104.

Na gusztustalankodok egy kicsit, és megírom az összehasonlító elemzésemet a különböző népek ürítési szokásairól, mert úgy gondolom ez egy olyan téma, ami rendkívül érdekel mindenkit. És nem tudnátok aludni. De lehet tényleg undi lesz, szóval ha épp a reggeli kiflidet tömöd az arcodba, akkor olvass el utána.

Szóval az elemzés alapját a kelet-európai blokk, India-Pakisztán és környéke, meg a Brittek adják. Igazából nyugat-európaival elvétve találkozom, a hotel diktatórikus indiai vezetését csak egy rabszolgasághoz -örülj, hogy van munkád, és fogd be a pofád- kelet-európai bírja hosszútávon, ezért vannak bolgár, lengyel, román, lett és litván kollégáim. Ha véletlenül beszédül egy francia vagy német, akkor ők még a próbaidő előtt lelépnek. Angol meg nem tudom, hogy hol dolgozik, az uszodában szoktam látni mint úszómesterek, azonkívül vagy anyukák, vagy nem tudom miből élnek mert senki nem angol aki dolgozik. Azért nem hiszem, hogy mindegyik nyakkendős bankár, vagy tanácsadó okostóni. De mivel mint vendég elég sok jön belőlük a szállodába, ezért nagyjából ismerem őket.
Nos brit gyermekeim szeretnek mindent ami távozik belőlük. Nem is szívesen válnak meg tőle. Például nem is szeretnek fürödni, nem egyszer mondta már nekem a szobatakarító brigád, hogy a fürdő érintetlen volt kicsekkolás után, egy-két frissítő kendő volt a kukában azt ennyi. Hát guszta, kicsit végigtörli a testét, de csak nagyjából, aztán az jó lesz. Na meg ami nagyon idegesítő, az a szipogásuk. Mert ők nem fújnak orrot. helyette szipognak folyamatosan. Az az idegesítő fajta, amit mi nem csinálunk, mert már az óvodában levadászott rögtön az óvónéni egy zsepivel, hogy ne szipogjál már kisfiam, fújd ki az orrod. Hát őket nem idegesíti. Csak tudnám hova gyűjtik amit visszaszívnak. Lehet van egy külön kis kamra az agyuk mellett, ahol felhalmozzák a tartalékot, aztán kilélegzik. Vagy ezzel fűt a testük, ezért nem fáznak és járnak szandiban 15 fokban és esőben. A kelet-európai blokk szereti a papírt. Papírba gyűjtjük a taknyunkat és zsebretesszük, a vécében is papírt használunk. És mindenki hangosan fúj orrot. Amikor meglátok valakit a buszon orrot fújni, akkor tuti magyar, szlovák, román vagy bolgár at illető. De mi legalább fürdünk. Legalábbis a nagy többség. Az indiai-pakisztáni társaság is szereti kiadni az anyagot, de ők a papírt nem ismerik, nem is szeretik. Ők mint valami élien, a lábujjaiktól kezdve szívnak mindent fel, gyűjtenek csinos kis kupacba a szájüregükbe, majd határozott köpéssel szabadulnak meg tőle. Ezért az a tanácsom, hogy soha ne menj közvetlen mögöttük, nem egyszer volt, hogy éppen hogy csak sikerült elugranom a küldemény elől. Ja mert ez egy szempillantás alatt megy végbe: felszív-hörög-formába rendez-csullant. Kész-passz, anyag leadva. Ők a vécéban sem használnak papírt, megmossák a feneküket, de szigorúan bal kézzel, mert azt nem használják evésre, ivásra, kézfogásra. Mondjuk ez biztos egy higiénikusabb megoldás mint a mi papírmunkánk, de nehezen kivitelezhető Európában, ha nem otthon kell elmenned. Azért a közös kézmosóhoz letolt bugyiban kitipegni, hát érdekes lenne. És hát nem is csípjük egymást. Egy angolnak megremeg a szeme széle, amikor a kis trombitáló elefántokat hall, mi vágnánk szájba, amikor a 25 perces buszút alatt végig szipog mellettünk, az indiai nem bírja a papír technikánkat, hogy ez gusztustalan, minek teszed zsebre, na de mi sem csípjük a takonyszívásos hörcsöghangjukat hallgatni.
Pont ezért ma revansot vettem. Ugye a Madonna-project miatt futok minden nap, és ma mivel nem esett csak egy kicsit és nem fújt a szél, így a kemény 20 fokos kánikulát már egészen nyárnak éreztem. A közeli kis parkba szoktam menni, ahol viccen kívül mondom, csak én vagyok fehér, néha még egy-kettőt látok, de nagyon ritkán. Többnyire népviseletben (értsd talpig csadorban) napfürdőző nők, turbános pizsamás apukák, a dagadt gyerekükkel és mindenféle iskola -és munkakerülő suhanc. Na már futottam egy ideje, és nagyon melegem lett, a pulcsi alatt meg egy trikó (sötétlila ami mégjobban kiemeli a tej bőrömet) push-up melltartóval. Hát gondolkoztam, hogy vajon illik e két felpolcolt mellel futnom csadorfalván, de aztán eszembe jutott, hogy a munkahelyemen micsoda turha-királyok vannak, és a hörgésüket kell egész nap hallgatnom, úgyhogy gondoltam, ha ti így, akkor én meg tolok egy béjvacsot, gúvadjon csak a szemetek. Gúvadt is, én meg pléhpofával futottam, mintha nem venném észre, meg a hajamat is felcopfoztam, hogy repkedjen a fejem körül. Belül meg röhögtem hogy muhahaha bámuljatok csak. Hát ilyen kis olcsó szórakozásaim vannak. :)

Büdike elcipelt oskolába. Jaj már tényleg adok neki egy új nevet, olyan jó kis barátnőm lett, olyan mintha egy nagymamát oltottak volna egy tinédzserbe, mindenre van valami okos ötlete, olyan mintha már ezer éve élne, de amúgy meg minden hülyeségben benne van, és mindig kitalál valami új okosságot. Szóval legyen Stella, vagyis Stellina (mert én mindenkit becézek bent a magyar logika szerint, ami indiai neveknél még mókásabb), úgyis az a neve.
Most például az iskolát találta ki, mert ő egyetemre akar járni. Ahhoz, hogy jelentkezz egyetemre, meg kell csinálnom sok pénzért egy angol vizsgát/tesztet, ami méri az angol tudásodat. Ez helyett talált valami központot, amit az önkormányzat üzemeltet, és mindenféle kurzusokat tartanak, többek közt néhányat ingyen. Például angol, matek, IT és ügyfélkezelés. Ezek internetes kurzusok, heti kétszer kell megjelenned legalább a központban, és ott számítogépen csinálni a tesztet, majd vizsgázni. Pár heted van rá, de ha megvan, akkor azt elfogadják az egyetemhez és nem kell 200 fontért speckó vizsgára menned. Szóval egyelőre mi bajom lesz, ha heti kétszer bevegyülök a helyi oktatási központba, legalább beírom az önéletrajzomba, az mindig jól mutat, hogy hajlandó vagy tanulni. Na meg neki kell állnom a spanyolnak megint, nagyon elhanyagoltam.Már írtam Sergionak, hogy itten vagyok, csak elfoglalt voltam (érts alatta, egy lusta disznó, de ezt mégsem vallhatom be) Meg pihentem ki a szabadságomat.

A pubot is vissza akartam mondani, de érzelmi zsarolással tartanak ott, mindig mondják, hogy mennyire szeretnek. A főnökasszonnyal meg határozottan javult a kapcsolatom, mióta beszédes és nyílt vagyok vele. Rájöttem, hogy ő ugyanolyan távolról méregető fajta, zárkózott, nehezen nyit az elején, és én is ilyen vagyok egy kicsit, ezért volt fura a kapcsolatunk. De mostmár igyekszem odafigyelni arra és megerőszakolni magam, hogy nyitottan és kedvesen kezdjek el hozzá beszélni. Ó és megismertem pisis Fridát, bejött a jóbarátjával, egy csimbókos hosszú ősz hajú meghatározhatatlan korú, hatvan és nyolcvan közötti férfival, akinek egy cső volt az orrából a szájába vezetve. Az egyik szeme felfelé állt a másik lefelé. Na most azért álld meg, hogy ne essen le az állad, amikor ez a teremtmény odacsoszog a pulthoz, és elhörgi ( mert nem tud a cső miatt hangosan beszélni), hogy mit szeretne. Én aggódtam, hogy itt fog meghalni, de záráskor majdnem leboxolt valakit, mert az szerinte bámulta (őszintén nem csodálom). Hát ketten alig bírták lefogni miközben hörögve, suttogva szitkozódott. Pedig előtte egész este békésen ültek, Frida a pink kézzel kötött svájci sapijában. És mindig fél pint sört kell neki adni, az egyik márkát a másik márka poharába.. Már miért is várnám, hogy egyszerű lesz a rendelése, ha spontán bealszik és bepisil egy pub közepén sörivás közben. Szóval van, hogy érdekes arcok jönnek be. De ez a szép a vendéglátásban. A hotelben is két napja az egyik vendég lehozta az összes kaját a minibárból, mert a felesége kényszeres evő, és megesz mindent ha rájön a roham. Mondjuk a hűtő zárható, bár lehet feltépné ha érezné a csokiszagot. Vagy indiai kislányok jöttek lánybúcsút ünnepelni. Nekik is az agyukra ment a freedom (szabadság), ahogy Imola húgom szokta a kollégáira mondani. Annyira hangoskodtak, hogy felment a biztiőr lehalkítani őket, majd az egyik lány topless nyitott ajtót, amikor szegény biztiőr félrekapta a fejét meggyanúsította, hogy nem a lányokat szereti.. Aztán meg elkötötték a londíner gurulós bőrönd cipelő kocsit és azon gurultak a lobbiban mindenfelé.

Hát ez megy mostanság Londonországban.