76.

Mint azt már korábban is írtam, bent karácsonyoztam a szállodában, én roppant rendes gyerek voltam, nem ittam, nem hangoskodtam, alukáltam és időben lementem dolgozni. Nem úgy a kollégáink egy része. 24-én a délelőttös műszak háromkor elfoglalhatta a szobákat. 4kor már panasz volt, hogy hangosak. 5kor fűszag terjengett az egyik emeleten, de szerencsére az okosok nem a szobában csinálták, csak ahogy felmentek vitték a bukét magukkal. A magyar vendégszeret ugye világhírű, így néhány kollégám meginvitálta azt a pár fiatal litván srácot, akik mint vendég jöttek hozzánk a szobájukba egy pár pohárra, de az éjjeles duty manager elcsípte őket. Az étterem mondjuk úgy, alul forcastálta a pulykát (kevesebbet rendeltek mint amennyire szükség lett volna), mert hiába volt más is a menüben mindenki pulykát akart enni, így először csökkentették az adagokat, majd átküldték a concierge-t a szomszéd hotelbe, hogy hozzon át egy két madarat a hóna alatt. Amúgy elég csöndes volt. Kevés vendégünk volt, de aki ott volt igyekezett emlékezetessé tenni az ottlétét.
Jött egy középkorú pár, amikor becsekkoltak, láttam a foglalási jegyzetben, hogy először töltik az otthontól távol a karácsonyt, vigyázzunk rájuk (vagyis ez a take care of them kifejezés, amit nehéz magyarra fordítani, mert valahogy benne van az is, hogy babusgasd, vigyázz rá, lesd minden óhaját). Hát gondolkodtam, hogy mégis mit kéne velük csinálni, de közben a férfi sírós hangon szóban is elmondta, hogy ez az első karácsonyuk az otthonuktól távol.. Erre vágtam egy jaj de sajnálom te kis picurka fejet, de igazából röhögtem belül, mert egy. ki kényszerített arra, hogy ne otthon legyél ha ez ekkora trauma. Kettő. nem egyedül, hanem a feleségeddel vagy. Három, szedd már össze magad, nem az utcán, hanem egy hotelben kell lenned. De aztán hoztak nekünk csokit karácsonyra, így megbocsátottam.
A kolléganőmmel voltam egy szobában, ahogy megérkeztem, odacsusszant mellém a pultban, hogy Gááábi (szuszi, sóhaj hangsúllyal) hoztam neked valamit estére (jaj.) kérdeztem mit. Mondta, pezsgőt meg csokit. Na még jó, hogy nem pezsgőt meg epret, meg valami romantikus zenét, mert akkor tuti átköltözöm valahova. De egész jól összebarátkoztunk, másnap én délelőttös voltam, és mire felmentem írt nekem egy boldog karácsonyt kártyát, egy tányérra összerendezett egy halom csokit meg magokat (kesudió meg társai) a januári cosmót kirakta az ágyamra, és írt egy cetlit, hogy egyek meg mindent. Így mostmár kedvelem, úgyhogy új nevet kell neki adnom a büdi helyett. Még gondolkodom. Itt van két kép a szobáról, meg rólunk, aki nem én vagyok az ő.

A következő képért meg a szexi majdnem kitekerte a nyakamat, mert mondhatni nem szabad a pultban képeket csinálni, sőt tilos. :) De semmi nem történt 25-én reggel, így gondoltam ez a pont jó pillanat lesz, de neki pont akkor kellett felbukkannia. Ő a kis fekete tündérbogaram, nagyon szeretem, bár ő hozott össze D-vel, szóval nem tudom szeressem-e vagy inkább ne.

Csak mellékesen, nézd meg a hátteret, a márvány falat.

Mire emlékeztet?

Gondolkodj, szedd össze a tippjeidet, addig leírom, hogy az olaszt egyszer betalálta egy hülye vendég, és megkérdezte tőle, hogy milyen érzés minden nap egy 'giant vagina' előtt dolgozni?? :)) Kész.. komolyan, még ha ez is járna a fejembe, nem kérdezek ilyet, főleg nem a szerencsétlen recistől, aki persze erre köpni-nyelni nem tudott.

Ma reggel egy közös barátunk esküvőjére voltam hivatalos Dzsorzsival, akivel egy egyetemre jár itt, valamint ő is a hotelláncnál dolgozik, csak egy másik szállodában. Ő is indiai és elvette a lengyel barátnőjét aki márciusra várja az ikreiket. De emberünk nem aggódik, neki lesz vízuma, a nőnek meg családja. remek üzlet, bár szerintem megint csak görénykedek, és szeretik egymást - csak szerintem nehéz úgy közös témát találni, hogy a lány eléggé törte az angolt. Mindenesetre a helyi tanácsnál volt a ceremónia, már vártam, hogy bejön a dauerolt hajú kissé elhízott Marika, hogy összeeskesse a párt, de a néne nagyon vicces volt, olyan beszólásai voltak, hogy végignevettük az egészet. A végén megengedték, hogy igyunk pezsgőt, nekünk mivel éhgyomorra voltunk jól a fejünkbe szállt, így sikerült már dél előtt becsípni kissé. Aztán én meg a másik hét srác elmentünk kajálni. Gondolom viselkedni akartak, mert mindenki elővette a kést meg a villát, én meg nekiálltam kézzel enni. (D megtanított) Na néztek is, és mondták, hogy a rizst nyugodtan ehetem villával, de mondtam nekik, hogyha nem bánjátok én indiait már csak kézzel eszem, mert sokkal finomabb. Amúgy nem olyan egyszerű, de hamar meg lehet tanulni. Az asztalnál azon gondolkodtam, hogy tavaly ilyenkor nem gondoltam volna, hogy most egy indiai étteremben fogok kézzel enni hét indiai palival Londonban. De ez a szép az életben.

A modellkarrierem stagnál. Vagyis úgy is fogalmazhatnánk, hogy csak türelmetlen vagyok, azt akarom, hogyha kitalálok valamit, akkor az most történjen, és ne holnap, vagy két hét múlva. Van már egy-két ígéretes project, de ezekről most nem írok, ha összejön megcsodálhatjátok a végeredményt, ha nem akkor meg majd akkor megírom. Ami nagyon idegesítő, hogy folyamatosan küldik a felkéréseket a pucér képekre.. De amit el tudsz képzelni, képeket szaxofonnal, katonai zubbonyban vagy sapkában, latexben, testfestéssel (ez még akár érdekelt is volna, de miután megnéztem a fotós 'testfestős' képeit meggondoltam magam. Emberünk pöttyöket meg csíkokat festett a modellekre, és úgy fényképezte le őket meztelenül...). De a kedvencem, amin egy negyed másodpercre felidegesítettem magam, de aztán megláttam a viccet az egészben, így lenyugodtam. Szóval, a profilomra mostmár szépen ki is írtam, hogy nem vállalok nude képeket, akkor sem ha art ( művészi, azaz zárt láb) és akkor sem, ha nem művészi (nyitott láb képeket) úgyhogy ne küldj felkéréseket. Na ennek ellenére kapok egy hosszú levelet arról, hogy az emberünk pont engem, a szomszéd lány típust keresi az amerikai piacra mint természetes modell (értsd szőrös mindenhol és nincs semmi műcucc benne, szilikon, meg póthaj, meg társai..), szóval ha hajlandó vagyok visszanöveszteni mindent, akkor nagyon jól kereshetek a bulival. Egy linket is küldött, ahol megnézhettem a munkáit. Na hát komolyan, itt akadtam ki, hogy ez komolyan egy szintre gondol azokkal a nőkkel? Akkor mi a fenét akarok én itt? Képzeld el a lehető legátlagosabb lányokat, semmilyen alakkal, semmilyen arccal totál szőrösen. Szóval inkább nem válaszoltam. Én igazából már összeraktam a fejemben a tervemet, nekem is lesz fehérneműs képem, de csak ha valami klassz koncepció, vagy téma van mögötte. És mivel mindenki azt mondja, hogy nagyon egyedi ahogy kinézek, szépen megvárom, amíg a sok pervi után jön valami normális munka.

Tegnap az egyik amerikai vendég azt hitte, hogy skót vagyok. :D Most szerintetek ez már azért van, mert annyira folyékony vagyok, hogy angol anyanyelvűnek nézett egy furcsa akcentussal, vagy egyszerűen csak azt hallotta valahol, hogyha angolt hallasz amit nem értesz, akkor az skót. :) Amúgy az esetek többségében azt hiszik, hogy svéd vagyok (ja svéd bikinimodell ohh yeaah..), aztán, hogy orosz, volt olyan litván vendégem (a bulihuligánok, akik bementek a kollégáink szobájába karácsonykor), akik oroszul beszéltek kitartóan hozzám, hiába mondtam, hogy nem értem, végül a litván concierge segített ki, a harmadik győztes a spanyol. Aki pedig már járt több helyen Európában, és felismeri a kelet európai neveket és akcentust, ők általában csehnek gondolnak. Egyedül a magyar férfiak, akik már egy ideje itt élnek ismernek fel megszólalás nélkül. Amikor Ágival elmentünk egy pubba, ahol a boxokban rúdak voltak felszerelve (olyan rúdon pörgős rúd) amit nekünk feltétlen ki kellett próbálnunk, na ott volt, hogy egy srác odajött hozzánk, hogy bocsi de mi biztos magyarok vagyunk, mert egyrészt csak mi lehetünk ilyen őrültek, hogy pörgünk a rúdon, meg nagyon szépek vagyunk, és ő már felismeri a magyar lányokat. (amúgy fel akarta Ágit szedni, úgyhogy lehet csak udvarolt).

Úgy néz ki este megyek be pár kollégámmal a városba, ahol valószínű van foglalásunk valahol. Ha nem , akkor lefekszem aludni.

Boldog Új Évet kívánok itt is, a reggeli pezsgő megártott, és egy csöpögős szentimentális postot hagytam facebookon, de kivételesen ezt most komolyan is gondoltam. :)