103.

Mindent visszaszívok amit eddig a londoni csodás -nem is esős- időjárásról írtam. Hát gyerekek ami sok, az sok. Esik. De nem gyengén, hanem április eleje óta MINDEN nap és EGÉSZ nap. Nem csoda, hogy már bedepresszióztam, mert ez nem embernek való. Minden nedves, hideg, nyálkás, penészes, mintha valami gedvás tóban laknék a nádasban. (Most is épp vihar tombol kint). Szerintem valaki benyomta a november gombot áprilisban, és elfelejtette átkapcsolni. Biztos rossz a 32 fokban dolgozni, élni, de azért egy-két hónapig kibírja az ember. Én is akarok kisruhát, meg flip-flopot meg szandit hordani., meg szoknyát és pólót és ne a szájbavert KABÁTOMAT júniusban. Beírnék a panaszkönyve ha lenne, de még nem jöttem rá hol tartják.
Közben elindítottam a Madonna-projectemet, ami a megfelelő külalak elérését jelenti. Utoljára amikor fogyóztam, az kb 8 éve volt, és akkor ha eldöntöttem le kéne adni egy-két kilót, az viszonylag könnyen ment. Kicsit futkároztam, azt ennyi. Na de közben eltelt 8 év, és a is anyagcserém baromira nem olyan mint lánykorában. Keveset eszel, futsz, úszol, és a súlyod marad. Mintha kicsi gonosz manók odaragasztanák a zsírt a fenekedhez. aztán mikor a fogyókúrám alatt elkezdtem hízni, na akkor elégeltem meg a dolgot. Az egyik barátnőm pont elhívott vacsorázni, így hát megküldtem a szervezetem egy óriás burgerrel, salátával és sültkrumplival, amit egy sörrel kísértünk, majd óriás csokis fagyis sütivel zártunk, és hozzá különböző koktélokat ittunk, hogy na akkor ezt emészd meg b.meg.. De közben rájöttem, hogy megint az volt a baj, hogy túlpörögtem. Mert minek nekem projekt nevet adnom a fogyókúrámnak ( ja a Madonna név pedig a néni elszántsága és kő amazon teste miatt lett), ahelyett, hogy mindenféle fogyis kajákat eszem, egyszerűen ki kell zárni a szénhidrátokat, és sokat futni és úszni. Úgyhogy talán ez majd sikerül. Bár a futás nehezen megy, csak intervallumban tudom csinálni, ami azt jelentené, hogy 2 perc futás 1 perc séta, de nálam ez inkább úgy megy, hogy futok amíg bírom, aztán séta. Viszont a kinti futásnak van egy olyan mellékhatása, hogy frissíti a bőrömet, így tűnnek el a ráncaim, amik nemrég keletkeztek.
Meg ez a depressziómon is segített. Na mert az volt, hogy átgondoltam, hogy az életem egyik területe sem úgy szuperál, ahogy szeretném. Szar pénzt keresek, penészes a szobám, egyelőre nincs kilátás előléptetésre, a modellkedésnél folyamatosan nem válaszokat kapok, ha fogyni akarok, akkor hízok, ja és szingli is vagyok még mindig, és spanyolon sem voltam ezer éve. Mert ha legalább egy része működne szuperül, akkor azt mondom ok, de ez így nem fair. (Bár azt mondják, az élet nem az). De szerencsére nem vagyok az a depresszív alkat, így ez kábé két napig tartott, aztán most újabb projecteken töröm a fejem. Például elkezdtem egy közös spanyolországi nyaralást szervezni a munkatársaimmal, akik a barátaim is. Remélem összejön, azon múlik, hogy elengednek engem meg a büdikét egy időben szabadságra. Nem akarják, de ők még nem tudják, hogy egy szívós bulldoggal állnak szemben, valahogy megpuhítom őket. Úgyhogy erről nem is írok már többet, csak ha sikerül. :)
A többi dologgal kapcsolatban meg szépen levezetem majd papíron, hogy pontosan mivel mit akarok csinálni és majd kitalálom melyik részre fókuszálok. Lehet írok egy önsegítő könyvet. :)