70.

Vendégiszonyom van. Valahogy kifogytam a türelmemből, azt érzem, ha még egyszer kérdez valaki valami hülyeséget, vagy panaszkodik valami banális dolog miatt, hát felpofozom. Alapvetően fát lehet vágni a hátamon (jobb napjaimon akár meg is gyújtani és szalonnát sütni rajta), de az utóbbi héten komolyan eszméletlen erőfeszítésbe kerül, hogy a magától hirtelen kibukó pofavágásokat, beszólogatásokat, sóhajtásokat és szemforgatásokat visszagyömöszöljem a kedves 32 fogas villantós mosolyom mögé.
Ugye szerencsétlen mandulaszemű ázsiai barátaimat nem csípem annyira, erre nagyon nagy okom nincsen, nem bántottak ők eddig, csak a metakommunikációjuk meg a beszéd nekem fura, és a mi kultúránkban kicsit bunkó is. Pl amikor megérkeznek, határozott léptekkel odalépnek a pulthoz, majd nekem dörrentik hogy mit akarnak és hogy hívják őket, valahogy így: Csekin. Tanaka. (vagy Namahiro, Yuhukana, stb..) jólvan, neked is szép napot. Aztán amikor egyezteted velük, hogy mennyit kell perkálnia, van é reggeli vagy sem. (amúgy reggelimániások, ami szinte sosincs a csomagban, amit jól tud a kis kamus, mert megkapja a visszaigazolást tőlünk a foglalásról, de azért elkerekíti a kis csíkszemét, amikor mondom, hogy nincs reggeli benne) Szóval miközben egyeztetünk, különböző hangokat adnak ki az egyetértésük kifejezésére. Nekünk ha egyetértünk, az nagyjából az aha, amit ümüm, aham-nak mondunk, mindenki tudja hogy hangzik. Nekik ez valami erős és hangos morgás féle, amitől először konkrétan megijedtem. Kb így néz ki az együtt töltött 5 percünk:
- Csekin. Tanaka (japán/kínai/koreai vendég, bár a japán a legdurvább, ők a legmerevebbek)
- Good afternoon, is that Mr Kim Nak Yoku Tanaka? (Gabika a kis recepciós)
- HRMMMM (ez a morgás)
- welcome vagy welcome back attól függően járt e már nálunk
- aztán az egyeztetés a reggeliről, szobaárról, fizetési feltételekről -én beszélek
- végig hrmm, mrr, hrmmm - vendég morog.
majd elbúcsúzunk. De legalább nem panaszkodnak sokat, főleg amelyik nem utazik sokat a világban, és nem látja, hogy jé azt is lehet.

Haza akartam menni egy időre, de sajnos nem sikerült, a karácsonyi hajtás előtt nem engednek el senkit.

Próbálom edzeni az idegszálaimat, de nehéz. Pl az internet a kedvencem, nem nehéz a wifit használni, de kissé hosszadalmas a belépés. (szállodai wifi). Ezért hogy megkíméljük magunkat a napi 45 (nem vicc) hívástól az internethez való csatlakozással kapcsolatban, ezért kinyomtattunk egy leírást, amit a becsekkoláskor a kezébe nyomunk azoknak, akik szeretnék használni. Csak ugye sokan azt mondják áá nem kell, én nem fogom, majd utána hívogatnak, hogy nem sikerült belépniük. Na ilyenkor kell visszafognom magam, és felülbírálni minden egyes szót mielőtt elhagyja a számat stílus és hangsúly szempontjából, és szépen elmagyarázni az orknak, hogy mikor hova kattintson. A másik ilyen a reggeli. Azt is szépen elmondjuk a csekinnél, hogy mikor és hol szolgáljuk fel, de azért csak lejön a fél szálloda a reggeli, még bucisra  dagadt szemükkel, friss aftersévtől illatozva, hogy where is the breakfast served? Anyádban k.csög. Miért nem figyeltél amikor elmondtam tegnap?!!

Szóval így telnek a kis napjaim mostanság, gyűjtöm az infókat és az anyagot a többi bejegyzésemhez.
Most megyek megfürdetem magam és felrajzolok valami jokermosolyt a fejemre. Lehet be kéne dobni egy felest mielőtt bemegyek.