63.

jó dolgok az életben, mint például, amikor észreveszed, hogy az öcséd itt felejtette az Armani kabátját, és pont jó rád. :) És még jól is nézel ki benne, bár azért lehet megkérdezem Tibcsust is mielőtt kimegyek benne az utcára, mert lehet én mátrixos Trinitinek, vagy vagány harlidévidsonosnak képzelem magam benne, azt közben csak egy lány vagyok az öccse kabátjában. És találtál a zsebében két pendrive-ot, amin lehet olyan tartalom van, amivel alkalomadtán zsarolhatod is (nem mintha bármikor is ilyet tennék a kis szívem csücskével, még nem néztem meg mi van rajta, úgyhogy Gáborkám időben szólj ha ne is nézzem meg.. :))
Próbálom kikúrálni magam, valami szaros nyavalyát szedtem össze, folyik az orrom és annyira gáz volt, mert egész nap tüsszögtem a munkahelyen, és persze mindig akkor jött a legnagyobb inger, amikor valaki odajött a pulthoz. És ugye azt mindenki, nem csak a hipochoderek, tudja, hogy a visszatartott tüsszentéstől szívinfarktust lehet kapni. Ennek csak azért nem örülök, mert nem tudok úszni menni, a lábam meg ugye fáj a sok állástól, remélem nem lesz visszerem. Viszont örüljetek, mert így van időm írni. Önkéntes szobafogságra ítéltem magam, csak vásárolni mentem ki, mert szó szerint egy kis darabka sajtom volt már csak a hűtőben, semmi kajám nem volt. Rájöttem, annyira mégsem szeretek főzni, hogy ezért időben felkeljek, bevásároljak, álljak fölötte, majd egyek belőle, aztán teli hassal menjek dolgozni. Helyette az elmúlt héten a roppant egészséges 11ig alvást, 12ig kávézást-teázást-internetezést, aztán készülődést, munkába indulást, az úton egy tripla csokis muffin elfogyasztását választottam. A munkahelyen 6-7 körül vacsoráztam, ha ehető volt a kaja, ha nem akkor is, majd este olyan éjfél, fél egy körül megvacsoráztam a kis pirítósomat a fokhagymával. De most egy kicsit jó lustának lenni, mert most épp D-n vagyok túl. Azt írtam, hogy kiborított az utolsó együtt töltött napunkon. Onnantól kezdve, hogy először nem szólt hozzám, mert mondtam, hagyjon és ne jópofizzon ha nem veszi fel a telefont amikor hívom, aztán nem bírta, és csak szórakoztatott, majd azzal fenyegetett ha piszkálom és nem beszélek hozzá kedvesen, akkor megcsókol itt a pultban direkt mindenki előtt (ja mert neki mindegy volt már, mert átrakták egy másik szállodába, az volt az utolsó napja és aznap derült ki, hogy a szállodalánc egyetlen bed and breakfast hosteljébe megy, és ezen elborult az agya.) Be kell valljam, én nem bírtam abbahagyni a röhögést amikor megláttam a fejét, gonosz vagyok, de megérdemelte a hiúsága, hogy az öt csillogosból átrakják a hostelbe. És amint megtudtam másnap fel is mondott. de legalább vége a dalnak, szemét voltam vele, mert azt akartam, hogy jól megsértődjön, megutáljon és eszébe se jusson többet keresni. Így mondtam neki, hogy hagyjon békén, nem akarok tőle semmit, nem utálom, de nem akarom látni többet, mert csak tönkreteszi az egész életemet. Na itt belül röhögtem, amikor láttam az arcát..Mint akinek elvették a homokozólapátját. Na ez van most bent, visszatettek late shiftre, szinte egyértelmű volt, hogyha D nincs ott, akkor megint visszakerülök.. És most van két új lány, hát azon kívül, hogy beszélnek 3-3 nyelven, itt vége is az előnyeiknek. Kiborítanak. Pedig az köztudott, hogy egy egész birkanyájnyi a türelmem, és a speciális hülyékhez (lásd D) külön érzékem is van. Na most velük először is az a bajom, hogy büdösek. Ez most itt a gonosz-szemét Gabó rész lesz, de biztos csak a nátha miatt. Ha szeretnéd a tiszta és ártatlan képet megőrizni rólam, akkor ugorj a következő bekezdésre. Szóval kezdjük a szimpatikusabbal. Ő olyan, hogy kicsit meg kell szoknom, de ő nem idegesít, csak nem különösen kedvelem, vagy mondjuk az életben nem lennénk nagy barinők. Vele csak annyi a baj, hogy csúnya szegény és büdi a szája. Nem az a fajta, ami minden embernek van, ha sokat beszél, keveset iszik, hanem ez a gyomorból jövő, és ami durva, hogy ő kisebb mint egyhatvan én majdnem egykilencven, és még így is tisztán érezhető. Mi lehet az odalenn élő emberekkel??? Sokat magyarázok neki, de nehezen érti meg a dolgokat, plusz borzasztóan kishitű magával szemben, szóval őt próbálom bátorítani, már fel akart mondani az első napon, mert hibázott. De beszél japánul, franciául, angolul, és az anyanyelve olasz. Na a másik a dagi, tőle viszketek. Az a fajta, aki ha meg sem szólal is jó pofán csapnád, és csak úgy csattanna a tenyered a kerek, piros, zsíros arcán. -na most a külsőn nem lovagolnék ennyit, ha a belső rendben lenne, csak rohadt egy idegesítő a természete- az egész nő erőltetett, olyan finomkodó, kedveskedő, aki folyton mosolyog, de látod, hogy a szeme nem, így csak hamis az egész. Plusz ahelyett, hogy azt a munkát csinálná, amit már tud, ott áll felettem, hogy nézi, hogy mit csinálok, abból is tanul.. Hát nem tudom mit, és így csak érzem a büdösségét. Neki valahogy a kipárolgása taszító. Szóval mindezt csak azért írtam le, mert mostanában annyira nem vagyok oda, hogy bejárjak dolgozni. Egyedül a tűzrőlpattant kolléganőmet kedvelem bent, mert a másik kettő aki aranyos az folyton ellentétes beosztásban van. És már nem is vagyok ilyen, még otthon sokat szórakoztam azon, hogy magamban kitárgyaltam egy-egy embert a metrón ülve (nézd, az beszél, aki magával beszélget), de mióta itt vagyok teljesen leszoktam róla. És ez idegesít a hülye olaszban, hogyha együtt dolgozunk, folyamatosan a vendégek ruháját mutogatja nekem, hogy anyám ez hogy néz ki, meg én fel nem vennék ilyet, vagy engem kérdezget, hogy mennyit kéne ahhoz fizetni, hogy ezt felvegyem, stb... És őszintén kit érdekel, pont azért szeretek itt lenni, mert ha történetesen ízlésficamom van, kövér vagyok, és mindenképpen két számmal kisebb tüll szoknyát szeretnék fűzővel viselni, olyan magassarkúval amiben nem tudok járni, így úgy nézek ki mint egy lépcsőző jeti, hát akkor megtehetem, mert egy-két hülyén kívül mindenki sz.rik arra magasról, hogy miben vagyok. És én nem akarok egy minimagyarországot a munkahelyemre, ahol ha télen nem fekete, vagy szürke kabátot viselsz, már mindenki téged néz a szeme sarkából a villamoson. De mondjuk, nem is csoda, hogy leszokik róla az ember, mert egy metrókocsiban a Föld összes raszjából találsz mintát egy átlagos napon, szóval egész London egy komplett benetton katalógus. Szóval igyekszem nem gonosz lenni, csak nehéz a két lánnyal, és főleg az, hogy közben a saját munkámat nehezen tudom csinálni, mert folyamatosan segíteni kell. És csak nagyon elfáradok, lehet ám ez a baj. Meg a nátha. De holnap ha minden igaz találkozom a tűzrőlpattanttal, mondtam együnk valami jót. Meg már alig várom, hogy megszülessen a babája, mondtam neki, hogy majd megyek dajkálni.
Az olcsó húsnak tényleg híg a leve, vagyis az 1 fontos boltban vásárolt zsebkendőnek penész szaga van. Így most vagy Wc papírként fognak szuperálni, vagy kidobom, mert nem akarok penészspórákat belélegezni.