2011. március 31., csütörtök

10.

Miért kell ezeknek az angoloknak úgy beszélni, mintha egy zsömle lenne a szájukba tömve?! Tiszta ciki, amikor már sóhajtoznak a vonal végén, mert egyszerűen nem értem mit hörögnek, ha megkérem, hogy betűzze a nevét azt is olyan tempóban teszi, hogy arra is vissza kell kérdezni. Na mindegy, igazából ebben csak fejlődni lehet.
Ma én telefonáltam az összes problémással, a senior kollégáimhoz csak átkapcsolós hívások mentek, valahogy ma én vettem fel az összes beteget.. A legjobb a műszakom végén volt, 3 perccel 8 előtt (igen, 8ig lettem volna--régi szép idők..) végülis az elején még ideges volt, de aztán mire befejeztük már flörtölgetett, hogy elkérné a nevemet, meg hogy kitalálhatja-e, hogy honnan származom, biztosan kelet európából, nagyon aranyos az akcentusom (UGYE?! TÖBBET NEM BESZÓLNI) Meg elmesélte gyorsan, hogy a barátnője mégsem utazik vele, ezért majd lecserélné a szobáját egy sima duplára a kingről. (természetesen nem lettem volna erre kíváncsi).

Egy kicsit az a nehéz, hogy nincs hozzáférésem a rendszerhez, de ott álltam, így kellett volna infot adnom, de csomószor nem tudtam. Ma megismertem egy új kollégát, Monika ő is, ő is lengyel, de ő aranyos volt. Bár a másik lengyel lány Magda(lena) inkább az én esetem. Én amúgy nem értem itt ezt a nagy lengyel ellenességet. Én bárhova megyek, csak normálisakkal találkoztam. (legalábbis a saját népen semmivel nem jobb).

A kis butus Dzsorzsiról ma kiderült, hogy az MSC-jét csinálja itt hospitalityből (azt hiszem az a szállodaszak), de komolyan gondolkodtam, hogy hogyan. Ma ő tanított nekem pár dolgot, és úgy beszélt hozzám mintha 3 éves lennék, és épp megtanít hogyan kell rajzolni a zsírkrétával. Miközben figyelnem kellett volna, azt néztem, hogyan lehet valakinek ennyire szép színű bőre, teljesen homogén tejeskávé. Jaj csak ne olyan lenne mint egy szeretnivaló labrador, egyszerűen nem lehet rá férfiként nézni. :)

A motiválás itt is erős, az iroda ajtó belsejére felszereltek egy kis tükröt, amely felett kb ez a szöveg található: 'A sikerünk kulcsát látod magad előtt'. Na ez nekem pont mellmagasságban van :) úgyhogy már gondoltam felvetem a HResnek, hogy lehet más egyenruha kéne akkor már.

Na ma elmentem az NI number kérő interjúra, elüldögéltem a turbános, kendős sorstársaim között, miközben körülöttem ment a druzsinya nyeste kurva.. hát nagyon bevándorlónak éreztem magam. Mindenesetre megkérdezték mit akarok, van-e férjem, van e munkám és mi a címem. Aztán mondták, hogy majd küldik a számot. Hát emlékszem az íreknél anno ez könnyebb volt, azt hiszem ott PI szám volt, odamentem és már oda is adták.

Holnap off. :) Kéne edzenem, a work registrationt feladnom, és a bankkártyát elintéznem, de azt nem tudom, mert nem kaptam meg a papírt a szállodából. Mindegy. Ja és aludnom. Nagyon elfáradtam. :(

1 megjegyzés:

  1. Ne izgulj a NI számod miatt, mi első nap elmentünk a person nummer-emért (ember szám), aztán még mindig semmi hír róla, így emberszámba se vesznek :D

    VálaszTörlés