59.

Szégyellem magam, amiért ellustultam a blogírást, így most meló előtt gyorsan összeszedem mi minden történt.
Igazából nem sok minden, legalábbis nem olyasmi, ami említésre méltó lenne, vagy olyan, amit szeretnék mindenkivel aki csak rátéved a blogomra megosztani.
Az elmúlt hetekben sörözgettünk Imolával, találkoztam Ágival és főzőcskéztünk, itthon folyattam a nyálam, Dzsordzsival ( aki érdekes, mert a kis ártatlan kibökte, hogy azért is szeret velem lógni, mert mindenki azt hiszi, hogy megcsinálta a szerencséjét, van egy európai barátnője, majd elveszi, azt a vízum probléma meg van oldva.) vagy D-vel találkoztam (ja igen képben van még..)
És öregszem, erre ma sikerült rájönnöm, amikor megvettem az eggyel nagyobb cipőt, mert az kényelmesebb. Sőt még a puha vastag zokni is belefér. :) Tudtam, hogy el fog jönni az az idő, amikor már azt nézem, hogy mi a kényelmes. Vagy legalábbis nem kötök annyi kompromisszumot.
Az a problémám, hogy elkezdődött megint a viszketésem. Azt hívom így, amikor elkezd formálódni bennem a változásra való igény. Szép sunyiban kezdődik, pl nincs kedvem bemenni dolgozni, bent hányok a kollégáimtól (igazából a legtöbbször semmit nem tettek ellenem, csak idegesít, hogy léteznek), és folyamatosan pörgetem az agyam, hogy mit kéne csinálni. Igazából szeretnék a reptéren dolgozni, de mostmár nem mint stewardess, hanem akár a chekin pultban ülni, vagy az elveszett csomag kezelésnél, vagy utazási irodában (na az lenne a legtutibb nekem), csak az a probléma, hogy mi lakunk London egyik felén, az összes erport meg a másik felén van. Kivéve a City, de oda nem akarok menni, és a Heathrow-n akarok dolgozni, ami a metróvonal másik oldalán van (1 óra csak a metrón) majd átszállás a másikra, és onnan a másik 1 óra. Szóval rájöttem, hogy nekem egy utazási irodában lenne a helyem, amennyire szeretek utazgatni, szerintem még az északi sarkra is tudnék utazást eladni. Csak nem egyszerű bekerülni, meg már nézegettem állásokat, de egyelőre semmit nem találtam. Szóval kedves Olvasók, akinek van Londonban élő, utazási irodában/reptéren dolgozó ismerőse, és aki szeretne együtt dolgozni egy lojális, szorgalmas (kedves, szép, bájos és szerény) rabszolgával, akkor szóljon és küldöm a cívímet. :)
Mindennapi érdekességek keretében, elmondanám, hogy büszke tesco kártya birtokos vagyok, és már annyit vásároltam ott, hogy múltkor küldtek 4 fontos kupont, amit bármire levásárolhatok. Na ezen felbuzdulva másnap be is mentem, és elköltöttem 20-at, de csak 16-ot kellett fizetnem. Hát akinek van érzéke a biznisshez... :) Ami még érdekes, hogy a pénztárosoknak olyan névkitűzőjük van, ami tartalmazza a nevüket (mily meglepő) valamint hogy mikor csatlakoztak a céghez. Na itt fennakadt a szemem, amikor láttam, hogy Greg 1989-ben..??!! Akkor fejeztem be a nagycsoportot!! Komolyan 22 év alatt pénztárosig vitte ennél a cégnél???? Hát hol kezdett??? Mi a legalacsonyabb pozíció, ahonnan 22 év alatt is pénztárosig lehet vinni?? De aztán amikor jobban megnéztem őket, lett egy olyan sejtésem, hogy szerintem egy ici-picit szellemileg visszamaradottak lehetnek, és a tesconak ez egy társadalomba beillesztő szocializáló munkaprogramja lehet. (ezt most minden cinizmus nélkül írom, szeretem, amikor az emberekkel törődünk és nem átnézünk rajtuk). De aztán lehet nem, sajnos erre nem tudok rákérdezni, szerintem nincs udvarias forma a szellemi fogyatékosnak tetszik lenni-re.
A másik érdekesség, amire véletlenül jöttem rá, hogy nekem VAN fila táskám. :) Imola vette magának (hehe beégettelek!!!) és anyu kiküldte utána, de nem adtam neki oda, mert gondoltam milyen jó lesz ez nekem, pont belefér az egyenruhám, a könyvem stb.. Majd véletlenül egyik nap a fészen rábukkantam egy oldalra, 'Akiknek nincs fila táskájuk' címen. És láttam, hogy otthon 10ből 9 ember ezzel mászkál.. És az oldalon fényképeket gyűjtögetnek, hogy random módon elkattintva hány ember kerül a képre, akin ilyen táska van. Én meg vidáman hordtam itt kint. :) Akinek esetleg ugyanúgy elkerülte volna ez a jelenség a figyelmét, az alábbi linken edukálódhat:
http://www.facebook.com/AkiknekNincsFilaTaskajuk
de azóta nem vettem fel, bár kicsit sajnálom, mert nagyon praktikus.
Na most mennem kell melózni, a szoknyámat elfelejtettem megvarrni, de ez van.