy képes. A büdike kolléganőmmel beszéltem, szerinte nem érdemes anélkül elmenni, hogy elő ne léptettek volna shift leaderré. A tűzről pattant szerint egy ideig ne barátkozzak, csináljam a munkám,  és ennyi, mert itt akkor lehet előre jutni. Az a problémám, hogy én nem ez vagyok. Én kedves vagyok, és barátkozó, ezért szeret velem mindenki dolgozni, és nem vagyok abban biztos, hogy érdemes megváltoznom. Ezt mondtam a nagyfőnöknek is, hogy nekem abban van az erősségem, hogy tudok embereket trénelni, szeretnek velem dolgozni, egy kellemes atmoszférát tudok teremteni magam körül. Az a legrosszabb az egészben, hogyha ezt gondolták rólam, akkor miért nem ültek le velem beszélni, hogy hé rabszolga, itt meg itt fejlődnöd kéne. Ha nem kezdeményezem ezt a beszélgetést, akkor minden marad a régiben. Szóval nem volt ez hiába, csak most nem tudom, hogy mitévő legyek.

Tibcsus azt mondta, hogy ez gáz, ebben a hotelban tényleg csak az jut előre, aki ugat vagy nyal. (elnézést az emelkedett irodalmi stílusomért), és majd beszéljünk róla, hogy mit csináljak, de ő sem tudja.

Amúgy aztán az is eszembe jutott, hogy ez az egész dolog még valamit felismertetett velem. Azt hogy nyomás alatt voltam, két manager velem szemben, sírtam is, és abszolúte de nem volt problémám a nyelvvel. Minden gond nélkül érveltem, álltam ki magam mellett angolul. Eszembe sem jutott közben, hogy ez nem az anyanyelvemen történik. Szóval azt is mondtam tegnap éjszaka magamnak, mialatt a plafont néztem és telesírtam a párnámat, hogy hát nem ezért jöttél te ki Londonba? Legalább ez már kipipálva. Hivatalosan is elmondhatjuk, hogy Gabika folyékonyan beszél angolul. ;)
Amúgymeg várom az ötleteket, hogy ki mit tenne itt a helyemben. Menjek, vagy maradjak? Mossak le mindenkit a pályáról, vagy hagyjam itt ezt a kócerájt??