61.

Imádott nagyimnak elmeséltem ma, hogy jelentkeztem a meditációs táborba. Na persze rögtön megijedt, hogy minek nekem SZEKTÁBA jelentkeznem, és ugye nem fogok eltűnni. Nagy nehezen meggyőztem, hogy ez nem vallási témájú, itt a saját gondolataidban úszkálsz. Aztán végighallgatott, hümmögött egyet kettőt, majd levonta a következtetéseit, miszerint ha lenne mellettem valaki, akivel boldogan élek, nem jutna eszembe ilyen helyekre menni. (Persze ezt kedvesen mondta, nem úgy, hogy jó lenne már találni valakit, elég öreg vagy, szerencsére az egész családom normális és nem piszkálnak ezzel.) Ebben teljesen igazat is adok neki, valószínűleg nem hagynám magára a saját bejáratú Carlos Solisomat egy hétre. :) De amíg nincsen miért ne szórakoztassam magam meditációs táborral?? Ja meg szegényt sokkolom az indiai érdekeltségemmel, de miért is ne, nem szeretem, amikor a nagyszülőknek nem mesélünk el dolgokat, mert úgysem értik. Értik, csak nekik is megvan a véleményük, és nem félnek elmondani. Pl szerinte az összes indiai turbánt hord, és sunyi lopós szemük van. (itt azért jót nevettem) Megkérdeztem tőle, hogy hány indiait látott életében, és mint kiderült, mily meglepő egyet sem, de a filmekben ilyenek. Ekkor mondtam neki, hogy én meg megtaláltam egy utazási iroda oldalát, ahol több oldalon írják, hogy Magyarországon hogyan csapnak be ahol tudnak, és jé érdekes mi is magyarok vagyunk, de mi senkit nem csapnánk be, pedig nagyi is vendéglátózott. Szóval mondtam, ne általánosítson. Persze szerinte akkor sem kéne más kultúrából választanom, mert az nem jó. Hogy miért azt ő sem tudja, csak az nem jó. :) Én mondtam, hogy nekem semmi bajom a magyar férfiakkal, csak egyelőre nem került a közelembe olyan, akivel össze akartam volna házasodni.