2011. szeptember 19., hétfő

49.

Hát Gáborka elhagyta a várost, ahol élt. Persze hozta megint a formáját, mert szombaton egész nap a városban mászkáltak, a telefonja lemerült, így szegény Mirko nem tudta a pontos címünket, plusz el sem tudta érni, úgy, hogy vasárnap hajnalban indult kocsival otthonról. Nekem kellett neki este fél 12-kor smst küldenem az adatokkal. Szóval megérkezett olyan 1 felé vasárnap, 9 óra alatt levezetett, és gondolta, hogy fejmosást tart Gábornak, de hát aki ismeri Gábort, tudja, hogy lerendezte egy bicsi-bocsival, plusz megmagyarázta, hogy ez az egész miért is nem az ő hibája, hanem a teljes univerzum csúnya, és előre kitervelt műve volt, hozzátéve, hogy amúgy meg 'úgysem tudsz rám haragudni' óriás ártatlan kiskutyaszemekkel.. :) Húgocskámék is megérkeztek, lassan próbálnak beilleszkedni, megy a munkakeresés. Szurkolok nekik.

Nos kedves D még mindig nem igazán tudja, hogy mit akar, így a legutóbbi vicces húzása után elküldtem a halál f.ra. Merthogy pénteken hajnal 6ig (az már szombat) császkáltunk a városban, iszogattunk, satöbbi, nagyon jól elvoltunk, így megbeszéltük, hogy vasárnap miután együtt dolgozunk, átjövünk hozzánk, itt alszik, így tudunk több időt együtt tölteni. Hát a műszak vége felé bemondta az unalmast, hogy neki haza kell mennie, mert másnap reggel jön a mosógépszerelő, meg át kell mennie a házinénihez, így nem tud jönni. Na itt elszállt az agyam, és megmondtam, neki, hogy soha többet nem akarom látni, hagyjon békén, elegem van, hogy mindig megígér valamit, aztán nem tartja meg, értse meg, hogy engem ezzel a világból ki lehet kergetni, én olyan családban nőttem fel, ahol ha vki valamit megígért, azt tudta, hogy tartani kell, mert úgy lett megbeszélve, és azért az esetek nagy részében ez így is volt, vagy ha le kellett valamit mondani, azt időben megtette. Meg mondtam, hogy 28 éves vagyok, annyi tapasztalat már van a hátam mögött, hogy el tudom dönteni, hogy egy férfi mikor akar valamit és mikor szórakozik csak. Na persze itt benne is felment a pumpa, hogy most mi bajom van (hát mi, vazze..) és mindketten bementünk az öltözőbe, nem is köszöntünk, úgy mentünk haza. Persze aztán hajnal egykor küld egy smst, hogy sorry.. és itt tudtam, ha válaszolok, akkor belemegyek abba, hogy folytassuk, ha nem akkor meg lekopik. (mondjuk az a baj, hogy imponált, hogy írt, mert elég határozottan elmondtam neki hova menjen az anyjába, és eddig ha ilyet csináltam, azzal az összes palit el tudtam üldözni, de ez egy pióca. :)) Szóval visszaírtam persze, felhívott, beszéltünk a dolgokról, hogy rájött mekkora egy hülye, most velem is lehetne. Mondtam neki, hogy tudom, hogy az a baja, ami nekem is, hogy be van szarva ettől az egésztől, két éve én sem ébredtem senki mellett, más ha valaki lelép hajnalban, és más amikor együtt kell reggelizni, egy bizonyos idő után, fél az ember kiadni magát. De most két választás van, lehet nyugodtan egyedül ébredni, vagy át kell esni az első pár hónap szerencsétlenkedésén. Meg hogy én legyek vele határozottabb, én nem tud az én tündér kedvességemmel mit kezdeni, mert szerinte azt kellett volna mondanom, hogy nem érdekel milyen programod van, szólhattál volna hamarabb, mostmár jössz hozzám, a hotel előtt várlak.. Igen, csak én nem ilyen vagyok, mondtam ne akarjon másmilyenné tenni, de ez nem igaz, hogy nem ilyen vagyok, mert én nagyon erős egyéniség vagyok, csak elrejtem a kedvességem mögé. Jó, mondtam, én kemény csak a családommal tudok lenni, mert tudom, hogyha néha el is küldöm őket melegebb éghajlatra, az ő szeretetüket nem veszítem el. Mindig azokkal könnyű csúnyán beszélni akik a legközelebb állnak. De igazából igaza van, határozottabb simán tudok lenni, de ugye eddig nem akartam ezt az oldalamat kihangsúlyozni, azért sok férfi nem rajong az erős nőkért. Úgyhogy ma kész csoda, de felhívott (megígérte, de ugye haha) és elmondtam neki, hogy holnap úgy készüljön, hogy munka után várom az állomáson, pakoljon magának cuccot, és nem fogadok el semmi kifogást. Ja mert mondta, hogy akkor holnap én délelőttös vagyok (igazából aludnom kéne blogírás helyett) ő délutános, és akkor munka után idejön, szerdán meg együtt megyünk dolgozni délutánra, és hogy ezt most nem cseszi el. Hát igen mert ezt is mondtam neki, hogy itt sose lesz olyan, hogy minden klappol, össze vissza dolgozunk, messze lakunk egymástól, más napokon vagyunk szabadok, ehhez kell alkalmazkodni. Na most itt tartunk, tele a pelenkám, de majd meglátjuk mi lesz. Szerinte mi köztünk egy szép hosszú kapcsolat lesz, ő ezt érzi. Hát mondtam ez vicces, mert a barátaim szerint ha valami nyögvenyelősen indul, abból úgysem lesz semmi, de szerinte a mi esetünkben ez más, mert 2 totál különböző közegből, családból, kultúrából érkező emberek vagyunk, más tapasztalattal és elvárásokkal, így nehezebb összecsiszolódni. Hát úgy legyen. Meg igazából rájöttem, mit várok,az átlag pasikat megeszem reggelire, plusz fákat ölelgetek a parkban futás után, hogy érezzem a rezgésüket, elmegyek biciklitúrára felkészülés nélkül, vagy kijövök ide a szép kényelmes életemből, valószínű, hogy nekem is van valami stikkem, nem is fogok 'normális' embereket bevonzani az életembe. :)
Elnézést, hogy a szerelmi életemmel traktálok mindenkit, majd igyekszem az általánosabb, mókásabb dolgokról is írni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése