116,

Szóval még mindig Palmában evett a fene, csak a legutóbbi bejegyzésnél hajnal 3kor feladtam az írást.

A második templom után megnéztem még egy múzeumot, ami nem volt tervben, de pont szembefutottam vele, ingyenes is volt, így benéztem, hogy olyan nagyon kulturáltnak érezzem magam. A legjobb rész a toalett volt, mert már nagyon kellett pipikélni. Ez egy olyan kortárs múzeum volt, ahol mindenféle pacák voltak a falon, meg bicikli kerék lefestve ráragasztva egy vászonra néhány látszólag logikátlanul elrendezett fadarabbal, majd mikor elolvasod a leírást hogy rájöjj ez mi akar lenni, akkor az van aláírva, hogy 'daytime celebration' amit nem is tudom hogyan lehet fordítani, hogy értelme is legyen, valami 'nappali ünneplés' vagy valami ilyesmi. A Múzeum a Museu d'Art Espanyol Contemporani névre hallgatott, és Picasso, Miró és Dali képek is voltak. Néhány ínyencfalatot azért lefényképeztem:

Ez fogadott a bejáratnál, barátságos üdvözlet, kár, hogy nem igazi fejek voltak..

Most komolyan, ez mi.. 

   

Ez tetszett

 Ez elég jó volt, fából készült szobor, és mindenféle miszlikekből volt összerakva.

Szóval miután lehűltem a légkondiban, eldöntöttem, hogy mostmár nézzük meg mit lehet itt enni, szóval felcsaptam a mindentudó Mallorca lexikonomat, hogy akkor most átnyergelnék az eszünk-iszunk részlegre, elég volt az épületekből. Nos itt többek közt a palettán volt egy halpiac, pékség, csokibolt, ínyenc bolt, és egy étterem. 

Íme a halpiac, Mercat D'Olivar, amely 1941 óta látja el friss hallal az egész szigetet, és fő beszállítója az éttermeknek. Hát én, a nagy halimádó vidáman besétáltam, majd megcsapott az az orrfacsaró okádék tömény halszag, úgyhogy már fordultam is ki, mielőtt kirakom a sütikét a placcra. Mondjuk nem tudom milyen szagot vártam egy halpiacon, csak arra nem számítottam, hogy ez ennyire tömény lesz. (szóval elnézést a halat szerető kedves tábortól).

Ezután eljöttem ebbe a pékségbe, ami inkább kávézó, de itt lehet venni a könyv szerint a legtutibb 'ensaimada-t' ami egy habkönnyű csavart sütike, és reggelire eszik. Ilyet nem ettem, pedig akartam, csak a reggeli a szállodában volt, ott nem adtak, utána meg a fene akart vattasütit enni vacsorára. Szóval majd legközelebb. A hely neve Forn es Teatre és 1745 óta sodorja ezt a sütit:

És itt van a csokibolt, amire egy órát kellett várnom, hogy kinyisson, mert szisztáztak mikor odaértem. Itt akartam venni étcsokit meg turrón-t, ami tradicionális mallorcai mandulanugát, de nem nézett ki túl jól, így vettem csinosan kinéző csokikát, és tényleg finom volt. Na de amíg arra vártam, hogy a hely kinyisson, megnéztem, hogy mégis mi van a közelben, amit meg lehet nézni, így nekiindultam.

Rábukkantam erre a sétányra, amely Passage de Born névre hallgat. Kávézókkal és kiülős helyeknek as otthont, a helyiek szeretik itt indítani vagy épp befejzni az estét. Két kő szfinx van az elején, közben meg szép levelek, meg szökőkút. Hangulatos volt, és a sok fa miatt az egész kellemesen hűvös, de még pont nem hideg volt.

Aztán közben kinyitott a boltocska, ahol mindenféle finomság volt:

Ezután gondoltam, már olyan 5, fél 6 felé, hogy lassan jó lenne enni is valamit, olyan estebéd félét, mert Spanyolország lévén, itt este 9kor esznek, szóval pont olyan köztes időben voltam, hogy még semmi nem nyitott ki, viszont sütit sem akartam már többet enni. Erre akkor jöttem rá, amikor két étteremre is ki volt írva, hogy 7kor nyit. Szóval muszáj volt még bóklásznom, közben találtam egy harmadik éttermet, ami érdekes volt, főleg a főszakács úr miatt, aki Marc Fosh névre hallgatott. Hát hogy lehet valakinek Fos a neve?? Wáháháhá.. Csak egyszer menne Magyarországra két hétig témát adna a Fábrynak. Eligazítást kaptam egy bácsitól, egy boltban, aki arról volt érdekes, hogy lazán bent dohányzott. Olyan gyerekkori trafik érzésem volt. Cigiző eladó, kaparós sorsjegy-üdítő-cigi-sör-buszjegy árukészlettel. Egy könyvben szereplő helyhez akartam útbaigazítást kérni, de az bezárt, mindenesetre a bácsi egy időutazás volt.

A bóklászás közben bementem még a Gourmet boltba, ahol mindenféle szem-szájnak ingere finomság volt, csak mivel kézipoggyásszal mentem, ezért nem tudtam bort meg mindenféle folyadékokat venni. Lehetett kóstolót is kérni a kajákból. Én akartam valami szalámit venni, ezért megkóstoltam az egyedülálló csak Mallorcán élő fekete disznóból (ne kérdezd miért fekete) készült kolbászt. A boltban ízlett. De tényleg. De itthon valahogy olyan nagyon disznó íze van, olyan mint a kecsketej, azt meg azért utálom, mert nagyon kecskeszőr szag-íze van. Na ennek olyan disznószőrszagíze. Már két hete figyel a hűtőmben, és nem akarom kidobni, mert mégiscsak feketedisznó, meg unikum, meg izé, de a házi húsevőcsigáknak ( a csigák a kertünkben mindent megesznek, tejet, húst, bacont, sütőpapírt, tiszta horror) nem rakom ki, mert még megmutálódnak. Szóval ha valaki szeretné, akkor szóljon, a húgocskám 4-én jön ki hozzám, hazaküldöm vele, aztán tőle át lehet venni. Lehet ám finom, csak én vagyok finnyás. Végülis elég sokat eladnak belőle, és nem is olyan nagyon olcsó. A hely Son Vivot névre hallgat, és a lehet bent fényképeket csinálni, csak kérd meg őket szépen.

Ezután és még egy kávé után a Plasa D'Espanya-n, betértem az étterembe, ami Lo Di Vino névre hallgat és inkább borbár, meg könyvtár, de mindenféle tapas-t ehetsz ami mint megtudtam kis porciók a különféle ételekből. Én ettem húsgombit, meg sonkát, gombát, meg valami szószban husit kenyérrel és végre jófajta vörösborral leöblögetve. Amin majdnem besírtam, hogy minden olyan igazi volt ott. A szék valódit bőrből volt, a bőr volt kifeszítve, azon ültél, minden fa meg kő, meg bőr, sehol egy műanyag.

Nos ezzel zárult a Palma kirándulásom, másnap hajókázni mentem, majd az is egy külön fejezet lesz.

És utóirat, hogy még mindig, ha rákattintasz a képekre nagyban is meg tudod nézni őket.