44.

Csak hogy tudjatok aludni leírom, hogy mi volt a két esettel. Szóval bőrönd végül megoldódott, arról sajnos nem tudok több infot, mert tegnap a ribkóval veszekedtem. A hen group meg kapott kedvezményt a szobából (elég durvát), és ha legközelebb jönnek, akkor ingyen reggeli, és gyümikosár. Jaj meg van egy igazi paranoiás a szállodában. Hát már ahogy kinéz, meg ahogy hívják nem egyszerű, szinte olyan világosak a színei, mintha albínó lenne, a szemei dülledtek, és az egyik kissé ki van fordulva, mert azzal csak felfelé tud nézni. Hát én csekkoltam be, megjelent ezzel az arccal, és valami eszméletlen idióta névvel, komolyan nem sokon múlt, hogy ne röhögjek a szemébe. Azt hittem, hogy minden ok vele, de aztán kiderült, hogy 3szor cseréltetett szobát, mert nem volt tiszta szerinte (fanszőrzetet talált az ágyában -  minden vendég után lecseréljük az ágyneműt, tehát ha talált is valamit az nem lehet másé, és akkor lejön ilyen panasszal. Aztán poros volt a szoba, majd az volt a baja, hogy nem használta a minibárt, persze nem mintha mi azt mondtuk volna, hogy használta, de tegnap végül amikor lejött már csak az volt a baja, hogy csokit akar. Sok csokit. -ezt így kérte.. :) kész)
Na tegnap beszéltem Iluskával, mondta, hogy ok beszél a ribanccal, mert akármilyen sok dolog van, nem lehet bunkónak lenni. Meg hogy akármikor ilyet tapasztalok, bármikor hívjam fel, akkor is, ha már otthon van (ok azért biztos örülne, ha este 10kor rácsörögnék, hogy a ribanc csúnyán beszélt velem) Na aztán ribkó odahívott magához, hogy ezt beszéljük meg, számon kérte, hogy miért nem hozzá mentem oda, ez milyen dolog, erre én is szemét voltam, mert azt mondtam, hogy mivel Ilus a supervisorom, és mi úgysem értjük meg egymást. Na a büszke olasznak ekkor szokott elgurulni a gyógyszere, hogy ÉN IS A SUPERVISOROD VAGYOK (fontos vagyok én is! én is!! - hehe hülye görcs) aztán rászóltam, hogy ne üvöltsön már megint, erre a válasza, hogy na az nem én vagyok, akinek meg kellene mondani, hogy milyen gyengeségei vannak. Aztán letagadta, hogy azt mondta, hogy ha legközelebb mással csináltatom a munkám, akkor magyarázzam el normálisan. Hogy neki ezek a szavak nem hagyták el a száját, ezt magyarázta előröl hátulról, belekeverve megint mindenkit, meg más történeteket, hallgattam a nagymonológot, majd kérdeztem, hogy akkor ezek szerint én hazudok, meg hogy látod ezért nem akartam veled beszélni, mert te ezt mondod, én meg azt, teljesen értelmetlen itt ülnünk. Mondtam neki, hogy nem azzal van a baj, amit mond, hanem ahogy mondja, erre jön, hogy a tegnapi csettintgetés neki csak a kézjel volt a gyorsan szóra. Ja mert ezeknek megvan a kézjelük is mindenre, amitől falra mászok. Na mindegy, abban maradtunk, hogy megpróbálunk nyitottabban állni egymáshoz. (ami úgysem fog menni).
Amúgy üldöz ez a népség, tegnap a buszon munkába menet felszáll egy olasz pár (jupijé) leülnek mellém, és a maguk halk stílusában eldiskurálnak, és közben nem veszik észre, hogy olyan közel vannak, hogy majdnem szájba vernek hadonászás közben, és szinte az ölemben ülnek. Komolyan ezek hol és hogyan nőttek fel??!!

Tegnap találkoztam D-vel. :) Betelefonál a recire, hogy pont erre volt dolga, van e kedvem beülni valahova miután végeztem. Végre egy talpraesett férfi!! (szerencséje volt, hogy én vettem fel a telefont, mert nem tudom mit mondott volna, ha más, hogy minek telefonálgat be). Természetesen kissé zsíros hajjal, alig valami sminkben, plusz egy óriási férfi ingben voltam, mert nem vittem váltás pólót munka utánra. De igazából az már borítékolható, hogy ezek a dolgok sosem akkor jönnek, amikor számítasz rá. Olyan nehéz nem szétkürtölni a világban, hogy milyen boldognak érzem magam, de nem akarom elszólni. Ma együtt dolgozunk, és aztán megyünk valahova, legalábbis ezt mondta tegnap.