2011. december 3., szombat

68.

Mekkora már, hogy a meditációs táborból egy magyar nő ír vissza. A buszra foglaltam helyet, és visszaigazolták, hogy jupijé felférsz, igaz, hogy angolul válaszolt, de a Szabadkai vezetéknév nem nagyon lehet más, mint magyar, vagy esetleg szlovák vagy román. Mindegy, szerintem magyar. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi az országunk, olyan mint egy hangyaboly sok pici hangyával, akik mindenfelé elszóródtak. Mert őszintén arra nem számítottam, hogy egy indiai meditációs táborban amely egy angol vidéki kisvárosban van, egy magyar is dolgozik. :) Lehet, nem is hangyák vagyunk, hanem (és elnézést a hasonlatért) kis csótányok, akik mindenhova eljutnak, és nagyszerű túlélők, és nem restek kihasználni minden kínálkozó lehetőséget egy finom falatért. Jól van ez picit erős hasonlat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése