48.

Megvolt Gábor és Jema búcsúpartija is tegnap, az az igazi londoni fajta parti. Azaz lerészegedsz egy pubban, majd olyan 10-11 felé elindulsz mulatni az éjszakába. Ha szerencséd van, akkor beengednek a helyre, jó a zene, hazafelé jön a busz, amire felférsz, azon senki nem csinálja a fesztivált, mert ha igen, akkor buszvezetőbá satufékez, ajtókat bezárja (nagyon), majd hívja a rendőrséget, és amíg azok nem érkeznek meg, senki se le se fel. Majd rendőrség kiszáll, bekerítik a buszt, a randalírozókat leszedik, majd busz békésen megy tovább. Csak mondjuk ez akár fél órát is igénybe vehet, ami annyira nem fincsi, ha pisilni kell, meg fáradt vagy, és még a lábad is fáj. Na tegnap majdnem minden klappolt, leszámítva, hogy kissé későn indultunk el a pubból, így az első helyre nem fértünk be, így tovább mentünk egy másikba, ahol km hosszú sor volt, ami nem mozdult. Ott fél óra ácsorgás után az egyik biztonsági ember elmondta, hogy lúzerek (ok ezt nem mondta, de tuti gondolta), minimum másfél óra sorbanállás (teljesen tele volt a hely, és csak akkor engednek be embert, hogyha valaki hazamegy). Gábor kissé fel volt pörögve, így mondta, hogy neki táncolnia kell, különben összehányja otthon a budit. Szóval akkorra már csak 4en a kemény mag maradtunk, mindenki lekopott, így lementünk egy másik helyre, ahova nem akartak beengedni, de Gábor meg Tibcsi ismerte a főnököt, akit kihívtak, így puszi-pacsi hellósziaderégláttunk, és bemehettünk. Azért az jó érzés volt. :) Szóval mindent összevetve jó volt, leszámítva a km-es gyaloglás az esős nyirkos éjszakában. De hazafelé találtunk nyitvatartó subwayt, a busz jött rögtön, senki nem rosszalkodott, így simán hazaértünk. Azért sajnáltam, hogy nincs okostelóm normális fényképezővel, mert Gáborék bealudtak, de nem egyszerűen. Tibcsi támaszkodott az előtte lévő szék karfáján, ahonnan mindig lecsúszott a keze, ilyenkor felnézett, hogy na mi van máá, Gábor meg mint egy csiga nyitott szájjal rácuppant az ablakra. :)
Az egész nap elég sietős volt, mert nehezen keltünk, majd el kellett menni egy last minute shoppingra, kinek cipő, kinek öv hiányzott az outfitből, és szerencsére létezik a Primark, ahol mindezeket fillérekért be lehet szerezni. Aztán hazamentünk, mindenki elkezdett készülődni, Gábor hamarabb le is lépett, de szerintem így is sikerült lekésnie a saját buliját, de aki ismeri őt, ezen úgysem lepődik meg. Ja meg volt valami hatalmas meccs pont itt a mellettünk lévő stadionban, így a metróra fel sem lehetett férni, szerintem fél London itt volt, 4es tömött sorokban haladtak az emberek az utcán.
Siettem én is, mert D-nek jelenése volt előttem, erről majd később. Szóval mivel nem sokat ettem az elmúlt két hétben, inkább alkoholizáltam, hogy tompítsam az érzékeimet, már nincs annyira mackólábam, bár azért még így is van husika, (azért itt Londonban szerencsére kevés az anorexiás, tehát amikor én nagyon kövérnek érzem magam, akkor is inkább a kissé soványabb kategóriába tartozom) de gondoltam ma lábvillantós nap lesz (mert azt ugye minden rendes házban nevelkedett lány tudja, hogy vagy dekoltázst vagy lábat villantunk), így felvettem egy hosszú ujjú kötött miniruhát, amit mondjuk nevezhetünk kissé hosszabb pulcsinak is. Szépen tükörfényesre vasaltam a hajamat, szóval összekaptam magam amennyire csak tudtam, mivel azt akartam, hogy Dnek leessen az álla (ez mondjuk sikerült is), erre az a k eső pont indulás előtt kezdett el esni, azt hittem felrobbanok, mert a hülye pára visszahullámosítja a hajam, de nem olyan szexi hullámosra, hanem olyanra mintha semmit se csináltam volna vele. Esernyőm épp nincs, mert az elmúlt napokban szerintem az IREN ideküldte valamelyik kistesóját, mert olyan tornádó szerű eső meg szél volt, hogy szegény Betty Boop-os esernyőmnek annyi lett, darabokra törte.Szóval úgy döntöttem, hogy ciki nem ciki, de az egyik nagy sálamat tekertem mint egy kendőt a fejemre, hogy védjem a hajam valamennyire (igen tudom, óriási problémákkal kell megküzdenem). Na csak azt felejtettem el, hogy csadorfalván lakunk, így elég érdekesen nézett rám mindenki, amikor egy szinte semmi ruhában és lekendőzött fejjel vonultam. :) De who cares, ez van. :)
Na D és a jelenés. Nem beszéltünk pár napig, totálisan ignorált, én összetörtem teljesen, mert annyira olyan, mint amit mindig is kerestem, mind külsőleg, mind belsőleg, és egyszerűen nem értettem mi van. Így életemben először összeszedtem a bátorságom, és felfedtem mit gondolok és érzek, és odamentem hozzá, hogy legyen kedves megmagyarázni mi van. Így felhívott egyik este miután végeztem, és hajnali 6ig beszélgettünk. Összevetve az a problémája, hogy túl szép és jó vagyok, angyal lelkem van, ő meg egy rossz ember, plusz én európai, ő indiai, és ő nem elég jó nekem. (gondoltam ez nagyszerű, mostmár az is baj, ha szép és kedves vagy. Kedves Férfiak, mi a fene kell nektek? És még hogy a nők komplikáltak.. mehhh..) Először azt hittem ez csak valami rossz lekoptató duma, mert azt is hozzátette, hogy majd találok valakit, aki hozzámvaló. És legyünk barátok. Na ez az a mondat, amire instant ölök. Ó hogyne, szeretnék a jóbarátod lenni, mikor két napja még az járt a fejemben, hogyan rángatnám le a ruhádat.. :) Szóval mondtam neki, hogy ok I got it, ha nem akarod, nem kell, de aztán beszélgettünk még, így elmondtam neki mindent, hogy mit éreztem, érzek, elmondta ő is hogy mit érez, és hogy egyszerűen nem érti mit eszek rajta. Szóval végül eljött Gáborék bulijára egy pár órára, de láttam rajta, hogy nagyon szenvedett, egyszerűen attól tartott, hogy nem fogják elfogadni, mi van ha a Gábor utálni fogja, stb.. Amúgy Gábornak szimpi volt, bár nem beszéltek, csak kezet fogtak.
Szóval végül mi ketten beszélgettünk, iszogattunk meg cigiztünk kint, aztán megcsókolt... És a legnagyobb problematika, hogy pont úgy csókol, ahogy szeretem, ami nagyon ritka, szóval most még ez is. Nem találtam egyetlen hibát sem. Szóval ez most engem is megijesztett. És eldöntöttem, hogy részemről ennyi volt a hadjárat, vagy megküzd saját magával, hogy akarja e ezt vagy sem, vagy akkor én már nem tudok mit tenni. Meg nem is akarok. Tőlem igazán távol áll, hogy beszéljek az érzéseimről ilyen nyíltan, most mégis megtettem tudja, hogy mit érzek. Úgyhogy most visszalépek, és kivárom, amíg kitalálja mit akar. Abban igaza van mindenkinek, hogy inkább derüljön ki az elején, ha nem működik, legfeljebb, majd telebömbölöm a kispárnámat.

Olyan érdekes itt kint, hogy mindenki milyen türelmes. Tele van az út autókkal, de feleslegesen senki nem dudálgat, csak akkor ha valaki vmi életveszélyeset csinál. Pl egyik nap álltam a buszmegállóban, állt a kocsisor, közben az egyikből kiszálltak, ölelkezdtek az út közepén, puszi-puszi búcsúzkodás, és közben elindult a sor. Én már rögtön vártam az óriás dudát, a mennnnyé már barom beszólást, stb, de semmi. A mögötte álló szépen kivárta, amíg mindenki mindenkitől elbúcsúzik, majd haladtak tovább. Vagy pl amikor a bérletedet automatából töltöd fel, ott is nyugodtan elszöszölhetsz, senki nem topog-szuszog-sóhajtozik mögötted.