73.

Tibcsusnak nőtt egy undorító hatalmas szemölcs az állára. Ezt a tényt csak azért osztom meg, mert elment, hogy leszedesse, és ezzel egy újabb szeletét ismerhettem meg az angol eü ellátásnak. (meg azért is, mert T többszöri szóbeli figyelmeztetésem ellenére sem olvassa a blogomat, szóval azt írok róla amit akarok :) Barátom már 4 éve él itt, és eddig nem is regisztrált az orvosnál, de ugyebár eddig nem is velem élt együtt, és egy hipochonder nagyon meg tudja ám marketingelni az orvosi ellátás előnyeit, főleg ha egyben összehasonlító elemzést is ad (kéretlenül) a magyar és az angol rendszer között. Szóval elment megmutatni, majd kapott időpontot egy héttel későbbre, miközben figyelmeztették, hogy készüljön, mert igen fájdalmas lesz. (hát köszi, nagyon kedvesek vagytok, hogy egy hétig izgulhatok, hogy majd mennyire fog fájni.) De mivel nekem elég sok szemölcslevételhez volt szerencsém gyerekkoromban, mondtam, hogyha lefagyasztják, utána semmit nem érzel, szóval szerintem nem fog fájni. Szóval mint utóbb megtudtam, aláírattak vele egy teleírt A4-es lapot, ahol több pontban ismertették a mellékhatásokat (pl viszketés, hólyagosodás, esetleg vérhólyagosodás, hegesedés -lehet maradandó hegesedés, stb..) Majd a műtét lehetséges kimeneteli eredményeit, miszerint: a. szemölcs eltűnik (szerencse, hogy azért ez az opció is itt van, b. szemölcs pár hét múlva leesik, c. szemölcs ott marad. Ezután pedig a módszert, amivel eltávolítják aminek értelemszerűen az angol (és a latin?!) nevét is feltüntették, csak hogy minden itt élő agyoniskolázott megértse. A módszer amúgy folyékony hidrogénnel való lefújás és kész. Tehát mindehhez a nagyműtéthez kellett ennyi mindent leírni. Majd az utolsó mondat, hogy igen, szeretném ezt a kezelést igénybe venni, név, dátum, aláírás. Persze a szemölcs még mindig ott van, de hátha leesik és a b opció lép életbe. Nekem erről nem ilyen emlékem van. Inkább, hogy az a kis rohadék ránőtt a talpamra, és gyerekként ez a legnagyobb katasztrófa egyike volt, mert nem akart eltűnni, sőt a kis barátait is hívta, akik birtokba vették a könyökömet, az orromat és a nagylábujjamat is. Na itt már fele sem volt tréfa, és anyukám elvitt a körzeti rendelőbe, ahova én már holt sápadtan mentem be, mert tudtam, hogy tuti fájni fog. De feleslegesen aggódtam, mert a kedves doktornéni egy hónappal későbbre tudott csak időpontot adni. (éljen, egy hónapig képzelődés, hogy hogyan fogják leszedni). Amikor meg visszamentünk, nem írattak semmit alá, a talpamba szúrtak egy óriási injekciót, majd kivágdosták, az orromba is injekciót adtak, onnan lepörkölték kis forrasztópákával (aminek a helye még mindig meg van) a könyökömröl meg a lábujjamról meg csak fagyasztás után lekanyarította egy kis helyes kanálkával. Na mindez persze nem egyszerre történt, többszöri visszamenetelre, de az egyetlen, ami jó volt, hogy a doktornéni nagyon kedves volt, és szépen elmagyarázta mit fog csinálni. Szóval nem jégkockával jegelték, aztán majd egyszercsak biztos leesik. De az a balkánon volt, ez meg nem. Bár most kivételesen a mi rendszerünknek kell, hogy pontot adjak, mert nekem nincs szemölcsöm, Tibcsusnak meg van.

Jártam bent a városban, szépen fel van minden díszítve. Ez az Oxford Circus és az Oxford Street. Nem tudom mennyire látszik, de rengeteg ember van az utcán. Konkrétan sehol és semmikor nem tudsz nyugodtan haladni, mert valaki bevág eléd, vagy hirtelen megtorpan, iránytvált, téged meg a tehetetlenségi erő visz tovább, és a csak a tömegnek hála, hogy nem esel hasra, vagy kifogod azt a néhány andalgó kis gyökeret, akik várost merészelnek ilyenkor nézni. :) Amúgy a tömegben való haladásra két módszert fejlesztettem ki. Az egyik, amikor szépen tudomásul veszed, hogy ma nem fogsz sietni, ma nem te leszel az első aki felszáll/leszáll/átkel/bemegy/kimegy. Felöltöd a beszívott reggie zenész fejet átérzed a mentalitást és sodródsz. B verzió, amikor valami elpattan az agyadban, elkezd rángatózni a szemed, és csak az villog előtted, hogy takarodj az utamból mert eltaposlak!! Váhháá.. Ehhez persze ki kell szépen húznod magad, átérezni, hogy most egy dühöngő bika vagy, határozottan menni, és elsőként felszállni/leszállni stb.. És ilyenkor nem tudom mit sugárzom magamból, mert mindenki elkotródik az utamból. Amúgy mindkét verziónak mélyen belülről kell jönnie, mert ha dühöngő állat vagyok, akkor nem játszhatom a drogosat, mert a habzó szám elárul, és vicaversa, ha nyugodt vagyok, nem tudok igazán bebikásodni, olyankor senki nem tűnik el az utamból.

Ja és még egy gondolat, elnézést kérek a rendes taxisoktól, de a többség itt is egy külön gennyedék állatfaj, aki simán áthajt a lábadon, csak hogy még átcsússzon a zöldön.

Azért is voltam a városban, mert Gáborcica öcsikém megkért, hogy vegyek egy parfümöt karácsonyi ajándék gyanánt Mirkónak, és küldjem el neki Tibcsussal (a magyarországi tartózkodásuk 1 napban fedi egymást) így elbandukoltam (csak kétszer tévedtem el) az egyetlen londoni abercrombie and fitch üzletbe, mert azt a szájbaütött parfümöt csak ott lehet megvenni. Nem tudom ki mennyire ismeri a boltot, én annyit tudtam, hogy k drága, egy pulcsika 165 fontnál kezdődik, jó mondjuk olyan, mintha a második bőrödet viselnéd, félmeztelen fiúkák vannak, és az összes eladó olyan mintha modell lenne. Szóval nagyon megmarketingelték az egészet. Az egész boltban félhomály van, szól a zene, és telefújták valamelyik parfümükkel, szóval először csak azt érzed, hogy nem látsz, fuldokolsz, és k sokan vannak. Na most ez az az árkategória, amit egyelőre nem engedhetek meg magamnak, vagy legalábbis kis spórolás kéne hozzá. Nagyon örültem, hogy kellett valamit vennem, mert így úgy léptem be az üzletbe, hogy én ma itt vásárolni fogok, szóval nem kell kinézni a boltból. (biztos én vagyok a hülye, de pl soha nem mennék be egy LV, vagy DnG üzletbe, mert kméterekről bűzlik, hogy egy cipőfűzőt sem engedhetek ott meg magamnak, annál rosszabbat meg, mint amikor kinéznek mert szegény vagy, hát nehezen tudok elképzelni.) De itt feleslegesen aggódtam, mert mindenki nagyon kedves volt. Gyorsan megkerestem a parfümöt, majd felfedező körútra mentem. A bolt olyan mint egy ház, rendes lépcsők vannak,  szobák nyílnak mindenfelé, a falakon festmények vannak, többnyire csatába menő félmeztelen férfiak, mindenhol egy modell az eladó, az ajtóban és doorman áll, de nem kell nyitogatniuk, mert folyamatosan nyitva van, annyira sokan jönnek mennek. Itt aztán nincs pénztelenség. És a legjobb, hogy volt a falon egy óriási rénszarvas, amit le is fényképeztem, persze csak azután miután fizettem, és a szatyor a kezemben volt, mert akkor gondoltam úgysem támadnak be. Ja amúgy a szatyrot megtartom, és abban cipelem az egyenruhám, meg majd vagánykodok, hogy én ott vásároltam, bár 1. ez itt senkit nem hat meg, 2 legalább annyira lenne hiteles, mint a 4-6-os villamoson hamis LV táskával nyomulni. Na aztán nagyon megtetszett az egész, így odamentem az egyik eladólányhoz, hogy na mégis mit kell ahhoz csinálnom, hogy itt dolgozhassak, de ő mondta, hogy keressek egy managert oszt majd az elmagyarázza. Hát bolyongtam egy kicsit, de senkit nem találtam, így megkérdeztem egy fiú eladót, aki kissé közlékenyebb volt és elmondta, hogy bizonyos napokon van a meghallgatás, pl holnap is, délben vagy du négykor, csak ide kell jönni, nem kell CV sem, valami fekete ajtón kell bekopogni, meg is mutatta, és ott eldöntik, hogy felvesznek vagy sem. Hát gondolom ha úgy nézel ki mint egy szépségkirálynő, és tudsz beszélni, akkor fel vagy véve. A fiúka kedves volt, bár nem tudom mivel nyert felvételt, az angolt törte, és annyira nem is volt nagy szám, de epés Tibcsus szerint biztos lesz...tt valakit.

És még egy utolsó kép mára, főztem végre valami rakott izét, ebben van karfiol, krumpli, tojás, vörösbab, hagyma, kóbász, tejföl meg sajt. Biztos fehérjehiányom volt, de ezeket a kajákat kívántam. Íme: