Hazalógtam 4 napra Tatabányára, hogy meglátogassam a Nagyikámat, szegényke már igencsak le volt törve, hogy milyen rég látott. Pestre nem is mentem, mert Bécsbe repültem, ott összeszedtek kocsival, majd oda is vittek vissza ma. Kicsit ápoltam a lelkét, nehéz feldolgoznia, hogy nem akarok hazamenni, meg megértenie is, mert neki Mo az otthona, és nem tudná otthagyni. Ezt meg is értem, de mi két teljesen más generáció vagyunk, másban nőttünk fel, nekünk a külföldre menés, a repülés nem akkora nagy elérhetetlen dolog már, mint anno volt. Érdekes volt hazamenni, nem gizdázásból mondom -mert csak 8 hónapja vagyok kint- de akármikor bementem egy üzletbe, hogy vegyek valamit, mindig angolul akartam megszólalni, fura volt, hogy minden magyarul van kiírva, és mindenhol magyarul beszélnek. De érdekes, most úgy éreztem, hogy nem vagyok otthon, hazalátogattam, de olyan volt, mintha egy másik városba mentem volna csak, nem HAZA. Mindenesetre ettem finom levest, rántott sajtot, szilvásgombócot, mákosrétest, és zsömlét.. igazi puha, finom illatú friss zsömlét. (már csak párizsi kellett volna bele a tökéletes boldogsághoz, de nagyi nem mérgezne vele).
Egy pár szót engedjetek meg az osztrák légitársaságról, mert muszáj epéskednem, hogy jól aludjak. :) Szóval mivel kedves nagyikám pontos instrukciókat adott az érkezésemmel kapcsolatban, miszerint se ne túl korán, se ne túl későn érkezzek, mert fél az autóban sötétben (amúgy ködben, esőben, szélben is, és ha verőfényes szélcsendes napos idő van, akkor csak megjegyzi, hogy amúgy utál autózni..:)) így a fapados járatok kiestek, mert azok vagy éjszaka, vagy hajnalban bírnak közlekedni, ami nekem sem jó, mert reggel 6ra nem tudok kimenni egy reptérre sem, vagyis hát tudok, csak 3 óra alatt 3 éjszakai busszal, ami annyira nem fincsi, valamint ezek a hajnali-éjszakai utak mindig úgy vannak, hogy első nap éjjel érsz oda, és utolsó nap hajnalban indulsz, tehát az olyan, mintha másfél napra mennél. Így is ma reggel 8kor indultunk, tehát nem volt így sem 4 nap. Nos az instrukciók birtokában foglaltam helyet az Austrian airlines járatára, aminek örültem, mert nem szeretem a fapadosokat (amúgy egy átverés az egész, mert mire a csomagot, a foglalási díjat, stb kifizeted pluszba, ugyanott vagy, meg mivel azok a külső repterekről mennek, a tranzitköltséget is, szóval a végén ugyanannyi mintha egy normál járatra foglaltál volna, ahol meg kapsz enni-inni, és még a popidat is fényesre, csak mert velük repültél. Na de azok a stewardessek... Hát komolyan, tudom, hogy nem a külső a minden, na de azért, vannak olyan munkák, ahova nem a sárgára festett ÉS lenőtt hajú nőket vesszük fel, vagy a hájas tésztákat, vagy az őrült tekintetű férfiakat, aki szerintem csak alibiből viselt karikagyűrűt az ujján, mert még Barbie is férfiasabb volt nála, és rövid ujjú ing volt rajta. Nem, és nem akarom nézni a csutka szőke szőrös girnyó karját.. Vegyen fel rövidujjút a kertisütögetéshez, ne dolgozni... Mindegyiknek olyan kedves óvónéni kinézete volt, és ami csúcs volt, hogy a vezető légiutaskísérő odafelé, olyan idegesítő búgó hangon adta elő a szokásos bemutatkozó beszédet, hogy ki kicsoda, hova megyünk, és szép napot, hogy komolyan gondolkodtam, hogy másodállásban szextelefonál, mert még aprókat sóhajtozott is mondatok végén. Na most ez lehet egy férfinak szexi, de egy nő ettől azt érzi, hogy kicsatolja az övét, feláll, előretrappol, és a telefonnal amibe bazsalyog az a ribkó úgy képentörli, hogy a fal adja a másikat. De persze ezt csak elképzeltem, helyette inkább az ablakból néztem kifelé. A másik, amiért elnézést kérek minden németet tanuló, németül beszélőt embertől, hogy ez a nyelv olyan mintha meg akarnák erőszakolni a füledet. Nem tanácsos a hangszóró alatt ülni, mert mikor épp elszundiznál, mert reggel 5kor indultál, hogy elérd a 9 órás gépet, valaki mindig belekrákogott-hörgött a bemondóba, hogy hurrá elértük az utazómagasságot, de ha lehet maradj a helyeden, vagy elmondja épp merre járunk, vagy hogy mindjárt leszállunk, tehát ülj le és csatold be az övedet. Na de ami jó volt, hogy Tom és Jerry-t játszottak a gépen, és szépen rendesen megérkeztünk, gyönyörűen landoltunk, és finom szendvicset adtak.
Megnyitották a stratfordi buszpályaudvart ismét, hogy el ne szalaszd, mindenhova nyilakat tettek ki. Hát egy falat lefényképeztem, ezen látszik, hogy egymástól 50 centire helyezik el, hogy merre kell menni.. Csak hogy nehogy elszalaszd. Sajnos a másik falat nem tudtam lefotózni, ott vízszintesen és függőlegesen is tele volt ragasztgatva. Csak hogy biztos megértsd:
Holnap megyek dolgozni, szerencsére szexi is visszatért, volt egy kis vízum problémája, bent tartották a reptéren 5 napig, de mostmár minden rendeződött. Csak mivel nem tudták főnökék, hogy vissza jön e, ezért idehoztak egy nőt a helyére, pontosabban főnöknek. A nő amúgy, ahogy kedves tűzrőlpattant kolléganőm megfogalmazta "smells like a bitch.." (ezt nem tudom jól fordítani), szóval megint jó lesz bent a hangulat. De nem baj, majd kedvesen és mosolyogva állok a témához, ahogy mindig, aztán majd meglátjuk mi lesz. Most úgyis az életemet tervezgetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése