Ma farkasszemet néztem egy rókával és nem tudom melyikünk ijedt meg jobban. Ha jól tudom, ők védett állatok itt, nem lehet kilőni, így nagyon elszaporodtak. A kertekben élnek, bemennek mindenhova, és szaladgálnak az utcán. Amikor sétáltam haza, pont előttem szaladt át, hirtelen azt sem tudtam milyen állat, mert macskaszerű, de nagyobb és kissé kutya mozgása van, aztán megállt és rámnézett. Na annyira emlékeztem az óvodából, hogy az nem jó jel, ha nem fél tőled, mert akkor veszett, megharap azt meghalsz, de szerencsére aztán elhaladtam mellette és nem volt semmi. Hát hiába csinált neki Vuk jó marketinget, azért nem szimpi.
Ma egész sok check int csináltam, volt egy nagyon problémás emberünk, de szerencsére többnyire normális vendégek vannak, akiknek van türelmük végigvárni amíg elmolyolok. Azért nehéz még, mert mindig más szöveg van. Ha saját maga fizeti, akkor megmondod mennyibe kerül a szoba, ha company akkor nem, a reggeli nincs mindig benne a szobában, ha benne is van, akkor sem biztos, hogy minden nap, plusz bizonyos napokon az English Breakfast-ért külön kell fizetni, ha nem azt foglalt, de azt akar enni. A Spa is össze vissza van nyitva, plusz a gyerekek nem lehetnek bent mindig.
Na de a mai legjobb volt, amikor nagyon közel voltam, hogy beleröhögjek a vendég arcába. Jött egy férfi, később a barátnője. Majd pár óra múlva lejöttek együtt, mindketten erősen kisminkelve, magassarkúban és estélyiben (komolyan) majd elindultak egy kora esti sétára 1-1 pohár pezsgővel a kezükben. Az volt a szerencse, hogy már hamar észrevettem őket, így az első sokkot nem látták rajtam, aztán volt időm nem rájuk nézni, amíg áthaladtak a hallon. Az a policy, hogy minden vendégre, aki áthalad, rá kell köszönni és vigyorogni. (na jó csak mosolyogni). Hát ezt most kihagytam, mert általában nem is figyelnek ránk, de ők biztos visszaköszöntek volna, sőt lehet kérdeznek is, és tudtam nem bírok velük röhögés nélkül beszélni, nem bírtam az arcom kontrollálni. :) Igazából melegbárban láttam már transzvesztitákat, de ott ez természetes, nekem az volt abszurd, hogy lejönnek napközben és kimennek sétálni az utcára, mindezt teljesen természetesen.
Ma találkoztam az egyik másik főnökömmel, indiai (mi más) elvileg ő itt a HMCS (helyi menő csávó), aki beszólt, amikor megkérdezte honnan jöttem, hogy, még egy magyar. Persze semmi rossz felhanggal, de akkor is, nézzen már körbe hány indiai dolgozik itt. Próbált különórát tartani a rendszerből, de az hagyján, hogy alig értem az angolját, de még magyarázni sem tud. De összességében kedves, csak azt hiszi turbó agyam van, mert összevissza kattintgatott, hogy ezt így kell, azt úgy, érted? Ja persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése