50.

Wow. 50. bejegyzés.
Imola húgom megkapta a melót a szállodában, egy másik 5 csillagos Hotel health club részlegén dolgozik mint recepciós. Beadtuk a jelentkezését, másnap interjú, következő nap kezdett. Szépen felöltöztettem, megbeszéltük mit mondjon az interjún, és megcsinálta, úgyhogy nagyon büszke voltam rá. Ma végre volt időm felhívni, hogy mi újság, eddig nem is beszéltünk, mert ő reggeles én meg délutános. Tetszik neki, csak ugyanaz van, mint nekem volt, hogy rengeteg az új info, és mindezt 3 nap alatt meg kell tanulnia, mert szabira mennek a kollégák, így neki kell majd nyitni, és pár órát teljesen egyedül lesz. Mesélt értelmes vendégekről, még értelmesebb kérdésekkel/kérésekkel, mondtam ehhez jobb ha hozzászokik, csak rosszabb lesz, meg a nyelvvel még ő is szenved, nehezen érti meg mit mondanak neki. De azt meg lehet szokni, meg mondtam ne aggódjon egy idő után nem tudnak újat kérdezni. Ma már odasompolyogtam a szexihez, hogy elújságoljam, hogy a húgom (aki more pretty than me) felvételt nyert a City Hotelbe, így kérdezte, mi a neve, és majd szól az egyik régi kollégánknak, aki oda lett átrotálva mint főnök, hogy majd nézzen rá, hogy minden rendben van.

Na Dvel úgy néz ki, hogy magunkhoz képest egész normálisan mennek a dolgok, de majd meglátjuk mi lesz. Ami kicsit még bosszantó, hogy ő anyanyelvi szinten beszéli az angolt, én meg mondhatni nem. Így már párszor elküldtem a francba, hogy hagyjon békén, ha én is 6 éves korom óta angol iskolába jártam volna, ahol az angol az első nyelv, akkor valószínű én is folyékonyabban beszélnék. Plusz meséltem a Szovjet Unióról, hogy egy két osztállyal felettem még az orosz volt a kötelező nyelv, valamint a mi országunk nagyon zárt, az összes mese és majdnem az összes film szinkronizálva van, és idegen nyelvet heti 2 órában tanulsz, legtöbbször olyan tanároktól, akik még ugyanúgy tanulják az angolt és 3 leckével járnak előtted a könyvben (persze én és Gábor szerencsés kivételek vagyunk, egy szuper angol tanárral a családban. :)) Szóval magyarul szépen meg lehet tanulni, de angolul nehéz, mondtam nézzen körbe a szállodában, tele van magyarral, hallgassa ki hogy beszél angolul..
Ja mert néha megjegyzi, hogy neki le kell lassítani, hogy megértsem (jaj szegény gyerek) meg amikor viccelődik, nem tudok rá kapásból visszaszólni mindig, meg nehéz olyan gyorsan kifejezni mit akarok, ahogy magyarul tenném, meg ahogy ő teszi. Ma pl szerinte a hotel szót rosszul ejtettem ki, na ez volt a vég, röhögtem egy sort és elmagyaráztam, hogy nekem nincs hallásom, ezért nem tudok énekelni sem, és mivel még magával a nyelvvel is vannak problémáim (azt érzem, hogy hiába egyre többet tudok,azt látom, hogy még mit nem), az akcentusom lesz az utolsó szint, amit majd fejleszteni akarok. Szóval megmondtam neki, hogy le lehet szállni rólam, akkor keressen valami csodaszép tésztatestű angol nőt, azt beszélgessen vele. Persze ilyenkor mindig jön, hogy nem azért mondta, csak kijavít, hogy fejlődjek. Amúgy határozottan jót tesz a nyelvtudásnak, ha nem tudsz más nyelven érvényt szerezni a véleményednek, meg pont ezért örülök neki, mert tökéletes az angolja, nincs akcentusa, és nem úgy néz ki mint egy angol, (értsd:  halszínű, karót nyelt kóró) és tényleg sokat tanulok tőle.

A kis háziállataink. Szerintem Algernon végképp meghalt. Szegényke. Amikor utoljára láttuk, azt hittem szívrohamot kapok, majdnem a plafonig ugrottam. Kiraktunk egy egérragacsot a müzliszacskó mellé, amibe félig beleragadt, de valahogy kivonszolta magát belőle. Na az egész úgy történt, hogy Imola reggelizett, kispolc ott volt mellette, rajta a már említett egércsapda meg a műzli, ami folyamatosan zörgött, de csak halkan, így nem tudtuk mi ez. Na rájöttünk, hogy a hang a zacsiból jön, így Imola megpiszkálta egy csavarral, erre Algernon szó szerint kirepült belőle, valahogy akkorát ugrott, hogy átrepült az asztal felett, aztán elszaladt valamerre. Na erre mindketten akkorát sikítottunk, hogy Gábor felébredt rá. Ami a gázos volt, hogy vérfoltok voltak a ragacson, tehát valószínű szegényke beleragadt, a kis bőrét hátrahagyva beszuszakolta magát a zacskóba, majd valahogy összekapta magát az éjszaka folyamán, így volt ereje kiugrani. Csak kissé aggódtam, hogy ha betegséget terjeszt, lehet nem jó, hogy bőr nélkül, véresen közlekedik a lakásban, bár egy hete nem láttam, így lehet eltávozott.

Ilonát elrakták a hotelből egyik óráról a másikra, a főnök annyit mondott, hogy ez van, és nem óhajtja megmagyarázni, hogy miért. Írtam neki fészen, és azt mondta azért, mert mi (az összes recepciós) azt mondtuk, hogy egy kétszínű ribkó, így a főnök nem akarja, hogy ilyen ember vezessen minket. Hát írtam neki, hogy sajnálom, és én nem voltam megkérdezve. Azért fura, mert kissé gyp-s volt, de én bírtam, meg ő is kedvelt engem. Szerintem amúgy Miss Reception panaszkodott, mert Ilona Princessnek hívta a háta mögött.

Jelentem, egy hónap alatt egyszer ettem csokit, vagy bármiféle más édességet. Szerintem ez óriási áldozat. Büszke vagyok magamra. Csak azt nem értem, hogy akkor miért vagyok még mindig pattanásos??!! Lassan kezdenek a ráncaim kifejlődni, de sajnos a két dolog nem zárja ki egymást. Majd egy pubertás-nagyi leszek.