És végre holnap megpihenek. Annyira fájt 4.35-kor kelni hatodszorra, hogy el nem tudom mondani. A kávé természetesen leborult a gázról, a kulcsomat nem találtam, de végül elindultam időben, de úgy vártam a 3 órát mint a messiást. Aztán ha minden igaz, most lesz a 4 nap szünetem egyben, ami egyrészt jó, de az nem, hogy egybeesik az olasz szabadságával.. Így majd dolgozhatok megint vele.
Kérdeztem az egyetlen angol lánytól, hogy vicces e ahogy beszélek, mert azt vettem észre, hogy amikor elkezdek beszélni egy vendéghez, mindegyik elkezd mosolyogni úgy, mint amikor egy kisgyerekre mosolygunk, aki aranyosat mond. Meg ahogy elkezdek beszélni, mindenki a névtáblámra néz rögtön, gondolom kiváncsiak, hogy honnan szalajtottak. Ma egy nagyon aranyos argentín csoport jött, ahogy meglátták a nevemet felcsillant a szemük, hogy beszélek e spanyolul, mondtam sajnos nem, hát ők meg angolul nem, így kézzel lábbal elmagyaráztam nekik mindent, de annyira cukik, mert spanyolul és angolul keverve kérdezgettek, nem tudom hogy de megértettem mit akarnak, meg azért vicces, hogy azután is spanyolul beszélnek hogy mondtam én nem, szóval végül megoldottunk mindent.
Volt egy bácsi is, aki megkérdezte honnan jöttem, mondtam neki, ő meg elkezdte sorolni az utcaneveket, meg hogy volt nálunk egyszer focimeccsen a Kispesti Honvéd játszott, meg a Moszkva térnek még mindig ugyan az e a neve. Olyan is van aki flörtölget, volt hogy nem jól ejtettem ki egy nevet, így elnézést kértem a kiejtésem miatt (mondjuk ez csak formalitás a részemről, örüljön, hogy kiszolgálom), de azt mondta nagyon charming. Mondjuk ez 20 fontjába került, mert elnevetgéltünk, így elfelejtettem visszafizetni neki a depozitot amit az adaptorra tett le. :D
Ja és az angol lány azt mondta, hogy szépen beszélek, nem zavaró az akcentusom, mert nagyon udvariasnak hangzik és szép tisztán ejtem a szavakat, tisztábban mint akár ő (szóval magyarán erős akcentussal és tisztelettudóan beszélek.:)) És amúgy én vagyok az első magyar akit ismer és folyékonyan beszél. Bár azért róla tudni kell, hogy végtelenül kedves és sose mond semmi rosszat. De nem baj, néha jó ha hazudnak.
Van két macskánk, az egyik Luigi, akit átkereszteltem Lajosnak, mert nem lehet olasz neve senkinek a közelemben (bár sajnos ahogy az én nevemet írjuk, az az olasz írásmód is), a másiknak nem tudom a nevét. Mondjuk lehet rosszul fogalmaztam, hogy nekünk van macskánk, mert szerintem ők hiszik azt, hogy mi és az egész házsor tartozunk hozzájuk. Ma kiültem a kertbe egy kicsit, és Lajos beugrott a szomszéd kertből, rámnézett, egy pislogással akceptálta, hogy megvagyok és rendesen ülök a helyemen, majd továbbhaladt a következő szomszéd kertjébe. Gondolom megvacsorázik majd valahol, és most épp nálunk alszanak a kertben, mert Jordi levágta a füvet, és mindent rendbe tett. Szóval alapvetően nem tudom kihez tartoznak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése