71.

Jaj hát hol is kezdjem.
Nos minél több olasszal találkozom, annál inkább meggyőződöm róla, hogy ezek nem normálisak. Ugye meséltem már korábban a kis büdiszájú új kolléganőmről, akit mondtam is, hogy kedvelek, néha meló után beültünk sörözni, eléggé megkedveltem, az a csupaszív jó lélek, akit mindenki szeret kihasználni, meg önbizalomban sem teng túl, és emellett csodálattal néz fel rád, hogy te milyen szép, kedves, magas vagy, és még jól is tudsz magyarázni. Azért ez jó alap egy kedves ismeretséghez, meg szociálisan mindig is érzékeny voltam a kis elesett szerencsétlen flótásokra, már az oviban is taknyos nyálas, tüsszögő szódásszifon szemüveges barátaim voltam, mert már akkor sajnáltam őket, hogy velük senki nem játszik. Na azért a kicsiolasz nem ennyire gáz, sőt amióta megismertettem tictaccal, azóta még kellemesebb az együtt töltött idő.
Mivel sokat dolgoztunk együtt, egyre többet beszélgettünk, így elmesélte, hogy nemrég szakított a pakisztáni barátjával, mert a kis huncut elfelejtette megemlíteni, hogy amíg ő itt vagánykodott Európában, addig a messzi pakisztánföldön a családja szépen lerendezte az esküvőjét. A kis gerinces mondjuk attól még nem szakított volna, hogy otthon van egy felesége, de szerencsére a hír visszajutott a kicsiolaszhoz, így az kérdőre vonta és szétmentek. Hát idáig egy szokványos sztori lenne egy összetört szívről, de kis hősünk mesélte, hogy a nagybátyja jó barátja az olasz maffia egyik tagjának akit a kis ártatlan fel is hívott, hogy meg akarja öletni a hűtlent -itt azért kissé félrenyeltem a carlsbergemet. Na de ami ijesztő volt, hogy látni kellett volna azt a dühöt ami benne volt így jó pár hónap után is, simán el tudnám képzelni, hogy akár ő is fejbeverte volna az embert egy szívlapáttal. De szerencsére a maffia emberünknek volt annyi esze, hogy lebeszélte erről, hogy nem éri meg, és meggyőzte, hogy az nagyobb büntetés, hogyha a szülei által leszervezett házasságban kell élnie. Szóval levonva a tanulságot, minden olasz őrült, csak van a hétköznapi hangos őrült, és a kedves halkszavú látens őrült. Mindenesetre örülök, hogy kicsiolasz a barátjának tart, nem szeretnék összeveszni vele, ki tudja kit küldene rám, hogy alakítsák át az arcomat.

Biztos láttátok a képemet facebookon, nagyon sukár kislány vagyok rajta. Na ez a modellesdi most úgy jött, hogy mióta kijöttem azzal izélgetnek, hogy csináljak pár képet, és próbáljam meg, mert annyira szép vagyok. Ezt persze D szajkózta, de mindig, minden alkalommal amikor találkoztunk, de őszintén nem vettem annyira komolyan, mivel tudtam, hogy tetszek neki, és valószínű én is szépeket mondanék a lánynak akit fel akarok szedni. De amikor már a nők is elkezdték mondani, átgondoltam a dolgot, és belevágtam. A fotóst a kicsiolasz szerezte, megemlítettem neki, hogy mi a tervem, és hogy nem ismer-e valakit, és pont ismert, akit felhívott, és lealkudta az árat harmadannyira mint amennyi lett volna, mert én egy szegény recepciós vagyok. :) amúgy kevesebbe került a játék mintha otthon csináltattam volna. Elég nehezen jött össze a tali, mondtam is az olaszomnak, hogy nehéz időpontot találni, erre mondta, hogy na majd felhívja a fotóst, hogy ne szarozzon velem, megígérte, akkor csinálja is meg (jóvan, jóvan, higgaggyá le, nehogy ráküld a maffiát). Na de végül sikerült megoldanunk.
A nagy nap délelőttös voltam, így vidáman indultam reggel fél hatkor otthonról egy teli sporttáskával, meg egy hátizsák ruhával, sminkkel, hajvasalóval dolgozni. Bent persze mindenki kérdezte, hogy hova utazom/költözöm, de csak kamuztam valamit, nem akartam megmondani, mert az anyukám is megmondta, hogy az emberek irigyek, jobb nem mesélni a nagy tervekről, mert csak utálni fognak. (erre a fotós felteszi a képeket fészre.. na de mindegy) Bent mondtam a főnöknek, hogy ha lehet engedjen már el fél órával korábban, el is engedett, életemben először megfürödtem a szállodában, majd elindultam a címre. Annyi előnye volt, hogy legalább kipróbáltam a DLR-t ami egy metró-vonat-hév szerűség, és azzal még sosem utaztam. Reggel az egyik concierge kinyomtatta nekem, hogy hogyan kell odamenni, de így is sikerült eltévednem. Na mindegy, ezen meg sem lepődök.
De aztán a fotós összeszedett. Bent a stúdióban már volt egy magas német lány, meg a fotós széjjeltetovált havernője. Csak mert egy gonoszkodásra mindig hajlamos ember vagyok, rögtön megsasoltam a német lányt, és hát elég roncsnak nézett ki. Nagyon kedves volt, mosolygott rám rögtön, az arca valami gyönyörű volt, na de az a test.. Most őszintén, kicsit nyugodtabb is lettem, biztos elmegy minden önbizalmam ha egy naomi campbell testű nő lett volna előttem. Szóval a lány magas és vékony volt, de olyan trottyos puhos mintha a patrik lenne a spongyabobból. fonnyadék combok, meg róla készült félmeztelen kép is, a mellei meg kb a hasáig lógtak, pedig nem lehetett öregebb nálam. Nekem akkor még csak ülni kellett és tanulni hogyan kell pózolni, meg arcokat vágni. Aztán lefotózta az agyontetovált barinőjét is egy latex fürdőruhában, majd jöttem én. Na mivel rám már alig volt idő, ezért már korábban elkezdtem kisminkelni magam, mert a sminkes elfelejtett eljönni, meg az amúgy sem volt a csomagajánlatban. A sminkes asztal nagyon bejött, mert a tükör köré végig százas égőket raktak, így csak kentem kentem magamra az anyagot, de alig látszott valami. A képeken is olyan, mintha csak valami kis púder lenne rajtam, pedig olyan erős szemeket és szájat festettem, mint egy bohócnak. Szóval rám került a sor, roppant találékonyan felismertem, hogy itt most nagyon gyorsan le kell vetkőzni minden gátlást, és nagyon hamar átszellemülni és kikapcsolni a külvilágot, mert különben egy normális képem sem lesz. Szóval táska kinyit, fotóst leültettem, hogy figyeljen, kihajigáltam a ruháimat kettő perc alatt, mondtam csak ronda cipőim vannak, mert nem hordok magassarkút. Szóval pikkpakk összeraktuk, három szett lesz, egy pinup ruha, egy sima fekete, meg egy farmer-póló kombó. Én meg mivel imádom, ha fényképeznek, meg mióta kint élek kicsit felszabadultabb is vagyok, elkezdtem idióta pózokat vágni, mire megnyugodott emberünk, hogy jó anyag vagyok, így gyorsan elkattintott vagy 100 képet. A kis tetovált lány sokat segített a pózolásnál, mit hova tegyek, hogyan tekerjem ki magam, ami még nem megy, az a szexi nézés, ezt mondtam is a fotósnak, hogyha én azt hiszem, hogy szexin nézek, akkor debil nyálfolyatósnak látszom valójában, szóval ezt még gyakorolni kell. Most írtam meg neki, hogy melyik képek tetszenek, jó lenne még rávennem valahogy egy második találkára, hogy kint is csináljon pár képet, de lehet az pofátlanság lenne. Na majd meglátom.
Következő lépésként meg kell szereznem a képeimet, majd elküldözgetem ügynökségekhez. Utána néztem, és rájöttem, hogy én molett modell akarok lenni, mivel 40-42es ruhákat hordok, és arányos a testalkatom. Meg a halál akar ásványvízen és redbullon élni, szeretek enni, szóval inkább leszek kövér modell. :) Utána össze kell raknom a fészbuk oldalamat, szóval reklámozni magamat. És hinni benne, hogy sikerülni fog.
Na ez történt a futrinka utcában.