83.

A német akcentus a kedvencem. :) Pedig a nyelvet nem szeretem, de amikor angolul beszélnek, az olyan ari. Nagyon kötődnek a Z hanghoz, mert akkor is tesznek a szavakba hogyha amúgy nem lenne benne, így úgy hangzik, mintha egy méhecske zümmögne a szájukban.
Olasz vagy spanyol akcentust nem nagyon hallottam, mert ők szinte egyáltalán nem beszélnek angolul.
A francia idegesítő. A magyar is. Néhány magyar úgy beszél mintha szefos lenne. Remélem én nem. D szerint a mi nyelvünk éneklésnek hangzik, és én is énekelve beszélek. Szerinte cuki, csak a T betűmön kell dolgoznom, mert nem ejtem elég erősen, jobban meg kellene nyomnom.
A kelet európai és az orosz (már amennyiben az orosz beszél angolul, mert többnyire nem) meg olyan recsegős, hogy jeget lehetne vele roppantani. Az indiai meg éneklős és a T betűt szeretik, mert olyan erősen ejtik, csak hogy biztosan értsd mit mondanak. A kínai olyan mint amikor magyarul beszélnek a piacon, csak angol szavakat ejtenek ugyanúgy.
Az angol anyanyelvűek közül az amerikai baromi idegesítő, próbálom megszokni, de orrból beszélnek, és a szavakat is úgy ejtik mintha egy rágó lenne a szájukban. Legtöbbször ehhez még egy sznob és lekezelő viselkedés is társul. Szóval nem értem, hogy egyes emberek miért vannak odáig értük. Az ausztrálokat viszont szeretem, nekem mindegyik úgy néz ki mintha Krokodil Dundee lenne, vagy mintha most jött volna a szörfözésből. Olyan lazák, sokat mosolyognak, kedvesek és egyáltalán nincs érthetetlen akcentusuk. Az írek kissé érthetetlenek és hiába a legfehérebb emberek engem valahogy a sátoros romákra emlékeztetnek. Az angol angolok többnyire normálisak, érteni is lehet őket, csak néha egy cseppet merevek, és annyira udvariasak próbálnak lenni, hogy néha már hátba vágnám őket, hogy lazuljál már el. (na aztán csak adj két korty alkoholt nekik, lelazulnak, szét is esnek..) Akikkel még mindig problémám van, azok az északi brittek, skótok, meg akik arra élnek, na őket nem lehet érteni, egyáltalán. Van hogy teljesen mást értek mint amit mond aztán meg néz rám bután, hogy mi van. Amelyik paraszt az még pofákat is vág, hogy mi az hogy nem érted, ő angolul beszél. A legtöbb akinek angol az anyanyelve nem is beszél más nyelvet, nem tudják elképzelni, hogy milyen amikor mondjuk nem bírod kifejezni magad. Megszokták, hogy bárhova mennek a világban, őket megértik. Pont Jema írta egyik nap (kínában tanít angolt egy óvodában), hogy minden tisztelete az öcsémé meg az enyém, hogy beszélünk angolul, mert rohadt idegesítő amikor szenved a mandarin nyelvvel és nem tudja kifejezni magát.

Sokat gondolkodtam azon is, hogy vajon a londoniak hogyan viselik, hogy ennyi ember él itt. Meg is kérdeztem a fotós srácot, akivel legutóbb dolgoztam, és ő mondta, hogy már megszokták, csak azt nem szereti amikor valaki hangosan a saját nyelvén beszél, mert fura, hogy a saját országodban nem érted mit beszélnek. Van pár ember itt, akik nem óhajtanak beintegrálódni, pl a sok indiai, pakisztáni, csak a saját kajájukat eszik, a saját templomaikba járnak, a saját népviseletüket hordják, és üvöltve beszélnek a telefonjukba a saját nyelvükön a buszon. Vagy a kelet európaiak, meg a sok lengyel, lett és litván. Jaj azok a férfiak... Mindegyik melegítőnadrágban jár, kigombolt dzsekiben, és azzal a menőcsávó vagyok mozgással. És általában elég durva arcvonásaik és buta szemeik vannak. De az átlag magyar sem jobb, azok meg állandóan panaszkodnak és semmi nem jó nekik.. Legszívesebben a világból kifutnék, amikor a buszon meghallom, hogy már megint panaszkodik, hogy neki mi JÁR és mi az amit nem kapott meg. Vagy a szállodások, ott van két hete, és már hangosan szidja a hotelt, a kaját, a munkát.. Ilyenkor mindig gondolom, hogy miért nem mész a rákba haza? Miért nem mész máshova dolgozni? A kedvenc típusom meg, aki kijön mondjuk egy évre, hogy pénzt gyűjtsön, közben amit lehet segélyt felvesz az államtól, szidja egész Londont, majd hazamegy és a lízingelt Suzukijával vagánykodik a Fő utcán, hogy ő Londonban élt és kocsit vett. Persze ne aggódjatok, én ugyanúgy kedves és aranyos vagyok mindenkivel aki közvetlenül nem bánt, csak ezt a típust messziről kerülöm, mert ezért is jöttem el otthonról, hogy ebből a kis ember vagyok, kis álmokkal és azt is pesszimistán élő körből kikerüljek. Nem azt mondom, hogy itt aztán minden szép és jó, és otthon minden rossz, mert azért vizibiciklizni a Balatonon, bulizni, friss kiflit vagy sajtos pogácsát enni, magyar tévét nézni, a családoddal lenni, a kutyáiddal lenni, kirándulni a budai hegyekben, biciklizni és futni a Margitszigeten, magyarul beszélgetni, gyógyvízben áztatni a valagadat, régi magyar filmeket nézni, szalonnát sütni, hozzá sört inni csak otthon lehet igazán jól. :)